Jézus élete: hangoskönyv

EGW Jézus élete 1 - YouTube

A jel nélkül sem venni, sem eladni nem lehet

 Irányvonal - 

A Jelenések könyvében olvashatunk az Antikrisztus néven emlegetett világdiktátorról, aki közvetlenül Jézus visszajövetele előtt kerül hatalomra és hét évig uralkodik majd. A kezdeti, néhány évig tartó béke után eltöröl minden vallást és azt követeli, hogy mindenki istenként imádja. Az Antikrisztus és jobb keze, akit a Biblia hamis prófétának nevez, bevezetik a “fenevad bélyegével” fémjelzett gazdasági rendszert, amelynek segítségével teljes gazdasági és politikai hatalomra tesznek szert. Ez a diktatórikus rendszer az Antikrisztus hét éves uralkodásának felénél, a Nagy Nyomorúságnak nevezett időszak elején kerül bevezetésre, amit a következő vers támaszt alá:

“Azt is teszi mindenkivel [a hamis próféta], kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek; És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma. 18 Itt van a bölcsesség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.” (Jelenések könyve 13:16-18)
Mi módon ez megvalósulni a mi életünkben? Hogyan kell elképzelni, hogy sem venni, sem eladni nem fogunk tudni? A kérdésre Cserbik János válaszol.

KARÁCSONY A FÉNYEK ÜNNEPE!

Egy korábbi bejegyzésben összefoglaltam David E. Smith, nyugalmazott lelkész írásának egy részletét, amit Richard Davidsonnak, az Andrews Egyetem professzorának írására alapozott. Az olvasók két kommentben is felhívták a figyelmemet arra, hogy ha Heródes Kr. e. 4. tavaszán halt meg, akkor Jézusnak az előző évben kellett születnie. Hálás vagyok az észrevételekért, és jogosnak tartom azt. Elsősorban azért vagyok hálás, mert a hozzászólások késztetésére megkerestem Richard Davidson eredeti cikkét, ami egy karácsonyi előadás volt az egyetemen, és az egyetem szakfolyóiratában jelent meg (Christmas Festival of Lights, Andrews University Seminary Studies 44. kötet, 2. szám, 2006, 197-201. p). Ebből nemcsak azt tudtam meg, hogy a szerző nem határozta meg az évet, hanem ami a fontosabb, hogy Davidson kapcsolatba hozza Jézus fogantatását a templomszentelés ünnepével, ami a mi időszámításunk szerint december utolsó hetére esett, születését pedig a sátoros ünneppel, ami a mi időszámításunk szerint szeptember végén és október elején volt.

Mi érdekes van abban, hogy Jézus fogantatása a templomszentelés ünnepére (héberül: hánukká), azaz a mai karácsony hetére esett? Davidson nem az időpontra, hanem az ünnep jellegére tette a hangsúlyt. Izráel fiai a templomszentelés ünnepén megemlékeztek arról, hogy a szír hódítóktól Kr. e. 165-ben visszafoglalták a szentélyt. Mivel a pogány hódítók megszentségtelenítették, a zsidók ismét felszentelték, majd helyreállították az eredeti istentiszteleti rendet. A hagyományok szerint erre a célra mindössze egyetlen napra elegendő szent olajat találtak, ami csoda folytán elégnek bizonyult nyolc napig. Ezért az ünnepen minden nap meggyújtják a kilenc ágú hánukká gyertyatartót, úgy, hogy az első nap két gyertyát gyújtanak meg: az úgynevezett „szolgagyertyát”, valamint az első gyertyát. A következő nap eggyel többet, aztán így tovább az ünnep utolsó napjáig, amikor immár mind a nyolc ünnepi gyertya és a szolgagyertya is ég.

Davidson ezt nemcsak a karácsonyi gyertyákkal hozza kapcsolatba, hanem János evangéliumának az Ige testet öltéséről szóló kijelentéseivel, miszerint: Jézus Krisztus „az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba” (Jn 1,9), hogy a Lélek által megfoganjon Mária méhében. Davidson szerint azonban a születés időpontja, azaz a sátoros ünnep ideje is összefügg János evangéliumával, miszerint „az Ige testté lett, közöttünk lakott (szó szerint sátrat vert közöttünk), és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1,14).

Mi köze van Jézus testet öltésének a világossághoz? Ez az utolsó kérdés, amire Davidson választ keres. Nagyon sok. Mielőtt a rómaiak egyáltalán arra gondoltak volna, hogy december végén ünneplik meg a nappalok hosszabbodását, Izráel már megélt egy csodát: Kr. e, 164-ben a héber Kiszlév hónap 25-én (a mi időszámításunk szerint December 25), amikor a leghosszabb az éjszaka és a legrövidebb a nappal, felragyogott a szabadulás és a helyreállítás fénye. Alig másfél évszázaddal később, feltehetően ezen a napon Isten Fia elmondta a mennyben a negyvenedik zsoltár szavait: „Íme megjelentem, s a könyvtekercsben írva van rólam. Abban telik kedven, hogy akaratodat teljesítsem” (Zsolt 40,8-9; Zsid 10,5-9). És egy néhány pillanaton belül a Szentlélek által kisgyermekként megfogant Mária méhében. Ez az a tipológia, amire a Zsidókhoz írt levél felhívja figyelmünket, és ezért ha van egy olyan szimbolizmus, amit nem szabad elszakítanunk a karácsonytól, az a fény és a világosság.

Összegezve tehát azt mondhatjuk, hogy Davidson nem valamilyen öncélú naptári kalkuláció kedvéért tartotta meg ezt az előadást egy karácsonyi ünnepen a hetednapi adventista lelkészképzés egyik világközpontjában, hanem azért, hogy rávezesse hallgatóit, a leendő lelkipásztorokat azokra a bibliai szimbólumokra és párhuzamokra, melyek elmélyítik Isten Fia iránti tiszteletünket és hódolatunkat. Ez egy más üzenet, mint amit az Adventist Review cikkének szerzője megosztott velünk, de még szebb és még gazdagabb.

Szilvási József

Bibliai Akadémia