Reformáció: Protestantizmus

A protestantizmus (latin eredetű szó) mint gyűjtőnév alatt a keresztény egyházak azon egyik fő ágát szokták érteni, amely a reformáció következtében a 16. században a katolikus egyháztól különvált.

A protestantizmus név onnan ered, hogy midőn az 1529. évi speyeri birodalmi gyűlésen a reformáció híveire hátrányos határozatot hoztak, amely szerint azok a rendek, amelyek addig a wormsi határozatot megtartották, azok ezentúl is tartsák meg, amelyek pedig nem tartották meg, azok minden további újítással hagyjanak fel és a misetartást engedjék meg. E határozat ellen a szász választó öt másik fejedelemmel és 14 birodalmi várossal együtt ünnepélyesen tiltakozott, protestált és ezen protestációban ügyüket a császár, az összehívandó egyetemes vagy német zsinat és minden részrehajlástól

     mentes keresztény bíró elé fellebbezték.

Később a protestantizmus név alá befoglalták mindazokat, akik a reformáció alaki és anyagi elveit elfogadták, vagyis akik elfogadták egyfelől azon nézetet, hogy a keresztény vallásnak egyedüli alapja a minden emberi tételtől és tekintélytől függetlenül magyarázandó Szentírás, másfelől a hit által való megigazulás tanát, vagyis azon nézetet, hogy az üdv minden papi közvetítés s minden érdemünk nélkül, ingyen, Isten kegyelméből adatik. Az egyes hitcikkeknek, különösen az úrvacsorára és az eleve elrendelésre vonatkozóknak, különbözőképen való magyarázása folytán a protestáns egyház már a 16. században külön evangélikus lutheránus és külön református vagy kálvinista egyházzá szakadt szét, mely szakadást a dordrechti zsinat határozatai még erősebbé tettek. Később mindkét egyház keblében ismét kisebb felekezetek és pártok keletkeztek, de összes elágazásai a protestáns egyháznak abban egyetértenek, hogy a római katolikus egyház csalhatatlan és egyedül üdvözítő voltának ellentmondanak és ebből következően a csalhatatlan pápa és püspökök főhatóságát, Szűz Mária és a szentek segítségül hívását, a szerzetesi és papi fogadalmakat, a búcsújárást, a miseáldozatot, a szentségek hetes számát (két szentséget fogadnak el: keresztség, úrvacsora), a tisztítótűzről szóló tant, a jó cselekedetek érdemszerűségét elvetik. Németországban azóta, hogy 1817-ben a lutheri és kálvini egyházak egy közös, országos szervezetet is létrehoztak, inkább az evangelisch elnevezést használják a két nagy protestáns felekezet összefoglaló neveként. Magyarországon a protestantizmus szónak a két reformált egyházra vonatkozó használata csak a 19. században lett szokássá.
 

A protestantizmus a kereszténységnek a 16. századi, nyugat-európai reformáció újítóinak főként a közülük kiemelkedő Luther Márton és Kálvin János nézeteit, bibliaértelmezéseit hangsúlyozó vallási irányzata, több egymástól dogmatikában és egyházi gyakorlatban eltérő felekezet gyűjtőfogalma.

Az emberi törvények és Isten parancsolatai

"Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt naggyá teszi és dicsőségessé." (Ésa 42,21)

 "Korunkban - amikor Sátán oly sokféleképpen igyekszik elvakítani az embereket Isten törvényének érvényességével szemben - szükség van igazi reformátorokra, akik a nagy Törvényadóra irányítják a figyelmet. A ma annyira elterjedt igazságtalanság nagymértékben annak a következménye, hogy nem tanulmányozzák a Szentírást és nem engedelmeskednek tanításainak… Az az elmélet, hogy az ember felszabadult a mennyei előírások iránti engedelmesség alól, gyengíti az erkölcsi felelősséget és megnyitja a gonoszság zsilipjeit… A vallási elvek és tantételek egész rendszere, amelynek a társadalmi élet alapját kellene képeznie, omladozó építménynek tűnik… Az Úr törvényét nem lehet gyengíteni vagy erősíteni. Mindenkor »szent, igaz és jó« (Róm 7,12).

Az emberi törvények és Isten parancsolatai között lesz majd az igazság és tévelygés közötti küzdelem utolsó, nagy összecsapása… A keresztényeknek fel kell készülniük arra, ami nemsokára meglepetésszerűen szakad a világra… Ha az Ótestamentum hívői nagyszerű bizonyságot tettek állhatatosságukról és hűségükről, vajon azok, akikre a századok megsokszorozódott fénye sugárzik, ne tegyenek-e még hangsúlyosabb bizonyságot az igazság erejéről?... Vajon mi a régi reformátorok hűségével teszünk-e eleget megbízatásunknak?" (E.G.W. Próféták és királyok, 386, 389. l.)

Imacélok az imádsághoz

A következő imacélok központjában a „lelki résektől” való megszabadulás és szívünk odaszentelése áll. Lehetséges, hogy Isten még több imacélt juttat majd az eszetekbe ezeken kívül. Imádkozzatok azokért is, és közben engedjétek, hogy a Szentlélek vezessen titeket. Arra bátorítunk, hogy a felsorolt igeverseket is olvassátok el az imádságok között.

● Köszönd meg Istennek, hogy meghallgatja, és válaszol imáidra. (Mt 7:7)

● Köszönd meg Istennek, hogy nem mond valótlant, és ha Szavaival imádkozunk, azok nem a semmibe térnek vissza. (Ézs 55:11)

● Köszönd meg Istennek, hogy bármit kérünk az Ő akarata szerint, meghallgat minket. (1Jn 5:14)

● Köszönd meg Istennek mérhetetlenül hatalmas és drága ígéreteit. (2Pt 1:4)

● Köszönd meg Istennek végtelen szeretetét és az örök élet ajándékát. (Jn 3:16)

● Köszönd meg Istennek, hogy kegyelme megújul minden reggel. (JSir 3:22, 23)

● Kérd Istent, hogy újítson meg bennünket és leheljen új életet száraz csontjainkba. (Ez 37:5)

● Kérd Istent gyülekezeteink lelki ébredéséért a Szentírás alapján (Zsolt 85:6)

● Kérd Istent, hogy segítsen nekünk teljes szívvel őt keresni és őt helyezni az első helyre minden egyes nap. (Jer 29:13)

● Kérd Istent, hogy segítsen nekünk teljes szívünkből és lelkünkből szeretni őt. (5Móz 30:6)

● Kérd Istent, hogy segítsen nekünk úgy szeretni másokat, ahogyan ő szeret bennünket. (Jn 13:34)

● Kérd Istent, hogy gyógyítsa meg megromlott kapcsolatainkat és hozzon újra egységet családjainkba. (Zsolt 68:6)

● Kérd Istent, hogy teremtsen egységet gyülekezetünkben és kovácsolja össze közösségünket. (Jn 17:22)

● Kérd Istent, hogy segítsen nekünk elvágni a köteléket a lelkileg mérgező emberektől. (2Kor 6:14) 30

● Kérd Istent, hogy segítsen nekünk megszabadulni az életünkben jelenlévő kettős mércéktől. (1Sám 16:7)

● Kérd Istent, hogy vegye el közönyünket és adjon új szívet, mely neki szolgál. (Ez 36:25)

● Kérd Istent, hogy vegye el tőlünk a szentségtelen beszédre való hajlamot. (Ef 4:29)

● Kérd Istent, hogy tisztítsa meg szívünket a szentségtelen viselkedésektől és a rossz döntésektől. (1Kor 10:13)

● Kérd Istent, hogy szabadítson meg bennünket a világi tevékenységekből. (Róm 12:1, 2)

● Kérd Istent, hogy szüntesse meg „lelki réseinket” és erősítsen meg bennünket az ő dicsőségére. (1Kor 15:57)

● Kérd Istent, hogy szabadítson fel bennünket minden spiritiszta és sátáni befolyás alól. (2Kor 10:3-4)

● Kérd Istent, hogy bocsássa meg a mulasztásból fakadó bűneinket. (Róm 8:26)

● Kérd Istent, hogy szabadítson meg bennünket a laodiceai langymeleg lelkülettől. (Jel 3:15-16)

● Kérd Istent, hogy segítsen meglátnunk lelki szükségleteinket. (Jel 3:17)

● Kérd Istent, hogy vegye el lelki vakságunkat. (Jel 3:18)

● Kérd Istent, hogy vegye el tőlünk a háborgó és panaszkodó lelkületet. (4Móz 14:27)

● Kérd Istent, hogy adja nekünk a hála és öröm lelkületét minden helyzetben. (1Thessz 5:18)

● Kérd Istent, hogy adjon alázatos szívet felé, és embertársaink felé. (Zsolt 51:17)

● Kérd Istent, hogy adjon megbocsátó lelkületet azok iránt, akik megbántottak minket. (Mt 6:14)

● Kérd Istent, hogy gyógyítsa be sebeinket. (Jer 30:17)

● Kérd Istent, hogy árassza ki nagyobb mértékben Szentlelkét ránk. (Lk 11:13)

● Kérd Istent, hogy tanítson bennünket imádkozni, és merjünk többet kérni tőle. (Ef 3:20)

● Kérd Istent, hogy segítsen nekünk kitartóan imádkozni, és addig ne engedjük el Őt, amíg nem válaszol. (1Móz 32:26) 31

● Kérd Istent, hogy tisztítsa bűneinket fehérré, mint a hó. (Ézs 1:18)

● Kérd Istent, hogy segítsen nekünk megtanulni, hogyan még inkább leljük örömünket a Szentírás olvasásában. (Jer 15:16)

● Kérd Istent, hogy tanítson meg bennünket, hogyan imádkozhatunk magabiztosan a Szentírás alapján. (Zsolt 119:9, 11, 89)

● Kérd Istent, hogy segítsen cselekvői lennünk az igének, nem csak hallgatói. (Jak 1:22) ● Kérd Istent, hogy adjon rendíthetetlen hitet. (Zsolt 16:8)

● Kérd Istent, hogy segítsen hinnünk akkor is, amikor nem látjuk mit tesz. (Jn 20:29)

● Kérd Istent, hogy adjon erőt, amellyel megállhatunk a viharokban. (5Móz 33:25)

● Kérd Istent, hogy segítsen elfogadnunk az üdvösség ajándékát, melyet ingyen kínál. (Ef 2:8-9)

● Kérd Istent, hogy segítsen elfogadnunk az igazság palástját. (Ézs 61:10)

● Kérd Istent, hogy tegyen minket a rések befalazójává. (Ézs 58:12)

● Kérd Istent, hogy pótolja be azokat az éveket, melyeket a sáskák felemésztettek életünkben. (Jóel 2:25-26)

● Kérd Istent, hogy mutassa meg, mit jelent először Őt keresni. (Mt 6:33)