Kisajátítás vagy megsemmisítés

 (2Móz 23:28-30). Rettenetes félelmet küldök előtted, amely kiűzi előled a hivvieket, a kánaániakat és a hettitákat. (29) De nem egy év alatt űzöm ki őket előled, hogy ne váljon pusztává a föld, és ne szaporodjanak el károdra a vadállatok. (30) Apránként űzöm ki őket előled, amíg elég sokan nem lesztek ahhoz, hogy birtokba vehessétek az országot. /RÚF/

(2Móz 33:2). Angyalt küldök előtted, és kiűzöm a kánaániakat, az emóriakat, a hettitákat, a perizzieket, a hivvieket és a jebúsziakat. /RÚF/

(2Móz 34:11). Jegyezd meg jól, amit most parancsolok neked! Kiűzöm előled az emóriakat, a kánaániakat, a hettitákat, a perizzieket, a hivvieket és a jebúsziakat. /RÚF/

(4Móz 33:52). űzzétek ki magatok elől az ország minden lakosát, pusztítsátok el összes bálványukat, öntött bálványszobraikat is mind pusztítsátok el, és tegyétek tönkre valamennyi áldozóhalmukat! /RÚF/

(5Móz 7:20). Rettenetes félelmet bocsát rájuk Istened, az Úr, míg csak el nem pusztulnak azok is, akik előletek elrejtőzve megmaradnak. /RÚF/

(2Móz 34:13). Sőt romboljátok le oltáraikat, törjétek össze szent oszlopaikat, és vágjátok ki szent fáikat! /RÚF/

(5Móz 7:5). Hanem ezt tegyétek velük: oltáraikat romboljátok le, szent oszlopaikat törjétek össze, szent fáikat vágjátok ki, istenszobraikat pedig égessétek el! /RÚF/

(5Móz 9:3). Tudd meg azért ma, hogy Istened, az Úr vonul előtted mint emésztő tűz: ő pusztítja el, ő alázza meg őket előtted, te pedig kiűzöd és hamarosan kipusztítod őket, ahogyan megígérte neked az Úr. /RÚF/

(5Móz 12:2-3). Pusztítsátok el mindazokat a helyeket, ahol azok a népek, amelyeknek majd elfoglaljátok birtokát, a maguk isteneit szolgálják a magas hegyeken, halmokon és minden zöldellő fa alatt. (3) Romboljátok le oltáraikat, törjétek össze szent oszlopaikat, égessétek el szent fáikat, isteneik bálványszobrait pedig vágjátok darabokra! Még a nevüket is töröljétek ki arról a helyről! /RÚF/

(5Móz 31:3-4). Az Úr, a te Istened fog átkelni előtted, és ő fogja kipusztítani előled azokat a népeket, és így a birtokukat majd elfoglalhatod. Józsué fog átkelni előtted, ahogyan azt megmondta az Úr. (4) Úgy bánik el azokkal az Úr, ahogyan elbánt Szíhónnal és Óggal, az emóriak királyaival és országukkal, amikor elpusztította őket. /RÚF/

 Isten eredeti terve a kánaáni népekkel nem az elpusztításuk volt, hanem a földjük elvétele. Ha megnézzük a szövegeket, amelyek leírják, ahogy Izraelnek be kellett szállni a honfoglalás csatáiba, az itt található kifejezések kisajátításról, elűzésről szólnak a lakossággal kapcsolatban. Egy másik kifejezéscsoport, amely pusztításról szól, és amelyekben Izrael a cselekvő, többnyire élettelen tárgyak elpusztítására utal, mint például pogány istentiszteleti tárgyak megsemmisítése. Nyilvánvaló, hogy a pogány istentiszteleti helyek és oltárok képezték a kánaáni vallás központi elemeit.

 A szent háború főleg a romlott kánaáni kultúra és társadalom ellen irányult. Hogy a káros hatást elkerüljék, Izraelnek el kellett pusztítania az összes olyan elemet, amely romlást idézhet elő. Viszont megmenekülhetett minden kánaáni lakos, aki elismerte Isten uralmát akár a honfoglalás előtt, akár közben, és elhagyta azt a földet. 

(Józs 2:9-14). és ezt mondta nekik: Tudom, hogy az Úr nektek fogja adni ezt a földet, hiszen rettegés fogott el bennünket miattatok, és máris reszket tőletek ennek a földnek minden lakója. (10) Mert hallottuk, hogyan szárította ki az Úr előttetek a Vörös-tenger vizét, amikor kijöttetek Egyiptomból, és hogy mit tettetek a Jordánon túl Szíhónnal és Óggal, az emóriak két királyával, akiket kiirtottatok. (11) Amikor ezt meghallottuk, megdermedt a szívünk, és még a lélegzete is elállt mindenkinek miattatok. Bizony, a ti Istenetek, az Úr az Isten fenn az égben és lenn a földön! (12) Most azért esküdjetek meg nekem az Úrra, hogy amilyen irgalommal bántam én veletek, ti is olyan irgalommal bántok majd apám háza népével, és biztos jelét adjátok annak, (13) hogy életben hagyjátok apámat, anyámat, fivéreimet, nővéreimet és minden hozzátartozójukat, és megmentitek életünket a haláltól. (14) A férfiak így válaszoltak neki: Életünkkel kezeskedünk értetek, ha ti nem áruljátok el a mi ügyünket. Amikor az Úr nekünk adja ezt a földet, irgalmasan és hűséggel bánunk majd veled. /RÚF/; 

(Bír 1:24-26). Az előőrsök megláttak egy férfit, aki a városból jött ki, és ezt mondták neki: Mutasd meg nekünk, hogy hol lehet bejutni a városba, és mi irgalmasak leszünk hozzád. (25) Amikor megmutatta nekik, hogy hol lehet bejutni a városba, a város lakóit kardélre hányták, de azt a férfit és egész nemzetségét hagyták elvonulni. (26) Az a férfi pedig elment a hettiták földjére, épített egy várost, és Lúznak nevezte el. Ez annak a neve még ma is. /RÚF/

 Csak azok a kánaániták estek ítélet alá, akik makacsul kitartva Istennek Izraelre vonatkozó terve elleni lázadásukban, megkeményítették a szívüket és behúzódtak az erődített városaikba. 

(Józs 11:19-20). Egyetlen város sem köthetett békét Izráel fiaival, csak a Gibeónban lakó hivviek. Mindent harcban foglaltak el. (20) Mert az Úr megkeményítette a szívüket, hogy harcoljanak Izráel ellen. Ezért Izráel kiirtotta őket, nem volt irgalom számukra, hanem kipusztították őket, ahogyan az Úr megparancsolta Mózesnek. /RÚF/)

 Mindez azonban felvet egy kérdést: ha az volt az eredeti terv Kánaán elfoglalására, hogy kiűzik a földről és nem elpusztítják a kánaánitákat, mégis miért öltek meg az izraeliták annyi embert?

 A Kánaán meghódítását leíró bibliai szövegek elemzése kimutatja, hogy a honfoglalás eredeti szándéka a helyi lakosság szétszórása volt. Csakhogy a többség, akár az egyiptomi fáraó, megkeményítette a szívét, olyan mértékben azonosulva a kultúrával, hogy nem maradhattak életben.

White idézet: Jerikó városa a legszemkápráztatóbb bálványimádásra adta magát. Lakosai gazdagok voltak, de az Istentől nyert gazdagságot bálványaik ajándékának tekintették. Dúskáltak az aranyban és ezüstben, de akár az özönvíz előttiek, ők is romlottak és istenkáromlók voltak. Gonoszságukkal kivívták a menny Istenének haragját. Isten ítéletei Jerikó ellen fordultak, mely erődítmény is volt. Mégis maga az Úr seregeinek vezére jött le az égből, hogy a menny seregeit a város ellen vezesse. Isten angyalai ledöntötték az erős falakat. Az Úr kijelentette, hogy átkozott Jerikó városa, ezért valamennyien odavesznek Ráháb és családja kivételével. Őket azért menti meg az Úr, mert Ráháb szívességet tett az Úr küldötteinek. Az Úr így szólt a néphez: „Mindazáltal ti óvjátok meg magatokat a teljesen Istennek szentelt dolgoktól, hogy miután neki szentelitek, el ne vegyetek a teljesen neki szentelt dolgokból, hogy Izrael táborát átkozottá ne tegyétek, és bajba ne keverjétek azt.” Józsué ezt az esküt tette az Úr színe előtt: „Átkozott legyen az Úr előtt az a férfiú, aki felkel, hogy megépítse e várost, Jerikót! Az ő elsőszülöttjére rakja le annak alapját, s legifjabb fiára állítsa fel annak kapuit.” – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 3. köt., 264./old.

 Hogy keményíti meg az Úr az emberi szívet? Ugyanúgy, ahogy megkeményítette a fáraó szívét. Isten a kegyelem figyelmeztető üzenetét küldte a királyhoz, ő azonban nem volt hajlandó elismerni a menny Istenét, és nem akart engedni parancsainak. „Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak?” – kérdezte.

 Az Úr jelek és csodák által bizonyította hatalmát. A nagy VAGYOK fenséges cselekedetek által mutatta meg a fáraónak, hogy Ő a menny és a föld Ura, a király mégis úgy döntött, hogy szembeszáll az ég Istenével. Nem volt hajlandó megalázni büszke és megátalkodott szívét a királyok Királya előtt, hogy világosságot nyerjen, és elhatározta, hogy saját útját járva megmarad lázadásában. Saját akaratát követte és elutasította Isten parancsát, és az a nyilvánvaló bizonyíték, hogy Jehova minden nép istene fölött való, és fölötte áll a bölcseknek és a varázslóknak, neki még inkább elvakította az elméjét, és megkeményítette a szívét.

 Ha elismerte volna Isten hatalmának bizonyítékát, amit az első csapás révén kapott, akkor a fáraó elkerülhette volna a többi büntetést. De szándékos megátalkodottságában kihívta maga ellen Isten hatalmának még nagyobb megnyilatkozásait, így egymást követték a csapások, mígnem végig kellett néznie elsőszülött fia halálát, ahogyan rokonai elsőszülötteinek halálát is, miközben Izrael gyermekeit, akikre ő rabszolgaként tekintett, nem érintették a csapások és az öldöklő angyal csapása sem. Isten határozottan megmutatta, hogy ki kedves a szeme előtt, és melyik az ő népe.

 Az isteni hatalom minden újabb jele, amellyel az egyiptomi király szembeszegült, csak még nagyobb gyűlöletet keltett benne Istennel szemben… Ez az eset is tisztán szemlélteti a Szentlélek elleni bűnt. „Mert amit vet az ember, azt aratja is.” Az Úr fokozatosan visszavonta Szentlelkét. Amint távolodott a gonoszt megfékező erő, az Úr a fáraót a legnagyobb kényúr – saját énje kezébe adta. – Conflict and Courage, 89./old.