Mit jelent fejnek lenni?

Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten. (1Kor. 11:3)

1Korintus 11:3-ban láttuk megírva Isten a Krisztus feje, Krisztus a férfi feje, a férfi az asszony feje, az asszony a gyermekek feje, és a gyermek a kutya feje, vagy főnöke. Mindannyian megértjük a törvény szerint a fejnek lenni azt jelenti, hogy ellátó, vagyis én hozom az erőt, én hozom a szeretetet ebben a kapcsolatban. A fej a szolgáltató, ezét Isten mindent biztosít, és mindenki ebből él, csak az fejnek az ellátónak nagyobb a felelősége az alatta lévőkért, mint annak, aki alatta van. Ezért kell megértenünk, ez egy működési rend, ahol mindenkinek megvan a helye a kapcsolatban.

Azt akarja Pál mondani, hogy amikor te vagy a fej, te a szolgáltató vagy, nem te vagy az úr, mert Isten nem diktátorként, zsarnokként uralja a világegyetemét, hadsereggel, erőszakkal, hanem az Ő ellátással uralja az univerzumát. A lélek úgy uralkodik a testen, hogy biztosítja az erőt, amelyre a testnek szüksége van ahhoz, hogy betölthesse a célját.

 Mit nem jelent fejnek leni: uralkodni, kényszeríteni, feltételeket szabni, megkövetelni az engedelmességet attól, aki alá van vetve neki. Ha ezt teszed akkor hazudsz, gonoszt szolgálod, nem Istent szolgálod. A fej ugyanis a Bibliában NEM arra lett teremtve, hogy uralkodjon, feltételeket szabjon, vagy engedelmességet követeljen. Mi azt akarjuk, hogy a gyerekek engedelmeskedjenek, de nem követeljük, nem erőltetjük. Mi azt akarjuk, hogy önként tegyék, azonosuljanak célunkkal. Tehát aki azt gondolja, hogy a fejnek kell uralkodnia, az nem értett meg semmit abból, amit Isten mondott a Bibliában és azt, hogy mit jelent fejnek lenni minden olyan kapcsolatban, amit Isten teremtett. (Dr. Horst Müller)

A kapcsolatok törvénye és rendje

 

A kapcsolatok törvényét és rendjét az emberi lélek számára fontos megérteni. Szeretetre lettünk teremtve és arra, amit teszünk szeretetből tegyük. Ez a szeretet Isten szava. Csak Tőle kell függnünk. Hozzá kell igazodnunk. mikor Jézus eljött, azt mondta nekünk. Szeressétek felebarátaitokat, de azt is mondja szeressétek ellenségeiteket. Miért? ...mert amit a másik gondol az az én testemben van az életre, vagy halálra vezető erővé válik. Ezért a törvény nagyon egyszerű! Ha a felebarátunka szeretjük azzal önmagunkat is szeretjük. Pál nagyon világosan elmondja, hogy ki szereti a feleségét önmagát is szereti. Aki szereti az ellenségét önmagát szereti. Így alkotta meg az Úr a Törvényt

Nem úgy van, mint ahogy ma mondják az emberek, hogy „szeretned kell magadat, hogy szeresd felebarátodat.” Nem!...ez a dolog megfordítása mivel a gonosz mindent megfordít, és ami csalárd csalárd a szívünk is megfordítja a dolgokat.

 Amikor a szeretek a gondolataim erőt adnak nekem, amikor bennünk a felebarátom iránti szeretet van. Mert minden, ami a lelkünkből jön, a testünkbe megy és mozgásba hozza a testet, és ha ott az Ige és az Isten szeretete van, akkor minden, ami kijön belőlünk kellemes. Jót gondolunk a felebarátunkról, nincsen problémáink a felebarátunkkal, és az életünkben erő és egészség van.

Hogy tanuljuk meg a törvényt! A felebaráti szeretet önmagunk iránti szeretet is. Minél jobban szeretek másokat annál jobban megy nekem! Ez az élet! Akit valami akadályoz abban, hogy szeressen az nem tud többé élni. Ezért akarja Pál ezt a törvényt világossá tenni számunkra útmutatásul szolgálni, hogy az asszonyt és mindenkit szeretni kell, a gyermekeinket és mindenkit szeretnünk kell, mert ha nem szeretnek megbetegszenek és meghalnak. (Dr. Horst Müller)

A próféciák világos útmutatása

 „De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket.” (1Thess 5,4)

„Láttam, hogy Jézus mindaddig el nem hagyja a szentek szentjét, amíg minden egyes lélek sorsa végleg el nem dőlt, vagy az örök életre, vagy a kárhozatra. Isten haragja mindaddig nem zúdul a Földre, amíg Jézus be nem fejezi munkáját a szentek szentjében, amíg a főpapi munkát le nem teszi, és fel nem veszi az igazságszolgáltatás köntösét. Akkor kitölti elegyítetlen haragját mindazokra, akik elvetették igazságát. Azt is láttam, hogy a népek haragja, Isten haragja és a halottak megítélésének ideje különálló események, amelyek egymás után következnek. Mihály fejedelem sem kelt még fel, s még nem kezdődött el a legnagyobb nyomorúság ideje. A pogányok már haragszanak egymásra, de ha Főpapunk befejezi munkáját a szentélyben, akkor felkél, magára ölti az igazságszolgáltatás palástját, és megkezdődik a hét utolsó csapás.

Láttam, hogy a négy angyal mindaddig visszatartja a négy szelet, amíg Jézus be nem fejezi művét a szentélyben. A hét csapás felbőszíti a gonoszokat. Azzal vádolják az igazakat, hogy miattuk sújtják a Földet Isten ítéletei, s ha a világot megtisztíthatnák tőlük, akkor a csapások is megszűnnének. Rendelet jelenik meg, amely megparancsolja a szentek elpusztítását, akik emiatt éjjel-nappal segítségért könyörögnek majd az Úrhoz. Ez Jákób félelmének éjszakája. A szentek lelki gyötrelmükben az Úrhoz kiáltanak, és az Úr szava megmenti őket.” (Early Writings [Korai írások], 36–37. o., Tapasztalatok és látomások, 28–29. o.)

„Megváltónk, mielőtt keresztre feszítették, elmondta tanítványainak, hogy meg fogják ölni, de újra életre kel… De a tanítványok földi szabadságot, Róma igája alóli szabadulást vártak, és nem tudták elviselni azt a gondolatot, hogy az, akiben minden reményük összpontosult, megalázó halált szenvedjen… A próféciák nekünk is éppoly világosan mutatják a jövőt, miként Krisztus szavai a tanítványoknak. Az Ige tisztán feltárja a kegyelemidő lezárulásához kapcsolódó eseményeket, és azt, hogy miként kell a nyomorúság idejére felkészülnünk. De a tömegek nem értik ezeket a fontos igazságokat, mintha Isten ki sem nyilatkoztatta volna mindezt.” (A nagy küzdelem, 594. o., Korszakok nyomában, 528–529. o.) Maranatha