Szembenézés a valósággal

„Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben.” (Jn 15:9)

Miként írnád le az Istennel való jelenlegi kapcsolatodat? Életteli és erős? Elég időt fektetsz bele, kutatod ihletett Igéjét, és úgy beszélsz hozzá, mint egy baráthoz? Ha igen, mennyi az az idő, amit ezekkel a dolgokkal töltesz? Érzel-e késztetést arra, hogy megoszd másokkal az Istennel való közösséged dolgait, csak mert ez a legcsodálatosabb kapcsolati szál az életedben? Mondhatjuk, hogy igen, újra és újra rápillantasz, de ha őszintén szembenézel magaddal, ki kell mondanod, hogy valójában már nem is olyan erős, mint lennie kellene. Vagy az is lehet, hogy a két végpont között található valahol, azon a tájon, amit a Biblia úgy jellemez, hogy „lágymeleg”

(Jel 3:16). Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból. /RÚF/

 White idézet: Az Istennel való kapcsolat kialakulásában a megújult ember csak visszakerült az Úrral való közösségébe… Elsősorban családja és legközelebbi rokonai iránt elkötelezett. Semmi sem menti fel, ha elhanyagolja a belső kört egy nagyobb külső kör érdekében. A végső számadásban apák és anyák felé felteszik a kérdést, mit tettek és mondtak, hogy biztosítsák a rájuk bízott lelkek üdvösségét és azt a felelősséget, hogy elvitték őket a világba? Vajon elhanyagolják bárányaikat, idegenek gondjaira hagyva őket? A másokért végzett sok jó nem törli el Isten iránti tartozásunkat: a gyermekeinkről való gondoskodást. Családunk lelki jóléte az első.

Gyermekeink helyes nevelése és elméjük formálása az az anyákra bízott legnagyobb küldetés, amit valaha halandókra bíztak.

Amikor csak felvállalod a hozzád legközelebb állókért rajtad nyugvó felelősséget, akkor Isten megáld téged és meghallgatja imáidat. Túl sokan vannak, akik csak kifelé végeznek misszió munkát, miközben saját háznépük szűkölködik az efféle erőfeszítések tekintetében – és elpusztulnak az elhanyagoltság miatt. Az elsődleges missziómunka arra ügyelni, hogy szeretet, világosság és öröm áradjon az otthonba. Ne törekedj arra, hogy valami nagy életmód, vagy egyéb misszió munkát végezz, amíg nem tettél eleget otthoni kötelességeidnek. Minden reggel arra kell gondolj, mit tehetsz ma? Milyen kedves és szelíd szót szólhatnék? Az otthoni kedves szavak olyanok, mint az áldott napsugár. A férjnek, a feleségnek és a gyermekeknek egyaránt szükségük van rájuk… Minden szívnek arra kellene vágyódnia, hogy olyan sokat nyerjen a mennyből, amennyit csak lehetséges. – Isten fiai és leányai, 252./old.

Isten szolgálatában nincs középút… Senki se számítson arra, hogy miközben kompromisszumot köt a világgal, örülhet az Úr áldásainak is. Bárcsak Isten népe kijönne és elszakadna a világtól. Jobban kellene vágynunk mennyei Atyánk akaratának teljesítésére. Bárcsak az igazság ránk ragyogó fényét úgy fogadnánk, hogy fényes sugarai rólunk szétáradhassanak a világra. Bárcsak meglátnánk, hogy a rendelkezésünkre álló hit késztetésére lehetünk jobb férfiak és nők, mivel hitünk élő valóság, jellemünk megszentelője és életünket átformáló erő… Bárcsak mennyei dolgokról beszélgetnénk. Vegyük körül magunkat a keresztény vidámság légkörével. Mutassuk meg, hogy vallásunk képes kiállni a próbát. Bárcsak jóságunk, türelmünk és szeretetünk által bemutatnánk a világnak hitünk erejét. – Our High Calling, 305./old.