Sok időt töltött olyan kereskedelmi központokban, mint Korinthus vagy Efezus, ahonnan az üzenet eljuthatott a környező városokba is. Az általa alapított gyülekezetekbe vissza is tért, hogy erősítse és bátorítsa az új hívőket. Amennyiben személyesen nem tudta felkeresni őket, leveleket küldött nekik, hogy tudják: nem feledkezett meg róluk, törődött velük.
(Ef 6:21). Azért pedig, hogy ti is megtudjátok, mi van velem, és hogyan élek, mindent elmond nektek Tikhikosz, az Úrban szeretett testvér és hű diakónus, /RÚF/
(Kol 4:7-9). Az én egész helyzetemet megismerteti majd veletek Tikhikosz, a szeretett testvér, a hű diakónus, szolgatársam az Úrban. (8) Őt éppen azért küldtem hozzátok, hogy megismerjétek körülményeinket, és megvigasztalja szíveteket. (9) Vele megy Onészimosz is, a hű és szeretett testvér, aki közületek való. Ők tehát mindent tudatnak veletek, ami itt történik. /RÚF/
Bizonyos dolgokat jobb elmondani, mint leírni. Érdekes volna megtudni, hogy milyen híreket vitt a két férfi Kolosséba. Pál szavaiból arra lehet következtetni, hogy azt akarta: „megismerjétek dolgainkat, és megvigasztalja szíveteket”. (Kol 4:7), /ÚRK/ Bizonyára beszéltek az apostol fogságának körülményeiről. Mindenesetre ez a közlés azért is fontos volt, mert fenntartotta a személyes kapcsolatokat és összekötötte a hívőket.
Nyilván megbízható hírnök volt Tükhikosz, akinek a neve azt jelenti, hogy „szerencsés”. Pál úgy mutatja be, hogy „hű szolga és szolgatárs”. (Kol 4:7), /ÚRK/ Egyike volt a két férfinek, akiket azért választott ki Ázsiából.
(ApCsel 20:4). Elkísérte őt a béreai Szópatrosz, Pirrosz fia, a thesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz és Szekundusz, a derbéi Gájusz és Timóteus, valamint az ázsiai Tikhikosz és Trofimosz. /RÚF/), hogy elkísérjék a jeruzsálemi rászoruló hívők részére gyűjtött adománnyal. Pál második római fogsága idején is az apostollal volt, onnan küldte el Efezusba, hogy ott erősítse a munkát.
(2Tim 4:12). Tikhikoszt elküldtem Efezusba. /RÚF/) Azon is gondolkozott, hogy elküldi Tituszhoz Krétára.
(Tit 3:12). Amikor majd elküldöm hozzád Artemászt vagy Tikhikoszt, igyekezz hozzám jönni Nikopoliszba, mert elhatároztam, hogy ott töltöm a telet. /RÚF/) Vele tartott Onézimosz is, aki Pál munkája nyomán tért meg Rómában. Onézimoszt szintén hűségesnek nevezi.
Pál értesülni szeretett volna a Kolosséban élő hívők körülményeiről. Nem lehetett nehéz üzenni neki valakivel, akit elküldtek hozzá, talán éppen Tükhikoszt. Pál ezúton is kifejezte az ottani hívők iránti szeretetét és törődését, még ha személyesen nem is járt a gyülekezetükben. Erősítette őket, hogy aztán el tudjanak jutni másokhoz is.
Pál levelének személyes utalásai hogyan mutatják be, hogy milyen ember volt? Hogyan hitelesítik a szolgálatát?
White idézet: Isten családjához tartozunk, a gyermekei vagyunk, és Ő tanít meg arra, hogy mi történik körülöttünk és mi vár ránk a jövőben. Éber és komoly várakozásra van szükségünk, hogy felkészülhessünk a hamarosan bekövetkező ünnepélyes eseményekre. Sajnos vannak Krisztusban tökéletes férfiak és nők, akik nem szánnak elegendő időt a várakozásra, elmélkedésre és Isten csodálására. Habár elcsendesedési időt kell félre tennünk az imádkozásra és az elmélkedésre, amikor kimegyünk a zsúfolt városból, hogy Istennel legyünk, tőle tanuljunk és megértsük a ránk vonatkozó akaratát, mégsem szabad elfelejtenünk, hogy figyelmeztető üzenetet kell közölnünk a világgal.
Énokh Istennel járt, és közben figyelmeztette kortársait. Szavai és tettei, kegyes példaadása állandó bizonyságtevés volt az igazság mellett. Olyan korban, amely hátráltatta a tiszta és szent jellemfejlődést, ő engedelmes életet élt. A föld annyira megtelt gonoszsággal, hogy Isten kénytelen volt özönvíz által eltörölni az emberiséget. A szó szoros értelmében felforgatta a világot, hogy kipusztítsa a romlást.
Énokh szent volt, mert Istennel járt az Isten útján. Példát adott arra vonatkozóan, hogy milyenek lesznek majd azok, akik Krisztus eljövetelekor felemeltetnek a felhőben Uruk fogadására. Olyanoknak kell lennünk, mint Énokh. A személyes kegyességet ötvöznünk kell a legkomolyabb figyelmeztetésekkel és felhívásokkal. Be kell mutatnunk a hamarosan bekövetkező eseményeket. A következő tanácsot kaptuk: „Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok.” Komoly erőfeszítések árán kell készítenünk az Úrnak útját, és egy népet kell felkészítenünk eljövetelére. A lélek minden buzgalmát be kell vetnünk az Urunkért végzett szolgálatba. A lélek mécsesét olajjal feltöltve és égve kell őriznünk.
Az Istenért végzett szolgálat a teljes lényünket igényli – a szívet, az elmét, a lelket és az erőt. Ezeket minden visszatartás nélkül fel kell kínálnunk Istennek, hogy ne a föld, hanem a menny tükröződjék vissza rólunk. Föl kell ébreszteni elménk érzékenységét azon munka iránt, amelyet végeznünk kell minden társadalmi réteg, gazdagok és szegények, tanultak és tanulatlanok körében. Be kell mutatnunk a jó Pásztor gyöngédségét, amint átöleli báránykáit, és biztonságban terelgeti nyáját a veszélyek között. Krisztus követőinek be kell mutatniuk az Ő szelíd és megértő voltát, mint ahogy azon vágyát is, hogy szeretné megosztani velünk azokat az igazságokat, amelyek az örökéletet jelentik befogadóinak. – Christ Triumphant, 46./old., február 9.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése