Végzetes választás

 (Józs 7:19-21). Ekkor azt mondta Ákánnak Józsué: Fiam, adj dicsőséget az Úrnak, Izráel Istenének! Tégy bűnvallást előtte, és mondd el nekem, hogy mit tettél, ne titkolj el semmit előlem! (20) Ákán így válaszolt Józsuénak: Valóban én voltam az, aki vétkezett az Úr, Izráel Istene ellen, mert a következőt tettem: (21) megláttam a zsákmány között egy szép sineári köntöst, kétszáz sekel ezüstöt és egy ötven sekel súlyú aranyrudat. Megkívántam és elvettem őket. Ott vannak a sátramban elásva a földbe, az ezüst is alattuk van. /RÚF/

 Két dolgot kért Józsué Ákántól: adjon dicsőséget Istennek, tisztelje Őt, valamint mondja meg őszintén, mit tett. Úgy kellett dicsőséget adnia Istennek, hogy bevallja, mit cselekedett. Az itt használt kifejezés (todah) utalhat hálaadásra 

(Zsolt 26:7). hangos hálaéneket zengve, felsorolva sok csodatettedet. /RÚF/; 

(Ézs 51:3). Bizony, megvigasztalja Siont az Úr, minden romot megvigasztal benne. Olyanná teszi pusztaságát, mint az Éden, kopár földjét, mint az Úr kertje. Boldog örvendezés hangzik majd benne, magasztalás és hangos zsoltárének. /RÚF/; 

(Jer 17:26). És ide járnak majd Júda városaiból, Jeruzsálem környékéről, Benjámin földjéről, a Sefélá-alföldről, a hegyvidékről és a Délvidékről mindazok, akik égőáldozatot, véresáldozatot, ételáldozatot és füstáldozatnak való tömjént hoznak, meg akik hálaáldozatot hoznak az Úr házába. /RÚF/

 ...de bűnvallásra is 

(Ezsd 10:11). Valljátok meg ezt őseitek Istenének, az Úrnak, és cselekedjetek az ő tetszése szerint: váljatok külön az ország népeitől és az idegen asszonyoktól! /RÚF/

 Sajnos a bibliai szöveg nem ad támpontot arra vonatkozólag, hogy Ákán bármilyen jelét mutatta volna az őszinte megtérésnek. Végig abban bízott, hogy nem derülnek ki a dolgok. Makacssága rámutatott megátalkodottan bűnös voltára, amiért Mózes törvénye szerint számára nem volt kegyelem. 

(4Móz 15:27-31). Ha csak egyvalaki követi el a nem szándékos vétket, akkor mutasson be egy egyéves nőstény kecskét vétekáldozatul. (28) A pap pedig végezzen engesztelést az Úr színe előtt azért az emberért, aki nem szándékosan követte el vétkét, hogy engesztelést szerezzen neki, és akkor bocsánatot nyer. (29) Ugyanez a törvény vonatkozzék nálatok a született izráelire és a jövevényre, aki köztetek tartózkodik, ha nem szándékosan vétkezik. (30) De ki kell irtani népe közül azt az embert, akár közületek való, akár jövevény, aki szándékosan követ el valamit, mert az Urat gyalázta meg. (31) Hiszen az Úr igéjét vetette meg, és az ő parancsolatát szegte meg: föltétlenül ki kell irtani az ilyen embert, bűnhődnie kell. /RÚF/

 Ákán szavai (Józs 7:21) versében Ádám és Éva bűnesetére emlékeztetnek. Éva látta (ra’ah), hogy a fa kívánatos (khamad), és végül leszakította (laqakh) annak gyümölcsét (1Móz 3:6). Bűnvallásában Ákán elismeri, hogy látott (ra’ah) a zsákmány közt egy jó babiloni köntöst, 200 sékel ezüstöt és egy aranyrudat. Látva ezeket, megkívánta (khamad) és elvette (laqakh) őket. Hasonlóan Ádám és Éva esetéhez Ákán döntése is megmutatja, hogy a sóvárgás bűne nem más, mint a hitetlenség bűne. Egyfajta vád Isten ellen, hogy nem a legjobbat akarja a teremtményeinek, elzár előlük jó dolgokat, amelyek kizárólag az Istenség birodalmához tartozhatnak.

 Amellett, hogy a szöveg utal őseink bukására, rámutat a Ráháb és Ákán viselkedése között felfedezhető éles kontrasztra is. 

(Józs 2:1-13). Akkor Józsué, Nún fia titokban két kémet küldött Sittímből, és ezt mondta nekik: Menjetek, vegyétek szemügyre azt a földet és Jerikót! Azok elmentek, betértek egy Ráháb nevű parázna nő házába, hogy ott töltsék az éjszakát. (2) De Jerikó királyát figyelmeztették: Vigyázz! Izráeli férfiak jöttek ide az éjjel, hogy kikémleljék az országot. (3) Jerikó királya ezt üzente Ráhábnak: Add ki azokat a férfiakat, akik hozzád érkeztek, és betértek a házadba, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész országot. (4) Az asszony azonban fogta és elrejtette a két férfit, majd ezt mondta: Igaz, hogy betértek hozzám azok a férfiak, de nem tudtam, honnan valók. (5) Kapuzárás idején, amikor besötétedett, eltávoztak. Nem tudom, hová mentek azok a férfiak. Fussatok gyorsan utánuk, mert még utolérhetitek őket! (6) Pedig fölvitte őket a háztetőre, és elbújtatta a lenkóró közé, ami ki volt rakva a háztetőn. (7) A városbeli férfiak ekkor üldözésükre indultak a Jordán gázlóihoz vezető úton. A kaput pedig, amint kimentek az üldözők, bezárták. (8) Mielőtt a kémek lefeküdtek volna, fölment hozzájuk Ráháb a háztetőre, (9) és ezt mondta nekik: Tudom, hogy az Úr nektek fogja adni ezt a földet, hiszen rettegés fogott el bennünket miattatok, és máris reszket tőletek ennek a földnek minden lakója. (10) Mert hallottuk, hogyan szárította ki az Úr előttetek a Vörös-tenger vizét, amikor kijöttetek Egyiptomból, és hogy mit tettetek a Jordánon túl Szíhónnal és Óggal, az emóriak két királyával, akiket kiirtottatok. (11) Amikor ezt meghallottuk, megdermedt a szívünk, és még a lélegzete is elállt mindenkinek miattatok. Bizony, a ti Istenetek, az Úr az Isten fenn az égben és lenn a földön! (12) Most azért esküdjetek meg nekem az Úrra, hogy amilyen irgalommal bántam én veletek, ti is olyan irgalommal bántok majd apám háza népével, és biztos jelét adjátok annak, (13) hogy életben hagyjátok apámat, anyámat, fivéreimet, nővéreimet és minden hozzátartozójukat, és megmentitek életünket a haláltól. /RÚF/

 Az egyik felküldte a kémeket a tetőre, elbújtatta őket a katonák elől, a másik fogta a számára tiltott dolgokat, majd elrejtette azokat Józsué elől. Az egyik kedvességet tanúsított az izraeli kémek iránt és hozzásegítette őket a biztos győzelemhez, a másik kapzsi és kitartó makacsságával bajt hozott Izraelre. Az egyik szövetséget kötött Izraellel, a másik megtörte a Jahvéval kötött szövetséget. Ráháb megmenekült családjával együtt, és Izrael tiszteletre méltó tagjává vált, Ákán halálra kárhoztatta saját magát meg a családját, és a gyalázat példájává vált.

  (Lk 12:15). Azután ezt mondta nekik: Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg. /RÚF/

 White idézet: Ákán beismerte bűnét, de csak akkor, amikor már túl késő volt ahhoz, hogy vallomása segítsen rajta. Látta Izrael seregeit megveretve csüggedten visszatérni Aitól, és mégsem lépett elő, hogy bűnét beismerje. Látta Józsuét és Izrael véneit olyan fájdalommal a földre borulni, amely sokkal nagyobb volt, semhogy szavakkal kifejezhető lenne. Ha akkor bűnvallomást tesz, némi bűnbánatról tanúskodik, de még mindig hallgatott. Hallotta a kiáltványt, hogy nagy bűnt követtek el, sőt, hallotta annak pontosan megjelölt jellegét; de ajka le volt pecsételve.

 Azután jött az ünnepélyes vizsgálat. Mily rémülettel remegett meg a lelke, mikor rámutattak törzsére, nemzetségére, majd háznépére! De ő még mindig nem tett vallomást, míg Isten ujja végül rá nem mutatott. Amikor már nem titkolhatta tovább bűnét, akkor engedett az igazságnak. Milyen gyakran történnek ehhez hasonló bűnvallomások! Pedig milyen nagy különbség bevallani a tényeket, miután azokat bebizonyították; és megvallani a bűnöket, amelyekről csak mi tudunk és az Isten! Ákán nem tett volna vallomást, ha nem reméli, hogy ezáltal bűneinek következményeit elfordíthatja. De bűnvallomása azt szolgálta, hogy rámutasson büntetése igazságosságára. Ez nem volt igazi bűnbánat, sem összeroppanás, sem elméjének megváltozása, sem a gonosztól való irtózás.

 Ilyen bűnvallomást tesznek a bűnösök, amikor Isten ítélőszéke előtt állnak, miután minden esetet életre vagy halálra eldöntöttek… Ha a menny könyveit megnyitják, a bíró már nem szavakban sorolja fel az emberek bűnét, hanem átható, meggyőző pillantást vet rájuk, és minden tett és az élet minden cselekedete a bűnös emlékezetében élénken megvilágosodik. Akkor már nem lesz arra szükség, hogy mint Józsué napjaiban, a törzstől a ház népéig kikutassák a bűnöst, hanem ki-ki saját ajkával megvallja szégyenét. Az egész világ előtt nyilvánvaló lesz az emberek elől eltitkolt bűn.

 Ha van megvallani való bűnöd, ne tétovázz! Itt az arany alkalom. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1Jn 1:9) – Conflict and Courage, 121./old.

Ákán bűne

 

Józs 7:16-19. Józsué korán reggel fölkelt, felsorakoztatta Izráel törzseit, és a sorsvetés Júda törzsét jelölte meg. (17) Azután felsorakoztatta Júda nemzetségeit, és a sorsvetés Zerah nemzetségét jelölte meg. Azután felsorakoztatta Zerah nemzetségéből a családfőket, és a sorsvetés Zabdít jelölte meg. (18) Amikor az ő családjának a férfiait sorakoztatta fel, a sorsvetés a Júda törzséből való Ákánt, Karmí fiát, Zabdí unokáját, Zerah dédunokáját jelölte meg. (19) Ekkor azt mondta Ákánnak Józsué: Fiam, adj dicsőséget az Úrnak, Izráel Istenének! Tégy bűnvallást előtte, és mondd el nekem, hogy mit tettél, ne titkolj el semmit előlem! /RÚF/

 Isten ahelyett, hogy kimondaná, ki volt a vétkes, egy eljárást kezdeményez, amely rámutat az igazságosságára és a kegyelmére. Miután elmagyarázza a népnek, miért vesztettek a csatában, majd megszentelődésre hívja őket 

(Józs 7:13). Kelj föl, szenteld meg a népet, és ezt mondd: Szenteljétek meg magatokat holnapra! Mert így szól az Úr, Izráel Istene: Kiirtanivaló van közötted, Izráel! Nem tudtok megállni ellenségeitek előtt, amíg el nem távolítjátok magatok közül a kiirtanivalót. /RÚF/,

... időt ad a tisztázási procedúra kihirdetése és lefolytatása között, hogy Ákán elgondolkodhasson azon, mit tett, megtérjen és bevallja bűnét. Ehhez hasonlóan a családjának is megadja a lehetőséget (amennyiben tudnak a történtekről), hogy döntsenek, beállnak-e a fedősztori mögé, vagy elutasítják, hogy cinkosok legyenek, ahogy Kóré fiai, akik megtagadták, hogy apjuk mellé álljanak, és ezzel elkerülték a pusztulást. 

(4Móz 16:23-33). Ekkor így beszélt Mózeshez az Úr: (24) Mondd meg a közösségnek: Menjetek el Kórah, Dátán és Abírám hajlékának a környékéről! (25) Mózes fölkelt, és odament Dátánhoz és Abírámhoz. Vele mentek Izráel vénei is. (26) Így szólt a közösséghez: Távozzatok ezeknek a bűnös embereknek a sátraitól, semmijüket se érintsétek, hogy el ne vesszetek az ő vétkeik miatt! (27) El is mentek Kórah, Dátán és Abírám hajlékának a környékéről. Dátán és Abírám pedig kimentek, és odaálltak sátraik bejáratához feleségeikkel, fiaikkal és kicsiny gyermekeikkel együtt. (28) Akkor ezt mondta Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az Úr küldött engem ezeknek a dolgoknak a véghezvitelére, és hogy nem magamtól cselekszem: (29) Ha úgy halnak meg ezek, ahogy a többi ember szokott, és ha az lesz a sorsuk, ami bárki mással megtörténhetne, akkor nem az Úr küldött engem. (30) De ha az Úr valami rendkívüli dolgot visz véghez, és a föld megnyitja száját, és elnyeli őket mindenükkel együtt, és elevenen szállnak le a holtak hazájába, akkor majd megtudjátok, hogy ezek az emberek semmibe vették az Urat. (31) Alig mondta ki Mózes ezeket a szavakat, meghasadt alattuk a föld. (32) Megnyitotta száját a föld, és elnyelte őket házuk népével együtt, meg Kórah összes emberét mindenükkel, amijük csak volt. (33) Elevenen szálltak le a holtak hazájába mindenükkel együtt, és betemette őket a föld. Így vesztek ki a gyülekezetből. /RÚF/; 

(4Móz 26:11). De Kórah fiai nem haltak meg. /RÚF/

 A kényszerhelyzet megoldása az ellenkező irányba halad: a közösségi bűn megszűnik, a bűn egy szinttel lejjebb jut, egy törzsre, majd egy nagycsaládra, abból egy háztartásra mutat, onnan pedig személyekre. A törvénysértő személye kiderül, de a folyamat tisztázza az ártatlant is. Ez igen fontos része az aprólékos törvényes eljárásnak, amelyben maga Isten a tanú Ákán leplezett bűnei felfedése kapcsán. Az olvasó szinte tapintja a feszültséget, miközben Ákán egyre inkább bekerül a figyelem középpontjába. Ki ne lepődne meg ennek az embernek a makacsságán, aki végig azt reméli, hogy nem leplezik le?! Semmi sem maradhat rejtve Isten átható tekintete előtt 

(2Krón 16:9). Mert az Úr szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi. Ostobán viselkedtél ebben a dologban, és emiatt mostantól fogva háborúkban lesz részed! /RÚF/; 

(Zsolt 139:1-16). A karmesternek: Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem. (2) Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. (3) Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. (4) Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. (5) Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. (6) Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. (7) Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? (8) Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is jelen vagy. (9) Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, (10) kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. (11) Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: (12) a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság. (13) Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. (14) Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. (15) Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. (16) Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. /RÚF/

, aki látja, mit rejt az ember szíve

(1Sám 16:7). De az Úr ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. /RÚF/; Péld 5:21. Hiszen az Úr látja az ember útjait, és figyeli minden lépését. /RÚF/; Jer 17:10. Én, az Úr vagyok a szívek ismerője, a vesék vizsgálója, mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete és tetteinek gyümölcse szerint megérdemli. /RÚF/)

 Figyeljük meg, miként szólítja meg őt Józsué: „fiam.” A kifejezés nemcsak arra mutat rá, hogy Józsué idősebb és vezető, de arra is, ahogy a nagy harcos az igazságtételhez hozzááll. Szíve tele volt könyörülettel Ákán iránt, miközben őt jelölték ki a törvényszegő feletti ítélet végrehajtására. Viselkedésével ismét előremutat annak az érzékenységére, kedvességére és szeretetére, aki „sosem volt durva, sosem szólt szükségtelenül egyetlen szigorú szót sem, sosem okozott szükségtelenül fájdalmat érzékeny lelkeknek…, [miközben] félelem nélkül leplezte le a képmutatást, a hitetlenséget, a bűnt, de súlyos feddéseit fátyolos hangon mondta” (Ellen G. White: Jézus élete, 291. o.)

 White idézet: Ákán addig ápolta szívében a kapzsiságot és a csalást, mígnem a bűnnel szembeni érzékenysége megkopott, s így a kísértés könnyű prédájává vált. Akik megmaradnak egy már elkövetett bűnben, másodszor is könnyen legyőzetnek. A bűn első áthágása ajtót nyit a kísértő előtt, aki aztán fokozatosan leépít minden ellenállást, és beveszi a lélek erődjét. Ákán hallotta az ismételt figyelmeztetéseket a kapzsiság bűne ellen. Isten határozott és érthető törvénye tiltja a lopást és a csalást, ő mégis tovább ápolta a bűnt. Mivel tettére nem derült fény, és nem feddték meg nyilvánosan, egyre bátrabbá vált; a figyelmeztetések egyre kevesebb hatást gyakoroltak rá, mígnem a sötétség láncai megkötözték a lelkét.

 Egyetlen ember bűne szégyent, verséget és halált hozott Izraelre. A pajzs, ami oltalmazta őket a csatában, vissza lett vonva. A magukat keresztényeknek vallók által dédelgetett és gyakorolt bűnök Isten nemtetszését váltják ki az egész gyülekezetre nézve…

 Az egyháznak leginkább nem attól a befolyástól kell tartania, amit némely hitetlenek, és a lázongók nyíltan gyakorolnak, hanem azokétól, akik bár vallják Krisztust, mégsem kitartók. Miattuk marad el Isten áldása, ők gyengítik a gyülekezetet, és hoznak rá nehezen lemosható szégyent…

 A kereszténységet nem csak szombaton kell fitogtatni és csak a szent helyen megélni, hanem a hét minden napján és mindenütt. El kell ismerni és tiszteletben kell tartani a kereszténység elvárásait a műhelyben, otthon, a testvérekkel és a világiakkal kötött üzleti ügyekben is…

 Jobb meghalni, mint vétkezni, jobb nélkülözni, mint becsapni másokat, jobb éhezni, mint hazudni. Minden megkísértettnek a következő szavakkal kellene reagálnia Sátán kísértéseire: „Mind boldog az, aki féli az Urat; aki az ő utaiban jár! Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy, és jól van dolgod”. (Zsolt 128:1-2) – Conflict and Courage, 119./old.

 Egyetlen ember bűnbe miatt Izraelt legyőzte az ellenség. Ebben az esetben többre lett volna szükség az imánál. Fel kellett volna kelniük és meg kellett volna tisztítaniuk Izrael táborát.

 Gondolkoztál-e azon, vajon miért részesültek büntetésben Ákán rokonai is? Azért, mert nem Isten törvénye alapján lettek tanítva és nevelve. Ákán szülei szabad szellemben nevelték gyermeküket, hogy ne hallgasson az Úr szavára; életelvei pedig oda vezették, hogy saját gyermekeit is helytelenül nevelte… A büntetés… igazolja, hogy mindannyian részt vettek a bűnben.

 Ákán története ünnepélyes leckét nyújt számunkra arról, hogy egyetlen ember bűne miatt Isten nemtetszését fogja kifejezni egy egész népre, mígnem fel nem fedik és meg nem büntetik a törvénytelenséget. A bűn természeténél fogva romba dönt. Egy halálos leprával fertőzött ember ezreket megfertőzhet. A felelős beosztásban levők, a nép felügyelői méltatlanok a bizalomra, ha nem kutatják és nem dorgálják meg hűséggel a bűnt…

 Az isteni szeretet sosem fog a bűn elkendőzésére vezetni, nem fog kifogásokat találni a meg nem vallott bűnökre… A bűn behálózza minden cselekedetünket, gondolatunkat és érzelmünket. Valósággal követ bennünket, és megérinti legrejtettebb indítékainkat. Ha az emberek engednek a bűnnek, oda jutnak, hogy könnyelműen kezdik kezelni Isten törvényét. Sokan titkolják bűneiket embertársaik elől, és azzal áltatják magukat, hogy Isten valójában nem is veszi szigorúan a bűnt. Csakhogy az isteni törvény az igazság legnagyobb mércéje, amihez minden cselekedetet mérni kell az életben, és egy napon majd elhozza ítéletét minden cselekedetre, és minden rejtett dolgot megítél, legyen szó jóságról vagy gonoszságról. A szív tisztasága az élet tisztaságát fogja eredményezni. Hasztalan kifogást keresni a bűnre. Ki állhat ki a bűnös mellett, amikor Isten vádolja őt? – Conflict and Courage, 120./old.

A szövetséges viszony megsértése

(Józsué 7:1-26). De Izráel fiai hűtlenül bántak a kiirtásra rendelt dolgokkal, mert a Júda törzséből való Ákán, Karmí fia, Zabdí unokája, Zerah dédunokája elvett a kiirtandó dolgokból. Ezért föllángolt az Úr haragja Izráel fiai ellen. (2) Józsué ugyanis néhány férfit küldött Jerikóból Ajba, amely Bét-Áven mellett van, Bételtől keletre, és azt mondta nekik: Menjetek, és nézzetek körül azon a földön! A férfiak elmentek, és kikémlelték Ajt. (3) Amikor visszatértek Józsuéhoz, azt mondták neki: Ne vonuljon föl az egész nép. Csak két- vagy háromezer ember vonuljon föl, azok is megverik Ajt. Ne fáraszd oda az egész népet, mert kevesen vannak azok. (4) Fölvonultak tehát oda a népből mintegy háromezren, de megfutamodtak az ajbeliek elől. (5) Megöltek közülük az ajbeliek mintegy harminchat embert, üldözték őket a kaputól egészen Sebárimig, és megverték őket a lejtőn. Ekkor valósággal megdermedt a nép szíve, és elvesztette minden bátorságát. (6) Józsué pedig megszaggatta ruháját, arccal a földre borult az Úr ládája előtt, és úgy maradt estig Izráel véneivel együtt. A fejükre port hintettek. (7) Akkor ezt mondta Józsué: Jaj, Uram, Uram! Miért is hoztad át ezt a népet a Jordánon, ha most az emóriak kezébe adsz bennünket, hogy elpusztítsanak? Bárcsak úgy határoztunk volna, hogy a Jordánon túl maradunk! (8) Ó, Uram! Mit mondjak most, hogy Izráel máris megfutamodott ellenségei elől? (9) Ha meghallják ezt a kánaániak és az ország többi lakói, akkor körülfognak bennünket, és még a nevünket is kiirtják a földről. Mit teszel akkor a te nagy nevedért? (10) Az Úr azt felelte Józsuénak: Kelj föl! Miért fekszel ott, arccal a földre borulva? (11) Vétkezett Izráel, megszegték szövetségemet, amelyre köteleztem őket, mert elvettek a kiirtásra szánt dolgokból, ellopták, és titokban a holmijuk közé tették. (12) Azért nem tudtak megállni Izráel fiai ellenségeikkel szemben, és azért futamodtak meg ellenségeik elől, mert utolérte őket az átok. Nem leszek többé veletek, ha nem pusztítjátok ki magatok közül a kiirtanivalót! (13) Kelj föl, szenteld meg a népet, és ezt mondd: Szenteljétek meg magatokat holnapra! Mert így szól az Úr, Izráel Istene: Kiirtanivaló van közötted, Izráel! Nem tudtok megállni ellenségeitek előtt, amíg el nem távolítjátok magatok közül a kiirtanivalót. (14) Jöjjetek ide reggel törzsenként. Abból a törzsből, amelyet sorsvetés útján megjelöl az Úr, jöjjenek ide a nemzetségek. Abból a nemzetségből, amelyet megjelöl az Úr, jöjjenek ide a családok. Abból a családból, amelyet megjelöl az Úr, jöjjenek ide a férfiak. (15) Akit azután kiirtandónak jelöl ki, azt meg kell égetni mindenével együtt, mert megszegte az Úr szövetségét, és gyalázatos dolgot követett el Izráelben. (16) Józsué korán reggel fölkelt, felsorakoztatta Izráel törzseit, és a sorsvetés Júda törzsét jelölte meg. (17) Azután felsorakoztatta Júda nemzetségeit, és a sorsvetés Zerah nemzetségét jelölte meg. Azután felsorakoztatta Zerah nemzetségéből a családfőket, és a sorsvetés Zabdít jelölte meg. (18) Amikor az ő családjának a férfiait sorakoztatta fel, a sorsvetés a Júda törzséből való Ákánt, Karmí fiát, Zabdí unokáját, Zerah dédunokáját jelölte meg. (19) Ekkor azt mondta Ákánnak Józsué: Fiam, adj dicsőséget az Úrnak, Izráel Istenének! Tégy bűnvallást előtte, és mondd el nekem, hogy mit tettél, ne titkolj el semmit előlem! (20) Ákán így válaszolt Józsuénak: Valóban én voltam az, aki vétkezett az Úr, Izráel Istene ellen, mert a következőt tettem: (21) megláttam a zsákmány között egy szép sineári köntöst, kétszáz sekel ezüstöt és egy ötven sekel súlyú aranyrudat. Megkívántam és elvettem őket. Ott vannak a sátramban elásva a földbe, az ezüst is alattuk van. (22) Ekkor Józsué követeket küldött, akik elfutottak a sátorba. És csakugyan el volt ásva mindez a sátrában, és az ezüst is alatta volt. (23) Előhozták a sátorból, odavitték Józsuéhoz és Izráel fiaihoz, és odatették az Úr színe elé. (24) Józsué pedig fogta Ákánt, Zerah fiát, az ezüstöt, a köntöst, az aranyrudat, fiait és leányait, marháit, szamarait és juhait, sátrát és mindenét. Vele volt egész Izráel, és elvitték őket az Ákór-völgybe. (25) Ott ezt mondta Józsué: Szerencsétlenséget hoztál ránk! Fordítsa az Úr ezt a szerencsétlenséget most rád! És megkövezte őket egész Izráel, majd elégették őket. Így kövezték meg őket. (26) Azután nagy kőhalmot raktak föléje, amely a mai napig megvan. Ekkor megszűnt az Úr izzó haragja. Ezért nevezik azt a helyet Ákór-völgynek mind a mai napig. /RÚF/

 Érdekes megfigyelni, hogy az olvasó már az elején tudja Jahve haragjának okát, valamint az elkövető nevét. Így az Ákán vétkének leleplezéséről szóló történet feszültségét az olvasó, valamint Józsué és az izraeliták nézőpontja közötti feszültség adja. Az Ószövetség számos más fejezetéhez hasonlóan Józsué 7 fejezete is khiasztikus szerkezetű. A központi, csúcspontot jelentő szakasz arra a kérdésre ad választ, hogy miért nem tudták az izraeliták első próbálkozásra meghódítani Ait.

 Két fő oka volt annak, hogy Izrael vereséget szenvedett ennél a városnál: Ákán bűne és az izraeliták túlzott bizalma saját erejükben. Ez utóbbi abból fakadt, hogy az Ai elleni támadás előtt nem kérdezték meg az Úr szándékát, valamint alábecsülték az ellenség erejét.

 (Józs 7:1, 11-13) alapján láthatjuk, hogy bár Ákán volt a felelős a parancs megszegésének alattomos cselekedetéért, tettének következményeit az egész nemzet megszenvedte. Isten fokozatosan mutatta be Ákán bűnének súlyosságát a 11 versben a „még” vagy „is” határozószó halmozott használatával (héber gam – ez a magyar fordításokban nem jön át szó szerint – a fordító). Először a bűnre a leggyakrabban utaló szót használta: khata. Majd a vétek elkövetését öt másik, még speciálisabb szó írja le, amelyet mindig a gam határozószó vezet be:

1) abar, azaz még át is lépni, át is hágni,

2) még az elpusztításra szánt dolgokból (kherem) is elvenni (laqakh),

3) még lopni is (ganab),

4) még be is csapni (kakhash) és

5) még a lopott kherem-et is a dolgaik közé tenni (sim).

 Az Isten és a nép közötti szövetségbe Izrael kettős módon, egyénileg és közösségileg is belép. A szövetség értelmében Izrael úgy jelenik meg, mint Isten választott népének oszthatatlan egysége; ezért egy ember vagy egy csoport bűnéért az egész népet bűntudat terheli. Miként az Úr kijelentette: „Vétkezett Izráel, és áthágták szövetségemet is, amelyet parancsoltam nekik” (Józs 7:11), /ÚRK/

White idézet: Isten pontosan megmondta, hogy mit gondol Jerikó felől, nehogy népének megtetsszenek a dolgok, melyeket a város lakói imádtak, nehogy elidegenedjék szívük Istentől. A legszabatosabb parancsokkal óvta népét, s annak ellenére, hogy Józsué ünnepélyes komolysággal intette őket Isten szavával, Ákán azt merészelte, hogy megszegte a parancsot. A másé kívánása arra vezette, hogy eltulajdonította a kincseket, melyek érintését is megtiltotta Isten, mert átka nehezedett rájuk. S e bűne miatt Isten Izraelje olyan erőtlen volt ellenségei előtt, mint a ma született gyermek.

 Súlyos gyász nehezedett Józsuéra és Izrael véneire. Porba sújtott alázattal borultak Isten szövetségládája elé, mert az Úr megharagudott népére. Ott imádkoztak és sírtak Isten előtt. Az Úr így szólt Józsuéhoz: „Kelj fel! Miért is borulsz te arcra? Vétkezett Izrael, és áthágták szövetségemet is, amelyet rendeltem nekik, mert elvettek a teljesen nékem szentelt dolgokból is, és loptak is és hazudtak is, és edényeik közé is dugdostak. Ezért nem bírtak megállni Izrael fiai az ő ellenségük előtt, hátat fordítottak ellenségeiknek, mert átkozottá lettek. Nem leszek többé veletek, ha ki nem vesztitek magatok közül azt a nekem szentelt dolgot.” – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 3. köt., 264./old.

 Aki kereszténynek vallja magát, de nincs benne igazi kegyesség, hamis világosságot sugároz, és téves irányt mutat… Az ilyenek nem gyakorolják az igazság elveit, amelyeket állításuk szerint hisznek, miközben saját bűneiket és tévedéseiket alábecsülik. Amikor Ákán ellopta az aranyvesszőt és a babiloni köntöst, jelentéktelen dolognak tartotta tettét…

 Egyetlen ember bűne miatt az Úr visszavonta jelenlétét az egész Izraeltől. Az Úr nem tudott küzdeni értük a bűn jelenlétében. Izrael Ai városa ellen vonult, de vereséget szenvedett…

 A szégyenteljes vereség után „Józsué pedig megszaggatá az ő ruháit, és földre borula arccal az Úrnak ládája előtt mind estvéig, ő és Izrael vénei, és port hintének a fejükre. És monda Józsué: Ah, Uram, Istenem! Miért is hozád által ezt a népet a Jordánon, hogyha az emoreus kezébe adsz minket, hogy elveszítsen? Vajha úgy akartuk volna, hogy maradtunk volna túl a Jordánon! Ó, Uram! Mit mondjak, miután meghátrált Izrael az ő ellenségei előtt? Ha meghallják a kananeusok és e földnek minden lakói, és ellenünk fordulnak, és kiirtják nevünket e földről: mit cselekszel majd a te nagy nevedért?”

 Aki lelki tisztánlátással rendelkezik, Józsué imájából megértheti, hogy amit Ákán csekélységnek tartott, valójában hatalmas nyugtalanságot és szomorúságot okozott Izrael felelős férfijai számára… A vétkes Ákán azonban nem érezte ezt a terhet, sőt, könnyelműen vette a dolgot.– Christ Triumphant, 137./old.

Makacs emberi akarat a táboron belül

 „Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek mindenkinek útjai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.” (Jer 17:10), /ÚRK/

 Józsué könyvének 7. fejezete az első példa, bár tragikus tapasztalat, ahol Izrael népe megtanulja, milyen mélyebb jelentése és messzemenő következményei vannak annak, hogy ők Isten szövetséges népe. Miközben a szövetség kikötéseinek való engedelmesség győzelmet hoz, a feltételek semmibe vétele verséghez vezet. Izrael katonai sikere nem a létszámtól, harci stratégiától vagy jól megválasztott taktikájuktól függött, hanem attól, hogy velük volt-e az isteni Harcos.

 A föld elfoglalásakor Izraelnek meg kellett tanulnia a nehéz leckét, miszerint a legveszélyesebb ellenség nem kívül, hanem a táboron belül, saját soraikban, közöttük van. A legnagyobb kihívás, ami előttük tornyosult, nem a megerősített városfalak jelenléte volt Kánaánban, sem a fejlett katonai technológia, amivel szembesültek, hanem a makacs emberi akarat a táboron belül, amely szándékosan semmibe vette Isten utasításait.

 Miközben mennyei örökségünkre várunk (Kol 3:24). tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok! /RÚF/; 

(1Pt 1:4). Arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra. /RÚF/, hasonló kihívásokkal nézünk szembe. Az ígéret földjének határán állva hitünk próbákkal szembesül, és kizárólag akkor győzhetünk, ha alávetjük magunkat Krisztus vezetésének.

 White idézet: Ha Krisztus követői Isten átformáló kezére bízzák magukat, akkor a legtöbbjüket Ofir tiszta aranyánál értékesebbé tudja tenni. El kell határozniuk, hogy a legnemesebb módon használják fel minden képességüket, és minden lehetőséget kihasználnak. Isten Igéje legyen az útmutatójuk és tanulmányuk tárgya, amikor a mindennél fontosabb és jobb dolgok felől döntenek. A lehető megmélyebb érdeklődéssel kell tanulmányozniuk az evangélium által eléjük tárt tökéletes példaképet. Azt a fontos leckét kell megtanulniuk, hogy csak a jóság biztosíthat igazi nagyságot...

 Krisztus leggyöngébb követője is szövetségre léphet a végtelen hatalommal. Isten nagyon sok esetben csak keveset tehet a tanult emberekért, mivel ők nem érzik szükségét, hogy a teljes bölcsesség forrására támaszkodjanak.

 Ha a magad erejében és bölcsességében bízol, teljesen biztos, hogy elbuksz. Isten teljes odaszentelődésre hív, és ettől semmilyen eltérést sem fogad el. Minél nehezebb helyzetben vagy, annál nagyobb szükséged van Jézusra. Józsefet az Isten iránti szeretet és istenfélelem őrizte meg tisztán és szeplőtelenül a fáraó udvarában….

 Lehetetlen, hogy veszélytelenül élj a magasban. A vihar nem tépázza meg a völgyben meghúzódó szerény virágot, viszont megküzd a hegyormon magasodó délceg fával. Nagyon sok ember van, akiket Isten felhasználhatott volna, ha szegények lennének – ott tehette volna őket hasznossá, ahol voltak, utána pedig dicsőséggel koronázhatta volna meg őket –, de az anyagi jólétük a vesztüket okozta. Azért kerültek a mélységbe, mert elfelejtették az alázatot, elfelejtették, hogy Isten az erejük, függetlenekké váltak, és önelégültek lettek. – Christ Triumphant, 94./old.

 Az alapos rostálás révén az Úr azt fejezi ki, hogy ismeri a rejtett titkokat, noha az emberek azt gondolják, hogy ezeket alaposan eltitkolták. Ákán ebben az esetben határozottan nyilvánvalóvá tette, hogy nem ismeri be bűnét, ezért az Úr korlátolta a lehetőségeit. Ha Józsué hozta volna nyilvánosságra Ákán bűnét, sokan hittek volna az ártatlanságát hajtogató Ákánnak, és emberi ítélőképességüknek köszönhetően azt hitték volna, hogy igazságtalan vádak érték. Sokan ma is így gondolkodnak, amikor valakinek nyilvánosságra kerül a vétke, és figyelmen kívül hagyják Istent. Józsué a következőképpen bánt Ákánnal: „Monda azért Józsué Ákánnak: Fiam, adj dicsőséget, kérlek, az Úrnak, Izrael Istenének, és tégy néki vallást, és add tudtomra, kérlek, nékem, mit cselekedtél, és el ne titkoljad tőlem!”

 Az Úr részletesen elmondta Józsuénak, hogy mit tett Ákán, de mivel sokakat vezérel emberek iránti szimpátia, és mivel gyakran mentesítik vétke alól a bűnöst, ezért az Úr olyan leckét akart adni Izraelnek, ami számunkra ma is érvényes. Ezért kérlelte Józsué Ákánt, hogy vallja be tettét. – Christ Triumphant, 138./old.

Jézus a békesség Fejedelme

(Ézs 9:6. (5) Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! /RÚF/

(Ézs 11:1-9) Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. (2) Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. (3) Az Úr félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, (4) hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst. (5) Igazság lesz derekának öve, csípőjének öve pedig a hűség. (6) Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. (7) A tehén a medvével legel, kölykeik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha. (8) A csecsemő a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek mérges kígyó üregébe dugja a kezét. (9) Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki, betölti a földet az Úr ismerete, ahogyan a tengert víz borítja. /RÚF/

(Ézs 60:17). Réz helyett aranyat hozatok, vas helyett ezüstöt, fa helyett rezet hozatok, és kő helyett vasat. A békét teszem meg elöljáróddá, és az igazságot felügyelőddé. /RÚF/

 (Hós 2:18). (21) Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával. /RÚF/

(Mik 4:3). Igazságot szolgáltat majd valamennyi nép között, ítéletet hoz a távoli, erős nemzetek ügyében. Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak, lándzsáikból pedig metszőkéseket; nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul. /RÚF/

 Habár a fókusz leginkább az Isten által vezetett és segített ótestamentumi háborúkon nyugodott. Meg kell említenünk az ótestamentumi prófétai írásokból: az eljövendő békés messiási korszak vízióját.

 A Messiás úgy jelenik meg, mint a „békesség Fejedelme” (Ézs 9:6). Olyan királyságot hoz el, amit a béke ural, ahol az oroszlán és a bárány együtt legel (Ézs 11:1-8), nem ártanak és nem pusztítanak többé (Ézs 11:9), ahol béke lesz (Ézs 60:17), szétáradva mindenhol, mint egy folyó.

 (Ézs 66:12). Bizony, ezt mondja az Úr: Folyamként árasztom rá a békességet, mint megáradt patakot a népek gazdagságát. Megszoptatnak, karjukon hordoznak és térdükön ringatnak benneteket. /RÚF/)

 (2Kir 6:16-23). De ő így felelt: Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük! (17) Majd Elizeus így imádkozott: Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson! És az Úr megnyitotta a szolgának a szemét, és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal. (18) Amikor aztán az arámok rárontottak, Elizeus így imádkozott az Úrhoz: Verd meg ezt a népet vaksággal! Meg is verte őket vaksággal, ahogyan Elizeus kérte. (19) Elizeus akkor ezt mondta nekik: Nem ez az az út, és nem ez az a város. Jöjjetek utánam, majd én elvezetlek benneteket ahhoz az emberhez, akit kerestek. És elvezette őket Samáriába. (20) Samáriába érve így szólt Elizeus: Uram, nyisd meg a szemüket, hogy lássanak! Az Úr megnyitotta a szemüket, és akkor látták, hogy Samária közepén vannak. (21) Amikor Izráel királya meglátta őket, ezt kérdezte Elizeustól: Megölessem-e őket, atyám? (22) Ő így felelt: Ne ölesd meg! Meg szoktad-e öletni azokat, akiket foglyul ejtesz kardoddal vagy íjaddal? Adj nekik kenyeret és vizet, hadd egyenek és igyanak, azután menjenek el urukhoz! (23) Nagy lakomát rendezett tehát nekik, és miután ettek és ittak, elbocsátotta őket. Azok pedig elmentek urukhoz. Nem is jöttek többé arám rablócsapatok Izráel országába. /RÚF/

 Gondoljuk át a történetet, amelyben Elizeus kezdeményezésére lakomát adnak a szíriai seregnek! Ahelyett, hogy lemészárolták volna őket (2Kir 6:22), sokkal jobbat mutatnak nekik, békét, amit Isten mindig is kívánt a népének. Érdekes látni, hogy Elizeus teljes tudatában van az őket körülvevő, de láthatatlan mennyei sereg túlerejének (2Kir 6:17). Isten számára, aki küzd a földünkre is átterjedt kozmikus konfliktusban, a megváltás végső célja nem a folyamatos harc vagy az ellenség örökös rabszolgasorba taszítása, hanem az örök béke. Ahogy a harc harcot szül (Mt 26:52). Ekkor így szólt hozzá Jézus: Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el. /RÚF/), a béke békét teremt. A történet azzal zárul, hogy elhangzik: „Ettől fogva többé nem jöttek arám portyázó csapatok Izráel földjére”. (2Kir 6:23), ÚRK)

 White idézet: Ahol a sötétség erejét, tekintélyét és hatalmát használják fel, és nem mutatják be tisztán a szeretetet, ott azok az emberek, akiket szeretnénk megszólítani, elutasítókká válnak, és egyre hevesebb ellenszegülést tanúsítanak. Jézus a béke fejedelme. Eljött világunkba, hogy elhozza az iránta táplált engedelmességet, de ellenszegülést is. Képes volt irányítani és uralni a bölcsességet és az erőt, viszont a bölcsesség és a szeretet erejét használta a gonosz legyőzéséhez…

 „És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal.” Az ilyen magatartás áldott gyümölcsöt terem. „Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.” Ezek arra kellene késztessenek bennünket, hogy tiszta szívvel szeressük egymást. Krisztus a mi példaképünk. Ő helyről helyre járva jót cselekedett. Azért élt, hogy áldást hozzon az emberek életébe. Minden cselekedetét a szeretet tette szebbé és nemesebbé. Nem azt a parancsot kaptuk, hogy úgy bánjunk magunkkal, ahogy elvárnánk, hogy velünk bánjanak, hanem úgy kell bánnunk másokkal, ahogy hasonló körülmények között elvárnánk, hogy az emberek velünk bánjanak. Amilyen mértékkel mérünk, olyannal fognak nekünk is mérni. A tiszta szeretet egyszerű cselekedetekben nyilvánul meg, és a cselekvés minden más elvétől különbözik… A szeretetet értékelni és ápolni kell, mivel mennyei hatással bír.

 Jézusban teljes komolysággal és buzgón szerethetünk. Az ilyen szeretet korlátlanul növekedhet… Az Isten iránti szeretet magával hozza az embertársak iránti szeretetet és azt, hogy az élet kötelességeiben nemes érdekek és önzetlenség vezessen. Tiszta elveken alapuljanak a tetteid. A belső béke egészséges mederbe fogja terelni a gondolataidat…

 A lelki béke és az Isten előtt szeplőtlen lelkiismeret felüdíti értelmedet úgy, mint a harmat a gyöngéd növényeket… Kellemes gondolatokat táplálsz, mivel azok megszentelődtek. A lelki nyugalom, amit így megszerezhetsz, áldás lesz mindazok számára, akikkel társulsz. Idővel ez a nyugalom természetessé válik, értékes sugarait fogod árasztani magad körül, amelyek így vissza fognak tükröződni rád.

 Minél inkább megízleled ezt a mennyei békét, lelki nyugalmat, annál inkább fogsz növekedni benne. Ez egy élő lelki gyönyörűség, ami nem fogja eltompítani erkölcsi erőidet, hanem még inkább felébreszti azokat a jobb hatékonyságra. A tökéletes béke mennyei tulajdonság, amit az angyalok is birtokolnak. – Lift Him Up, 94./old.

Döntési szabadság

(5Móz 20:10, 15-18). Ha egy város ostromára készülsz, szólítsd fel azt békés megadásra! (15) Így bánj mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze esnek tőled, és nem az itt levő népek városai közül valók. (16) De az itt lakó nemzetek városaiban, amelyeket örökségül ad neked Istened, az Úr, ne hagyj életben egy lelket sem! (17) Irtsd ki őket mindenestül: a hettitákat, az emóriakat, a kánaániakat, a perizzieket, a hivvieket és a jebúsziakat, ahogyan megparancsolta neked Istened, az Úr; (18) azért, hogy meg ne tanítsanak benneteket mindazoknak az utálatos dolgoknak az elkövetésére, amelyeket ők isteneik tiszteletére elkövetnek, és így ne vétkezzetek Istenetek, az Úr ellen. /RÚF/

(5Móz 13-19). Ha valamelyik városodról, amelyet Istened, az Úr ad neked, hogy ott lakj, azt hallod, hogy (14) elvetemült emberek támadtak köztetek, akik eltántorítják városuk lakóit, mert ezt mondják: Menjünk, tiszteljünk más isteneket, akiket nem ismertetek, (15) akkor keress, kutass és kérdezz utána alaposan, és ha valóban igaz a dolog, és megtörtént ez az utálatosság közöttetek, (16) irgalom nélkül hányd kardélre annak a városnak a lakóit; irtsd ki a várost mindenestül, ami benne van: még az állatokat is hányd benne kardélre! (17) A város összes zsákmányát gyűjtsd a piactér közepére, azután égesd fel a várost összes zsákmányával együtt Istenednek, az Úrnak szóló teljes áldozatul. Maradjon örökre romhalmaz, ne építsétek fel többé! (18) Semmit se tarts meg magadnak abból, amit ki kell irtani, hogy elforduljon rólad az Úr izzó haragja, és irgalmazzon neked, és irgalmában megszaporítson, ahogyan megesküdött atyáidnak, (19) ha hallgatsz Istenednek, az Úrnak szavára, és megtartod minden parancsolatát, amelyeket ma neked megparancsolok, és azt teszed, amit helyesnek lát Istened, az Úr. /RÚF/

(Józs 10:40). Így győzte le Józsué az egész országot: a hegyvidéket és a Délvidéket, a Sefélá-alföldet és a dombvidéket meg azok valamennyi királyát. Senkit sem hagyott elmenekülni, hanem kiirtott minden lelket, ahogyan megparancsolta Izráel Istene, az Úr. /RÚF/

 A héber szövegben külön kifejezés vonatkozik emberek megölésére a háborúban: cherem. A kifejezés olyasmire utal, ami „tiltott”, „átkozott” vagy „elpusztításra való”. Legtöbbször azt jelenti, hogy embereket, állatokat vagy élettelen tárgyakat teljesen és visszavonhatatlanul Isten kizárólagos uralma alá helyeznek, ami a háborúban a legtöbb esetben azok elpusztításával volt egyenlő. A cherem (háborúban egy nép teljes kiirtása) fogalmát és gyakorlatát a gonoszság erői és Isten közötti kozmikus konfliktus fényében szükséges megérteni, ahol Isten jelleme és jóhíre forog kockán. Ismétlésként: a bűn felbukkanása óta a világban nincs semleges terület; valaki vagy Isten oldalán áll, vagy az ellenkezőn. Az egyik oldal az életre vezet, a másik a halálba, mégpedig az örökkévaló halálba. A teljes pusztítás gyakorlata nem más, mint Isten igazságos ítélete a bűn és a gonoszság felett. Isten egyedülálló módon választott népére, az ősi Izraelre bízta ítélete egy részének végrehajtását. Mindez az Ő szigorú felügyelete alatt történt, a történelem egy bizonyos időszakára, a honfoglalásra korlátozva, egy pontosan körülrajzolt földrajzi területen, az ókori Kánaánban. Amint a tegnapi tanulmányban láttuk, akikre mindez vonatkozott, folytonosan lázadtak Isten szándékai ellen, dacoltak a történésekkel, elutasítva a megtérést. Így Istennek az elpusztításukra vonatkozó döntése sem önkényes, sem nacionalista nem volt. Ráadásul Izrael is éppen olyan bánásmódra számíthatott, ha úgy döntenek, hogy ugyanolyan életet élnek, mint a kánaániták.

(5Mózes 13:1-19). Tartsátok meg és teljesítsétek mindazt, amit megparancsolok nektek! Semmit se tégy ahhoz hozzá, és semmit se végy el belőle! (2) Ha próféta vagy álomlátó támad közöttetek, és meghirdet egy jelet vagy egy csodát, (3) még ha be is következik az a jel vagy csoda, amelyről beszélt neked, de közben azt mondja: Kövessünk más isteneket, akiket nem ismertél, és tiszteljük azokat, (4) akkor se hallgass annak a prófétának a szavára vagy arra az álomlátóra! Mert csak próbára tesz benneteket az Úr, a ti Istenetek, hogy megtudja, valóban teljes szívvel és lélekkel szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket. (5) Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, őt féljétek, az ő parancsolatait tartsátok meg, az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és hozzá ragaszkodjatok! (6) Annak a prófétának és annak az álomlátónak pedig meg kell halnia, mert szavaival el akart téríteni benneteket Istenetektől, az Úrtól, aki kihozott benneteket Egyiptom földjéről, és kiváltott benneteket a szolgaság házából. El akart tántorítani attól az úttól, amelyről megparancsolta neked Istened, az Úr, hogy azon járj: takarítsd ki azért a gonoszt a magad köréből! (7) Ha testvéred – még ha anyád fia is – vagy a saját fiad, leányod, a feleséged, akit karjaidba zársz, vagy testi-lelki jó barátod titokban így csábítgat: Menjünk, és tiszteljünk más isteneket, akiket nem ismertél sem te, sem atyáid, (8) azoknak a népeknek az istenei közül, akik körülöttetek vannak, akár közel hozzád, akár tőled távol, bárhol is a föld egyik szélétől a másikig, (9) ne engedj neki, és ne hallgass rá, ne szánd meg, ne kíméld és ne mentegesd, (10) hanem öld meg irgalom nélkül! Amikor kivégzik, te emelj rá először kezet, és azután az egész nép! (11) Kövezd halálra, mert arra törekedett, hogy eltántorítson az Úrtól, a te Istenedtől, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. (12) Hallja meg ezt egész Izráel, és féljen, és többé senki se kövessen el ilyen gonosz dolgot közöttetek! (13) Ha valamelyik városodról, amelyet Istened, az Úr ad neked, hogy ott lakj, azt hallod, hogy (14) elvetemült emberek támadtak köztetek, akik eltántorítják városuk lakóit, mert ezt mondják: Menjünk, tiszteljünk más isteneket, akiket nem ismertetek, (15) akkor keress, kutass és kérdezz utána alaposan, és ha valóban igaz a dolog, és megtörtént ez az utálatosság közöttetek, (16) irgalom nélkül hányd kardélre annak a városnak a lakóit; irtsd ki a várost mindenestül, ami benne van: még az állatokat is hányd benne kardélre! (17) A város összes zsákmányát gyűjtsd a piactér közepére, azután égesd fel a várost összes zsákmányával együtt Istenednek, az Úrnak szóló teljes áldozatul. Maradjon örökre romhalmaz, ne építsétek fel többé! (18) Semmit se tarts meg magadnak abból, amit ki kell irtani, hogy elforduljon rólad az Úr izzó haragja, és irgalmazzon neked, és irgalmában megszaporítson, ahogyan megesküdött atyáidnak, (19) ha hallgatsz Istenednek, az Úrnak szavára, és megtartod minden parancsolatát, amelyeket ma neked megparancsolok, és azt teszed, amit helyesnek lát Istened, az Úr. /RÚF/

Még ha úgy is tűnne, hogy az isteni háború bármelyik oldalán álló csoportok számára a harc kimenetele eldőlt (az izraelitáknak örökölni kell a földet, a kánaániaknak el kell pusztulniuk), volt lehetőség rá, hogy egyik oldalról a másikra kerüljenek emberek, amint látjuk majd Ráháb, Ákán és a gibeoniták esetében. Nem önkényes döntés következtében kerültek a védett vagy elítélendő csoportba. Akik Jahve oldalán álltak, elveszíthették privilégiumaikat, ha lázadtak. Viszont akik ítélet alatt voltak, engedelmesség által életet nyerhettek.

 White idézet: Sátán első erőfeszítését Isten törvényének megdöntésére még a menny bűntelen lakói között kezdte meg. A kísérlete egy ideig eredményesnek látszott. Az angyali sereg nagy részét megtévesztette. Sátánnak e látszólagos diadala azonban vereséggel és veszteséggel, az Istentől való elkülönüléssel és a mennyből való száműzetéssel végződött.

 Amikor a küzdelem a földön folytatódott, az ördög látszólag ismét előnyhöz jutott. A bűn által az ember Sátán foglya lett, és az ember birodalma is ezáltal az őslázadó kezébe került. A látszat szerint megnyílt előtte az út független királysága megalapítására és Isten és Fia tekintélyével szembeni ellenállásra. A megváltás terve azonban lehetővé tette az ember számára, hogy összhangba kerüljön Istennel, és engedelmeskedjék törvényének, és az ember épp úgy, mint a föld, Krisztus által megszabaduljon Sátán hatalmából.

 Sátán ismét vereséget szenvedett. Továbbra is csaláshoz folyamodott abban a reményben, hogy sikerül a vereséget győzelemre változtatnia. Hogy lázadást szíthasson az elbukott emberi nemzetségben, Istent igazságtalan Istennek tünteti fel azért, mert az embernek megengedte törvénye áthágását. „Ha az Isten igazságos, és mindent előre tud – mondta a ravasz kísértő –, akkor miért engedte próbának kitenni, bűnt elkövetni az embert, hogy nyomorúság legyen a sorsa a földön, és végül meghaljon?” Ádám gyermekei pedig elfeledkeztek Isten hosszútűrő irgalmáról, amellyel megajándékozta őket egy másik próba lehetőségével. Figyelmen kívül hagyták azt a bámulatos, nagy áldozatot, amibe lázadásuk került a menny királyának. Hallgattak a kísértőre, és zúgolódtak az egyetlen lény ellen, aki meg tudja menteni őket Sátán romboló hatalmától.

 Ezrek és ezre k ajkáról visszhangzik ma is ugyanez a lázadó panasz Isten ellen. Nem látják be, hogyha az Atya megfosztana bennünket a választás szabadságától, akkor elrabolná tőlünk azt az előjogunkat, hogy értelmes lényekként éljünk, és pusztán gépies teremtményekké tenne bennünket. Istennek nem szándéka, hogy az akaratunkon uralkodjon. Isten szabad erkölcsi lényeknek teremtett bennünket. Hasonlóan az összes többi világok lényeihez, nekünk is alá kell vetni magunkat az engedelmesség próbájának. Sohasem kerülünk olyan helyzetbe, hogy a gonosznak való behódolásunk elkerülhetetlen legyen. Soha nem érhet olyan kísértés vagy próbatétel bennünket, amelynek képtelenek lennénk ellenállni. Isten olyan bőségesen gondoskodott rólunk, és látott el bennünket mindazzal, amire szükségünk van, hogy egyáltalán nem kell vereséget szenvednünk a Sátánnal való küzdelmünkben. – Pátriárkák és próféták, 331./old.

Kisajátítás vagy megsemmisítés

 (2Móz 23:28-30). Rettenetes félelmet küldök előtted, amely kiűzi előled a hivvieket, a kánaániakat és a hettitákat. (29) De nem egy év alatt űzöm ki őket előled, hogy ne váljon pusztává a föld, és ne szaporodjanak el károdra a vadállatok. (30) Apránként űzöm ki őket előled, amíg elég sokan nem lesztek ahhoz, hogy birtokba vehessétek az országot. /RÚF/

(2Móz 33:2). Angyalt küldök előtted, és kiűzöm a kánaániakat, az emóriakat, a hettitákat, a perizzieket, a hivvieket és a jebúsziakat. /RÚF/

(2Móz 34:11). Jegyezd meg jól, amit most parancsolok neked! Kiűzöm előled az emóriakat, a kánaániakat, a hettitákat, a perizzieket, a hivvieket és a jebúsziakat. /RÚF/

(4Móz 33:52). űzzétek ki magatok elől az ország minden lakosát, pusztítsátok el összes bálványukat, öntött bálványszobraikat is mind pusztítsátok el, és tegyétek tönkre valamennyi áldozóhalmukat! /RÚF/

(5Móz 7:20). Rettenetes félelmet bocsát rájuk Istened, az Úr, míg csak el nem pusztulnak azok is, akik előletek elrejtőzve megmaradnak. /RÚF/

(2Móz 34:13). Sőt romboljátok le oltáraikat, törjétek össze szent oszlopaikat, és vágjátok ki szent fáikat! /RÚF/

(5Móz 7:5). Hanem ezt tegyétek velük: oltáraikat romboljátok le, szent oszlopaikat törjétek össze, szent fáikat vágjátok ki, istenszobraikat pedig égessétek el! /RÚF/

(5Móz 9:3). Tudd meg azért ma, hogy Istened, az Úr vonul előtted mint emésztő tűz: ő pusztítja el, ő alázza meg őket előtted, te pedig kiűzöd és hamarosan kipusztítod őket, ahogyan megígérte neked az Úr. /RÚF/

(5Móz 12:2-3). Pusztítsátok el mindazokat a helyeket, ahol azok a népek, amelyeknek majd elfoglaljátok birtokát, a maguk isteneit szolgálják a magas hegyeken, halmokon és minden zöldellő fa alatt. (3) Romboljátok le oltáraikat, törjétek össze szent oszlopaikat, égessétek el szent fáikat, isteneik bálványszobrait pedig vágjátok darabokra! Még a nevüket is töröljétek ki arról a helyről! /RÚF/

(5Móz 31:3-4). Az Úr, a te Istened fog átkelni előtted, és ő fogja kipusztítani előled azokat a népeket, és így a birtokukat majd elfoglalhatod. Józsué fog átkelni előtted, ahogyan azt megmondta az Úr. (4) Úgy bánik el azokkal az Úr, ahogyan elbánt Szíhónnal és Óggal, az emóriak királyaival és országukkal, amikor elpusztította őket. /RÚF/

 Isten eredeti terve a kánaáni népekkel nem az elpusztításuk volt, hanem a földjük elvétele. Ha megnézzük a szövegeket, amelyek leírják, ahogy Izraelnek be kellett szállni a honfoglalás csatáiba, az itt található kifejezések kisajátításról, elűzésről szólnak a lakossággal kapcsolatban. Egy másik kifejezéscsoport, amely pusztításról szól, és amelyekben Izrael a cselekvő, többnyire élettelen tárgyak elpusztítására utal, mint például pogány istentiszteleti tárgyak megsemmisítése. Nyilvánvaló, hogy a pogány istentiszteleti helyek és oltárok képezték a kánaáni vallás központi elemeit.

 A szent háború főleg a romlott kánaáni kultúra és társadalom ellen irányult. Hogy a káros hatást elkerüljék, Izraelnek el kellett pusztítania az összes olyan elemet, amely romlást idézhet elő. Viszont megmenekülhetett minden kánaáni lakos, aki elismerte Isten uralmát akár a honfoglalás előtt, akár közben, és elhagyta azt a földet. 

(Józs 2:9-14). és ezt mondta nekik: Tudom, hogy az Úr nektek fogja adni ezt a földet, hiszen rettegés fogott el bennünket miattatok, és máris reszket tőletek ennek a földnek minden lakója. (10) Mert hallottuk, hogyan szárította ki az Úr előttetek a Vörös-tenger vizét, amikor kijöttetek Egyiptomból, és hogy mit tettetek a Jordánon túl Szíhónnal és Óggal, az emóriak két királyával, akiket kiirtottatok. (11) Amikor ezt meghallottuk, megdermedt a szívünk, és még a lélegzete is elállt mindenkinek miattatok. Bizony, a ti Istenetek, az Úr az Isten fenn az égben és lenn a földön! (12) Most azért esküdjetek meg nekem az Úrra, hogy amilyen irgalommal bántam én veletek, ti is olyan irgalommal bántok majd apám háza népével, és biztos jelét adjátok annak, (13) hogy életben hagyjátok apámat, anyámat, fivéreimet, nővéreimet és minden hozzátartozójukat, és megmentitek életünket a haláltól. (14) A férfiak így válaszoltak neki: Életünkkel kezeskedünk értetek, ha ti nem áruljátok el a mi ügyünket. Amikor az Úr nekünk adja ezt a földet, irgalmasan és hűséggel bánunk majd veled. /RÚF/; 

(Bír 1:24-26). Az előőrsök megláttak egy férfit, aki a városból jött ki, és ezt mondták neki: Mutasd meg nekünk, hogy hol lehet bejutni a városba, és mi irgalmasak leszünk hozzád. (25) Amikor megmutatta nekik, hogy hol lehet bejutni a városba, a város lakóit kardélre hányták, de azt a férfit és egész nemzetségét hagyták elvonulni. (26) Az a férfi pedig elment a hettiták földjére, épített egy várost, és Lúznak nevezte el. Ez annak a neve még ma is. /RÚF/

 Csak azok a kánaániták estek ítélet alá, akik makacsul kitartva Istennek Izraelre vonatkozó terve elleni lázadásukban, megkeményítették a szívüket és behúzódtak az erődített városaikba. 

(Józs 11:19-20). Egyetlen város sem köthetett békét Izráel fiaival, csak a Gibeónban lakó hivviek. Mindent harcban foglaltak el. (20) Mert az Úr megkeményítette a szívüket, hogy harcoljanak Izráel ellen. Ezért Izráel kiirtotta őket, nem volt irgalom számukra, hanem kipusztították őket, ahogyan az Úr megparancsolta Mózesnek. /RÚF/)

 Mindez azonban felvet egy kérdést: ha az volt az eredeti terv Kánaán elfoglalására, hogy kiűzik a földről és nem elpusztítják a kánaánitákat, mégis miért öltek meg az izraeliták annyi embert?

 A Kánaán meghódítását leíró bibliai szövegek elemzése kimutatja, hogy a honfoglalás eredeti szándéka a helyi lakosság szétszórása volt. Csakhogy a többség, akár az egyiptomi fáraó, megkeményítette a szívét, olyan mértékben azonosulva a kultúrával, hogy nem maradhattak életben.

White idézet: Jerikó városa a legszemkápráztatóbb bálványimádásra adta magát. Lakosai gazdagok voltak, de az Istentől nyert gazdagságot bálványaik ajándékának tekintették. Dúskáltak az aranyban és ezüstben, de akár az özönvíz előttiek, ők is romlottak és istenkáromlók voltak. Gonoszságukkal kivívták a menny Istenének haragját. Isten ítéletei Jerikó ellen fordultak, mely erődítmény is volt. Mégis maga az Úr seregeinek vezére jött le az égből, hogy a menny seregeit a város ellen vezesse. Isten angyalai ledöntötték az erős falakat. Az Úr kijelentette, hogy átkozott Jerikó városa, ezért valamennyien odavesznek Ráháb és családja kivételével. Őket azért menti meg az Úr, mert Ráháb szívességet tett az Úr küldötteinek. Az Úr így szólt a néphez: „Mindazáltal ti óvjátok meg magatokat a teljesen Istennek szentelt dolgoktól, hogy miután neki szentelitek, el ne vegyetek a teljesen neki szentelt dolgokból, hogy Izrael táborát átkozottá ne tegyétek, és bajba ne keverjétek azt.” Józsué ezt az esküt tette az Úr színe előtt: „Átkozott legyen az Úr előtt az a férfiú, aki felkel, hogy megépítse e várost, Jerikót! Az ő elsőszülöttjére rakja le annak alapját, s legifjabb fiára állítsa fel annak kapuit.” – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 3. köt., 264./old.

 Hogy keményíti meg az Úr az emberi szívet? Ugyanúgy, ahogy megkeményítette a fáraó szívét. Isten a kegyelem figyelmeztető üzenetét küldte a királyhoz, ő azonban nem volt hajlandó elismerni a menny Istenét, és nem akart engedni parancsainak. „Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak?” – kérdezte.

 Az Úr jelek és csodák által bizonyította hatalmát. A nagy VAGYOK fenséges cselekedetek által mutatta meg a fáraónak, hogy Ő a menny és a föld Ura, a király mégis úgy döntött, hogy szembeszáll az ég Istenével. Nem volt hajlandó megalázni büszke és megátalkodott szívét a királyok Királya előtt, hogy világosságot nyerjen, és elhatározta, hogy saját útját járva megmarad lázadásában. Saját akaratát követte és elutasította Isten parancsát, és az a nyilvánvaló bizonyíték, hogy Jehova minden nép istene fölött való, és fölötte áll a bölcseknek és a varázslóknak, neki még inkább elvakította az elméjét, és megkeményítette a szívét.

 Ha elismerte volna Isten hatalmának bizonyítékát, amit az első csapás révén kapott, akkor a fáraó elkerülhette volna a többi büntetést. De szándékos megátalkodottságában kihívta maga ellen Isten hatalmának még nagyobb megnyilatkozásait, így egymást követték a csapások, mígnem végig kellett néznie elsőszülött fia halálát, ahogyan rokonai elsőszülötteinek halálát is, miközben Izrael gyermekeit, akikre ő rabszolgaként tekintett, nem érintették a csapások és az öldöklő angyal csapása sem. Isten határozottan megmutatta, hogy ki kedves a szeme előtt, és melyik az ő népe.

 Az isteni hatalom minden újabb jele, amellyel az egyiptomi király szembeszegült, csak még nagyobb gyűlöletet keltett benne Istennel szemben… Ez az eset is tisztán szemlélteti a Szentlélek elleni bűnt. „Mert amit vet az ember, azt aratja is.” Az Úr fokozatosan visszavonta Szentlelkét. Amint távolodott a gonoszt megfékező erő, az Úr a fáraót a legnagyobb kényúr – saját énje kezébe adta. – Conflict and Courage, 89./old.

Isten háborút hirdetett a bűn ellen

 

(1Móz 18:25). Távol legyen tőled, hogy ilyet tégy, hogy megöld az igazat a bűnössel együtt, és úgy járjon az igaz is, mint a bűnös! Távol legyen tőled! Vajon az egész föld bírája nem hozna-e igaz ítéletet? /RÚF/

(Zsolt 7:11-12). Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket. (12) Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet. /RÚF/

(Zsolt 50:6). Igazságát hirdesse az ég, mert ítéletet tart az Isten. (Szela.) /RÚF/

(Zsolt 82:1). Ászáf zsoltára. Isten ott áll az istenek gyűlésén, ítéletet tart az istenek fölött: /RÚF/

(Zsolt 96:10). Mondjátok el a népeknek, hogy uralkodik az Úr! Bizony szilárdan áll a világ, nem inog. Igazságosan ítéli a népeket. /RÚF/

(2Tim 4:1, 8). Kérve kérlek Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat; az ő eljövetelére és országára kérlek (8) végül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró azon a napon; de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését. /RÚF/

 Isten szentsége azt jelenti, hogy nem képes tolerálni a bűnt. Türelmes, azonban ez nem jelenti azt, hogy a bűnnek nem lesz végső következménye, ami halál- (Róm 6:23). Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. /RÚF/

 Isten háborút hirdetett a bűn ellen, függetlenül attól, hol bukkan fel, legyen az Kánaán vagy Izrael. Izraelt nem tették szentebbé a más népek ellen vívott szent háborúk, ahogy más népeket sem, amikor Izrael ellen harcoltak az Úr választott eszközeiként. 

 (5Móz 9:4-5). Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. /RÚF/; 

(5Móz 12:29-30). Ha majd kiirtja előled Istened, az Úr azokat a népeket onnan, ahova bemégy, hogy elfoglald azok birtokát, és ha elfoglaltad a birtokukat, és a földjükön laksz, (30) vigyázz, nehogy csapdába ess azokat követve, akik kipusztultak előled. Ne kérdezősködj isteneik felől, és ne mondd: Hogyan tisztelik ezek a népek az isteneiket? Én is úgy akarok tenni! /RÚF/

A Közel-Kelet más népeivel ellentétben Izrael tapasztalta a szent háború ellentétét is, amikor Isten nem értük, hanem ellenük harcolt, megengedve az ellenségeiknek, hogy legyőzzék őket. 

 (Józsué 7:1-26). De Izráel fiai hűtlenül bántak a kiirtásra rendelt dolgokkal, mert a Júda törzséből való Ákán, Karmí fia, Zabdí unokája, Zerah dédunokája elvett a kiirtandó dolgokból. Ezért föllángolt az Úr haragja Izráel fiai ellen. (2) Józsué ugyanis néhány férfit küldött Jerikóból Ajba, amely Bét-Áven mellett van, Bételtől keletre, és azt mondta nekik: Menjetek, és nézzetek körül azon a földön! A férfiak elmentek, és kikémlelték Ajt. (3) Amikor visszatértek Józsuéhoz, azt mondták neki: Ne vonuljon föl az egész nép. Csak két- vagy háromezer ember vonuljon föl, azok is megverik Ajt. Ne fáraszd oda az egész népet, mert kevesen vannak azok. (4) Fölvonultak tehát oda a népből mintegy háromezren, de megfutamodtak az ajbeliek elől. (5) Megöltek közülük az ajbeliek mintegy harminchat embert, üldözték őket a kaputól egészen Sebárimig, és megverték őket a lejtőn. Ekkor valósággal megdermedt a nép szíve, és elvesztette minden bátorságát. (6) Józsué pedig megszaggatta ruháját, arccal a földre borult az Úr ládája előtt, és úgy maradt estig Izráel véneivel együtt. A fejükre port hintettek. (7) Akkor ezt mondta Józsué: Jaj, Uram, Uram! Miért is hoztad át ezt a népet a Jordánon, ha most az emóriak kezébe adsz bennünket, hogy elpusztítsanak? Bárcsak úgy határoztunk volna, hogy a Jordánon túl maradunk! (8) Ó, Uram! Mit mondjak most, hogy Izráel máris megfutamodott ellenségei elől? (9) Ha meghallják ezt a kánaániak és az ország többi lakói, akkor körülfognak bennünket, és még a nevünket is kiirtják a földről. Mit teszel akkor a te nagy nevedért? (10) Az Úr azt felelte Józsuénak: Kelj föl! Miért fekszel ott, arccal a földre borulva? (11) Vétkezett Izráel, megszegték szövetségemet, amelyre köteleztem őket, mert elvettek a kiirtásra szánt dolgokból, ellopták, és titokban a holmijuk közé tették. (12) Azért nem tudtak megállni Izráel fiai ellenségeikkel szemben, és azért futamodtak meg ellenségeik elől, mert utolérte őket az átok. Nem leszek többé veletek, ha nem pusztítjátok ki magatok közül a kiirtanivalót! (13) Kelj föl, szenteld meg a népet, és ezt mondd: Szenteljétek meg magatokat holnapra! Mert így szól az Úr, Izráel Istene: Kiirtanivaló van közötted, Izráel! Nem tudtok megállni ellenségeitek előtt, amíg el nem távolítjátok magatok közül a kiirtanivalót. (14) Jöjjetek ide reggel törzsenként. Abból a törzsből, amelyet sorsvetés útján megjelöl az Úr, jöjjenek ide a nemzetségek. Abból a nemzetségből, amelyet megjelöl az Úr, jöjjenek ide a családok. Abból a családból, amelyet megjelöl az Úr, jöjjenek ide a férfiak. (15) Akit azután kiirtandónak jelöl ki, azt meg kell égetni mindenével együtt, mert megszegte az Úr szövetségét, és gyalázatos dolgot követett el Izráelben. (16) Józsué korán reggel fölkelt, felsorakoztatta Izráel törzseit, és a sorsvetés Júda törzsét jelölte meg. (17) Azután felsorakoztatta Júda nemzetségeit, és a sorsvetés Zerah nemzetségét jelölte meg. Azután felsorakoztatta Zerah nemzetségéből a családfőket, és a sorsvetés Zabdít jelölte meg. (18) Amikor az ő családjának a férfiait sorakoztatta fel, a sorsvetés a Júda törzséből való Ákánt, Karmí fiát, Zabdí unokáját, Zerah dédunokáját jelölte meg. (19) Ekkor azt mondta Ákánnak Józsué: Fiam, adj dicsőséget az Úrnak, Izráel Istenének! Tégy bűnvallást előtte, és mondd el nekem, hogy mit tettél, ne titkolj el semmit előlem! (20) Ákán így válaszolt Józsuénak: Valóban én voltam az, aki vétkezett az Úr, Izráel Istene ellen, mert a következőt tettem: (21) megláttam a zsákmány között egy szép sineári köntöst, kétszáz sekel ezüstöt és egy ötven sekel súlyú aranyrudat. Megkívántam és elvettem őket. Ott vannak a sátramban elásva a földbe, az ezüst is alattuk van. (22) Ekkor Józsué követeket küldött, akik elfutottak a sátorba. És csakugyan el volt ásva mindez a sátrában, és az ezüst is alatta volt. (23) Előhozták a sátorból, odavitték Józsuéhoz és Izráel fiaihoz, és odatették az Úr színe elé. (24) Józsué pedig fogta Ákánt, Zerah fiát, az ezüstöt, a köntöst, az aranyrudat, fiait és leányait, marháit, szamarait és juhait, sátrát és mindenét. Vele volt egész Izráel, és elvitték őket az Ákór-völgybe. (25) Ott ezt mondta Józsué: Szerencsétlenséget hoztál ránk! Fordítsa az Úr ezt a szerencsétlenséget most rád! És megkövezte őket egész Izráel, majd elégették őket. Így kövezték meg őket. (26) Azután nagy kőhalmot raktak föléje, amely a mai napig megvan. Ekkor megszűnt az Úr izzó haragja. Ezért nevezik azt a helyet Ákór-völgynek mind a mai napig. /RÚF/

 Az egész kérdéskör a szent háborúkról csak úgy érthető meg, ha Isten tettére, mint bírói ítéletre tekintünk. Így nézve Izrael honfoglaló háborúja teljesen más színben tűnik fel. Szemben a birodalmi területszerző háborúkkal, amelyek oly gyakoriak voltak abban a korban (és ma is), Izrael háborúi nem a nép dicsőségének növelését célozták, hanem Isten ítéletének a végrehajtását és békéjének a megteremtését a területen. Így a szent háború koncepciójának megértése szívében Isten uralma és szuverenitása áll, amelyek ugyanúgy a tétjei a nagy küzdelemnek, mint Isten harcos képe vagy király és bíró volta.

 Jahve, a harcos Isten, aki ugyanakkor bíró, elkötelezett a jellemét tükröző törvényének alkalmazásában, stabilizálásában, fenntartásában. A harcos Isten képe hasonló a bíró és a király képéhez, és úgy mutatja be Őt, mint aki nem tűri örökké tétlenül a lázadást megalapított világrendje ellen. Ekképpen láthatjuk, hogy Isten célja sosem maga a háború, nem is a győzelem önmagában, hanem az igazság és a béke helyreállítása. Végső soron az ítélet, a háborúzás és az igazságszolgáltatás egy és ugyanaz, amennyiben az Isten által történik.

 Gondoljunk úgy Istenre, mint igazságos bíróra, akit nem lehet sem megvesztegetni, sem elfogultsággal vádolni! Hogyan lehet az evangélium szerves része ez a kép Istenről, aki nem tűri vég nélkül a bűnt, az elnyomást, az ártatlanok szenvedését és az elnyomottak kizsákmányolását?

 White idézet: Hatalmas ellenségünk van, aki nem csak gyűlöli az Isten képmására teremtett emberi lényt, hanem keserűen ellenséges viszonyban van Istennel és egyszülött Fiával, Jézus Krisztussal. Amikor emberek kiszolgáltatják magukat arra, hogy Sátán szolgái legyenek, akkor nem mutatja ki az irántuk érzett ellenséges viszonyt, mint ahogy azokkal szemben teszi, akik Krisztus nevét viselik, és Istennek szolgálnak. Őket halálosan gyűlöli. Ha meg tudja téveszteni őket, kárt tud tenni bennük, ha meggyengíti hitüket, és képtelenné teszi őket Isten szolgálatára, tudja, hogy ezzel megszomorítja Jézust, mivel így nem szolgálhatják vezetőjüket. Akiket sikerült rabként szekere elé fogni, nekik bizonyos fokú pihenőt ad, mivel ők hajlandók őt szolgálni, azonban gyűlölete feltámad, amikor a könyörület üzenete eléri rabszolgáit, és ők megpróbálnak hatalmából szabadulni, hogy az igazi pásztort kövessék. Ekkor történik az, hogy még erősebb láncokkal fogja vissza, és tartja őket rabságban. Akkor kezdődik a harc Sátán és foglya között, amikor az utóbbi elkezdi rángatni láncait és szabadulni vágyik, mert az ember akkor kezd együttműködni a mennyei lényekkel, amikor hite megragadja Krisztust. Ekkor van az, hogy az erős fegyveresnél is Erősebb a lélek segítője lesz, és a szegény foglyot a Szentlélek erősíti meg, hogy szabadulni tudjon.

 Isten mély és igaz szeretettel van az emberi család minden tagja iránt. Egyről sem feledkezik meg, egyet sem hagy árván és megtévesztett állapotban, hogy az ellenség legyőzhesse. Akik beálltak Krisztus seregébe felveszik Isten teljes fegyverzetét, hordják azt és védelmet kapnak az ellenség összes támadásával szemben. Biztos ígéretük van azoknak, akik igazán arra vágynak, hogy Istentől tanítottak legyenek, és az ő útjain járjanak, mely szerint Ő megígérte, ha valakinek nincs bölcsessége, és kér tőle, akkor készségesen és szemrehányás nélkül adja. Az apostol így folytatja: „De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt, és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; a kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.” (Jak 1:5-7) Isten ott van minden ígéret mögött, és azzal hozzuk rá a legnagyobb szégyent, ha kérünk, és nem hiszünk ígéretében, hanem kételkedünk és habozunk, majd pedig kimondjuk kételyeinket. Vajon, ha nem kapjuk meg azonnal kérésünket, akkor sértődötten és hitetlenül kell-e továbbállnunk? Legyen hitünk! Higgyük el, hogy Isten, amit ígért, meg is cselekszi. Szüntelenül imádkozzunk, legyünk éberek, munkálkodjunk és várjunk. Harcoljuk meg a hit nemes harcát. Szóljunk így magunkban: „Isten hívott meg. Meghallotta imámat. Szavát adta, hogy elfogad engem, és teljesíti ígéretét. Bízhatok Istenben, mivel úgy szeretett engem, hogy egyszülött Fia halt meg értem. Isten Fia az én Megváltóm. Kérjetek, és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek, és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik tőle kérik.” (Lk 11:9-10, 13) – A keresztény nevelés alapjai, 299./old.

A kánaániták gonoszsága

 (1Móz 15:16). Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide, mert az emóriak gonoszsága még nem telt be. /RÚF/

(3Móz 18:24-30). Ne tegyétek magatokat ezek közül semmivel se tisztátalanná! Mert azok a népek tették magukat mindezekkel tisztátalanná, amelyeket kiűzök előletek. (25) Így vált tisztátalanná az a föld. Ezért majd számonkérem rajta a bűnét, és ki fogja hányni lakosait az a föld. (26) Ti azonban tartsátok meg rendelkezéseimet és törvényeimet! Ne kövessetek el egyet sem ezek közül az utálatosságok közül, se a közületek való, se a köztetek tartózkodó jövevény. (27) Mert az előttetek fekvő föld lakói elkövették mindezeket az utálatosságokat, azért lett tisztátalanná az a föld. (28) Ne hányjon ki titeket is az a föld, ha tisztátalanná teszitek, ahogyan kihányta az előttetek levő népeket. (29) Mert aki csak egyet is elkövet ezek közül az utálatosságok közül, azt mind ki kell irtani népe közül, ha ilyet követ el. (30) Tartsátok meg, amiket elrendeltem, és semmit ne kövessetek el azok közül az utálatos szokások közül, amelyeket előttetek elkövettek, és ne tegyétek magatokat tisztátalanná azokkal! Én, az Úr vagyok a ti Istenetek! /RÚF/

(5Móz 18:9-14). Ha bemégy arra a földre, amelyet Istened, az Úr ad neked, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat, amelyeket azok a népek művelnek. (10) Ne legyen olyan nálad, aki a fiát vagy a leányát áldozatul elégeti, ne legyen jós, se varázslást űző, jelmagyarázó vagy igéző! (11) Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó! (12) Mert utálatos az Úr előtt mindaz, aki ilyet cselekszik: éppen ezek miatt az utálatos dolgok miatt űzi ki előled ezeket a népeket Istened, az Úr. (13) Légy feddhetetlen Istened, az Úr előtt! (14) Mert ezek a népek, amelyeknek a földjét birtokba veszed, varázslókra és jósokra hallgatnak, de neked ezt nem engedi meg Istened, az Úr. /RÚF/

(Ezsd 9:11). Amelyeket a te szolgáid, a próféták által adtál, amikor ezt mondtad: Az a föld, amelyre bementek, hogy birtokba vegyétek, tisztátalan föld az országban lakó népek tisztátalansága és utálatos szokásai miatt, mert megtöltötték azt egyik végétől a másikig tisztátalanságukkal. /RÚF/

 Józsué könyvén túl kell néznünk, hogy teljesen megérthessük, mi volt a kánaáni nemzetek gonoszsága. Olyan visszataszító rítusokat gyakoroltak (5Móz 18:9-12), mint a gyermekáldozat, jóslás, varázslás, boszorkányság, halottidézés, spiritizmus. A Ras Shamránban feltárt ősi ugariti szövegek még inkább betekintést nyújtanak a kánaáni vallásba és társadalmi viszonyokba, amelyekből látszik, hogy e kultúrának az ítélete nemcsak érthető volt, de – az ótestamentumi erkölcsi elvek alapján – igazságos is.

 A kánaániak vallásának az a hit képezte az alapját, hogy a termékenységet biztosító természetes jelenségeket az istenek és istennők közötti szexuális kapcsolatok irányították. Gondolkodásukban a saját szexuális viselkedésük és az isteneké összekapcsolódott, ezért rituális szexuális érintkezéseken keresztül igyekeztek az isteneiket is arra ösztönözni. A kultusz létrehozta a „szent” prostitúció intézményét, amelynek keretei között női és férfi prostituáltak orgiákon vettek részt – mindezt vallási gyakorlatuk részeként.

 Egy nemzet sosem emelkedhet felül azon a morális szinten, mint ami az isteneié, akiket imád. Az istenségek jellemzőinek megértése után nem csodálkozhatunk azon, hogy a kánaániak gyermekáldozatokat mutattak be, amely ellen a Biblia különösen erőteljesen lép fel. Régészeti bizonyítékok mutatják, hogy a kánaáni népek rendszeresen feláldozták elsőszülötteiket az isteneiknek, amelyek valójában démonok voltak, akiket imádtak. Gyerekcsontvázak összetört csontjait találták hatalmas korsókban összegyűjtve, rajtuk áldozati szövegekkel, amelyek arról tanúskodnak, milyen lealacsonyító volt a vallásuk, és mit jelentett ez sok gyermekük számára.

 A kánaániak kiirtása Istennek nem egy az után támadt gondolata volt, hogy eldöntötte, Izraelnek adja a földet. A kánaáni népeknek hagyott időt a megtérésre, kegyelemidőt, megvolt a lehetőségük, hogy megtalálják Őt és elfogadják jellemét a pátriárkák tanúságtételén keresztül, akik közöttük éltek. Volt tehát lehetőségük, de nem éltek vele, és folytatták szörnyű vallási gyakorlataikat, míg végül az Úr véget nem vetett az egésznek.

 White idézet: Jerikó bevételéhez a seregek hatalmas fejedelme egyszerű haditervet készített, hogy egyetlen ember se tulajdoníthassa magának a győzelmet. Egyetlen emberi kéz sem próbálhatta meg ledönteni a város falait, különben magának tulajdoníthatta volna a győzelem dicsőségét. Hasonlóképpen ma sem kell dicsőséget tulajdonítaniuk az embereknek azért, amit megvalósítanak. Csak az Úré a dicsőség. Ó, bárcsak meglátnák az emberek, milyen nagy szükségük van arra, hogy Istenre tekintsenek, és Ő mutassa meg nekik, mi a teendőjük.

 Az Úr egybegyűjtötte seregeit az elítélt város körül; amelyre nem emberek emelték fel a kezüket, hanem mennyei sereg döntötte le a falait, hogy csak az Úr neve legyen felmagasztalva. Jerikó volt az a büszke város, melynek erős bástyáit látva megrémültek a hitetlen kémek. Most pedig a város bevételénél Isten közölte a héberekkel, hogy már atyáik is negyven évvel korábban birtokba vehették volna a várost, ha lett volna hitük.

 Az emberi gyengeség minden heves küzdelemben természetfeletti erőt és segítséget talál a Mindenható tettei véghezviteléhez, a sikert pedig a kitartó hit és az Istenbe vetett tökéletes bizalom biztosítja. Miközben a gonoszok szövetsége felsorakozik ellenük, az Úr azt kéri gyermekeitől, hogy legyenek erősek és küzdjenek bátran, mert a mennyet kell elnyerniük, és soraikban nem csak angyalok, hanem maga a hatalmas fejedelem áll a mennyei seregek élén. Jerikó bevételénél Izrael egyetlen katonája sem kérkedhetett azzal, hogy korlátolt ereje révén dőltek le a város falai, hanem az Úr seregeinek fejedelme tervezte meg a legnagyobb egyszerűséggel ezt a csatát, hogy csak az Urat illesse meg dicsőség, és ne az embereket. Isten minden erőt megígért és ez az ígéret adatott neked, a gyermekeidnek és mindazoknak, akik még távol vannak, és bárkinek, akik Urunk nevét hívják segítségül.

 Töretlenül kell hinnünk üdvösségünk fejedelmében. Engedelmeskednünk kell parancsolatainak. Jerikó falai a kapott parancsolatok betartásának eredményeképpen omlottak le. – Conflict and Courage, 118./old.

 Bálám végzete hasonló volt Júdás végzetéhez. Jellemük is közös vonásokat hordozott magán. Mindketten megpróbálták Isten szolgálatát egyesíteni a mammon szolgálatával, és mindketten kudarcot vallottak. Bálám megismerte az igaz Istent, és vallást tett arról, hogy Őt szolgálja. Júdás Messiásként hitt Jézusban, és csatlakozott követőihez. Bálám azt remélte, hogy Jahve szolgálatát ugródeszkaként használhatja a gazdagság és a világi méltóság megszerzéséhez. Mivel elképzelése nem vált be, megbotlott, elesett és összetörte magát. Júdás azt remélte, hogy Jézussal való kapcsolata révén sikerül biztosítania a maga számára az anyagi jólétet és a magasabb tisztségek elnyerését abban a világi birodalomban, amelyet hite szerint Jézus, a Messiás már elkezdett létrehozni. Reménységeinek kudarca hitehagyásba és romlásba kergette. Bálám is és Júdás is nagy világosságot kapott Istentől, és különleges kiváltságokat élvezett, de egyetlen dédelgetett bűnük megmérgezte egész jellemüket, és vesztüket okozta…

 Egyetlen dédelgetett bűn apránként lealacsonyítja a keresztény jellemet, és az összes nemes erejét az ördögi kívánságok szolgálatába állítja. Egyetlen rossz szokás elnézése, megengedése, a kötelességek közül egyetlenegy semmibevevése lerombolja a lélek védőbástyáit, és megnyitja az utat Sátán előtt. Az egyetlen biztos eljárás, ha őszinte szívből eredő imádságainkat naponta elmondjuk, mint ahogy Dávid is tette: „Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.” (Zsolt 17:5) – Pátriárkák és próféták, 452./old.

Isten háborúzik a gonoszság ellen

 

„Mindezeket a királyokat és földjüket egy út során hódította meg Józsué, mivel az Úr, Izráel Istene harcolt Izráelért.” (Józs 10:42), /ÚRK/

 Józsué könyve időnként felkavaró jeleneteket mutat be. Súlyos kérdéseket vet fel, amikor a szent vagy isteni háború emberek egy csoportjának felhatalmazást ad arra, hogy elpusztítsa más emberek csoportját.

 A szent háború kérdésének a megértése az Ótestamentumban igazi kihívás. Isten úgy jelenik meg a könyvben, mint a világegyetem mindenható Ura; így minden, ami itt történik, valamilyen módon a közvetlen vagy közvetett akaratához kell, hogy kapcsolódjon. Ezzel pedig a „Hogy engedhette meg mindezt Isten?” kérdés nem megkerülhető. Isten maga is bekapcsolódik az összeütközésbe, amely lényegesen hatalmasabb, mint bármilyen háború vagy csata, ami valaha zajlott az emberiség történelmében. Egy olyan küzdelemről beszélünk, amely életünk minden aspektusát áthatja. Az is világos, hogy az események – legyenek akár bibliaiak, akár a világi történelemből valók – egyedül e konfliktus fényében érthetők meg teljesen.

White idézet: A pogány nemzetek ócsárolták Istent és népét, mert Izrael nem volt képes bevenni Kánaánt mindjárt Egyiptom elhagyása után, úgy, ahogy elvárták volna. Ellenségeik ujjongtak, hogy a héberek oly sokáig vándoroltak a pusztában, s gúnyolódva állapították meg, hogy a héberek Istene nem képes bevinni őket az ígéret földjére. Az Úr most jelentőségteljesen megmutatta hatalmát és kegyelmét, megnyitotta népe előtt a Jordánt, és ellenségei nem ócsárolhatták többé őket. – Pátriárkák és próféták, 486./old.

 Jerikó lakosainak teljes pusztulása a Mózes által adott Kánaán lakóira vonatkozó korábbi parancs beteljesedése volt: „…megvered őket: mindenestől veszítsd ki őket”. (5Móz 7:2)

„De e népnek városaiban, amelyeket örökségül ad néked az Úr, a te Istened, ne hagyj élni csak egy lelket is”. (5Móz 20:16) 

Sokaknak e parancsolat a Biblia más részeiben megparancsolt szeretet és jóság lelkületével ellentétesnek látszik, pedig valójában ezek is a végtelen bölcsesség és jóság utasításai voltak. Isten Kánaánban akarta megalapítani Izraelt, hogy ott nemzetté, kormányzattá fejlődve e földön kinyilatkoztassa királyságát általuk. Nekik nemcsak az igazi vallás örököseivé kellett lenniük, hanem az egész földön el kellett terjeszteniük annak elveit. A kánaániták azonban akkor már a legromlottabbak, a leglealacsonyítóbb pogányság követői voltak, s szükséges volt, hogy megtisztítsák a földet attól, ami megakadályozná Isten kegyelmes céljának beteljesítését.

 Kánaán népének elég lehetősége volt bűnbánatra. Negyven évvel ezelőtt az Egyiptom feletti ítélet és a Vörös-tengeren való átkelés bizonyítéka volt Izrael Istene legfőbb hatalmának. És most Midián, Gileád és Básán királyainak legyőzése ugyancsak megmutatta, hogy minden isten felett áll Jahve. Jellemének szentsége és a tisztátalansággal szembeni utálata nyilvánvalóvá lett abban az ítéletben, amellyel Izraelt büntette Baál-Peór förtelmes szertartásaiban való részvételükért. Mindezeket az eseményeket jól ismerték Jerikó lakói. Sokan voltak, akik osztották Ráháb meggyőződését, mely szerint Jahve Izrael Istene, a menny és a föld Istene, de visszautasították az engedelmességet. Mint az özönvíz előtti emberek, úgy a kánaániták is csak azért éltek, hogy káromolják az eget, és tisztátalanná tegyék a földet. A szeretet és az igazságosság megkívánta az Isten elleni lázadók és az emberek ellenségeinek azonnali kiirtását. – Pátriárkák és próféták, 492./old.