A kitartó ima

 

A kitartó ima felkészíti a szívedet a válaszra. Amikor kérsz valamit Istentől, Ő majdnem mindig jobb és nagyobb mértékben akar válaszolni, mint amiért imádkoztál. "...maradjatok éberek, tartsatok ki az imádkozásban..."

 (Eféz 6:18/b

A hangos szóval mondott imádság segít összpontosítani gondolatainkat, tiszteletteljesebben, összeszedettebben imádkozni, komolyan venni, hogy az élő Isten hallgat bennünket. Sose féljünk attól, hogy Sátán is hallhatja így gondolatainkat. Isten erősebb a gonosznál. Nem lehetünk nagyobb biztonságban annál, mint amikor őszinte imádságunkkal Isten és a jó oldalára állunk, mennyei védelmet, segítséget kérve.

Az őszinte, együtt érző szeretet közbenjárásának mindig helye, erkölcs súlya van Istene lőtt. Imádságunk eredménye és meghallgatásának módja azonban azok szabad választásán is múlik, akikért imádkozunk

A reggeli ima különösen fontos. Reggel előttünk van még az egész nap. Kérjük Isten tanácsát, védelmét, segítségét az előttünk álló feladatokhoz és küzdelmekhez: Minden reggel első dolgotok legyen felajánlani magatokat Istennek.

Róma 12: 12/b "... a könyörgésben állhatatosak;" 
Zsoltárok 34: 19 "Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebzett lelkeket." 
Jób 35: 14 "Hátha még azt mondod: Te nem látod őt; az ügy előtte van és te reá vársz!"
A fenti igék, arra utalnak, hogy egy és ugyanazon gondunkkal, kérésünkkel folyamatosan, nap mint nap járuljunk Istenhez, még ha látszólag nem tapasztalunk is meghallgatást. Bíznunk kell abban az ígéretben, hogy "megvannak a mi imádságaink Istennél" (1. János 5: 14-15), és hogy ő szüntelen munkálkodik (János 5: 7), még ha mi nem is látjuk. Isten örök, változhatatlan hűsége a biztosíték arra, hogy meghallgat bennünket. Amíg kitartunk az imádságban, a mennyei erők munkája folytonosan előre halad, mivelhogy őszinte, szabad választáson alapuló kérésünk utat nyit ehhez. Felesleges attól félnünk, hogy Isten nem hallgat meg, vagy elfeledkezik kérésünkről. Inkább arra ügyeljünk, hogy mi el ne lankadjunk és fel ne hagyjunk szüntelen, bízó könyörgésünkkel, amely "igen hasznos" (Jakab 5: 16).

_{Szükséges, hogy megtanuljuk a "küzdő imádságot", ami nélkülözhetetlen a valódi hitbeli, lelki győzelemhez a Szentírás szerint.  Két nagy ellenséggel szemben kell használnunk a küzdő ima fegyverét: a félelem és a csüggedés ellen, valamint "én"-szerető, ösztönös természetünk követelő igényei ellen. Imában küzdeni ezek legyőzéséért azt jelenti, hogy Istennel együtt, Isten segítségét igénybe véve küzdünk ellenük. Tehát nem egyedül vesszük fel a harcot velük, hanem imádságunk folyamán újra meg újra kérjük, megragadjuk Isten Lelkének segítségét a belülről támadó rohamokkal szemben, és kitartunk a küzdelemben, míg csak tökéletes győzelmet nem nyerünk hatalmas szövetségesünk ereje által.}

 

Kihez imádkozzunk és kihez ne?

Keresztyénként, imáinkban a Mindenható Istent szólítsuk meg, a Teremtő Istent. Célba jut az imád, és meghallgatásra talál. Ha akarsz, dönthetsz úgy is, hogy személyre bontva szólítod meg, akár az Atyát, akár az Úr Jézus Krisztust. (A Szentlélekhez ne imádkozz, hiszen Ő benned lakik, és éppen Ő segít neked az imádkozásban. Ő adja szinte még a szavakat is a szádba, Önmagát nyilván nem fogja felmagasztalni, sem megkérni bármi teljesítésére.) Az Atya megszólításakor, alkalmazd a Mennyei Atyánk kifejezést, de bátran kezdheted imádat, Mi Atyánk megszólítással is, hiszen amikor Jézus egykoron imádkozni tanította hallgatóságát, mintaként mondott imáját így kezdte. (Mt 6, 9) Mit ígér Jézus, vajon meghallgatja-e az Atya az imákat?

„Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap, és a ki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.” (Mt 7, 7-8)

„… Bizony, bizony mondom néktek, hogy a mit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek.” (Jn 16, 23)

Jézus, feltámadását követően azt mondta, neki adatott minden hatalom mennyen és földön. (Mt 28, 18) Ennek előzetes tudatában merte kijelenteni:

„És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.” (Jn 14, 13)

Szólítsd meg tehát imáidban, bátran az Úr Jézus Krisztust, hiszen Ő, imáid meghallgatását ígéri! Mindemellett Nála van most minden hatalom, mert az Atya átengedte Neki, a megváltás csodálatos tette jutalmaként. Imádkozz az Úr Jézushoz azért is, mert ez kedves az Atya előtt, ha megbízol az Ő Fiában, aki ma is az Ő szeretett gyönyörűsége! Miután megszólítottad, így vagy úgy Istenedet, de valóban csak azt követően, imád során a továbbiakban bármikor mondhatod számára, hogy: Uram.

Miután megpróbáltunk meggyőzni téged arról, hogy kihez imádkozz, most megpróbálunk határozottan felszólítani, hogy kihez ne imádkozz. Még akkor sem, ha eddig ezt tetted.

A tűzoltók „védőszentje” Szent Flórián, a tűzoltók, ha esetleg félkomolyan is, de hozzá könyörögnek támogatásért. A Bazilika lépcsőjén legfőbb katolikus főpapunk sok esetben István királyunkat, a Szentjobbot, és az „összes angyalokat” szólítja meg országunk megsegítése, felvirágoztatására. A „Mária könyörögj érettünk!” már teljesen hétköznapi, miként az is, hogy egyesek, egy-egy, számukra fontos döntés előtt, elhunyt hozzátartozójukat, halott szüleiket kérdezik meg, hogyan is döntsenek. Ha pedig valakit az „anyaszentegyház” boldoggá avat(?), netán szentté(?), ezzel egyúttal felhatalmazást is ad híveiknek, hogy ettől az időponttól már imádkozhatnak az újonnan boldoggá, szentté avatott halotthoz is, bizonyos életnehézségek esetén kérhetik segítségét, Istennél történő közbenjárását.

Micsoda tévelygés! Micsoda káosz! És milyen szomorúság töltheti el a Mindenható Istent, amiért az imádkozó emberek egy szintre emelnek Vele egy csontdarabot, netán egy halottat, egy bálványt. Őhelyette, azokat hívják segítségül, nyomorúságuk idején.

Ezúton kérünk tehát, ne imádkozz különféle bálványokhoz, ember által kinevezett istenekhez! Külön kiemelnénk, s most ne botránkozz meg, de imádságban ne fordulj még (az eredeti nevén Mirjamnak nevezett) Máriához, Szűz Máriához sem. Gondold végig, hogy élete folyamán ő is csak egy egyszerű halandó volt, egy izraeli zsidó asszony. Az szinte teljesen bizonyos, hogy istenfélő, kegyes asszony volt, hiszen Isten másként nem bízta volna rá Fia test szerinti megszülését, felnevelését. De Jézus keresztre feszítése és feltámadása után Máriának is meg kellett térnie, újjá kellett születnie, s ha hitében mindvégig kitartott, üdvözült, mint egy valaki a sok közül, aki megcselekedte Isten akaratát. Mária személyét a Szentírás nem emeli mások fölé, közbenjáró szerepéről említést sem tesz, sőt a közbenjárással kapcsolatban ezt olvashatjuk a Bibliában:

 (1 Tim, 2, 5-6) „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és az emberek között, az ember Krisztus Jézus, a ki adta önmagát váltságul mindenekért, mint tanúbizonyság a maga idejében.”

Imádság feltételei

 

Van néhány feltétele az imának, melyekkel várhatjuk, hogy Isten meghallja imáinkat és válaszol. Az első ezek közül, hogy érezzük, az Ő segítségére van szükségünk. Ő megígérte, „Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra” Ézsaiás 44:3. Azok, akik éheznek és szomjúhoznak az igazság után, akik vágyakoznak Isten után, legyenek biztosak abban, hogy megkapják, ami után vágynak. A szívnek meg kell nyílnia a Lélek befolyásának, különben Isten áldásait nem tudja megkapni. Amire nagy szükségünk van, az értünk mondott könyörgések és érvek. Ám Isten szándéka, hogy ezeket megtegye értünk. Ezt mondja, „Kérjetek és adatik néktek”. Valamint „Aki az Ő tulajdon Fiának nem kegyelmezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?” Róma 8:32.

 Ha a bennünk lévő romlottságra tekintünk, ha ragaszkodunk bármilyen ismert bűnhöz, Isten nem fog meghallani bennünket; ám a bűnbánó, töredelmes lélek imája mindig elfogadott. Mikor megutáljuk ismert bűneinket, hihetjük, hogy Isten meghallgatja esedezéseinket. A saját érdekünk soha nem fog Isten kegyébe juttatni. Jézus érdeme tud egyedül megmenteni bennünket. Az Ő vére, ami meg fog tisztítani minket; mégis amit meg kell tennünk, hogy az elfogadás feltételeit teljesítsük.

A győzelmes imának előfeltétele a hit is.” Aki Isten elé járul, annak hinnie kell, hogy Ő létezik és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik” Zsid.11:6.

Jézus az mondta a tanítványainak, „Amit könyörgésetekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meg lesz nektek” Márk 11:24. Hiszünk-e ígéreteiben?

"Mindig imádkozni kell és meg nem restülni." (Luk 18,1)

"Az imáról adott krisztusi tanítást alaposan át kell gondolnunk. Az ima mennyei tudomány és Krisztus példát adott arról, hogy milyen az igazi imádkozó lelkület. Imánk ne legyen önző könyörgés, amelyben csak önmagunknak kérünk. Azért kérjünk, hogy adhassunk... Nem az a küldetésünk a világban, hogy önmagunknak kedvezzünk... Kérjük Isten áldásait, hogy továbbíthassuk őket másoknak! Csak a mennyei kincsek továbbadása képesít újabb áldások befogadására.

A példázatbeli esedezőt (Luk 11,5-8) újra meg újra elutasította a szomszédja, de ő mégsem hagyott fel szándékával. Mi sem mindig azonnal kapunk választ imáinkra, de Krisztus arra tanít bennünket, hogy folytassuk könyörgésünket. Az imának nem az a rendeltetése, hogy Istent megváltoztassa irányunkban, hanem hogy bennünket összhangba hozzon vele. Amikor kérünk tőle valamit, talán szükségesnek látja, hogy önmagunkba nézzünk és bűnbánatot tartsunk. Próbára tesz, hogy meglássuk, miért nem tud az ő Szentlelke általunk munkálkodni. Az Úr sokszor késlelteti a választ, hogy megpróbálja kérésünk őszinteségét Isten nem azt mondja, hogy kérd egyszer és megkapod. Arra szólít, hogy lankadatlanul, állhatatosan imádkozzunk. Ha kitartunk a könyörgésben, buzgóságunk erősbödik és még jobban vágyunk arra, amit igéje szerint kérünk. Krisztus így szólt Mártához Lázár sírjánál: »Ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét« (Ján 11,40)." (Krisztus példázatai, Kérjünk, hogy adhassunk! c. fejezetből) 

Amikor Istenhez fordulunk és közbenjárunk másokért, Isten a mi szívünkben is munkálkodik, hogy közelebb vonjon magához. Isten bölcsességet is ad, hogy elérjük őket országa számára (Jak. 1:5). Az ő életükben is hatalmasan munkálkodik, olyan módon, amit mi nem láthatunk és nem is érthetünk teljesen, úgy vonzza őket is magához (IJán. 5:14-17).

A jó és a gonosz közötti nagy küzdelemben óriási hatása van az imánknak! Amikor imádkozunk valakiért aki nem ismeri Krisztust, ez megnyitja az isteni áldások csatornáit, hogy szabadon áramolhassanak az életébe. Isten megtisztel bennünket, amikor úgy döntünk, hogy imádkozunk valakiért, ilyenkor még nagyobb erővel munkálkodik azért az emberért.

Jézus név szerint könyörgött Péterért. Arról biztosította, hogy imádkozni fog érte a legnagyobb kísértése idején. Milyen nagyszerű érzés, ha megértjük, hogy az Üdvözítő értünk is imádkozik! Bennünket is hív, hogy csatlakozzunk hozzá közbenjáró imádság munkájában, név szerint a trónjához emelve az embereket. Az imádságban való kitartásunkkal elismerjük, hogy abszolút, teljes mértéken Istentől függünk, amikor el akarjuk érni azokat, akiket megemlítünk.