William Carey, a nagy angol misszionárius szokta mondani, hogy cipők foltozásával keresi a kenyerét, de a lélekmentés az igazi foglalkozása.
Hasonló módon Pál sátorkészítésből élt ...
(ApCsel 18:1-3). Ezek után Pál eltávozott Athénből, és Korinthusba ment. (2) Ott találkozott egy Akvila nevű pontuszi származású zsidóval, aki nemrég jött Itáliából feleségével, Priszcillával, mivel Klaudiusz elrendelte, hogy minden zsidó távozzék Rómából. Pál csatlakozott hozzájuk, (3) és mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk lakott és dolgozott, ők ugyanis sátorkészítő mesterek voltak. /RÚF/],
... viszont az igazi hivatása az volt, hogy embereket nyert meg Krisztusnak.
Bepillanthatunk Pál szolgálatába, amit Korinthus városában végzett. Amint látni fogjuk, rengeteg probléma adódott a gyülekezetben, és ezektől nemigen különböznek azok, amelyekkel ma, csaknem kétezer évvel később szembesülnek a mi gyülekezeteink. Valójában feltehetné a kérdést bárki, aki huzamosabb időt eltöltött a kereszténység körében vagy egyházi szolgálatban áll, hogy vajon létezik olyan keresztény csoport, ahol nincs semmi probléma? A válasz természetesen nyilvánvaló.
Pál kihívásokkal néz szembe Korinthusban, amelyekre a kereszt üzenetével felel.
(1Kor 2:2). Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. /RÚF/
A ma előttünk álló nehézségekkel is úgy birkózhatunk meg, ha hűek maradunk üzenetünkhöz. Amint a hét, sőt az egész negyedév során látni fogjuk, a két Korinthusi levél a mi életünkre is vonatkozik.
White idézet: Pál szorgalmas tanítványként tanult Gamáliel lábainál, mégis szerzett egy mesterséget is. Szakképzett sátorkészítő volt. Mind a gazdag, mind a szegény zsidóknál szokás volt, hogy fiaikat és leányaikat hasznos munkára taníttatják, hogy ha nehéz idők állnak be, ne függjenek másoktól, hanem képesek legyenek biztosítani a maguk megélhetését. Ki kellett képezni őket a kultúrára, de ugyanakkor valamilyen mesterségre is. Ezt annak idején a nevelés kötelező részének tekintették.
Pálról és Akvilláról olvassuk, hogy sátorkészítéssel foglalkoztak. Az evangélium prédikálása közben ezt a mesterséget űzték, és így Krisztussal kapcsolatos alaposabb ismereteket oszthattak meg a hallgatóikkal. Emellett saját fenntartásuk érdekében is dolgoztak…
Korinthusban Pál Akvillával és Priscillával együtt dolgozott és lakott, eközben tanította őket az igazságra. A nagy apostol nem szégyellte a kétkezi munkát, nem ódzkodott attól, és nem tartotta alacsonyabb rendűnek a szolgálatánál…
Ha személyes vagy egyházi adományokkal támogatják a henyélő férfiakat és nőket, azzal csak bűnös szokásokra sarkallják őket, ezért ezt a legnagyobb komolysággal kerülni kellene. Minden férfit, nőt és gyermeket arra kell nevelni, hogy végezzen hasznos és gyakorlati munkát. Mindenkinek el kellene sajátítania egy mesterséget. Akár a sátorkészítést, akár bármilyen más területen végezhető szakmát, de mindenkit úgy kell nevelni, hogy értelmesen használja fel testi képességeit, és akkor a jóindulatú Isten kész gyarapítani azon emberek tehetségét, akik gyakorlati területeken dolgoznak.
Ha jó egészségnek örvendő személynek vannak ingatlanjai, és a megélhetéséhez nincs szüksége arra, hogy munkát vállaljon, akkor olyan eszközök megszerzéséért kellene dolgoznia, amelyekkel elősegítheti Isten művének előhaladását. „Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok.” (Róm 12:11) Isten meg fogja áldani azokat, akik ezen a téren is jó befolyást gyakorolnak másokra. – This Day with God, 203./old.
Korinthusi tartózkodása alatt Pál időt szakított magának arra is, hogy figyelmét új és nagyobb munkaterületekre irányítsa. Gondolatban különösen sokat foglalkozott Rómába tervezett utazásával. Látni kívánta a keresztény hit meggyökerezését és megszilárdulását az akkor ismert világ nagy központjában; ez képezte leglelkesebb reményét, leghőbb vágyát és dédelgetett tervét. Rómában akkor már volt gyülekezet. Az apostol azon fáradozott tehát, hogy biztosítsa az ottani hívők segítségét és együttműködését az Itáliában, valamint más országokban végzendő evangelizáló munkához. Hogy munkássága útját előkészítse a római testvérek között – akik közül még nem mindenkit ismert –, előbb levelet intézett hozzájuk. Jelezte szándékát, hogy meglátogatja Rómát, sőt közölte azt a reményét is, hogy kitűzi a kereszt zászlaját Spanyolországban. – Az apostolok története, 373./old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése