Józsué könyve az új lehetőségekről szól. Mózes, aki negyven évig
meghatározó alakja volt Izrael történetének, immár a múlt. Túl vagyunk az egyiptomi
kivonuláson, a pusztában történt csodákon, az időn, amit a nép makacssága és lázadása
kísért, de ami immár véget ért. Az új generáció, amely hajlandó engedelmeskedni
az Istennek, készen áll rá, hogy belépjen az ígéret földjére, nem pusztán elvárásként,
aminek meg kell felelni, hanem lehetőségként, amibe beleélhetik magukat.
„Légy erős és bátor, mert te viszed be Izráel fiait arra a földre,
amely felől megesküdtem nékik; és én veled leszek” (5Móz 31:23)
„[Isten] kijelentette, hogy Mózes nem vezeti be Izrael gyülekezetét
az ígéret földjére… Mózes tudta, hogy meg kell halnia. Ennek ellenére egy pillanatra
sem szűnt meg gondoskodni Izráelről. Hűségesen igyekezett a közösséget előkészíteni
a megígért örökségbe való bevonulásra. Isteni parancsra Mózes és Józsué a sátorhoz
ment, miközben a felhőoszlop megállt az ajtó felett. Itt a népet ünnepélyesen Józsué
gondjaira bízták”. (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. 440./old.)
White idézet: Mózes halála után Józsué lett Izrael vezetője,
hogy bevezesse őket az ígéret földjére. Ő volt Mózes helyettese a pusztai vándorlás
idejének legnagyobb részében. Látta Isten csodálatos dolgait, amelyeket Mózes által
cselekedett, és jól ismerte a nép állapotát. Egyike volt a 12 kémnek, akiket kiküldtek
az ígéret földjének kikémlelésére, és egyik volt a kettő közül, aki hűségesen beszámolt
annak gazdagságáról, és bátorította a népet, hogy higgyen az Úr erejében, és vegye
birtokába. Józsué alkalmas volt e fontos tisztségre. Az Úr megígérte neki, hogy
vele lesz, amiképpen vele volt Mózessel, hogy Kánaánt könnyű győzelemmel elfoglalhatja,
feltéve, hogy hűségesen megőrzi parancsolatait. Józsué aggódott, hogyan tudja végrehajtani
megbízatását, hogy a népet bevezesse Kánaánba, de az Úrnak e bátorítása eloszlatta
félelmét.
Józsué megparancsolta Izrael gyermekeinek, hogy készüljenek fel
egy háromnapos utazásra, és minden hadviselő férfi szálljon harcba. „Azok pedig
feleltek Józsuénak mondván: Mindent megcselekszünk, amit parancsoltál nekünk, és
ahova küldesz minket, oda megyünk. Amint Mózesre hallgattunk, éppen úgy hallgatunk
majd terád, csak legyen veled az Úr, a te Istened, amiképpen vele volt Mózessel.
Mindenki, aki ellene szegül a te szódnak, és nem hallgat a te beszédedre mindabban,
amit parancsolsz neki, megölettessék. Csak légy bátor és erős.” (Józs 1:16-18)
Ennek a tapasztalatnak az a tanulsága számunkra, hogy Izrael
hatalmas Istene a mi Istenünk is. Bízhatunk benne! Ha pedig engedelmeskedünk parancsainak,
követelményeinek, akkor éppen olyan feltűnő módon munkálkodik majd értünk, mint
ahogy munkálkodott ősi népéért. Mindenkit időnként megtámadja a kételkedés és a
hitetlenség, aki igyekszik a kötelesség ösvényét követni. Útját néha olyan akadályok
torlaszolják el, amelyek látszólag leküzdhetetlenek. Ezek az akadályok elcsüggesztik
azt, aki átadja magát a csüggedésnek. Isten azonban éppen neki mondja: Indulj előre!
Bármi áron teljesítsd kötelességedet! Azok az akadályok, nehézségek, amelyek olyan
félelmeteseknek látszanak, hogy szívedet, lelkedet félelemmel, rettegéssel töltik
meg, eltűnnek, ha előre indulsz az engedelmesség ösvényén, alázatosan Istenben bízva.
– Pátriárkák és próféták, 437./old.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése