Pohár - megpróbáltatások, szenvedések jelképe.

 Keserü pohár: „De ha Annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által” (Róm 8:11). Milyen sokat jelentenek ezek a szavak minden gyászoló lélek számára! Krisztus a Vezetőnk és Vigasztalónk, aki minden nehézségünkben támogat. Amikor keserű italt ad innunk, vele együtt mindig ajkunkhoz nyújtja az áldás poharát is. Betölti szívünket engedelmességgel, örömmel, hitbeli békével, és képessé tesz arra, hogy alázattal kimondjuk: Ne az én akaratom, hanem a tied legyen meg, Uram. „Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!” (Jób 1:21). Ezzel az alázattal feltámad a remény, és a hit karja megragadja a végtelen hatalom karját. „Aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által” (Róm 8:11)

Megaláztatás és kínszenvedés keserű pohara: Isten Fia kiüríti-e a megaláztatás és kínszenvedés keserű poharát? Az ártatlan vállalja-e, elszenvedi-e a bűn átkának következményeit, hogy megmentse a bűnöst? Jézus remegő ajkáról hullottak a szavak: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.” (Máté 26:39)

Szenvedés pohara: Elvette a bűnös kezéből a szenvedés poharát, és kész volt azt kiinni, hogy helyette majd az áldások poharát nyújthassa az embernek. Az a harag, amely az emberre sújtott volna le, most Krisztust sújtotta. Ekkor remegett meg kezében a titokzatos pohár.

Vértanúság poharát. Amikor Krisztus követőinek szenvedniük kell magányos cellájukban, vagy kard által, kínpadon, máglyán kell elveszniük, látszólag Istentől és az emberektől elhagyottan, micsoda támaszt jelent majd lelküknek a gondolat, hogy Keresztelő János, akinek hűségét Krisztus maga igazolta, osztozott sorsukban. 

Gonoszság pohara: Azt mondta az Úr az emoreusokról: „Csak a negyedik nemzedék tér meg ide, mert az emoreusok gonoszsága még nem telt be.” (I. Móz. 15:16) Bár ez a nép híres volt a bálványimádásról és a romlottságról, nem töltötte még csordultig a gonoszság poharát, ezért Isten nem adott parancsot az elpusztításukra. Még látniuk kell Isten hatalmát, hogy ne lehessen semmilyen kifogásuk. A szánakozó Teremtő hajlandó eltűrni gonoszságukat a negyedik nemzedékig, s ha akkor sem látszanak a javulás jelei, büntetésük rájuk zúdul. 

Vétkek pohara: Jeruzsálem Jézus gondviselésének gyermeke volt, s ahogyan a szelíd édesapa sír önfejű gyermeke felett, úgy sírt Ő is a szeretett város felett. Hogyan mondhatnék le rólad? Hogyan nézhetném, hogy pusztulásra ítélnek? Hagyjalak téged, hogy színig töltsd vétked poharát? Egyetlen lélek is olyan értékes, hogy hozzá képest világok süllyednek jelentéktelenségbe, itt azonban egy egész nemzet vész el.

Harag pohara: Krisztus elküldheti a menny angyalait, hogy kiöntsék haragja poharát a világunkra, hogy elpusztítsa azokat, akiket Isten elleni gyűlölet tölt be. Eltörölheti ezt a sötét foltot a világegyetemből. Ő azonban nem ezt teszi. Most ott áll a jó illattétel oltáránál, Isten elé tárva azok imáit, akik segítségére vágynak."Serkenj föl, serkenj föl, kelj föl Jeruzsálem, ki megittad az Úr kezéből haragja poharát; a tántorgás öblös kelyhét megittad, kiürítéd!" (Ézsa 51:17)

Isten haragjának hét pohara: „Menjetek el és töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát.” (Jel 16:1) Az ítélettétel egyik angyala kijelenti. „És hallám, hogy a vizek angyala ezt mondja vala, igaz vagy Uram, Aki vagy és Aki valál, te Szent, hogy ezeket ítélted” Ezek a mennyei lények nem kérdeznek semmit, hanem teljesítik megbízatásukat. A Seregek Ura, a mindenható Úr Isten, az igazságos, az igaz, a szent, bízta meg őket feladatukkal. Megingathatatlan hűséggel végzik feladatukat, tiszta fehér gyolcsba öltözötten, arany övekkel felövezve. Amikor elvégezték feladatukat, amikor kitöltötték Isten haragjának utolsó poharát is a földre, akkor visszatérnek, s üres poharaikat az Úr lábai elé helyezik.

Úrnak pohara: Krisztus példája megtiltja, hogy bárkit kizárjunk az Úrvacsorából. Az igaz, hogy a nyílt bűn kizárja a vétkezőt, amit a Szentlélek világosan tanít (lKor 5:11). Ezen kívül azonban senki se hozzon ítéletet. Isten nem bízta az emberekre, hogy megmondják, ki legyen jelen ez alkalommal, mert ki olvashat a szívekben? Ki különböztetheti meg a konkolyt a búzától? "Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból, Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivel hogy nem becsüli meg az Úrnak testét" (lKor 11: 27-29)

Áldás pohara: Jézus nem Jeruzsálemben, a szanhedrin előtt kezdte meg szolgálatát valamilyen nagy tettel. Egy kis galileai faluban, egy családi összejövetelen nyilvánította ki hatalmát, hogy hozzájáruljon egy menyegzői ünnepség öröméhez. Így mutatta ki rokonszenvét az emberek iránt, és azt a vágyát, hogy boldogságukat szolgálja. A megkísértés pusztájában maga is ivott a keserűség poharából. Azért jött, hogy az embernek az áldás poharát nyújtsa, s megszentelje az emberi kapcsolatokat "A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül. (Zsolt 116:13)

Üdvösség pohara: ha Sátán reménytelenséggel, lehangoltsággal, kétségekkel akarja átitatni gondolkodásodat, állj ellene sugallatainak! Beszélj neki Jézus véréről, amely megtisztít minden bűntől. Egyedül nem menekülhetsz a kísértő hatalmától, de reszket és visszavonul, ha hivatkozol a drága vér érdemeire. Hálásan fogadod-e a Jézustól kapott áldásokat? Elveszed-e az üdvösség feléd nyújtott poharát, segítségül hívod-e az Úr nevét? Ne kételkedj abban, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott ki! Egy pillanatra se szomorítsd szánakozó Megváltód szívét kételyeddel. A legmélyebb érdeklődéssel követi előrehaladásodat a mennyei ösvényen, látja buzgó igyekezetedet, figyelemmel követi eleséseidet és gyógyulásaidat, reményeidet és félelmeidet, csatáidat és győzelmeidet

 Megváltás pohara: (Jak 3:13.) "A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességben munkálkodnak" (Jak 3:17-18). Ez a bölcsesség mutatkozik meg annak életében, aki elveszi a megváltás poharát és segítségül hívja az Úr nevét. A törvényszegőnek megbocsátást felajánló megváltás olyan igazságot ajándékoz az embernek, mely ki fogja állni a Mindenható szigorú vizsgálatát. Ez az igazság örök életet és örömöt nyújt, és képesíti elfogadóját az Isten és az ember ellensége felett való győzelemre. Az alázatos emberek örvendeznek, amikor erről az igazságról hallanak. (EGW írásai)

Az ég négy szele - a harcot szimbolizálja

 A világot uraló nagy birodalmak Dániel próféta előtt vadállatokként jelentek meg. Ezek az állatok akkor tűntek fel, amikor „az égnek négy szele háborút támaszta a nagy tengeren” (Dn. 7:2). Jelenések 17. fejezetében magyarázatot találunk arra, hogy mit jelentenek a vizek: „Népek azok és sokaságok és nemzetek és nyelvek” (Jel. 17:15). Az ég négy szele  pedig a harcot szimbolizálja. A nagy tengeren versengő szelek a hódító hadjáratok és forradalmak iszonyú jeleneteit jelképezik, amelyek útján a birodalmak hatalomhoz jutottak.

Azt a fenevadat, amelynek a bárányéhoz hasonló szarvai voltak, János a „földből” látta feljönni. Az így jelképezett nemzet más hatalmak megdöntése nélkül jut uralomra. Lakatlan területen támad, és fokozatosan, békésen nő naggyá. Nem támadhatott tehát az Óvilág zsúfolt és viszálykodó nemzetei között – „népek... és sokaságok és nemzetek és nyelvek” viharzó tengerén. Tehát a nyugati kontinensen kell keresnünk

 Az Újvilágban melyik nemzet emelkedett 1798-ban - az erősség és nagyság ígéretével - hatalomra, amely magára vonta a világ figyelmét? A szimbólumok alkalmazhatóságához nem fér kétség. Egyetlen nemzet, és csakis egy elégíti ki e prófécia meghatározásait. A szimbólumok félreérthetetlenül az Amerikai Egyesült Államokra mutatnak. E nemzet emelkedésének és fejlődésének ecsetelésekor a szónok és a történész öntudatlanul újra és újra ugyanazt a gondolatot fejezi ki, szinte pontosan ugyanazokkal a szavakkal, mint a Szentírás írója. A próféta látta a fenevadat „feljönni a földből.” A fordítók által „feljönni”-nek visszaadott kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy „felnő, vagy kibújik, mint egy növény.” Amint láttuk, ennek a nemzetnek olyan területen kellett támadnia, amely előzőleg kívül esett az európai civilizáció körén. Egy neves amerikai író „az ürességből előjövő rejtély”-nek nevezi az Egyesült Államok kialakulását, és ezt mondja: „Mint néma mag nőttünk birodalommá.” 1850-ben egy európai újság csodálatos birodalomnak nevezte az Egyesült Államokat, amely „felbukkant,” és „a föld csendjében naponként hatalmasabb és büszkébb lesz.” Edward Everett e nemzet zarándok alapítóiról tartott szónoklatában ezt mondta: „Eldugott helyet kerestek-e, amely ismeretlensége miatt védett, és messzisége miatt biztonságos, ahol a kis leydeni gyülekezet élvezheti lelkiismereti szabadságát? Nézd a hatalmas földet, amelyek felett békés hódítással hordozták a kereszt zászlaját!” „Két szarva vala, a bárányéhoz hasonló.” A bárányéhoz hasonló szarvak, amelyek fiatalságról, ártatlanságról és szelídségről árulkodnak, találóan ábrázolják a próféta látomása szerint 1798-ban „feljövő” Egyesült Államokat. A királyi elnyomás és a papi türelmetlenség elől Amerikába elsőként menekülő és ott menedéket kereső keresztény száműzöttek közül sokan elhatározták, hogy a polgári és vallásszabadság masszív alapzatára épített államot fognak alapítani. Nézeteik helyet találtak a Függetlenségi Nyilatkozatban, amely szavakba öntötte azt a fontos igazságot, hogy Isten „minden embert egyenrangúnak teremtett,” és „az élethez, a szabadsághoz és a boldogsághoz” mindenkinek elidegeníthetetlen jogot adott. Az alkotmány önkormányzati jogot biztosít, amely szerint a népszavazás útján megválasztott képviselők hozzák és végrehajtják a törvényeket. A vallást szintén szabadon lehetett gyakorolni. Minden ember úgy imádhatta Istent, ahogy a lelkiismerete diktálta. A republikanizmus és protestantizmus lett a nemzet létének alapja. Ezekben rejlik hatalmának és jólétének titka. Elnyomottak és leigázottak az egész keresztény világban érdeklődéssel és reménységgel fordultak e földrész felé. Milliók igyekeztek partjaihoz, és az Egyesült Államok a föld leghatalmasabb nemzetei közé emelkedett. (EGW: | Jelenések könyve)

A történelem tanúsítja - jezsuitizmus, katolicizmus

Amikor rendjük tagjaiként jelentek meg, kegyességet színleltek. Elmentek a börtönökbe és a kórházakba; szolgáltak a betegeknek és a szegényeknek; a világ megtagadását színlelték, és Jézus szent nevét viselték, aki széjjeljárt, hogy jót tegyen. De a feddhetetlenség látszata mögött sokszor a legbűnösebb és legszörnyűbb szándékokat rejtegették. A rend egyik alapelve volt, hogy a cél szentesíti az eszközt. E szabály szerint a hazugság, lopás, hamis eskü, gyilkosság nemcsak megbocsátható, de dicséretes is, ha az egyház érdekeit szolgálja. A jezsuiták különböző címek mögé rejtőzve befurakodtak az állami hivatalokba, felkapaszkodtak a királyi tanácsosok székébe, és alakították a népek politikáját. Szolgák lettek, hogy gazdájuk után kémkedjenek. A fejedelmek és nemesek fiai számára főiskolákat, a köznép számára pedig iskolákat alapítottak, és a protestáns szülők gyermekeit bevonták a katolikus szertartások megtartásába. A katolikus istentisztelet minden külső pompájának és csillogásának az volt a célja, hogy megzavarja az emberek lelkét, elkápráztassa és foglyul ejtse képzeletüket. Így azt a szabadságot, amelyért az atyák fáradoztak és véreztek, a fiak elárulták. A jezsuiták hamar behálózták egész Európát, és amerre jártak, a katolicizmus új életre kelt.  (EGW:A nagy küzdelem)

Az egész keresztény világban félelmes ellenség fenyegette a protestantizmust. A reformáció első győzelmei már a múlté voltak, és Róma új erőket vont össze, remélve, hogy a reformációt megsemmisítheti. Ebben az időben alakult meg a jezsuiták rendje, a pápaság legkegyetlenebb, leggátlástalanabb és leghatékonyabb védelmezőinek rendje. A földi kötelékektől és emberi érdekektől elzárt, logikátlan, természetes érzésekkel szemben érzéketlen szerzetesek, akiknek a lelkiismerete teljesen eltompult, nem ismertek más szabályt és más köteléket, csak a rendjükét, és más feladatot, mint rendjük hatalmának kiterjesztését. Krisztus evangéliuma képessé tette követőit a veszélyek fogadására és a szenvedések elviselésére. Nem törte le őket a hideg, az éhség, a kemény munka és a szegénység. Magasra emelték az igazság zászlaját a kínpad, a börtön és a máglya kilátásával is. Ezeknek az erőknek a leküzdése érdekében a jezsuitizmus olyan fanatizmusra inspirálta követőit, amely hasonló veszélyek elviselésére tette őket képessé, és arra, hogy a csalás valamennyi fegyverével lépjenek fel az igazság hatalma ellen. Semmilyen bűn nem volt olyan nagy, hogy el ne kövessék; semmilyen csalás oly súlyos, hogy ne tegyék meg; semmilyen fondorlat olyan nehéz, hogy ne vállalkozzanak rá. Örök szegénységet és szolgaságot fogadtak, de tudatosan keresték a gazdagságot és hatalmat, és mindent megtettek, hogy a protestantizmust megdöntsék, és a pápai felsőbbséget visszaállítsák. 

A történelem tanúsítja, hogy Róma milyen ravaszul és szívósan igyekszik beavatkozni a nemzetek ügyeibe; és ha egyszer megvetette valahol a lábát, még a fejedelmek és a nép romlásba döntése árán is előtérbe helyezi saját céljait. 1204-ben III. Ince pápa a következő szokatlan esküt csikarta ki II. Péter aragon királytól: „Én, az aragonok királya, vallom és ígérem, hogy mindig hű és engedelmes leszek uramhoz, Ince pápához, valamint katolikus utódaihoz és a római egyházhoz. Nagy gondom lesz arra, hogy birodalmam is engedelmeskedjék neki. Védelmezem a katolikus vallást, és üldözöm az eretnek romlottságot.” Ez összhangban van a római főpap hatalmi igényével, amely szerint a pápának „joga van császárokat trónjuktól megfosztani”, és „felmenthet alattvalókat becstelen uralkodók iránti engedelmességük alól”. (EGW:A nagy küzdelem)

A kereszténységgel ellenkezik, hogy a római katolikus egyház képeket és szobrokat használ. Akik ezeket tisztelik, parancsolatrontók. A képmás-tisztelet ellenkezik Isten kifejezett parancsával. A második parancs teljesen megtiltja az effélét. Ámde a pápák belekontárkodtak a tízparancsba. A nép kezébe adott imakönyvekből kihagyták a második parancsolatot. A harmadikat mondják másodiknak, a negyediket harmadiknak, a tizediket pedig kettéválasztották. Így a parancsolatoknak való engedelmesség helyett megváltoztatták Isten parancsolatait, hogy megfeleljenek tetteiknek. Istentiszteleteikhez alakítva a törvényt, elvettek Isten szavából, és hozzá is tettek. (Igehirdetések és beszédek)

Husz kora előtt is voltak Csehországban olyan emberek, akik nyíltan elítélték az egyház romlottságát és a nép feslett életét. Munkájuk általános érdeklődést keltett. A papság nyugtalankodni kezdett, és megindult az üldözés az evangélium követői ellen. A hűségesek kénytelenek voltak istentiszteleteiket az erdőben és a hegyek között tartani. A katonák azonban felkutatták őket, és sokukat megölték. Majd megjelent egy rendelet, amely kimondta, hogy azokat, akik nem járnak a katolikus templomba, meg kell égetni. De a keresztények, miközben feláldozták életüket, örömmel várták ügyük diadalát. Egyikük, aki szintén „azt tanította, hogy az üdvösséghez csak a megfeszített Megváltóba vetett hit által lehet jutni”, haldoklása közben ezt mondta: „Az igazság ellenségeinek haragja most diadalmaskodik fölöttünk, de nem lesz így örökké. Támad majd valaki a köznép közül, kard és hatalom nélkül, akit nem tudnak legyőzni.” Luther kora még messze volt, de nemsokára fellépett valaki, akinek Róma elleni bizonyságtétele felkavarta a nemzeteket. (EGW:A nagy küzdelem)

Luther tételei vitára hívtak. De senki sem merte elfogadni a kihívást. Az általa felvetett kérdések néhány nap leforgása alatt elterjedtek egész Németországban, és néhány hét múlva az egész keresztény világ visszhangzott tőlük. Sok buzgó római katolikus, aki látta és fájlalta az egyház iszonyú romlottságát, de nem tudta, miként állítsa meg ezt a folyamatot, nagy örömmel olvasta a tételeket. Sokan Isten hangját ismerték fel bennük. Úgy érezték, hogy a könyörületes Isten kinyújtotta kezét, hogy megállítsa a római Szentszéktől kiinduló romlottság rohamosan duzzadó áradatát. A fejedelmek és a magisztrátusok titokban örültek, hogy megtörik a befolyása annak a fennhéjázó hatalomnak, amely megtagadja a döntései elleni fellebbezés jogát. (EGW:A nagy küzdelem)

„Mindaz, amit a lutheránusok mondanak, igaz. Nem tudjuk letagadni” – jelentette ki egy katolikus püspök. „Meg tudja ön helytálló érvekkel cáfolni a választófejedelem és társai hitvallását?” – kérdezte egy másik dr. Ecktől. „Az apostolok és próféták írásaival nem – hangzott a válasz –, de az atyákéval és a zsinatokéval igen!” „Értem – válaszolt a kérdező. Tehát ön szerint a lutheránusok a Szentíráson belül vannak, mi pedig kívül.” (EGW:A nagy küzdelem)

TÍZ KIRÁLY A JELENÉSEK KÖNYVÉBEN (Jel 17,12-18)

 

Vegyük sorba tehát azokat a jellegzetes vonásokat, amit a bibliai szöveg elmond e tíz király bemutatása kapcsán!

„A tíz szarv, amelyet láttál, tíz király, akik még nem kaptak királyságot, hanem a fenevaddal együtt kapnak királyi hatalmat egyetlen órára. Ezeknek közös szándékuk az, hogy felajánlják erejüket és hatalmukat a fenevadnak. Ezek a Bárány ellen fognak harcolni, a Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és akik vele vannak, azok az elhívottak, a választottak és a hűségesek. Az angyal így folytatta: A vizek, amelyeket láttál, ahol a parázna asszony ül: a népek és a seregek, a nemzetek és a nyelvek. A tíz szarv, amelyet láttál, és a fenevad meg fogják gyűlölni a paráznát, kifosztják és mezítelenné teszik, húsát lerágják, őt pedig tűzben elégetik. Mert az Isten adta szívükbe, hogy végrehajtsák szándékát, hogy szándékuk egy legyen, és felajánlják királyságukat a fenevadnak, míg be nem teljesednek az Isten igéi. Az asszony pedig, akit láttál: a nagy város, amelynek királyi hatalma van a föld királyai fölött” (Jel 17,12-18).

Az első dolog, amit megtudunk róluk, hogy olyan népekről van szó, akik még nem töltöttek be jelentős szerepet a történelem folyamán („még nem kaptak királyságot”), és ez bizonyosan frusztrálja őket. A népek egyik legfőbb tulajdonsága a büszkeség, különösen igaz ez azokra, akik e népet vezetik. Az emberek és a népek szeretnek kitűnni, de ez a lehetőség az itt említett királyságoknak pusztán egyetlen órára, tehát nagyon rövid időre adatik meg. Ez a rövid idő is a fenevadtól kapott kiváltság.

Két dolog következik ebből: a tíz király konszenzusra jut abban, hogy a hatalmat, amit kaptak, a fenevad szolgálatába állítják: „felajánlják erejüket és hatalmukat a fenevadnak”. Senki nem alkalmaz vétót, annak ellenére, hogy a jelentéktelen hatalmak számára ez az utolsó esély. A döntést teljes egyetértésben hozzák meg. Ez az első tulajdonság. A második, hogy „ezek a Bárány ellen fognak harcolni”, tehát azt a rövid időt, amíg van hatalmuk a Jézus Krisztus elleni lázadásra fordítják, de Jézus legyőzi őket. Ki a fenevad? Olyan világi hatalom, ami úgy állítja be a dolgot, mintha Isten helyett, Isten nevében uralkodna, és ezért, ha valaki nem engedelmeskedik rendelkezéseinek, azt Isten ellenségének tekinti, és ezért üldözi.

A modern írásmagyarázók római császárokkal azonosítják a fenevadat, különös tekintettel az „istencsászárokra”, akik „Úrnak és Istennek” neveztették magukat. Ez a magyarázat azonban ebben a jövendölésben nem állja meg a helyét, mert a fenevad itt a hitehagyó egyházat jelképező parázna asszonnyal szövetkezett (Jel 17, 1-6) , ami igencsak megdöbbentette Jánost (Jel 17,7). Ez a fenevad tehát nem pogány, hanem keresztény fenevad, vagy legalábbis úgy tesz, mintha keresztény lenne és a keresztény hitet védelmezné. Adva van tehát egy hűtlenné vált egyház, egy magát kereszténynek álcázó politikai hatalom, és tíz olyan királyság, akik kritikátlanul kiszolgálják ezt a furcsa szövetséget.

Miért teszik ezt? Ez a látomás legmegrázóbb momentuma: „mert Isten adta szívükbe, hogy végrehajtsák szándékát, hogy szándékuk egy legyen, és felajánlják királyságukat a fenevadnak, míg be nem teljesednek az Isten igéi” (Jel 17,17). Azt jelenti ez, hogy Isten kísértőként lép fel a történetben? Szó sincs róla, „Isten a gonosztól nem kísérthető, és Ő maga sem kísért senkit a gonosszal” (Jak 1,13). Pál apostol azonban a törvénytipróról szólva rámutatott egy fontos törvényszerűségre, miszerint Isten mindenkinek azt adja, amire igénye van: ha valaki szereti az igazságot, Isten elpecsételi őt az Igazság Lelkével (Ef 1,13-14), de aki nem szereti az igazságot, hanem a hamisságban gyönyörködik, azt Isten „kiszolgáltatja a tévelygés hatalmának”, és az ítélet napján ennek megfelelő módon „jutalmazza” (2Thesz 2,8-12).

Isten hatalmat adott ezeknek a királyoknak, de nem a jó ügy előmozdítására használták, hanem a fenevad és a parázna asszony szolgálatába állították, ennek megfelelő tapasztalatban volt részük. Ezért csalódottságukban fellázadnak a parázna asszony és a fenevad ellen. Így működik az a hatalom, amit nem építésre, hanem rombolásra használnak. Valamikor a forradalomról mondták, hogy felfalja saját gyermekeit, most az álkeresztényeknél látjuk ugyanezt. Mert az eltévelyedés minden formájának önpusztítás a vége. A gonoszság és a rosszindulat mindig lelepleződik, és elszigetelődik már ebben a világban is, még inkább a végső események során.

A bibliai szöveg nem azonosítja az országokat, melyek ilyen szégyenletesen leszerepelnek a végső eseményekben, de világosan értésünkre adja megszégyenülésük spirituális és morális okait. Bizonyára azért, hogy messze elkerüljük azokat a magatartásformákat, amelyek őket oda vezették.

DR Szilvási József

A nagy francia forradalom - mélységből feljövő fenevad

 

Sehol a világon nem volt olyan egyértelmű ez a szembenállás, mint Franciaországban. A történet nagyon tragikus, mégis el kell gondolkodnunk a tanulságain, mert hamarosan az egész világ olyan lesz, mint Franciaország abban az időben.

Franciaországot évszázadokon át „az egyház legidősebb leányaként” emlegették. Azt a néhány rövid időszakot leszámítva, amikor a francia királyok védelmet nyújtottak a hugenottáknak (a francia protestánsoknak), a Katolikus egyház szinte minden területen teljes felügyeletet gyakorolt az ország fölött. Az 1700-as években ez nagy zűrzavarhoz vezetett.

A francia népet három társadalmi csoportra, rendre tagolták. A felső rendbe az egyházi vezetők tartoztak. A második rend a nemességé volt. A harmadikba tartozott mindenki más. Az első két rend tagjai birtokolták Franciaország területének csaknem a felét, holott a népességnek csak nagyon kis részét alkották. Ráadásul még adót se kellett fizetniük. 

Mit mond a Biblia a szegények elnyomásáról? (Péld 14:31)"Aki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, aki könyörül a szűkölködőn"(Péld 22:22-23) Ne rabold ki a szegényt, mert szegény ő; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban;Mert az Úr forgatja azoknak ügyét, és az ő kirablóik életét elragadja.  (Préd 5:8). Ha a szegényeknek nyomoríttatását, és a törvénynek és igazságnak elfordíttatását látod a tartományban: ne csudálkozzál e dolgon; mert egyik felsőrendű vigyáz a másik felsőrendűre, és ezek felett még felsőbbrendűek vannak. A Biblia szerint a gazdagok továbbra is elnyomják a szegényeket, egészen Jézus eljöveteléig. (Jakab 5:1-4). "Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok miatt, amelyek elkövetkeznek reátok.Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg;Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban!Ímé a ti mezőiteket learató munkások bére, amit ti elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez."

Feltűnt, kik alkották a francia társadalom legfelsőbb rétegét? Az egyház. Mit mond Jézus, milyennek kell az egyháznak lennie? (Mk 10:42-45) "Jézus pedig magához szólítván őket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, akik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettök, és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtok. De nem így lesz közöttetek; hanem, aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok;És aki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen:Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért."

Harc a Biblia ellen

A francia társadalmi rendszer igazságtalansága túl messzire ment. Az elnyomott harmadik rend boldogtalansága és haragja végül több évig tartó kegyetlen háborúhoz vezetett, amit a Nagy Francia forradalom néven ismerünk. A kormányt megbuktatták és a királyi párral együtt több, mint negyvenezer embert végeztek ki. Kapzsiságuk és gőgjük miatt a papokat is annyira gyűlölték, hogy sokukat szintén meggyilkolták.

Más forradalmaktól eltérően senki sem próbálta megváltoztatni, vagy helyettesíteni a katolicizmust. Ezúttal a nép annyira haragudott az egyház bánásmódjára, hogy az egész kereszténységtől meg akartak szabadulni. A rosszal együtt a jótól is megszabadultak.

A papokat Istenbe vetett hitük megtagadására kényszerítették. Sokan meg is tették, többek között Párizs érseke is. Tűzre vetették a Bibliákat és betiltották a vallási szertartásokat. Az új kormányzat új vallást hirdetett: az „Értelem” mindenhatóságát. Valójában nem is új vallás volt ez, hanem ateizmus, ami Isten létezését is tagadja. Talán meglepő, de a Biblia azokról is beszél, akik ebben hisznek. (Zsolt 14:1) "Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, aki jót cselekedjék."

Ami új volt benne, az hogy első alkalommal történt meg, hogy egy egész nép jelentette ki, nem hisz Istenben. Micsoda tragédia! A francia emberek többsége mégis örvendett neki. Nem kell több pénzt adniuk a kapzsi papoknak! Nem kell többé meggyónniuk bűneiket a papoknak és értelmetlen imákat mormolniuk a szentekhez, vagy még többet fizetniük a bűnbocsájtó cédulákért.

Jó dolog volt megszabadulni a katolicizmus hibáitól és visszaélésitől, de az ujjongás mögött egy másik eszme is meghúzódott: megszűnik a bűntudat. Miért? Mert nem létezett már a törvény. A Biblia és a Tízparancsolat hivatalosan megszűnt létezni.

Mostantól saját törvényeket alkothatnak. És azt is tették.

A tragikus következmények

Nagyon fontos a Francia forradalom története, mert bemutatja, mi történik nemsokára világunkban. A franciák amint királyuktól megszabadultak, hivatalosan arra szavaztak, hogy Istentől és Törvényétől is meg akarnak szabadulni. Úgy érezték, joguk van szabadon teljesen új törvényeket hozni, amilyeneket csak akarnak. Milyen elégedett lehetett Sátán ezzel a sikerével!

Kormányozni azonban nem könnyű, és az önző emberek kormánya előbb, vagy utóbb mindig összeomlik, elpusztítja önmagát. A francia királyi udvarban és az egyházban oly sok éven át uralkodó szörnyű gonoszság és önzés oda vezetett, hogy senki sem maradt, aki képes lett volna a Nemzetgyűlést másképp vezetni, mint önző módon. (Péld 29:12.) "Amely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok."

Több nagy kormányváltás és a „Terror uralmának” nevezett időszak után egy Napoleon Bonaparte nevű ifjú magához ragadta a hatalmat és Franciaország császárává koronáztatta magát.

A szörnyű zűrzavar során több ezer ember vesztette életét és a nemzet romokban hevert. Származott vajon bármi jó is a Francia forradalomból? Nos, komoly figyelmeztetés arra, mi történik, amikor egy nemzet elfordul Istentől és semmibe veszi törvényét.

A prófécia beteljesedése

A Nagy Francia Forradalom története közismert. Talán te is tanultál már róla az iskolában. Sokan mégsem tudják, hogy egy prófécia beteljesedése volt. Sok száz esztendővel azelőtt, hogy megtörtént volna, Isten „titkos, rejtjeles” leírást adott János apostolnak az eseményről. Olvassunk róla a (Jel 11:1-3.) És adának nékem vesszőhöz hasonló nádszálat, és angyal áll vala mellém és monda: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt, és azokat, akik abban imádkoznak. De a tornácot, amely a templomon kívül van, kihagyd, és azt meg ne mérd; mert a pogányoknak adatott, és a szent várost tapodják negyvenkét hónapig. És adom az én két tanúbizonyságomnak, hogy prófétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezer kétszáz hatvan napig."

A két tanúbizonyság megismerése előtt, azonban ki kell derítenünk, mit jelent a prófécia időre vonatkozó része, és hogyan illeszkedik a történelembe. Első pillantásra úgy tűnik, mintha az igeversek két különböző időszakról szólnának, 42 hónapról és 1260 napról. Gyors utánaszámolással azonban rájövünk, hogy valójában ugyanarról van szó. 30 napos hónapokkal számolva a 42 hét pontosan 1260 napot tesz ki.

Ez egy nagyon fontos időszak, annyira fontos, hogy a Jelenések könyvében még másik három helyen is olvashatunk róla (Jel 12:6; 13; 13:5), Dániel könyvében pedig kétszer (Dán 7:25; 12:7). Ezek az igeversek segítenek pontosan meghatározni, mikor kezdődik és végződik az 1260 napos időszak.

Olvassuk el (Dániel 7:23-25) "A negyedik állat negyedik ország lesz e földön, amely különb lesz minden országnál, és megeszi az egész földet, és eltapodja és szétzúzza azt. A tíz szarv pedig ez: Ebből az országból tíz király támad, és más támad utánok, és az különb lesz mint az előbbiek, és három királyt fog megalázni. És sokat szól a Felséges ellen és a magasságos egek szenteit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt; és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig." Emlékezzünk, hogy a negyedik fenevad ugyanazt jelképezi, mint amit Dániel könyve 2. fejezetében a negyedik fajta fém, Rómát szimbolizálja. Ezeket az igeverseket a legkönnyebb megérteni a hat igehely közül, ahol a Biblia az 1260 napról beszél, mert az angyal sok mindent megmagyaráz a látomásból. A kis szarv, mely a tíz közül emelkedik ki, a nagyokat szóló száj, az, hogy véli az idők és a törvény megváltoztatását, és hogy üldözi a Magasságos szentjeit, mind egyértelműen a Római pápaságra utal.

Ahol csak az 1260 napról olvasunk, azt látjuk, hogy a Római pápaság üldözi Isten népét. A Jelenések könyvének (Jel 13:3)."És látám, hogy egy az ő fejei közül mintegy halálos sebbel megsebesíttetett; de az ő halálos sebe meggyógyíttaték; és csodálván, az egész föld követé a fenevadat." verse újabb tényt tesz hozzá, mégpedig a halálos sebről, ami begyógyul. Ez is sokat segít a megértésben.

Mikor is kezdődött tehát ez az időszak? Akkor kezdődött, amikor a pápaság teljesen megalapozódott a másik három „szarv”, vagyis birodalom elpusztításával 538-ban. (Emlékezzünk, hogy a bibliai próféciákban egy nap egy esztendőt jelent. (Ezék 4:6).És ha ezeket kitöltötted, feküdj a jobboldaladra másodszor, és viseld a Júda házának vétkét negyven napig; egy-egy napot egy-egy esztendőül számítottam néked. Az 1260 év 1798-ban ért véget. Akkor kellett a pápaságnak „halálos sebet” kapnia.

És mi történt? 1798-ban Bonaparte Napóleon Itáliába küldte a francia hadsereget és fogságba ejtette VI. Piusz pápát, aki a következő évben meg is halt. Bár rövidesen új pápát nevezetek ki, a pápaság intézménye sokat veszített hatalmából és tekintélyéből. (/igemorzsa.hu/gyerek_oldal/biblia-tanulmany)

A parázna asszony és a fenevad

 

A jelenések könyvének 11. fejezete a nagy Francia forradalomról szóló próféciájával és a 13. fejezetben szereplő „halálos seb” beteljesedésével hatalmas bizonyítékát adja, hogy a Biblia szava teljes mértékben megbízható. Más próféciák is voltak azonban, melyek nagyon fontosak voltak Isten népe számára a reformáció idején.

 (Dán 7:7-8.)"Ezek után látám éjszakai látásokban, és ímé, negyedik állat, rettenetes és iszonyú és rendkivül erős; nagy vasfogai valának, falt és zúzott és a maradékot lábaival összetaposta, és ez különbözék mindazoktól az állatoktól, amelyek előtte valának, és tíz szarva vala néki." (Dán 7:19-22 versek) "Akkor bizonyosat kívánék tudni a negyedik állat felől, amely különbözék mindamazoktól, és rendkivül rettenetes vala; vasfogai és érckörmei valának, falt és zúzott, és a maradékot lábaival összetaposta. A tíz szarv felől is, amelyek a fején valának, és afelől, amely utóbb növekedék és három esék ki előle; és ennek a szarvnak szemei valának és nagyokat szóló szája; termete is nagyobb a társaiénál. Látám, hogy ez a szarv hadakozék a szentek ellen, és legyőzé őket. Mígnem eljöve az öreg korú, és az ítélet adaték a magasságos egek szenteinek; és az idő eljöve, és elvevék az országot a szentek."

Ezek a próféciák nagy jelentőséggel bírtak, mert ezek győzték meg a korai reformereket, hogy hagyják el a Katolikus Egyházat. Nem lehetett másként értelmezni őket, mert egyedül a pápaság felelt meg minden részletében a kis szarvról írottaknak.

A Jelenések könyvének 17. fejezetében hasonló prófécia található. Olvassuk el: (Jel 17:1-2.) "És jöve egy a hét angyal közül, akinél a hét pohár vala, és szóla velem, mondván nékem: Jövel, és megmutatom néked a nagy paráznának kárhoztatását, aki a sok vizen ül; Akivel paráználkodtak a föld királyai, és az ő paráznaságának borával megrészegedtek a föld lakosai." Vegyük át ezeket az igeverseket pontról pontra! Az első versben egy paráznáról (tisztességtelen, tisztátalan asszonyról) szól az angyal. A próféciákban az asszony mindig az egyházat jelképezi. Mivel ez az asszony parázna, a hamis egyházat kell jelentenie.

Az asszony „sok vizeken” ül. A (Jel 17:15.) "És monda nékem: A vizek, amelyeket láttál, ahol a parázna ül, népek azok és sokaságok és nemzetek és nyelvek." versből egyértelműen megérthetjük, hogy a „vizek” szimbólum a népeket, nyelveket és nemzeteket jelenti. Más szóval ez az „asszony”, vagyis egyház nem egy kicsiny gyülekezet valamely eldugott kisvárosban, hanem egy hatalmas egyház, amit sok nemzet követ.

A második vers szerint (Jel 17:2) "Akivel paráználkodtak a föld királyai, és az ő paráznaságának borával megrészegedtek a föld lakosai." ez az asszony a föld királyaival paráználkodott. Ez megmagyarázza tisztátalanságát, nem tartotta meg magát Krisztus tiszta menyasszonyának, hanem szövetkezett a világi kormányzatokkal és felügyelte őket.

Ismétlem, nem egy kis szervezetről van szó. Elég nagy és erős ahhoz, hogy a nemzeti vezetők figyelembe vegyék és szövetkezzenek vele.

Ez az asszony a paráznaságának borából is adott „barátainak”. Nem arról a borról van itt szó, az egyszerű szőlőléről, amit Jézus az utolsó vacsorán ivott tanítványaival, hanem arról, ami lerészegíti, és bolondságok cselekvésére készteti az embereket. A hamis tanítást, a téves meggyőződést jelenti ez a bor, amely ostoba, vagy gonosz törvények kiadására készteti az országok vezetőit.

Az asszony és a fenevad

Olvassuk el újra: (Jel 17:1-2.) (feljebb) verseit és folytassuk a 3-6.versekkel! És lélekben elvitt engem egy pusztába és láték egy asszonyt ülni egy veres fenevadon, amely teljes vala káromlásnak neveivel, amelynek hét feje és tíz szarva vala. Öltözött vala pedig az asszony bíborba és skárlátba, és megékesíttetett vala aranynyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár vala, tele útálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával, És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld útálatosságainak anyja. És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől; és nagy csodálkozással csodálkozám, mikor látám őt. 

A (Jel 17:3) harmadik versben "És lélekben elvitt engem egy pusztába és láték egy asszonyt ülni egy veres fenevadon, amely teljes vala káromlásnak neveivel, amelynek hét feje és tíz szarva vala." János egy „veres fenevadon” (melynek hét feje és tíz szarva van) ülő asszonyt lát. Persze láttuk már ezt a fenevadat a (Jel 13:3) vers "És látám, hogy egy az ő fejei közül mintegy halálos sebbel megsebesíttetett; de az ő halálos sebe meggyógyíttaték; és csodálván, az egész föld követé a fenevadat." a fenevadat, amely halálos sebet kapott. Mostanra már nyilvánvalóvá vált, hogy a Római Katolikus Egyházról beszélünk.

Ezután láthatjuk, hogy az asszony a királyi hatalmat és gazdagságot jelképező színekbe öltözött, igazgyöngyökkel és drágakövekkel felékesítve. Történetesen éppen ezeket a színeket viselik a pápák, a bíborosok és a püspökök.

Az ötödik vers (Jel 17:5)"És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld útálatosságainak anyja." Babilonnak nevezi ezt a parázna asszonyt, a „paráznák anyjának”. A szó szerinti Babilon már romhalmaz volt a Jelenések könyvének keletkezésekor, de neve Róma jelképévé vált, a pogány városé, mely a világot akkoriban uralta. (1Pét 5:13.)"Köszönt titeket a veletek együtt választott babiloni gyülekezet és Márk, az én fiam."

A hatodik versben (Jel 17:6)"És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől; és nagy csodálkozással csodálkozám, mikor látám őt." János apostol látja, hogy az asszony részeg a szentek vérétől. Tehát ez az egyház üldözi és gyilkolja Isten hűséges népét, és Róma pontosan ezt tette.

Figyeljük meg, hogy János nagyon csodálkozott a látványon, vajon miért? A kínzás és a nyilvános kivégzés általános volt a Római Birodalomban. Bizonyára János maga is ismert keresztényeket, akiket a hitük miatt megöltek. A bátyja, Jakab is mártírhalált halt.

Nagy különbség volt azonban aközött, amit János a való életben látott, és amit a látomásban. A látomásában nem egy pogány kormányzat üldözte Isten népét, hanem egy egyház. Egy egyház, mely azt állította magáról, hogy Jézus Krisztust követi. Vajon hogy lehet ez?

Ki ez az asszony?

A Jelenések könyve 17. fejezetének próféciáját tanulmányoztuk, hogy kiderítsük, kit is jelképez a fenevadon ülő asszony. A megoldáshoz újabb kulcsokat találhatunk a Jel 17:9. és a 18. versekben.

Az angyal azt mondta Jánosnak, hogy az asszony hét hegyen ül, és hogy ő az a nagyváros, amely uralkodik a föld királyain. (Jel 17:9-10) Itt az elme, amelyben van bölcseség. A hét fő a hét hegy, amelyen az asszony ül; Király is hét van; az öte elesett, és az egyik van, a másik még el nem jött; és mikor eljő, kevés ideig kell annak megmaradni. E két igevers egybeolvasásával már semmi kétségünk nem lehet. Rómát a hét dombra épült városként ismerték. És melyik város uralkodott a királyok felett? A királyok uralkodtak városok felett, nem pedig megfordítva. Rómát és pápáit kivéve, akik azt állították, hogy joguk van megbüntetni a királyokat, sőt még a tisztségükből is elmozdíthatják őket.

Most már láthatjuk, miért volt olyan fontos ez a prófécia a reformáció idején. Nehéz volt meggyőzni azokat, akik abban a hitben nőttek fel, hogy a Római Katolikus egyház kezében van örök sorsuk, hogy Istenben bízzanak és ne a papokban, vagy pápákban.

Szedjük pontokba, hány bizonyítékát adta Isten a jelenések könyve 17. fejezetében szereplő parázna asszony kilétének! 1..Egy hatalmas egyház, ami sok nemzeten uralkodik. 2. Elég erős, hogy befolyásolja a kormányzatokat, hogy 3. olyan törvényeket hozzanak, melyekkel ártanak saját országaiknak. 4. Ez az egyház bíborba és bársonyba öltözik.5. Gyilkolja Isten népét. 6. A Babilon gúnynevű városból származik. 7. Hét hegyen ül, 8. és jogot formál a királyok feletti uralomra.

Nagyon nehéz lenne elkerülni a nyilvánvaló következtetést, hogy a Jelenések könyve 17. fejezetének tisztátalan asszonya (a tisztátalan egyház) a Római katolicizmust jelöli. (/igemorzsa.hu/gyerekoldal/biblia-tanulmany)

Futurizmus (művészeti) és pretorianizmus (testőrség)

 A Jelenések könyve 17. fejezetében szereplő parázna asszonyára vonatkozó profetikus bizonyítékok egyre több embert győztek meg, hogy a reformációhoz csatlakozzon. Ez nagy gondot jelentett a katolikusoknak. Valamit tenniük kellett ellene.

Valójában két dolgot is tettek. A Tridenti zsinat idején (1545-1563) az egyház legbriliánsabb elméit bízták meg, hogy dolgozzanak a „probléma” megoldásán. Ők pedig kétféle „megoldást” is javasoltak.

Mi a helyes megoldás egy problémára, ha Isten rámutat, hogy valamit helytelenül tettél? (Péld 28:13) "Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer." (Zsolt 32:5) "Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak és te elvetted rólam bűneimnek terhét. Szela."

A katolikus Egyház szerint a gond az volt, hogy Dániel könyvének és a Jelenések könyvének próféciái rájuk mutattak. Nyilvánvaló volt tehát, hogy másként kell magyarázni őket. De hogyan oldhatják meg ezt? Egyáltalán nem volt könnyű. A legműveltebb katolikus tudósok dolgoztak rajta éveken át, mielőtt valami olyasmit ötlöttek volna ki, ami mindnyájuknak tetszett.

Az első választ egy Fransisco Ribera nevű jezsuita tudós dolgozta ki. 1590-ben egy új elmélettel állt elő, amit „futurizmusnak” nevezett. Ötlete valóban rendkívül egyszerű volt. Csupán állítsuk azt, hogy Dániel könyvének és a Jelenések könyvének próféciái (néhány nyilvánvaló kivétellel) majd csak az idők legvégezetén fognak teljesülni. Ha egy prófécia még nem teljesült be, akkor az nem is szólhat a pápaságról.

Huszonnégy évvel később egy másik jezsuita tudós, név szerint Luis de Alcasar újabb elmélettel állt elő, amit „pretorianizmus” – ként ismerünk. Állítása szerint a próféciák Jeruzsálem pusztulásával és a Római Birodalom bukásával már mind réges-régen beteljesedtek. Ez ugyanolyan jól bevált. Ha a prófécia már régen beteljesült, akkor egyáltalán nem szólhat a pápaságról.

Az 1600-as évekre a Katolikus Egyház már két elméletet is kidolgozott a próféciák félremagyarázására, hogy jelentésüket eltereljék önmagukról. Természetesen semmiképpen nem lehetett mind a kétféle elméletben hinni, hiszen az egyik kizárja a másikat. Mégis úgy tűnt, hogy ez senkit sem zavar az egyházban. Egyes katolikusok mind a mai napig a futurizmust, míg mások a pretorianizmusrt tanítják.

Az évek során ezek az eszmék természeten változtak és továbbfejlődtek.

Eleinte úgy tűnt, a pretorianizmus a népszerűbb, annak ellenére, hogy később keletkezett. Aztán történt valami, ami a futurizmus népszerűsége felé billentette a mérleget. A jezsuita tanítók százai készítették elő az utat. No, nem úgy, hogy szertejártak volna a futurizmust terjesztve. Nem. A klasszikus műveltséget oktatták Nyugat-Európában. Tagadhatatlan, hogy a jezsuita oktatók voltak a legképzettebb professzorok. Rengeteget dolgoztak, hogy elsajátítsák Homérosz, Platón, Arisztotelész és Szókratész műveinek tanait. Tanulmányozták a jogalkotás, a logikus gondolkodás és a vitatkozás tudományát. Mindenre megtaníthattak valakit, hogy sok pénzt keressen és híres legyen. Ebben ők voltak a legjobbak.

A futurizmus oktatása

Ugyanúgy értelmezik a „sikert” a keresztények, mint mások? (Filippi 3:7-8.)"De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem,"

Sajnálatos módon sok protestáns is jezsuita iskolákba küldte gyermekeit tanulni a „megfelelő állás” és a „sok pénz” reményében. Ennek következtében egyre több protestáns gondolkodásmódja olyanná vált, mint a katolikusoké.

A futurizmus terjesztésének legjelentősebb személyisége John Darby volt. Az angol férfiú a Plymouth Testvérek nevű kis egyház alapítóinak egyike volt. Darby 1832-ben bejelentette, hogy új igazságot „fedezett fel” a Bibliában, amit „titkos elragadtatás"-nak nevezett. Ez Ribera futurizmusa egy részének új, sokkal bonyolultabb változata volt.

John Dorby elmélete

John Darby elméletének igazán hosszú az elnevezése: diszpenzácionalizmus. Darby szerin hét különféle „diszpenzáció”, vagyis időszak létezik a megváltási terv folyamatának során. Isten terve a bűnösök megmentésére szerinte megváltozott. Minden alkalommal újabb megmentési terv következik be.

Változik-e valaha Isten? Megváltozhat-e a megváltási terv? (Zsid 13:8)Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz. (Mal 3:6) Mert én, az Úr, meg nem változom, ti pedig, Jákóbnak fiai, nem emésztettek meg!

Darby rövidesen Amerikában is elterjesztette eszméit, ahol sok evangélikus át is vette őket. Köztük Dwight L Moody. E nézetek még népszerűbbé váltak a Scofield bibliakommentár megjelenése után.

Ezt a Bibliát Cyrus Scofield készítette. Olyan volt, mint a King James változat, csak végig lábjegyzetekkel látták el, melyek lényege az volt, hogy próféciákat megpróbálják összhangba hozni az új diszpenzácionalizmussal.

Ez a Biblia különösen Amerika déli államaiban, az úgynevezett „Bibliás övezetben”volt népszerű. Mivel a különböző egyházak tagjai ugyanazt a Bibliát tanulmányozták, rövidesen a legtöbbjük azonos hitre jutott, legalábbis a próféciák értelmezésével kapcsolatban.

A legtöbben nem foglalkoznak Darby elméletének bonyolultabb részeivel. A „titkos elragadtatásról” azonban már szinte mindenki hallott. Ezen elmélet szerin a „valóban jó keresztények” egy nap váratlanul, hirtelen el fognak tűnni. Bármilyen figyelmeztetés nélkül, titokban a Mennybe kerülnek. Azután mindenkinek lesz még hét éve eldönteni, követi-e Jézust, vagy sem. Az elmélet szerint a hét esztendő végén tér vissza Jézus és megöli Sátánt mindazokkal az emberekkel együtt, akik addigra nem tértek meg, és felállítja országát. Napjainkban protestáns lelkészek ezrei tanítják a titkos elragadtatás elméletét. Protestáns szemináriumok (lelkészképző intézetek) oktatási programja alapul ezen az elméleten. Könyvek és folyóiratok cikkei, sőt még filmek is terjesztik az elméleteket, melyeket eredetileg a reformáció elleni harcra szántak.

A Biblia sokat elmond arról, milyen is lesz Jézus eljövetele valójában. Még többet megtudunk majd róla az elkövetkezendő hetekben. Most egyelőre olvassuk el az 1Thesssz 4:16-17.(Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban;Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk.) (/igemorzsa.hu/gyerek_oldal/biblia-tanulmany)

A hangos kiáltás

 

A Babilon elestét bejelentő angyalnak „nagy hatalma” van. Mint Jelenések 14. fejezetének angyalai, ez is emberi hírnököket jelképez. Olyan erővel hirdeti Isten dicsőségét, ami az egész földet beragyogja. Az Újtestamentumban a hatalomra vagy az erőre használatos görög szó az exuszia, ami gyakorta utal Krisztus diadalára a sötétség fejedelmei és erői felett, Máté evangéliumában pedig Jézus a tanítványok kiküldésével kapcsolatban használja. (Mt 10:1) "És előszólítván tizenkét tanítványát, hatalmat ada nékik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és minden erőtelenséget". verse szerint hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett. Isteni erővel küldte ki őket, hogy győzzenek a jó és a gonosz csatájában. Máté 28. fejezetében szintén elküldi őket „mennyen és földön” minden hatalommal, hogy tegyenek „tanítványokká minden népeket” (Mt 28:18-19). És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Az újszövetségi egyház a Szentlélek erejével telve, az élő Krisztus hatalmával haladt előre, aki életében és halálában legyőzte a pokol fejedelmeit és erőit, és Isten „dicsősége beragyogta a földet” (Jel 18:1).És ezek után láték más angyalt leszállani a mennyből, akinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsőségétől. Néhány év leforgása alatt a tanítványok az egész akkor ismert világban hirdették az evangéliumot. (Kol 1:23).Ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan és erősen, és el nem távoztok az evangyéliom reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt; amelynek lettem én, Pál, szolgájává.

 A végidőben a Szentlélek olyan erővel árad ki, mint még soha azelőtt, és az evangélium gyorsan eljut az egész világra. Ezrek térnek meg egy nap alatt, Isten kegyelme és igazsága az egész bolygóra kihat. A világ így meghallja a figyelmeztető üzenetet, világszerte elterjed az evangélium és az abban felkínált reménység. „Nem lesz kisebb az az erő, amivel Isten az evangélium hatalmas munkáját lezárja, mint amilyennel ezt a munkát elindította. A próféciák, amelyek az evangélium hirdetésének kezdetén a korai eső kiáradásában teljesedtek, a lezárulásakor a késői esőben ismét teljesedni fognak…

Isten szolgái szent lelkesedéstől fénylő arccal sietnek egyik helyről a másikra, hogy hirdessék a menny üzenetét. Az egész földön ezernyi hangon szól majd a figyelmeztetés, csodálatos dolgok fognak történni. Betegek meggyógyulnak, és a hívők munkáját jelek és csodák kísérik” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. 523-524. o.). 

A megváltás titka

„És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka. Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben.” (1Tim 3:16)

A titkok titka ez! Az értelem számára nehéz megragadni Krisztus nagyságát, a megváltás titkát. A szégyenletes keresztet felállították, kezeit és lábait átszögezték, a kegyetlen dárda átszúrta a szívét, és Jézus megfizette a megváltás árát az emberiségért…

A megváltás témája kimeríthetetlen, legmélyebb elmélkedésünkre méltó. Túlszárnyalja a leghatalmasabb gondolatot és a legélénkebb képzelet határát is. Ki kutathatná ki Isten titkait?…

Ha ma Jézus velünk volna, ugyanazt mondaná, mint tanítványainak. „Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok” (Jn 16:12).Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok. Jézus mély és élő igazságot szeretett volna megnyitni a tanítványok előtt, de földiességük, valamint homályos és hiányos felfogóképességük ezt lehetetlenné tette. Nem tudták volna hasznosítani a nagy, dicsőséges és ünnepélyes igazságot. A lelki növekedés hiánya bezárja az ajtót a világosság Krisztustól jövő sugarai előtt… 

Akik szorgosan munkálkodtak Isten Igéjének bányájában, és felfedezték a drága ércet az igazság gazdag forrásaiban, a korszakokon át rejtett isteni titkokban, fel fogják magasztalni az Úr Jézust, minden igazság szerzőjét azáltal, hogy jellemükben bemutatják hitük megszentelő hatalmát. Jézust és kegyelmét ott kell őrizni a lélek legbelső szentélyében. Ha ez megtörténik, akkor a szavak, az ima, a buzdítás és a szent igazság megjelentése által Ő mutatkozik meg

A kereszt titka minden más titkot megmagyaráz. A Golgotáról sugárzó fényben Isten tulajdonságait, amelyekre korábban félelemmel és csodálattal gondoltunk, szépnek és vonzónak találjuk. Az irgalom, gyengédség és atyai szeretet egybeolvad a szentséggel, igazsággal és hatalommal. Míg Krisztus magas és felemelt trónjának fenségét szemléljük, meglátjuk jellemének szépségét, és megértjük, ahogy még soha, hogy mit jelent ez az örökkévaló név: „Mi Atyánk” ( EGW: Isten csodálatos kegyelme)

 

Az örökkévaló evangélim - Isten bizonyosságot kínál mindenkinek

Azt olvassuk itt az evangéliumról, hogy "örökkévaló". Ez újabb bizonyíték arra, hogy Isten nem változik. A változatlan Isten evangéliuma sem változik. Az örökkévaló evangélium bizonyosságot kínál mindenkinek, aki hajlandó elfogadni. Az evangélium bemutatja Isten változhatatlan szeretetét, és ennek az üzenetnek kell eljutnia az egész világra. Mindenkinek szüksége van a lehetőségre, hogy meghallja, ezért is bízta Isten a népére a hirdetését.

"Mert kiválasztott minket őbenne a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk őelőtte. Szeretetében előre elhatározta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akaratának tetszése szerint" (Ef 1:4-5, ÚRK).

"kiválasztott minket őbenne a világ teremtése előtt". Ennyire "örökkévaló" az evangélium! Istennek már a világ teremtése előtt az volt a terve, hogy üdvösségünk legyen benne.

Nézzük meg jobban a következő szavakat: "kiválasztott", "előre elhatározta" vagy "eleve elhatározván" (Károli), "akaratának tetszése szerint" és "fiaivá fogad". Mennyire kiemeli ez a két vers Istennek azt a vágyát, hogy örök életünk legyen "őbenne"! Az is világosan Isten kegyelmére mutat, hogy már az örökkévalóság messzi múltjában megtette (2Thessz 2:13)"Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek atyámfiai, akiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Lélek szentelésében és az igazság hitében; (2Tim 1:9)."Aki megtartott minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint, hanem az ő saját végezése és kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus Jézusban örök időknek előtte," Tehát nem a tetteink üdvözítenek, egyetlen teremtmény sem az érdemei révén üdvözül. Hogyan is származhatna az üdvösség bármiből, amit mi teszünk, ha Isten már a létezésünk előtt kiválasztott bennünket az üdvösségre "őbenne"? Viszont miénk a döntés, hogy ezt elfogadjuk vagy visszautasítjuk. (Bibliatanulmány)

Az ég közepén repülő angyal által hirdetett üzenet ugyanaz az örökkévaló evangélium, amelyet Isten az édenben kijelentett, amikor így szólt a kígyóhoz:„Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod” (1Móz 3:15). Ez volt az első ígéret arról a Megváltóról, aki majd a harcmezőre áll, hogy megküzdjön Sátán erejével és legyőzze őt. Krisztus azért jött világunkba, hogy bemutassa Isten jellemét úgy, ahogyan azt a szent törvény bemutatja, hiszen a törvény Isten jellemének vetülete. Krisztus volt a törvény és az evangélium. Az örökkévaló üzenetet hirdető angyal Isten törvényét is hirdeti, mert a megváltás evangéliuma elvezeti az embereket a törvénynek való engedelmességre, amely által jellemük az isteni minta hasonlatosságára változik. ( Szemelvények E. G. White írásaiból 2. kötet)

Az ige örökkévaló Istenről ír. Ez a jelző felöleli a múltat, a jelent és a jövőt. Isten örökkévalóságtól örökkévalóságig létezik. Ő az örökkévaló. (EGW:Bizonyságtételek 8. kötet)