A Kolossé levél utolsó szakasza bepillantást enged Pál munkatársainak széles hálózatába. Az apostolok cselekedeteiből megtudjuk, hogy először Barnabással kezd együtt dolgozni, majd Szilásszal. A későbbiekben áttekintést kapunk az apostol három missziós útjáról.
Pál missziós stratégiája. Ennek részét képezte, hogy jól kamatoztatta az időt és a forrásokat is a Római Birodalom fő központjainak elérése érdekében. Közben tehetséges gyülekezeti munkásokat is kiképzett, hogy el tudjanak menni azokba a városokba, ahová ő maga nem jutott el, így például Kolosséba, Laodiceába és Hierápoliszba.
Utazásai alatt, személyes látogatásai során Pál következetesen törekedett arra, hogy kapcsolatot teremtsen a különböző gyülekezetek és emberek között, fogságaiból pedig főleg a levelei által érte el ezt. Tisztán látta: az evangélium missziójának a sikere azon múlik, hogy mindenki együttműködjön – zsidó és pogány hátterű keresztények, férfiak és nők, mint Tükhikosz, Arisztarkhosz, Jusztusz, Epafrász, Lukács és Nimfa.
Az utolsó versekbe Pál igen sok mindent belefoglal, így egy Arkhipposz nevű férfinek szóló személyes bátorítást is. Az apostol mindent megtett azért, hogy erősítse a gyülekezeteket, ameddig csak volt rá lehetősége.
White idézet: Tervezhetünk olyan irányt is az életünknek, amelyet saját becsvágyunk vagy önző érdekeink vezérelnek. Az Úr ismer mindent kezdetétől a végégig. Tudja, hogy milyen kapcsolatot ápoljon az ember Istennel és embertársával. Látja, milyen jellem és szándék vezérli a kapcsolatait, és tudja, milyen hatással lesz másokra, és hogy ezzel ártani fog embertársainak. Megtörténhet, hogy az illető nem fogja fel tisztán az ok-okozat közötti összefüggéseket, ezért olyan emberekkel lép kapcsolatba, akik nem biztos, hogy mellé állnak, amikor segítségre szorul.
Vannak hátrányos következményekkel járó kapcsolatok. Ezért az ember nem bízhat saját ítélőképességében. Tapasztalás által fogja felismerni tévedéseit. Az Úr szándéka az, hogy Őtőle származzon a nehéz helyzetben levő lélek legnagyobb nyeresége, és kész elkezdeni valami újat az életében, olyat, amire nem is számított. Mit kell tegyen az ilyen ember? Egyetlen biztonsága, ha félreteszi vágyait és terveit, és így szól: „Uram, ne az én akaratom, hanem a te akaratod teljesüljön!” …
Mind a kis, mind pedig a nagyobb dolgokkal kapcsolatosan a következő kérdés fogalmazódik meg bennem először: Mi Isten akarata ezen a téren, mivel az Ő akarata az én akaratom is. „Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!” (1Sám 15:22) Ki fog ártani nektek, ha jót cselekesztek? Isten elvárhatja az embertől, hogy végezzen el egy nehéz vagy kimerítő feladatot, vagy töltsön be különleges pozíciót. Az Úr rábízott egy munkát, ezzel viszont az életét, de akár az örök életét is kockáztatja. Ilyen pozíciót töltött be Krisztus, amikor eljött földünkre és szembeszállt az elbukott angyalok lázadó fejedelmével. Isten tervet készített, Krisztus pedig elfogadta a rá szabott pozíciót. Készen állt egyedül megküzdeni az ellenséggel, és ezt kell tennie minden embernek is. Krisztus fel lett ruházva a menny összes erejével, hogy felkészülhessen a küzdelemre, és az ember is, ha Isten útján jár és az Ő akaratát követi, ugyanilyen támogatásban részesül. Ugyanazok a mennyei értelmes lények fognak munkálkodni az üdvösség örököseiért is, hogy legyőzhessenek minden kísértést, amint Krisztus is győzött. Viszont, ha valaki bármilyen okból is szembehelyezkedik Isten akaratával, legyőzi őt a kísértés… Senki sincs biztonságban, ha azt hiszi, hogy egyedül dönthet. – The Upward Look, 48./old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése