Sokat említjük Isten könyörületességét, azt viszont többen zavarónak találják, hogy Isten haragudhat is. Szerintük soha nem kellene haragot kifejeznie, hiszen Ő a szeretet. Ez az elképzelés azonban téves. Isten haragja éppen a szeretetéből fakad.
Vannak, akik az Ószövetség Istenét haragvónak, az Újszövetségét pedig szerető Istennek gondolják. Azonban csak egy Isten létezik, akit mind a két testamentum ugyanolyannak nyilatkoztat ki. A szeretet Istene valóban haragra gerjed a gonoszság miatt, de pontosan azért, mert Ő a szeretet. Jézus is kifejezte a rossz miatti nagy haragját, és az Újszövetség számos helyen szól Isten jogos és megfelelő mértékű haragjáról.
Isten haragja mindig jogos és szeretetből fakadó reakció a rosszra és az igazságtalanságra; jogos neheztelés, amit tökéletes jóság és szeretet motivál, minden teremtmény jólétét szolgálja. Egyszerűen szólva ez a szeretet kellő válasza mindarra, ami rossz és igazságtalan. A gonoszság indulatra gerjeszti Istent, fellép a rossz áldozatai érdekében, az elkövetők ellen. Haragja valójában szeretetének másféle kifejezése.
White idézet: Krisztust elszomorították a képmutató, súlyos bűnök, amelyek tönkretették az ember lelkét, és a népet is becsapva gyalázták Istent. A papok és elöljárók képmutató és álnok magatartásában a sátáni erők munkáját fedezte fel. Kemény és mélyreható szavakkal leplezte le a bűnt, de sosem szólt bosszúállástól vezérelve. Szent haragot táplált a sötétség fejedelmével szemben, de sosem tanúsított ingerültséget. Az Istennel összhangban élő kereszténynek tehát rendelkeznie kell a szeretet és irgalom tulajdonságával, és jogos felháborodást kell tanúsítania a bűnnel szemben, de sose vezérelje szenvedély arra, hogy bántsa azokat, akik sértegetik őt. Krisztus segítségével még akkor is őrizze meg nyugalmát és önuralmát, amikor olyanokkal találkozik, akik alantas erőktől vezérelve hazugságokat állítanak. – Lift Him Up, 337./old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése