Lót rosszdöntései

Amikor Isten hívására Ábrám elhagyta a hazáját, Lót, az unokaöccse úgy döntött, hogy vele
tart a hosszú utazáson. Mózes első könyve 13. fejezete feljegyzi, az Úr gazdagon megáldotta Ábrámot, akinek így „sok jószága, ezüstje és aranya volt.” (1Móz 13:2, ÚRK) Viszont
Lótnak is „voltak juhai, ökrei és sátrai.” (1Móz 13:5, ÚRK) Olyan gazdagok lettek mindketten a hatalmas csordáikkal, hogy nem maradhattak meg egymás mellett. Ábrám felajánlotta
Lótnak, hogy kiválaszthatja, hol szeretne élni. Így akarta elkerülni a pásztoraik közötti össze-
tűzéseket. Lótnak természetesen át kellett volna adnia a választás jogát Ábrámnak, mint nála
idősebbnek, hiszen neki köszönhetően gazdagodott meg. Ám semmilyen hálát nem mutatott
jótevője iránt, önző módon azt a földet kívánta, amit a legjobbnak tartott.
1Mózes 13:1-18. Abrám feljött Egyiptomból a feleségével és mindenével együtt, amije volt.
Lót is vele jött a Délvidékre.  Abrámnak igen tekintélyes vagyona volt: jószága, ezüstje és
aranya. A Délvidékről tovább vonult előző szállásai mentén egészen Bételig, addig a helyig, ahol korábban is sátorozott Bétel és Aj között, annak az oltárnak a helyéig, amelyet
ott először készített. Ott segítségül hívta Abrám az Úr nevét.  De Lótnak is, aki Abrámmal
ment, voltak juhai, marhái és sátrai, és az a föld nem bírta eltartani őket, hogy együtt lakjanak. Olyan sok volt a szerzeményük, hogy nem lakhattak együtt. Össze is vesztek Abrám
jószágának a pásztorai Lót jószágának a pásztoraival. Akkor még a kánaániak és a perizziek
is ott laktak azon a földön. Azért Abrám ezt mondta Lótnak: Ne legyen viszály köztem és
közted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen rokonok vagyunk!  Hát nincs
előtted az egész ország? Válj el tőlem! Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra
mégy, én balra térek. Ekkor Lót körülnézett, és látta, hogy a Jordán egész környéke bővizű föld. Mert mielőtt elpusztította az Úr Sodomát és Gomorát, egészen Cóarig olyan volt az,
mint az Úr kertje, mint Egyiptom földje. Lót tehát a Jordán egész környékét választotta
magának, és elindult Lót kelet felé. Így váltak el egymástól. Abrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a Jordán környékén levő városokban telepedett le, és egészen Sodomáig sátorozott. (13) A sodomai férfiak pedig igen romlottak és vétkesek voltak az Úr előtt. Az Úr
ezt mondta Abrámnak azután, hogy Lót elvált tőle: Emeld föl tekintetedet, és nézz szét arról a
helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. Azt az egész földet, amelyet látsz,
neked és a te utódaidnak adom örökre. Olyanná teszem utódaidat, mint a föld porát: aki
meg tudja számolni a föld porát, az tudja megszámolni majd a te utódaidat is. Indulj hát,
járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert majd neked adom!  Így vonult tovább Abrám a sátraival, és letelepedett Mamré tölgyesében, amely Hebrónban van, majd oltárt épített
ott az Úrnak. /RÚF/

Milyen ésszerű tényezők vezethették Lótot a döntésére?
Bármilyen egyszerűen magyarázhatta is a döntését, Lót, hogy a városba költözik, de ott a dolgok nem alakultak jól a számára. Amikor azonban Ábrám meghallotta, hogy mi történt vele,
nem azt mondta: „Bizony Lót, ez elég kellemetlen, de csak azt aratod, amit vetettél.” Inkább a
segítségére sietett. (Lásd 1Mózes 14. fejezetét) 1Mózes 14:1-24. Történt pedig Amráfelnek,
Sineár királyának, Arjóknak, Ellászár királyának, Kedorláómernek, Élám királyának és Tidálnak, Gójim királyának az idejében, hogy ezek háborút indítottak Bera, Sodoma királya, Birsa, Gomora királya, Sináb, Admá királya, Seméber, Cebójim királya és Bela, azaz Cóar királya ellen. Mindezek a Sziddím-völgyben egyesültek, ahol most a Sós-tenger van.
Tizenkét évig szolgálták Kedorláómert, de a tizenharmadik esztendőben fellázadtak.  Ezért
a tizennegyedik esztendőben eljött Kedorláómer a vele tartó királyokkal, és megverték a refáiakat Asterót-Karnajimban, a zúziakat Hámban, az émieket Sávé-Kirjátajimban és a hóriakat a maguk hegyvidékén, a Széíren, egészen Él-Páránig, amely a puszta mellett van. Azután megfordultak, és Én-Mispátba, azaz Kádésba mentek, leverték az amálékiak egész mezejét és az emóriakat is, akik Hacecón-Támárban laktak. Kivonult, tehát Sodoma királya, Gomora királya, Admá királya, Cebójim királya és Bela, azaz Cóar királya is, és a Sziddím-völgyben csatarendbe álltak Kedorláómerral, Élám királyával, Tidállal, Gójim királyával, Amráfellal, Sineár királyával és Arjókkal, Ellászár királyával szemben: négy király öt ellen. A Sziddím-völgy tele volt szurokforrásokkal. Amikor Sodoma és Gomora királyai megfutamodtak, beleestek azokba, a megmaradtak pedig a hegységbe futottak. (11) Elvitték Sodoma és Gomora minden jószágát és minden eleségét, azután elvonultak. Elvitték Lótot is, Abrám testvérének a fiát jószágával együtt, és elvonultak. Ő akkor Sodomában lakott.  De
jött egy menekült, és hírt hozott a héber Abrámnak, aki akkor az emóri Mamrénak, Eskól és
Anér testvérének a tölgyesében lakott. Ők Abrám szövetségesei voltak.  Amint meghallotta
Abrám, hogy unokaöccse fogságba esett, fölfegyverezte háromszáztizennyolc legényét, akik a
házánál születtek, és, Dánig üldözte őket. Éjszaka azután csapatokra oszlottak, szolgáival
együtt rájuk támadt, megverte és üldözte őket egészen Hóbáig, amely Damaszkusztól északra
van. Visszahozott minden jószágot. Visszahozta unokaöccsét, Lótot is jószágával együtt,
meg az asszonyokat és a népet is. Miután így megverte Kedorláómert és a vele tartó királyokat, visszatért. Sodoma királya pedig kivonult eléje a Sávé-völgybe, azaz a Király-völgybe.
 Melkisédek, Sálém királya kenyeret és bort vitt ki eléje. Ő a Felséges Isten papja volt,
 megáldotta őt, és ezt mondta: Áldott vagy, Abrám, a Felséges Isten előtt, aki az eget és a
földet alkotta! És áldott a Felséges Isten, mert kezedbe adta ellenségeidet! Abrám, pedig
tizedet adott neki mindenből. Sodoma királya ezt mondta Abrámnak: Add nekem az embereket, a jószágot pedig tartsd meg magadnak! De Abrám így válaszolt Sodoma királyának: Fölemelt kézzel esküszöm az Úrra, a Felséges Istenre, az ég és a föld alkotójára, hogy egy szál fonalat vagy egy saruszíjat sem veszek el mindabból, ami a tied, hogy ne mondhasd: Én tettem gazdaggá Abrámot. Rólam ne essék szó, csak arról, amit megettek a legények, meg azoknak a férfiaknak a részéről, akik velem tartottak: Anér, Eskól és Mamré kapják meg a részüket. /RÚF/

Előfordul, hogy nem tanuljuk meg a leckét, amikor új dolgokat próbálunk megszerezni. Lót
egyenesen visszaköltözött Sodomába! Nagy irgalmában Isten mégis hírmondókat küldött
Lóthoz és a családjához, hogy tudtukra adja, milyen pusztítás közeleg ezekre a városokra. Mit mondott Isten Ábrahámnak, miért látogatott el a földre? Mit felelt Ábrahám a gonosz városok elpusztításának hírére?
1Móz 18:20-33. Azért ezt mondta az Úr: Mivel már igen sok a jajkiáltás Sodoma és Gomora
miatt, és vétkük igen súlyossá vált, lemegyek, hogy megnézzem: vajon csakugyan a hozzám eljutott jajkiáltás szerint cselekedtek-e, vagy sem. Tudni akarom. Amikor a férfiak
megfordultak, és elindultak Sodoma felé, Ábrahám még ott állt az Úr előtt. Odalépett
hozzá Ábrahám, és ezt kérdezte: Vajon elpusztítod-e az igazat is a bűnössel együtt?  Hát-
ha van ötven igaz ember abban a városban? Akkor is elpusztítod, és nem bocsátasz meg annak a helynek azért az ötven igazért, akik ott laknak?  Távol legyen tőled, hogy ilyet tégy,
hogy megöld az igazat a bűnössel együtt, és úgy járjon az igaz is, mint a bűnös! Távol legyen
tőled! Vajon az egész föld bírája nem hozna-e igaz ítéletet? Az Úr így felelt: Ha találok
Sodoma városában ötven igazat, megkegyelmezek értük az egész helynek.  Ábrahám újból
megszólalt: Tudom, merész dolog, hogy szólok az én Uramnak, bár én csak por és hamu vagyok. De ha az ötven igaznak öt híja lesz, elpusztítod-e az öt miatt az egész várost? Ő ezt
felelte: Nem pusztítom el, ha találok ott negyvenötöt. Ismét szólt hozzá, és ezt mondta:
Hátha negyven található ott! Az Úr így felelt: Nem teszem meg a negyvenért. Ne induljon
föl az én Uram, hogy beszélek – szólt Ábrahám –, de hátha csak harminc található ott! Ő így
felelt: Nem teszem meg, ha találok ott harmincat. Ábrahám ezt mondta: Tudom, merész
dolog, hogy szólok az én Uramnak: hátha húsz található ott! Ő így felelt: Nem pusztítom el a
húszért. Ábrahám ezt mondta: Ne haragudjon az én Uram, hogy még egyszer szólok:
hátha csak tíz található ott! Ő így felelt: Nem pusztítom el a tízért. Ekkor az Úr befejezte
a beszélgetést Ábrahámmal, és eltávozott, Ábrahám pedig visszatért lakóhelyére. /RÚF/
Mivel Ábrahám aggódott Lótért és a családjáért, alkudozni kezdett Istennel, hogy kegyelmezzen meg a városoknak, ha laknak bennük igaz emberek. Ötvennel kezdte és egészen tízig
ment le. Szerető jellemével összhangban az Úr egészen addig kegyelmet adott, amíg Ábrahám tovább kérlelte Őt. Isten és két angyala személyesen mentette meg Lótot, a feleségét és a
két lányát. Ám a felesége visszatekintett és sóbálvánnyá vált. Lót gazdag emberként költözött
Sodomába és szinte nincstelenül távozott. Mennyire vigyáznunk kell a döntésekkel, amelyeket meghozunk, főként amikor a teljes kép helyett a rövidtávú haszonszerzésre figyelünk!
 Mk 8:36-37. Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, de élete
veszendőbe megy?  Mert mit is adhatna az ember váltságdíjul az életéért? /RÚF/)

White idézet: Lót Sodomát választotta lakóhelyül, mert látta a világi előnyöket. De miután
megtelepedett és világi kincsekben meggazdagodott, meggyőződött róla, hogy hibát követett
el, mikor nem vette figyelembe annak a közösségnek erkölcsi állapotát, amelyikben hazát választott. – A Te Igéd igazság, 1. köt., 1092./old.

Lót egy kies területet választott, amely nagy nyereséggel kecsegtetett. Már gazdag emberként
került a környékre, és választása semmilyen különlegesebb eredményt nem hozott számára. A
különbség mindig abban mutatkozik meg, hogy az ember enged-e a jó befolyásának, vagy inkább a mulandó előnyöket választja. Nagyon sok út vezet Sodomába. Szükségünk van arra,
hogy szemeink mennyei gyógyírral legyenek megkenve, hogy felismerjük az Istenhez vezető
utat.     – Letter 109, 1899.

Ábrahám megtisztelte Istent, és Isten is megtisztelte Ábrahámot. Tanácsolta őt, és beavatta a
mennyei tervekbe. „Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, amit tenni akarok?” – kérdezte az Úr.
A hit embere közbenjárt Sodoma lakosaiért. Egyszer már a kardjával megmentette őket, most
pedig ima által próbált segíteni rajtuk. Mélységes tisztelettel és alázattal könyörgött az Úrhoz.
Ő, a bűnös ember közbenjárt egy másik bűnös emberért. Ilyen lelkületet kell tanúsítaniuk
mindazoknak, akik Istenhez közelednek. Ábrahám olyan gyermeki bizalommal rendelkezett,
mint amilyet elvár gyermekétől az édesapa. A mennyei Küldötthöz járulva könyörgött és
imádkozott...
Ábrahám imáját a veszendő lelkek iránti szeretete ihlette. Noha nem értett egyet a züllött város vétkeivel, mégis szerette volna, ha a bűnösök megmenekülnek. Sodoma iránti mély érdeklődése mutatja, hogy milyen törődést kell tanúsítanunk a megtéretlenek felé. Gyűlölnünk kell
a bűnt, de irgalommal és szeretettel kell viseltetnünk a bűnösök irányába. – ConFlict and
Courage, 51./old.

A gazdagról és Lázárról szóló példázat arra világít rá, hogy e két ember által képviselt ember-
csoportot miként értékelik a láthatatlan világban. A gazdagság nem bűn, ha valaki becsületesen jutott hozzá. Isten nem ítéli el a gazdagot gazdagsága miatt. De elmarasztalja akkor, ha a
reá bízott anyagiakat önzően használja fel...
Pénzt nem vihetünk magunkkal az elkövetkezendő életbe. Ott nem lesz szükség rá. Azonban
azokat a jó cselekedeteket, amelyekkel lelkeket mentettünk Krisztusnak, magunkkal visszük a
mennybe. Akik pedig az Úr ajándékait önzőn maguknak használják fel, támasz nélkül hagyva
nincstelen felebarátaikat, és Isten földi műve előbbre viteléért semmit sem tesznek, azok
meggyalázzák Alkotójukat. A mennyei könyvekben nevük mellett ez áll: megrabolták Istent...
Krisztus fellebbentette a függönyt, és megmutatta ezt a képet a papoknak és főembereknek, az
írástudóknak és farizeusoknak. Ti, akik e világ javaiban dúskáltok, de Isten dolgaiban nem,
gondolkozzatok el ezen a jeleneten! Akit az emberek nagyra becsülnek, az Isten szemében
visszataszító. Krisztus kérdi: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?” (Mk 8:36-37)
– Krisztus példázatai, 266-267./old