Szó szerint, vagy jelképesen kell e értelmezni a Biblia szavait?

 

A prófécia tanulmányozói számára az egyik legfontosabb eldöntendő kérdés: hogyan határozzák meg, hogy szó szerint, vagy jelképesen kell-e érteni a Biblia szavait? Hogyan lehet megmondani, hogy az író szimbolikus nyelvezetet használt-e, és honnan tudható, mit jelképez a szimbólum? Ennek alapvető módja, ha megnézzük, a Bibliában hogyan fordul elő az adott jelkép, szimbólum, és nem a mai használatát kell figyelembe venni. Például egyesek szerint (Dániel 7) fejezetében a medve Oroszországra mutat, mivel Oroszországot ma gyakran medvével szimbolizálják. A prófétai szimbólumok magyarázatának ez nem komoly, megbízható módja.

Keressük ki a következő igehelyeket, és engedjük, hogy a Biblia magyarázza önmagát! Az egyes szövegekben milyen prófétai szimbólumokat találunk? A Biblia milyen magyarázatot ad ezekre?  

(Dán 7:7, 24). Ezután egy negyedik vadállatot láttam az éjszakai látomásban: ijesztő, félelmetes és rendkívül erős volt. Hatalmas vasfogai voltak; evett, rágott, és a maradékot össze taposta lábaival. Ez egészen más volt, mint az előző vadállatok, és tíz szarva volt. (24) A tíz szarv ezt jelenti: Ebben az országban tíz király uralkodik, majd még egy másik is következik utánuk; ez más lesz, mint az előzők, és három királyt fog leverni. /RÚF/; 

(Dán 8:3). Föltekintve láttam, hogy egy kétszarvú kos áll a csatorna mellett. Mind a két szarv nagy volt, de az egyik nagyobb volt a másiknál, és a nagyobbik később nőtt ki. /RÚF/

 (Ef 6:17). Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely Isten beszéde. /RÚF/;

 (Zsid 4:12). Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. /RÚF/;

 (Jel 1:16). jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével ragyog. /RÚF/

(Jel 6:2). És láttam: íme, egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzőn. /RÚF/; 

(Ef 5:31-32). „Az ember ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” (32) Nagy titok ez, én 9 pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom. /RÚF/; 

(Jel 12:1). Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony a napba öltözve, és a lába alatt a hold, a fején pedig tizenkét csillagból álló korona /RÚF/; 

(Jel 21:2). És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. /RÚF/ 

Többnyire eltűnik a próféciák szimbólumainak titokzatossága azt az egyszerű szabályt követve, hogy engedni kell a Bibliának magyarázni a saját kifejezéseit. Látjuk például, hogy a szarv politikai erőt vagy nemzetet szimbolizál, a kard jelképezi Isten Igéjét, és igen, az asszony jelképezheti az egyházat. Itt világosan látszik, hogy a Biblia önmagát magyarázza. 

Amire azonban még választ kell találnunk, hogy Isten miért szimbólumokban, nem pedig nyíltan szól? Például (1Pt 5:13). Köszönt titeket a veletek együtt kiválasztott babiloni gyülekezet és Márk, az én fiam. /RÚF/ versében Péter miért utal Róma városára rejtélyesen Babilonként?  

Sok oka lehet annak, hogy a próféciákban Isten szimbolikus nyelvezettel üzen. Például még hevesebbé válhatott volna az újszövetségi egyház amúgy is súlyoz üldöztetése, ha A jelenések könyve nyíltan annyi gonoszság elkövetőjeként utal Róma városára. Bármi volt is az ok, az biztos, hogy Isten akarata szerint való és fontos a szimbólumok jelentésének megértése.  

White idézet: Földi szolgálata első időszakában Krisztus egyszer azt a kijelentést tette: „Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.” (Jn 2:19) Jézus a jövendő mondás képes beszédével saját halálát és feltámadását mondta meg ily módon előre. „Ő pedig az ő testének templomáról szól vala.” (Jn 2:21) A zsidók Jézus szavait szó szerinti értelmükben fogták fel, és az volt a meggyőződésük, hogy a Megváltó a jeruzsálemi temp lomra utalt szavaival. Mindazok között, amiket mondott – kivéve ezt az egyet –, a papok semmi olyat nem találtak, amit felhasználhattak volna ellene. E szavak elferdítésétől remélték, hogy valami hasznot húzhatnak belőle. A rómaiak hozzájárultak a templom újjáépítéséhez és feldíszítéséhez. Erre nagyon büszkék is voltak. Ezzel szembeni bármiféle megvetés kimutatása biztos, hogy azonnal felkeltette volna a méltatlankodásukat. Itt, ennél a vád pontjuknál találkozhattak tehát a rómaiak és a zsidók, a farizeusok és a szadduceusok. Igen, mert mindegyikük nagy tiszteletben tartotta a templomot. Ezen a ponton két tanút is találtak, akiknek a tanúvallomásában nem volt annyi ellentmondás, mint a többiekében. Egyikük, akit megvesztegetéssel vettek rá Jézus megvádolására, kijelentette: „Ez azt mondta: Leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem azt.” (Mt 26:61) Így ferdítették el Krisztus szavait. Ha pontosan azt mondták volna el, amit Jézus mondott, akkor nem tudták volna biztosítani elítéltetését, még a Szanhedrin segítségével sem. Ha Jézus csupán csak ember lett volna, amint a zsidók állították, akkor kijelentése csak egy ésszerűtlen, dicsekedő lelkületre mutatott volna, de nem magyarázhattak volna bele semmiféle istenkáromlást. Még akkor is, ha a hamis tanúk tévesen jelentették és képviselték Jézus mondását, szavai semmi olyat nem tartalmaztak, amit a rómaiak halálbüntetésre méltó bűn ténynek tekintettek volna. – Jézus élete, 705./old.