Kis szarv - pápaságot jelképezi

 Dániel próféta kijelentette, hogy a kis szarv által jelképezett római egyház „azt véli, hogy megváltoztatja az időket és a törvényt” (Dn. 7:25), míg Pál a „bűn emberének” nevezi (II. Thess. 2:3–4), aki Isten fölé emeli magát. A pápaság csak Isten törvényének megváltoztatása által emelhette magát Isten fölé. Bárki, aki értelemmel megtartja az így megváltoztatott törvényt, annak a hatalomnak adja a legmagasabb rendű tiszteletet, amely a változtatást végrehajtotta. (EGW: A nagy küzdelem)

Dániel 7. fejezetében a kis szarv hadakozik a szentek ellen és föléjük kerekedik, de ekkor az Emberfia az Öregkorúhoz megy a felhőkön. Minden hatalom neki adatik, a kis szarv hatalmát elveszi és a Magasságos egek szentjei elveszik az országot és a Felséges szentjeinek a népéé lesz az ég alatt minden ország és hatalom.

 Kis szarv és annak hatalma! A látomás szerint a negyedik állatnak tíz szarva volt, amiből három szarv kitört, helyet készítve egy kis szarvnak. Ennek a szarvnak emberi szeme és "nagyokat szóló száj"-a van (Dán 7:8)."Mialatt a szarvakat szemlélém, ímé, másik kicsiny szarv növekedék ki azok között, és három az elébbi szarvak közül kiszakasztaték ő előtte, és ímé, emberszemekhez hasonló szemek valának ebben a szarvban, és nagyokat szóló száj". Egyértelmű, hogy a kis szarv a rettenetes állat által szimbolizált lényből, a pogány Rómából nő ki. Valamiféleképpen továbbviszi vagy folytatja a pogány Róma bizonyos jellemzőit, ugyanannak a hatalomnak egy későbbi szintjeként.

Dániel látta, hogy ez a szarv hadakozik a szentek ellen. Az angyal elmagyarázta a prófétának, hogy a szarv egy király, aki három törvénytelen dolgot tesz: 1) sokat szól a Magasságos ellen, 2) üldözi az Ő szentjeit és 3) meg akarja változtatni az időket és a törvényt. Ezután az angyal meghatározta a kis szarv tevékenységének időkeretét: "ideig, időig és fél időig." A prófétai szóhasználat nyelvezetében az idő szó azt jelenti, hogy "év", az idők kifejezés éveket jelöl, kettes alakzatban: "két év." Tehát ez egy három és fél prófétai éves időszak, ami az év-nap elv szerint ezerkétszázhatvan évet jelöl. Ebben az időszakban a kis szarv támadást indít Isten ellen, üldözi a szenteket és meg akarja változtatni Isten törvényét.

A 13. fejezetben (1–10. v.) egy másik fenevadról esik szó. Ez a fenevad a „párduchoz” hasonló, és a sárkány neki „adá az ő erejét... és az ő királyi székét és nagy hatalmát”. Ez a szimbólum, ahogy azt a legtöbb protestáns is hiszi, a pápaságot jelképezi, amely az ősi római birodalom egykori erejét, helyét és tekintélyét örökölte. János a leopárdszerű fenevadról ezt mondja: „Adaték néki nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája... Megnyitá azért az ő száját Isten ellen való káromlásra, hogy szidalmazza az Ő nevét és az Ő sátorát, és azokat, akik a mennyben laknak. Az is adaték néki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és őket legyőzze; és adaték néki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen.” Ez a prófécia, amely majdnem azonos a Dán 7. fejezetében foglalt kis szarv jellemzésével, tagadhatatlanul a pápaságra mutat. (EGW: A nagy küzdelem)

Az általános értelmezés szerint a szarv Róma, először a pogány, utána a pápai korszakában. "A kis szarv jelképezi Rómának mindkét szakaszát, a pogány, majd a pápai Rómát. Dániel először a pogány, császári korszakát látta, amint a zsidó nép és a korai keresztények ellen hadakozott, majd látta annak pápai szakaszát is, egészen a mi napjainkig, sőt a jövőbe menően is" (The Seventh-day Adventist Bible Commentary, 4. köt., 841. o.).

A bibliai szakasz szerint a kis szarv először vízszintes irányú mozgásba kezdett és "igen nagyra nőtt délen, keleten és az ékes földön" (Dán 8:9, RÚF). Ez a három irány annak a három nagy területnek felel meg, ami a pogány Róma uralma alá került.

Amint a kis szarv lesz a látomás főszereplője, a függőleges irányú terjeszkedést részletezi a szöveg. Ilyen értelemben ez a szarv nagyjából megfelel Dániel próféta könyve 7. fejezetében a kis szarvnak, ahogyan azt a következő összehasonlítás is mutatja: 

1) Mindkét szarv eleinte kicsi (Dán 7:8; 8:9)."Mialatt a szarvakat szemlélém, ímé, másik kicsiny szarv növekedék ki azok között, és három az elébbi szarvak közül kiszakasztaték ő előtte, és ímé, emberszemekhez hasonló szemek valának ebben a szarvban, és nagyokat szóló száj."(Dán 8:9)"És azok közül egyből egy kis szarv támada, és nagyon megnöve délre, napkeletre és a kívánatos föld felé."

 2) Idővel mindkettő nagy lesz (Dán 7:20; 8:9)."A tíz szarv felől is, amelyek a fején valának, és afelől, amely utóbb növekedék és három esék ki előle; és ennek a szarvnak szemei valának és nagyokat szóló szája; termete is nagyobb a társaiénál."

 3) Mindkettő üldöző hatalom (Dán 7:21, 25; 8:10, 24)."Látám, hogy ez a szarv hadakozék a szentek ellen, és legyőzé őket."

 4) Mindkettő kérkedik és Istent káromolja (Dán 7:8, 20, 25; 8:10-11, 25). "És sokat szól a Felséges ellen és a magasságos egek szenteit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt; és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig."

5) Egyaránt támadják Isten népét (Dán 7:25; 8:24)."És annak nagy ereje lesz, noha nem a maga ereje által, és csudálatosképpen pusztít és jó szerencsével halad és cselekszik, és elpusztítja az erőseket és a szenteknek népét."

 6) A prófétai időszámítás meghatározza mindkettő tevékenységének bizonyos részét (Dán 7:25; 8:13-14). "És hallék egy szentet szólni; és monda egyik szent annak, aki szól vala: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek felől? s a szent hely és a sereg meddig tapostatik? És monda nékem: Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága."

7) Egyaránt megmaradnak a vég idejéig (Dán 7:25-26; 8:17, 19)."És oda jöve, ahol én állék, és amint jöve, megrettenék és orcámra esém, és monda nékem: Értsd meg, embernek fia! mert az utolsó időre szól ez a látomás" "És monda: Ímé, én megmondom néked, mi lesz a haragnak végén? Mert a végső időre szól."

 8) Mindkettő pusztulása természetfeletti módon következik be (Dán 7:11, 26; 8:25). "És a maga eszén jár, és szerencsés lesz az álnokság az ő kezében, és szívében felfuvalkodik és hirtelen elveszt sokakat; sőt a fejedelmek fejedelme ellen is feltámad, de kéz nélkül rontatik meg."

Végezetül pedig, mivel a kis szarv Dániel próféta könyve 7. fejezetében a pápaságot jelképezi, ugyanazt a hatalmat kell jelképeznie a 8. fejezetben a kis szarv felfelé irányuló terjeszkedésének is. Tehát amint a könyv 2. és 7. fejezeteiben, úgy itt is Róma az utolsó nagyhatalom pogány, majd pápai korszakában.

Jézus közeli visszatérésének reménye

(Jn 14:1-3). Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! (2) Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? (3) És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. /RÚF/

(Tit 2:11-14). Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, (12) és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk e világban, (13) mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, (14) aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik. /RÚF/

„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek” (Jn 14:1). Jézus bátorít, hogy soha nem hagy el, visszajön értünk és hazavisz bennünket. Ez a világ nem az otthonunk, jobb idők következnek. Az Újszövetség minden huszonöt verséből egy az Úr visszatéréséről szól. A sötét napokban, amikor az életünket az egyházi-állami hatalom rendeletei fenyegetik, Krisztus visszatérésének ígérete reménnyel tölti be a szívünket. Ez az „áldott” vagy „boldog reménység”, ami minden korban erősítette Isten hűséges népét.  

(Ézs 25:8-9). Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról, leveszi népéről a gyalázatot mindenütt a földön! – Ezt ígéri az Úr! (9) Ezt mondják majd azon a napon: Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, és ő megszabadított minket! Itt van az Úr, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának! /RÚF/

  (Jel 6:15-17). A föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és a hatalmasok, a szolgák és a szabadok mind elrejtőztek a barlangokban és a hegyek sziklái között, (16) és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónon ülő arca elől, és a Bárány haragja elől, (17) mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és akkor ki állhat meg? /RÚF/ 

A gonoszok rádöbbennek, milyen iszonyatos következményekkel jár a bűn, az igazak pedig már elfogadták a felkínált csodálatos kegyelmet. Az Isten elleni lázadás félelmet, bűntudatot kelt, kárhoztatáshoz és végül örök halálhoz vezet, de aki elfogadja Jézus üdvözítő kegyelmét, annak Krisztus visszatérése bűnbocsánatot, békességet és örök örömöt hoz.

(Jel 19:7) Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya /RÚF/  

„Az egész örökkévalóságban Krisztus keresztjét tanulmányozzák a megváltottak, és erről énekelnek. A megdicsőült Krisztusban a megfeszített Krisztust fogják látni… A világegyetem örökké csodálni és imádni fogja Alkotóját, minden sors Bíráját, aki az ember iránti szeretetből letette dicsőségét és megalázta magát”. (Ellen G. White: A nagy küzdelem. 555./old.)  

White idézet: A Megváltó hű követői minden korban az Úr eljövetelében reménykedtek. „Ismét eljövök” – mondta Jézus búcsúzóul az Olajfák hegyén, és ez az ígéret fénybe borította tanítványai előtt a jövőt. Öröm és reménység költözött a szívükbe, amit nem tudott elfojtani a fájdalom, sem megfakítani a megpróbáltatás. Szenvedés és üldözés közepette „a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsőséges megjelenése” volt a „boldog reménység”. Amikor a thesszalonikai keresztények sírva temették el szeretteiket… Pál felhívta a figyelmüket a feltámadásra, amely a Megváltó adventjekor lesz. Akkor a Krisztusban elhunytak feltámadnak, és az élőkkel együtt elragadtatnak, hogy találkozzanak az Úrral. „És ekképpen – mondta – mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel.” (1Thessz 4:17-18) – A nagy küzdelem, 302./old.

Amikor Krisztus eljön a maga és az Atya dicsőségében, s vele mind a mennyei angyalok, amikor a menny seregei diadalkiáltásokkal kísérik Őt, s a legelragadóbb zene üti meg az emberek fülét, akkor mindenki teljes figyelmével az eseményeken csügg…

  A királyok, nemesek, hatalmasok és szegények s a pénz szerelmesei együtt zokognak majd nagy keservesen. Akik jólétük idején megvetették Krisztust és a nyomdokaiban járó szegényeket – akik nem szálltak volna le magas paripájukról, hogy meghajoljanak Krisztus előtt –, akik gyűlölték megvetett keresztjét, azok most mind arcra borulnak a föld porában…

Egy nyelv sem tudja kifejezni a jelenet dicsőségét. Mindig közelebb jött a fenségnek és felülmúlhatatlan dicsőségnek élő felhője, és mi világosan megláthattuk Jézus kedves személyét. Most nem viselt töviskoronát, hanem a dicsőség koronája ragyogott szent homlokán. Ruhájára és homlokára ez a név volt felírva: „Királyok Királya és uraknak Ura… A föld rengett előtte, és eltávozott előle, mint az összehengerített papírtekercs, és minden hegy és sziget elmozdult helyéből… 

Azok, akik nemrég még Isten gyermekeit a földről ki akarták irtani, most szemtanúi voltak annak, hogy Isten dicsősége megnyugodott rajtuk. S halálos ijedtségükben hallhatták a szentek hangját, akik örömujjongva kiáltották: „Íme, a mi Istenünk, akire mi vártunk, s aki megsegít minket!” – A megváltás története, 410-411./old.  

Reménység a megpróbáltatás idején

( Dán 12:1-2). Abban az időben eljön Mihály, a nagy vezér, aki a te néped mellett áll. Nyomorúságos idő lesz az, amilyen nem volt, mióta népek vannak, addig az időig. De abban az időben megmenekül néped, mindaz, aki be lesz írva a könyvbe. (2) Azok közül, akik a föld porában alszanak, sokan felébrednek majd: némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra. /RÚF/

(Jel 22:11-12). Aki gonosz, legyen gonosz ezután is, és aki bűntől szennyes, legyen szennyes ezután is, de aki igaz, cselekedjék igazságot ezután is, és aki szent, legyen szent ezután is! (12) Íme, eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint. /RÚF/ 

 Az emberiség próbaidejének végén olyan nyomorúságos időszak következik, „amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig” (Dán 12:1). Jelenések 16. fejezete leírja, hogy a gonosz világot hét utolsó csapás éri, de mint az Egyiptomot sújtó csapások esetében, Isten népe ekkor is védelmet élvez. Figyeljük meg Dániel ígéretét: „abban az időben megszabadul néped, mindaz, aki csak be van írva a könyvbe” (Dán 12:1, ÚRK). Ez az utalás bizonyára az élet könyvére vonatkozik. [Lásd Fil 4:3. Sőt téged is kérlek, hűséges munkatársam, segíts nekik, akik együtt küzdöttek velem az evangéliumért, Kelemennel és a 3 többi munkatársammal is, akiknek a neve benne van az élet könyvében. /RÚF/ Jel 13:8. hogy imádja őt mindenki, aki a földön lakik, akinek nincs beírva a neve a megöletett Bárány életkönyvébe a világ kezdete óta. /RÚF/ Jel 20:12, 15. És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trón előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Egy másik könyv is kinyittatott, az élet könyve, és a halottak a könyvekben írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. (15) Ha valaki nem volt beírva az élet könyvébe, az a tűz tavába vettetett. /RÚF/ Jel 22:19. ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól Isten elveszi az osztályrészét az élet fájából, a szent városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben. /RÚF/] Aki hűséges marad Jézushoz, annak nevét nem törlik ki az élet könyvéből (Jel 3:5. Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt. /RÚF/)

Jn 8:29. És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves. /RÚF/

Ján 3:1-3. Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. (2) Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. (3) Ezért aki így reménykedik benne, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta. /RÚF/ 

A nyomorúságos időben Isten népe olyan mély, személyes kapcsolatban lesz Jézussal, amin semmi nem változtathat. Leghőbb vágyuk, hogy mindent az Ő tetszése szerint tegyenek, és a Szentlélek munkája által olyan tiszták legyenek, mint Ő. Krisztus szívében semmi nem rezonált Sátán csalásaira, és bennünk is tükröződhet a Megváltó jellemének ez az aspektusa.

Némelyek félreértik azt, hogy a nyomorúságos időben közbenjáró nélkül leszünk. Jézus akkor fejezi be a közbenjárást a mennyei szentélyben, amikor már mindenki meghozta végső döntését mellette vagy ellene. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ebben az időben egyedül lennénk, csak a saját erőnkben bízhatnánk. Jézus biztosított arról, hogy mindig velünk lesz (Mt 28:20. Tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. /RÚF/). A hit akkor is bízik, ha nem lát, még ha darabjaira hull is a világ körülöttünk. A nyomorúságos idő alatt a hitünk megerősödik, vágyakozunk az örökkévalóságba, örökre Jézussal akarunk lenni.  

White idézet: Minél közelebb kerülünk a végidő veszélyeihez, annál erősebbek és elszántabbak lesznek az ellenség kísértései. Sátán nagy hatalommal szállt alá, mert tudja, hogy kevés ideje van, ezért munkálkodik „gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek” (2Thessz 2:10)

 Mindeneknek vége elérkezett. Nemsokára a szorongattatás ideje következik Isten népe számára. Akkor majd kiadják a rendeletet, amely megtiltja az Úr szombatja megtartóinak, hogy bármit is eladhassanak vagy vásárolhassanak, és halálbüntetés fenyegetése mellett próbálják arra kényszeríteni őket, hogy tartsák meg a hét első napját…

Mindenki kapott próbaidőt, ami alatt felkészülhet az Úr napjára. Ha elhanyagolja a felkészülést, és nem figyel a kapott figyelmeztetésre, nem lesz mivel mentegetőznie. Jákob komoly és kitartó küzdelme az angyallal példaként áll a keresztények előtt: Jákob győzött, mert kitartó és eltökélt volt. 

Korai és késői eső

ApCsel 2:1-4. 41-47. Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, (2) hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. (3) Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. (4) Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. (41) Akik pedig hallgattak a szavára, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. (42) Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. (43) Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. (44) Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. (45) Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. (46) Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; (47) dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel. /RÚF/

A Szentlélek pünkösdi kiáradása nagy erővel indította el a keresztény egyházat. Egyetlen napon háromezren tértek meg. Az apostolok cselekedetei egymás után sorolja Isten átformáló kegyelmének csodatetteit: „azok közül, akik hallgatták az igét, sokan hittek, és a férfiak száma mintegy ötezer lett” (ApCsel 4:4) ÚRK). Mindössze százhúsz hívő gyűlt össze imádkozni, de az imádság drámai eredményt hozott. Az egyházhoz hamarosan ezerszám csatlakoztak a hívők, „és a papok közül is nagyon sokan engedtek a hitnek” (ApCsel 6:7) ÚRK). Igen, sok pap is Jézus követője lett. Amikor a tanítványokat kegyetlenül üldözték Jeruzsálemben, „szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét” (ApCsel 8:4) ÚRK). Gyülekezeteket alapítottak egész Júdeában, Samáriában és Galileában. (Lásd ApCsel 9:31. Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt: eközben épült, az Úr félelmében járt, és a Szentlélek segítségével egyre gyarapodott. /RÚF/) Megtérése után Pál apostol a Földközi-tenger vidékén hirdette Krisztust. Thesszalonikában az evangéliummal szembehelyezkedő zsidók így nyilatkoztak: „ezek a világfelforgatók itt is megjelentek” (ApCsel 17:6), ÚRK). A tanítványok a Szentlélek erejével viszonylag rövid idő alatt elérték az egész akkor ismert világot. Pünkösdkor teljesedett Jóel próféciája a korai esőről, a késői eső azonban még nagyobb erővel árad majd ki, hogy felkészítse a világot a végső aratásra.  

(Hós 6:3.) Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az Urat! Eljövetele biztos, mint a hajnalhasadás, eljön hozzánk, mint az őszi eső, mint a tavaszi eső, mely megáztatja a földet.” /RÚF/

 (Zak 4:6). Erre ő így szólt hozzám: Ezt az igét küldi az Úr Zerubbábelnek: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.” /RÚF/ 

 (Zak 10:1) Kérjetek esőt az Úrtól a tavaszi eső idején! Az Úr alkot viharfelhőket, ő ad záporesőt és mezei növényeket mindenkinek. /RÚF/ 

 (Jak 5:7-8.) Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. (8) Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. /RÚF/ 

 A „korai” és „késő” eső kifejezések Izrael aratási ciklusával kapcsolatosak. A korai eső ősszel hullott, hogy a mag kicsírázzon, a késői eső pedig tavasszal, hogy beérlelje a termést. Ez szimbolizálja a Szentlélek munkáját az evangélium hirdetésében. „Miként az evangélium hirdetésének kezdetén a Szentlélek kiáradásával a »korai eső« hullt, hogy szárba szökkentse a kalászt, az evangélium lezárulásakor a »késői eső« fog hullani, hogy beérlelje a termést”. (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2020, Advent Kiadó, 523./old.)

White idézet: Mennybemenetele előtt Jézus küldetést hagyott tanítványaira: „Elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mát 28:19) 

A tanítványok tehát a legértékesebb feladatot kapták. Azon örökség végrehajtóivá kellett válniuk, amelyben Krisztus az örök élet kincsét hagyta a világra. Felismerték a rájuk bízott munka felelősségét. Tudták, hogy az éhező világnak szánt élet kenyerét tartják a kezükben, és széjjeljárva prédikálták az Igét. Krisztus szeretete szorongatta őket, így nem tehették meg, hogy ne osszák meg azokkal az élet kenyerét, akiknek szükségük volt rá. – The Review and Herald, 1902. január 7.

Nem kellene aggódnunk a késői esőre vonatkozóan. Csupán annyit kell tennünk, hogy őrizzük tisztán edényünket, tartsuk nyitva azt a menny előtt, készüljünk a késői eső befogadására, és ne szűnjünk meg imádkozni: „Uram, küldd késői esődet az edényembe. A harmadik angyallal egyesülő világosság angyalának fénye ragyogjon rám. Kérlek, adj részt ebben a munkában, segíts, hogy én is hirdethessem az embereknek a jó hírt, és tégy engem Jézus Krisztus munkatársává.” Ha így imádkoztok Istenhez, akkor kijelenthetem, hogy kegyelme által fel fog készíteni benneteket. – The Upward Look, 283./old.

A fenevadnak és képének imádata

A fenevadnak és képének imádata Dániel 3. fejezetét idézi, amikor Babilon királya megparancsolta Sidráknak, Misáknak és Abednégónak, hogy boruljanak le az aranyszobor előtt, különben a tüzes kemencébe vetik őket. Az ókori Babilonban és a mai Babilonban is az imádat a központi kérdés. Igaz imádat az Isten Igéjéből tanuló elméből, szeretete által átformált lélekből és Szentlelkével betelt szívből fakad. Csak így lehetséges az, hogy nem szabjuk magunkat „e világhoz” "És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata."( Róm 12:2), hanem Isten akaratát követve élünk, amit Igéjéből ismerünk meg. Egyedül ez a biztonságunk! „Isten soha nem hat kényszerrel az akaratra, sem a lelkiismeretre. Sátán viszont könyörtelen kényszert alkalmaz azokkal szemben, akiket másként nem tud megrontani. Megfélemlítéssel vagy erőszakkal próbál a lelkiismereten uralkodni és hódolatot kicsikarni. Igénybe veszi mind a vallási, mind a világi hatalmakat, hogy Isten törvényével dacolva erőszakkal szerezzenek érvényt emberi törvényeknek” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. 506./old.) 

 „Azért, hogy el tudják viselni a reájuk váró próbát, meg kell érteniük Isten akaratát, Igéjének kinyilatkoztatásait. Csak azok tudják megdicsőíteni Istent, akiknek helyes fogalmaik vannak jelleméről, kormányzatáról, szándékairól, és azokkal összhangban cselekszenek. Csak azok fognak az utolsó nagy küzdelemben végig kitartani, akik felvértezték értelmüket a Biblia igazságaival” (i. m. 509./old.) 

„De Istennek lesz egy népe a földön, amely minden tanítás normájának és minden reform alapjának a Bibliát és csakis a Bibliát tartja. A tudósok nézetei, a tudomány következtetései, a többség hangja, az egyházi zsinatok hitvallásai és határozatai – amelyekből oly sok és sokféle van, mint az általuk képviselt egyházakból – külön-külön és együttvéve sem tekinthetők bizonyítéknak egyetlen hitpont mellett, sem ellen. Mielőtt bármilyen tantételt vagy előírást elfogadnánk, kérdezzük meg, hogy mit szól hozzá az Úr” (i. m. 510./old.)!

A vasárnapünneplés jelenleg nem próbatétel. Eljön az idő, amikor nemcsak tiltani fogják a vasárnapi munkát, de megpróbálják arra kényszeríteni az embereket, hogy dolgozzanak szombaton, és támogassák, vállalják a vasárnapünneplést, vagy elveszítik szabadságukat és életüket. De ennek az ideje még nem jött el, mert sokkal teljesebb mértékben kell az emberek elé terjeszteni bizonyságul az isteni törvényt… 

Nehézségeik támadnak azoknak, akik hallják és látják a szombatra vonatkozó világosságot, és kiállnak az igazság mellett, hogy megtartsák Isten szent napját. Arra akarják kényszeríteni őket, hogy megszegjék Isten törvényét. Szilárdan ki kell állniuk amellett, hogy nem fogják megsérteni az isteni törvényt, s ha az üldözés határozottabb formában továbbra is fennmarad, figyeljenek Krisztus szavaira: »Amikor ebben a városban üldöznek titeket, meneküljetek egy másikba.«”(Mát 10:23) (Review and Herald, 1911. április 6.) – Maranatha, 177./old. : „Bölcsességre van szükségünk” című fejezet. 

(Dániel 3:1-33). Nebukadneccar király csináltatott egy hatvan könyök magas és hat könyök széles aranyszobrot. Fölállíttatta azt a Dúrá-völgyben, Babilon városában. (2) Azután öszszehívatta Nebukadneccar király a kormányzókat, az elöljárókat, a helytartókat, a tanácsosokat, a kincstárnokokat, a bírákat, a rendőrparancsnokokat és a tartományok összes tiszt- 12 viselőjét, hogy jöjjenek el a szobor felavatására, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott. (3) Akkor összegyűltek a kormányzók, az elöljárók, a helytartók, a tanácsosok, a kincstárnokok, a bírák, a rendőrparancsnokok és a tartományok összes tisztviselője a szobor felavatására, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott, és odaálltak a szobor elé, amelyet Nebukadneccar felállíttatott. (4) A hírnök pedig hangos szóval kihirdette: Megparancsoljuk nektek, különböző nyelvű népek és nemzetek, (5) hogy amint meghalljátok a kürt, a síp, a citera, a hárfa, a lant, a duda és egyéb hangszerek hangját, boruljatok le, és hódoljatok az aranyszobor előtt, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott! (6) Ha pedig valaki nem borul le, és nem hódol előtte, azt azon nyomban bedobják az izzó tüzes kemencébe! (7) Amikor tehát a különböző nyelvű népek és nemzetek meghallották a kürt, a síp, a citera, a hárfa, a lant és egyéb hangszerek hangját, leborultak, és hódoltak az aranyszobor előtt, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott. (8) Ekkor azonban káldeus férfiak álltak elő, és bevádolták a zsidókat. (9) Így beszéltek Nebukadneccar királyhoz: Király, örökké élj! (10) Te, ó, király, megparancsoltad, hogy minden ember, aki meghallja a kürt, a síp, a citera, a hárfa, a lant, a duda és egyéb hangszerek hangját, boruljon le, és hódoljon az aranyszobor előtt; (11) ha pedig valaki nem borul le, és nem hódol előtte, azt dobják be az izzó tüzes kemencébe. (12) Vannak itt zsidó férfiak, Sadrak, Mésak és Abéd-Negó, akiket Babilon városának az élére állítottál; ezek a férfiak semmibe sem vesznek téged, ó, király, nem tisztelik isteneidet, és nem hódolnak az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál. (13) Ekkor Nebukadneccar nagyon megharagudott, és megparancsolta, hogy vezessék elő Sadrakot, Mésakot és AbédNegót. Oda is vezették ezeket a férfiakat a király elé. (14) Nebukadneccar ezt kérdezte tőlük: Sadrak, Mésak és Abéd-Negó! Igaz-e, hogy ti nem tisztelitek isteneimet, és nem hódoltok az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattam? (15) Készek vagytok-e most, ha meghalljátok a kürt, a síp, a citera, a hárfa, a lant, a duda és egyéb hangszerek hangját, leborulni és hódolni a szobor előtt, amelyet csináltattam? Mert ha nem hódoltok, azon nyomban bedobnak benneteket az izzó tüzes kemencébe. És van-e olyan Isten, aki az én kezemből ki tud szabadítani benneteket? (16) Sadrak, Mésak és Abéd-Negó így válaszolt a királynak: Ó, Nebukadneccar! Nem szükséges, hogy erre bármit is feleljünk. (17) Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király! (18) De ha nem tenné is, tudd meg, ó, király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál! (19) Ekkor Nebukadneccart úgy elöntötte a harag Sadrak, Mésak és Abéd-Negó miatt, hogy még az arca is eltorzult. Meghagyta, hogy hétszerte jobban fűtsék be a kemencét, mint ahogyan be szokták fűteni. (20) Azután megparancsolta hadserege legerősebb vitézeinek, hogy kötözzék meg Sadrakot, Mésakot és Abéd-Negót, és dobják be őket az izzó tüzes kemencébe. (21) Megkötözték tehát ezeket a férfiakat, és úgy, ahogy fel voltak öltözve, nadrágostul, alsóruhástul és süvegestül, bedobták őket az izzó tüzes kemencébe. (22) Mivel a király szigorú parancsára a kemencét a szokottnál is jobban befűtötték, a lángoló tűz megölte azokat az embereket, akik Sadrakot, Mésakot és Abéd-Negót odahurcolták. (23) A három férfi, Sadrak, Mésak és Abéd-Negó pedig megkötözve az izzó tüzes kemencébe esett. (24) Nebukadneccar király azonban megdöbbent, sietve fölkelt, és ezt kérdezte udvari embereitől: Nem három férfit dobtunk megkötözve a tűzbe? Azok így válaszoltak a királynak: Valóban úgy van, ó, király! (25) Ő azonban így szólt: Én mégis négy férfit látok szabadon járni a tűzben, és nincs rajtuk semmi sérülés. A negyedik pedig olyannak látszik, mint valami isten. (26) Ekkor Nebukadneccar király odament az izzó tüzes kemence ajtajához, és így szólt: Sadrak, Mésak és Abéd-Negó, szolgái a felséges Istennek! Gyertek ki, jöjjetek ide! Sadrak, Mésak és 13 Abéd-Negó pedig kijött a tűzből. (27) Az összegyűlt kormányzók, elöljárók, helytartók és a király udvari emberei pedig látták, hogy ezeknek a férfiaknak semmit sem ártott a tűz, a hajuk szála sem perzselődött meg, a ruhájuk sem égett meg, sőt még a füst szaga sem járta át őket. (28) Nebukadneccar ekkor így szólt: Áldott legyen Sadrak, Mésak és Abéd-Negó Istene, mert elküldte az angyalát, és kiszabadította szolgáit, akik benne bíztak. Még a király parancsát is megszegték, és kockára tették az életüket, de a maguk Istenén kívül nem tiszteltek egy istent sem, és nem hódoltak előttük. (29) Megparancsolom azért, hogy aki nem tiszteli Sadrak, Mésak és Abéd-Negó Istenét, azt vágják darabokra, bármilyen nyelvű népből vagy nemzetből való is legyen, házát pedig tegyék szemétdombbá! Mert nincs más isten, aki így meg tud szabadítani. (30) Azután a király megerősítette tisztségében Sadrakot, Mésakot és Abéd-Negót Babilon városában. (31) Nebukadneccar király üzenete az egész birodalmában lakó különféle nyelvű népekhez és nemzetekhez: Békességetek növekedjék! (32) Jónak látom kihirdetni azokat a jeleket és a csodákat, amelyeket a felséges Isten tett velem. (33) Mily nagyok az ő jelei, mily hatalmasak csodái! Az ő királysága örök királyság, és uralma megmarad nemzedékről nemzedékre! /RÚF/

A földből feljövő fenevad - Egyesült Államok

(Jel 13:11-18.) És láttam, hogy a földből feljön egy másik fenevad; két szarva volt, mint a Báránynak, de úgy beszélt, mint a sárkány. (12) Ez gyakorolja az első fenevad teljes hatalmát annak színe előtt, és rábírja a földet és lakóit, hogy imádják az első fenevadat, amelynek meggyógyult a halálos sebe. (13) Nagy jeleket tesz, még tüzet is parancsol le az égből a földre az emberek szeme láttára; (14) és megtéveszti a föld lakóit azokkal a jelekkel, amelyeket a fenevad színe előtt megtehet; és azt mondja a föld lakóinak, hogy készítsenek bálványképet a fenevad tiszteletére, akin a kard által ejtett seb van, de életre kelt. (15) Megadatott neki, hogy lelket leheljen a fenevad képmásába, hogy megszólaljon a fenevad képmása, és hogy akik nem imádják a fenevad képmását, azokat mind megölesse. (16) És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg, (17) és hogy senki se vehessen vagy adhasson el semmit, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma. (18) Itt van szükség a bölcsességre! Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy embernek a száma az. Az ő száma pedig hatszázhatvanhat. /RÚF/

Az első fenevad a tengerből emelkedett ki, a második „a földből” (Jel 13:11). A tenger vagy a vizek szimbólumának jelentése: „népek azok és sokaságok és nemzetek és nyelvek” (Jel 17:15). A föld pedig a világ ritkán lakott területére utal. Ez a második fenevad annak a prófétai időszaknak a vége felé emelkedik fel, amelyben az első fenevad gyakorolta a hatalmát (Jel 13:5), tehát 1798 körül.

Az Egyesült Államokra pontosan ráillik ez a leírás. 1776-ban hirdették ki a függetlenségét, az alkotmányát 1789-ben fogadták el, majd a 19. század vége felé már vezető világi hatalomként ismerték el. 

János folytatja: „két szarva volt, a Bárányéhoz hasonló, de úgy beszélt, mint a sárkány” (Jel 13:11, ÚRK). A bibliai próféciában a szarv hatalmat szimbolizál. Az első fenevadtól eltérően ennek a szarvain nincsenek koronák, ami arra utal, hogy nem monarchia. A két szarv a két fő kormányzati elvet jelképezi, amelyekből az Egyesült Államok hatalma és sikere fakad: a politikai és a vallási szabadság. 

Ez a szelíd, bárányhoz hasonló nemzet végül úgy szól, mint a sárkány, és „az előbbi fenevadnak minden hatalmasságát cselekszi” (Jel 13:12). Hátat fordít a vallásszabadság elveinek, „és azt is eléri, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat” (Jel 13:12, ÚRK). Az Egyesült Államoknak vezető szerepe lesz abban, amikor a földön mindenkitől megkövetelik, hogy imádják az első fenevadat, valamint ismerjék el a pápaság lelki és világi tekintélyét. E prófécia szerint az Egyesült Államok megformálja a fenevad képét – ami az egyház és az állam egysége –, és mindenkinek előírják, hogy imádja ezt a képet. Különösen érdekes, hogy amikor először azonosították az Egyesült Államokat ennek a fenevadnak a hatalmaként, akkor még közel sem volt akkora katonai és gazdasági behemót, mint amivé mára vált – és ami továbbra is marad.

White idézet: Mialatt a föld történelmének végéhez közeledünk, különösen az utolsó időkre vonatkozó próféciákat kell tanulmányoznunk. Értsük meg az Újszövetség utolsó könyvének igazságait. Sátán sok lélek értelmét elvakította, hogy csak örültek, ha kifogást találhattak, hogy elkerülhessék a tanulmányozását. Ámde Krisztus szolgája, János által kijelentette az utolsó napok eseményeit, és ő mondja: „Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban, mert az idő közel van…”(Jel 1:3)

Hogy az Egyesült Államok megformálhassa a fenevad képét, ahhoz a vallási hatalomnak úgy kell irányítania a polgári hatalmat, hogy saját céljai szolgálatába állítsa. 

 A „fenevad képe” a hitehagyó protestantizmusnak azt a formáját ábrázolja, amely akkor alakul ki, amikor a protestáns egyházak dogmáik megtartásához a polgári hatalom segítségét igénylik… 

 Mindeddig sokan rémhírterjesztőknek tartották a harmadik angyali üzenet igazságainak hirdetőit. Jövendöléseiket – hogy az Egyesült Államokban úrrá lesz a vallási türelmetlenség; hogy az egyház és az állam egymással szövetségben üldözni fogja Isten parancsolatainak megtartóit – alaptalannak és képtelenségnek minősítették. Meggyőződéssel mondták, hogy ez az ország soha nem lesz más, mint ami eddig volt: a vallásszabadság védelmezője. De, amikor mindenütt vita tárgya lesz a vasárnapünneplés kötelezésének kérdése, kiderül, hogy közeledik ez a kétségbevont és el nem hitt esemény, és a harmadik üzenet még soha nem tapasztalható hatást vált ki. – A nagy küzdelem, 605./old.

A bűn embere a veszedelemnek fia - pápaság elleni támadás

Isten népe abban találja legnagyobb örömét és boldogságát, hogy Őt imádja, nem a fenevadat. Engedelmességük szeretetből fakad. Hűségesek Urukhoz, mert tudják, hogy Ő mennyire hű hozzájuk.

Jel 13:5. És adatott neki nagyokat mondó és istenkáromló száj, és adatott neki hatalom a cselekvésre negyvenkét hónapon át /RÚF/

... ;Egy-egy évet egy-egy napban adtam meg.(Ezékiás 4:6) 

(4Móz 14:34. Negyven napig tartott, míg kikémleltétek azt a földet: most negyven évig bűnhődjetek a napok száma szerint, egy-egy napért egy-egy esztendőt, hogy megtudjátok, milyen az, amikor én ellenkezem veletek. /RÚF/ 

 A Jel 13:5▲ versében említett negyvenkét hónap (harminc napos héber hónapokat alapul véve) ezerkétszázhatvan napra, vagyis évre jön ki. A pápaság befolyása nagy volt 538 és 1798 között. Akkor ért véget a pápai fennhatóság prófétai korszaka, amikor Napóleon tábornoka, Berthier fogságba vitte a pápát 1798-ban, ezzel beteljesedett A jelenések könyvének próféciája: „Aki mást fogságba hurcol, fogságba kerül” (Jel 13:10). A pápaság elleni támadás különösen súlyos volt, de nem végzetes. (Jel 13:12). Ez gyakorolja az első fenevad teljes hatalmát annak színe előtt, és rábírja a földet és lakóit, hogy imádják az első fenevadat, amelynek meggyógyult a halálos sebe. /RÚF/) szerint a halálos seb begyógyul, a pápaság befolyása újból világszéles lesz. A világ vezetői ma a római egyház követeként fogadják a pápát, és rendszeresen látogatják is a Vatikánban. A világ elismert erkölcsi vezetője, aki képes összehozni az embereket. XVI. Benedek pápa 2012. június 6-án a Szent Péter téren összegyűlt tizenötezer ember előtt elmondott beszédében kijelentette: „A vasárnap az Úr napja és az embereké, amikor legyen mindenki szabad – szabad a család és szabad Isten számára. A vasárnap védelmével az emberi szabadságot védelmezzük” (https://www.vatican.va/content/benedict-xvi/ en/audiences/2012/documents/hf_benxvi_aud_20120606.html.) „A bibliai szombat tisztelőit a törvény és a rend ellenségeinek fogják nevezni, akik ledöntik a társadalom erkölcsi korlátait, felfordulást és erkölcsi romlást okoznak, és Isten csapásait hozzák a földre… Állampolgári hűtlenséggel fogják vádolni őket. Az Isten törvényének kötelező érvényét megtagadó lelkészek a szószékről fogják hirdetni, hogy engedelmességgel tartozunk a polgári hatalmaknak, mint Istentől rendelt tekintélynek. Törvényhozó testületek és bíróságok a parancsolatok megtartóit hamis színben tüntetik fel és elítélik”. (Ellen G. White: A nagy küzdelem, 506-507./old.)

White idézet: Pál apostol figyelmeztette a gyülekezetet, hogy ne saját korában várja Krisztus eljövetelét. „Nem jön el az addig – mondta –, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere.” (2Thessz 2:3) A nagy hitehagyás, azaz „a bűn embere” hosszú uralkodása előtt nem várható Urunk adventje. A „bűn embere”, aki „a törvényszegés titkos bűne”, „a veszedelemnek fia” és „a törvénytaposó” néven is ismert, a pápaságot jelképezi, amelyről a próféta megjövendölte, hogy 1260 évig fenntartja uralmát. Ez az időszak 1798- ban ért véget. Krisztus nem jöhetett el ezt megelőzően. Pál figyelmeztetése egészen 1798-ig érvényes. Krisztus második eljövetelének hirdetése ezután vált esedékessé. – A nagy küzdelem, 356./old. 

Komoly, a lelkek üdvösségét kereső munkásokra van szükség, mert Sátán hatalmas vezérként lépett a harcmezőre, hogy ebben az utolsó időben mindenféle módszert bevessen annak érdekében, hogy Isten világossága ne juthasson el népéhez. Saját soraiba hajtja az egész világot. Csak azon kevesek állhatnak ellene, akik hűségesek Isten rendeléseihez, de még ezek felett is igyekszik győzelmet aratni.  

A Biblia kinyilatkoztatja, hogy az Úr eljövetele előtt az első századokéhoz hasonló vallási hanyatlás lesz. „Az utolsó napokban nehéz idők állnak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői, kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét.” (2Tim 3:1-5.) … Sátán „a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, és a gonoszságnak minden csalárdságával” fog dolgozni. És mindazok, akik „nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre”, ki lesznek téve „a tévelygés erejé”-nek, „hogy higgyenek a hazugságnak” (2Thessz 2:9-11). Amikor a gonoszság erre a fokra jut, ugyanolyan következményei lesznek, mint amilyenek az első századokban voltak. – A nagy küzdelem, 444./old. 

Tengerből feljövő fenevad - hitehagyóvá lett vallási hatalom

 (Jel 13:1-2.) És láttam, hogy a tengerből feljön egy fenevad, tíz szarva és hét feje volt, szarvain tíz korona, és a fejein istenkáromló nevek. (2) Ez a fenevad, amelyet láttam, párduchoz hasonlított, lába, mint a medvéé, szája, mint az oroszláné: a sárkány átadta neki erejét, trónját és nagy hatalmát. (3) Láttam azt is, hogy az egyik feje szinte halálosan megsebesült, de halálos sebe meggyógyult. /RÚF/

A jelenések könyve Sátánnal azonosítja a sárkányt. (Jel 12:3-5.) [Feltűnt egy másik jel is az égen: íme, egy hatalmas tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt, és a hét fején hét korona; (4) farka magával sodorta az ég csillagainak harmadát, és ledobta a földre. És a sárkány odaállt a szülni készülő asszony elé, hogy amikor megszülte, felfalja a gyermekét. (5) Az asszony fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel legeltet minden népet. A gyermek elragadtatott Istenhez és az ő trónjához /RÚF/] szakasza szerint nyomban a születése után meg akarta ölni „a fiúgyermeket”, aki később „elragadtatott Istenhez és az ő trónjához” (ÚRK). Az ördög a pogány Róma által akarta megölni Krisztust. [Lásd Mt 2:16-18. Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket ahhoz az időhöz mérten, melyet a bölcsektől megtudott. (17) Ekkor teljesedett be az, amit Jeremiás prófétált: (18) „Hang hallatszott Rámában, nagy sírás és jajgatás. Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart megvigasztalódni, hogy már nincsenek.” /RÚF/] Isten és az ember fő ellensége politikai és vallási intézmények által éri el céljait.  

A fenevad hatalmáról olvassuk: „A sárkány neki adta erejét és trónját, nagy hatalmával együtt” (Jel 13:2, SZIT). Ez a prófécia évszázadokkal később pontosan teljesedett, amikor a római császár, Nagy Konstantin a fővárosát áthelyezte Rómából a későbbi Konstantinápolyba, a mai Törökország területére. Emiatt hatalmi vákuum alakult ki a császárok korábbi székhelyén, trónja körül, Róma császári városában. A pogány Róma így adta át a trónját, a fővárosát a fenevadnak. 

 Isaac Backus megállapítja: „Amikor a birodalom központját Konstantinápolyba helyezte át… Nagy Konstantin lehetővé tette Róma püspökének, hogy minden földi ember, sőt a Menny Istene fölé emelje magát”. (Le Roy Edwin Froom: The Prophetic Faith of our Fathers. 3. köt. 213./old.)

 Thomas Hobbes szerint „a pápaság nem más, mint a letűnt Római Birodalom szelleme, annak sírhelyén ül megkoronázva” (Leviathan. New York, 1996, Oxford University Press, 386./old.) 

Alapos elemzés nyomán kitűnik, hogy Jelenések 13. fejezetében a tengerből feljövő fenevad egy hitehagyóvá lett vallási hatalom, ami Rómából emelkedik fel és világszéles vallási rendszerré nő. [(Jel 13:3-4). Ltengerből feljön áttam azt is, hogy az egyik feje szinte halálosan megsebesült, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a fenevadat: (4) imádták a sárkányt, mivel átadta a hatalmat a fenevadnak, imádták a fenevadat is, és így szóltak: Ki hasonló a fenevadhoz, és ki tudna vele harcra kelni? /RÚF/] Ez a fenevad nem egy személy, hanem egy vallási szervezet, amely emberi rendelkezéseket állított Isten Igéje helyére.

(Jel 13:1, 6.) És láttam, hogy a tengerből feljön egy fenevad, tíz szarva és hét feje volt, szarvain tíz korona, és a fejein istenkáromló nevek. (6) és megnyitotta száját káromlásra Isten ellen, hogy káromolja az ő nevét és sátorát, azokat, akik a mennyben laknak. /RÚF/  

(Jn 10:33.) A zsidók így feleltek neki: Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem istenkáromlásért, vagyis azért, mert te ember létedre Istenné teszed magad. /RÚF/ és (Lk 5:21.) Erre az írástudók és a farizeusok tanakodni kezdtek: Kicsoda ez, hogy így káromolja az Istent? Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül? /RÚF/ versében a Biblia két példával határozza meg a káromlás jelentését:

1) amikor egy ember lép fel úgy, mintha Isten volna, azt állítja magáról;

 2) amikor egy ember kijelenti, hogy van hatalma megbocsátani a bűnöket. 

Az itt említett történetekben igazságtalanul vádolták Jézust káromlással, hiszen Ő valóban Isten, tehát joga van megbocsátani a bűnöket. A római pápaság két jellemző tantételét nevezi a Biblia káromlásnak: amikor állítja, hogy papjainak hatalmukban áll megbocsátani a bűnöket, valamint a pápa isteni előjogokkal bír a földön. 

 White idézet: Az a próféciai képsor, amelyben ezek a szimbólumok találhatók, Jelenések könyve 12. fejezetében kezdődik, mégpedig a sárkánnyal, aki el akarta pusztítani Krisztust a születésekor. Megtudjuk, hogy a sárkány nem más, mint Sátán (Jel 12:9). Ő indította Heródest, hogy irtassa ki a Megváltót. A keresztény korszak első századai során a Krisztus és népe ellen indított harcban Sátán fő ügyvivője a Római Birodalom volt. E birodalomban a pogány vallások uralkodtak. Így míg a sárkány elsősorban Sátánt személyesíti meg, másodlagos értelemben a pogány Róma szimbóluma. – A nagy küzdelem, 38./old.

Az első fenevad a római egyházat jelképezi, egy állami hatalommal felruházott egyházi közösséget, amely képes minden protestánst megbüntetni. A fenevad egy hasonló hatalommal felruházott másik egyházi közösséget jelképez. Ennek a képmásnak a kialakulása annak a fenevadnak a munkája, amelynek békés felemelkedése és szelíd hitvallásai olyan találóan ábrázolják az Amerikai Egyesült Államokat. Itt találhatjuk meg a pápaság képmását. Mikor országunk egyházai egyesülnek azokban a hitpontokban, amelyeket együttesen megtartanak, befolyásolják az államot, hogy kényszerítse rendeleteiknek megtartását, és támogassa nézeteiket, akkor a protestáns Amerika a római egyházszervezet képére, képmására átalakul. Akkor az igaz egyházat üldözni fogják, mint Istennek régi népét. – A megváltás története, 381./old.

Isten Igéje figyelmeztet a közelgő veszélyre. Ha a protestáns világ nem figyel erre, akkor fogja megtudni, mi Róma valódi célja, amikor már túl késő kimenekülni hálójából. Róma csendben nő hatalommá. Tanításai éreztetik befolyásukat a törvényhozó termekben, az egyházakban és az emberi szívekben. Titokban már építi büszke és masszív tornyait, amelyekben korábbi üldözéseit megismétli. Lopva és alig észrevehetően növeli erejét, hogy készenlétben legyen, amikor ütésre emelheti kezét. Előnyhöz akar jutni, és ez már sikerült is neki. Nemsokára látni és érezni fogjuk, mi Róma igazi szándéka. Megvetésnek és üldözésnek teszi ki magát az, aki hisz és engedelmeskedik Isten Igéjének. – A nagy küzdelem, 581./old.

Senki ne hagyja magát megtéveszteni! A pápaság, amelynek a protestánsok ma tisztelettel adóznak, ugyanaz, mint amely a reformáció idején uralta a világot, amikor Isten emberei életüket kockára téve lerántották a leplet gonoszságáról. Ugyanaz a fennhéjázó büszkeség és önteltség jellemzi, amellyel királyokon és fejedelmeken hatalmaskodott, igényt tartva az Istennek kijáró tekintélyre. Lelkülete ma sem kevésbé kemény és uralkodó, mint amikor elfojtotta az emberi szabadságot, és megölte a Magasságos szentjeit… –( A nagy küzdelem, 571./old.)  

Bárányszarvú fenevad - Egyesült Államok

 

A Jelenések könyve 13. fejezetének próféciája kinyilatkoztatja, hogy a bárányszarvú fenevad által jelképezett hatalom „azt cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják” a pápaságot, amelyet itt a párduchoz hasonló fenevad szimbolizál. A kétszarvú fenevad azt is mondja „a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét”, és ez a hatalom mindenkivel – „kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal” – elfogadtatja a fenevad bélyegét (Jel. 13:11–16). Bebizonyosodott, hogy az Egyesült Államok az a hatalom, amelyet a bárányszarvú fenevad jelképez, és hogy ez a prófécia akkor fog teljesedni, amikor az Egyesült Államok kikényszeríti a vasárnap megtartását. E nap megünneplésére Róma a maga felsőbbségének elismeréseként tart igényt. De nemcsak az Egyesült Államok fog meghódolni a pápaság előtt. Róma befolyása azokban az országokban, amelyek egykor elismerték főhatalmát, korántsem szűnt meg. A prófécia pedig megjövendöli hatalmának visszaállítását. „Látám, hogy egy az ő fejei közül mintegy halálos sebbel megsebesíttetett; de az ő halálos sebe meggyógyíttaték; és csodálván, az egész föld követé a fenevadat” (Jel. 13:3). A halálos seb azt a kudarcot jelzi, amely a pápaságot 1798-ban érte. Ezután – ahogy a próféta mondja – „az ő halálos sebe meggyógyíttaték; és csodálván, az egész föld követé a fenevadat”. 

Pál világosan kijelenti, hogy a „bűn embere” a második adventig megmarad

(II. Thessz. 2:3–8) (3) Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az el addig, mígnem     bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,

       

(4) Aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát. (5) Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, amikor még ti nálatok valék? (6) És most tudjátok, mi tartja vissza, amiért csak a maga idejében fog az megjelenni. (7) Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. (8) És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;

. Egészen az idők végéig fogja folytatni csaló munkáját. A Jelenések könyvének írója ugyancsak a pápaságra utal, amikor azt mondja, hogy „imádják őt a földnek minden lakosai, akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe” (Jel. 13:8). Mind az Óvilág, mind az Új, a vasárnap tiszteletével – amely kizárólag a római egyház tekintélyén alapszik – hódolni fog a pápaság előtt. 

Ha a protestánsok imádkozó szívvel kutatnák a Bibliát, meglátnák a pápaság valódi jellegét, megdöbbennének attól, amit látnak, és őrizkednének tőle. Sokan azonban olyan bölcseknek tartják magukat, hogy úgy érzik, szükségtelen ahhoz Istent alázatos szívvel keresni, hogy az igazságot megismerjék. Miközben felvilágosultságukkal büszkélkednek, nem ismerik sem a Szentírást, sem Isten hatalmát. Valamivel azonban el kell hallgattatni lelkiismeretüket, és azt keresik, ami kevésbé lelki és megalázó. Olyan úton akarnak járni, amelyen nem kell Istenre gondolniuk, azt a látszatot keltve, hogy nem feledkeztek el róla. A pápaság nagyon alkalmas ezeknek az igényeknek a kielégítésére. Mindkét osztály igényeinek – és ez a két osztály felöleli szinte az egész emberiséget – megfelel: azokénak, akik saját érdemeik által akarnak üdvözülni, és azokénak is, akik bűneikkel együtt akarnak üdvözülni. Ebben rejlik  a pápaság befolyásának titka.

A sűrű szellemi sötétség kedvezőnek bizonyult a pápaság sikereihez. De azt is meg fogjuk látni, hogy a nagy szellemi világosság éppoly kedvező sikerei eléréséhez. A letűnt korokban, amikor az emberek vakok voltak, mert Szentírás híján nem ismerték az igazságot, ezrek estek tőrbe, mert nem vették észre a nekik állított csapdát. Korunkban sok embert elkápráztat az emberi spekulációk hamis csillogása, amit tévesen tudománynak neveznek. Nem veszik észre a kelepcét, és belesétálnak, mintha be volna kötve a szemük. Isten azt akarja, hogy az ember értelmi képességeit Alkotójától kapott ajándéknak tartsa, és az igazság és a szentség szolgálatába állítsa. De ha gőgöt és becsvágyat ápol önmagában, és saját elméleteit Isten szava fölé emeli, akkor a tudás nagyobb kárt okozhat, mint a tudatlanság. Korunk hamis tudományának tehát, amely aláássa a Bibliába vetett hitet, éppúgy sikerül utat készítenie a pápaságnak és tetszetős formaságainak elfogadására, mint a sötét középkorban, amikor a pápaság azzal növelte befolyását, hogy a tudományt háttérbe szorította.

A római egyház ma egy makulátlan arcot mutat a világnak, és mentegeti iszonyú kegyetlenkedéseit. Keresztény köntöst öltött magára, de nem változott meg. A pápaság a letűnt korszakokban vallott elvei mellett ma is kitart. A legsötétebb időkben kigondolt tanításait ma is vallja. Senki ne hagyja magát megtéveszteni! A pápaság, amelynek a protestánsok ma tisztelettel adóznak, ugyanaz, mint amely a reformáció idején uralta a világot, amikor Isten emberei életüket kockára téve lerántották a leplet gonoszságáról. Ugyanaz a fennhéjázó büszkeség és önteltség jellemzi, amellyel királyokon és fejedelmeken hatalmaskodott, igényt tartva az Istennek kijáró tekintélyre. Lelkülete nem kevésbé kemény és uralkodó ma sem, mint amikor elfojtotta az emberi szabadságot, és megölte a Magasságos szentjeit. (EGW: A nagy küzdelem)

A negyedik század elején Konstantin császár kiadott egy rendeletet, amelyben a vasárnapot általános ünneppé tette az egész római birodalomban. A Nap napját a pogány alattvalók ünnepelték, és a keresztények is tisztelték. A császár így akarta a pogányság és a kereszténység szemben álló érdekeit diplomatikusan összehangolni. Erre az egyház püspökei buzdították, akiket fűtött a becsvágy és a hatalomvágy, akik felismerték, hogy a pogányok, ha a keresztények ugyanazt a napot ünneplik, mint ők, könnyebben lesznek névlegesen keresztények, és ezzel előmozdítják az egyház hatalmát és dicsőségét. De számos istenfélő keresztény, amíg lassan-lassan a vasárnapot bizonyos fokig szentnek tartotta, a negyedik parancsolatnak engedelmeskedve a szombatot még mindig az Úr szent napjaként ünnepelte.  (EGW: A nagy küzdelem)

Az utolsó küzdelem a jelenésekben

A jelenések könyvének üzenete sokkal több a rejtélyes szimbólumoknál, a furcsa fenevadaknál és a meghökkentő képeknél, a szerető Isten mond el benne örök igazságokat a végidőben élő nemzedéknek. A Krisztus és Sátán közötti küzdelem a mennyben robbant ki, a központi kérdése az imádat, végül akörül is fog tetőzni.

(Jel 14:7, 9). És hatalmas hangon így szólt: Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait! (9) Egy harmadik angyal is követte őket, és így szólt hatalmas hangon: Ha valaki imádja a fenevadat és annak a képmását, és felveszi annak a bélyegét a homlokára vagy a kezére /RÚF/ 

 (Jel 4:11). Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett. /RÚF/

A jelenések könyvében az imádat kérdése elválaszthatatlanul összekapcsolódik a teremtéssel.(Jel 14:7) arra szólít, hogy imádjuk az Urat, a Teremtőt. Az elmúlt két évszázad idején viharos erővel söpört végig a világon az evolúció tana, a szombat ezzel szemben örök emlékeztető arra, hogy kik is vagyunk valójában. Folyamatosan megerősít abban, hogy Isten teremtményei vagyunk, aki méltó a hűségünkre és az imádatunkra. Ez az egyik oka annak, hogy az ördög annyira gyűlöli a szombatot.

 (Jel 12:17). Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan Jézus bizonyságtétele, (18) és odaállt a tenger fövenyére. /RÚF/

Jel 14:12. Itt van szükség a szentek állhatatosságára, akik megtartják az Isten parancsait és Jézus hitét. /RÚF/

A fenevad imádatával szöges ellentétben áll a Teremtő imádása, ami a parancsolatai megtartásában nyilvánul meg. A végidőben Istennek lesz egy népe, akik a nagy ellenállás és a történelem leghevesebb üldözése ellenére is hűségesek maradnak hozzá. „Míg a negyedik parancsolat megtagadása és a hamis szombat megtartása, amit az állam törvénye megkíván, egyenlő az istenellenes hatalomnak tett hűségesküvel, addig az igazi szombat megtartása, ahogy az Isten törvénye megszabja, a Teremtő iránti hűség bizonyítéka”. (Ellen G. White: A nagy küzdelem. 518-519./old.) 

(Jel 14:12) versében az áll, hogy a Megváltó elkötelezett követőiben meglesz „Jézus hite”, ami olyan mély, hogy képes bízni, ha nem is lát, akkor is kitart, ha nem ért mindent. Jézustól ezt ajándékba, hit által kapjuk, és ez lesz az, ami átsegít bennünket a küszöbön álló harcon.  

A szombat jele egészen az Édenig vezet vissza, annyira alapvető. Az elbitorlására tett kísérlet, amire Róma törekszik (Dán 7:25.) Sokat beszél majd a Felséges ellen, és gyötörni fogja a Felséges szentjeit. Arra törekszik, hogy megváltoztassa az ünnepeket és a törvényt. Hatalmába kerülnek a szentek egy időszakra meg két időszakra és egy fél időszakra. /RÚF/), valójában Isten teremtői tekintélyének megtámadása, méghozzá a legelemibb módon. Miért válik ez tehát olyannyira kiélezett kérdéssé az utolsó napokban?

  White idézet: A zsoltáros mondja: „Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; Ő alkotott minket, és nem magunk.” „Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi Alkotónk előtt!” (Zsolt 100:3; 95:6) A szent lények, akik a mennyben Istent imádják, elmondják, hogy miért az Urat illeti az imádatuk: „Méltó vagy, Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek.” (Jel 4:11)

Jelenések könyve 14. fejezetében az embereket felszólítják, hogy a Teremtőt imádják. A jövendölés egy olyan embercsoportot mutat be, amelynek ki lett jelentve a hármas angyali üzenet, és amely megtartja Isten parancsolatait. Az egyik parancsolat közvetlenül Istenre mint Teremtőre utal. Így hangzik a negyedik parancsolat: „De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja… Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.” 

(2Móz 20:10-11) Az Úr a szombatra vonatkozóan kijelenti: „legyen jegyül énköztem és tiköztetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek” (Ezék 20:20) ... 

Csak két tábor létezik a földön. Akik Krisztus véráztatta lobogója alatt állnak, másfelől pedig, akik a lázadás fekete zászlaja alá álltak. Jelenések 12. fejezete írja le az engedelmesek és az engedetlenek közti súlyos küzdelmet. 

 A sátáni eszközök leírhatatlan borzalmak színpadává tették a földet. Magukat kereszténynek mondó hatalmak vívnak háborút, ontanak vért. Az Isten törvényének semmibe vétele meghozta biztos következményét.

A ma folyó harc nem csupán ember küzdelme ember ellen. Egyik oldalon az élet fejedelme áll az ember helyetteseként és kezeseként, a másik oldalon pedig a sötétség fejedelme áll a bukott angyalok élén. – A Te Igéd igazság, 7. köt., 974./old.

 A gonoszt hit által kell legyőzni. Aki erre a harcra vállalkozik, annak fel kell öltenie az isteni fegyverzetet. A hit pajzsa nyújt számára védelmet, hogy győzhessen. A seregek Urába vetett hiten és a parancsolatok iránti engedelmességen kívül semmi sem lesz hasznára… Csak a hitben való élés teszi az embereket legyőzhetetlenné és képessé arra, hogy mindvégig sziklaszilárdan ellenálljanak a gonosznak. – Counsels to Parents, Teachers, and Students, 182./old.