Az igazlelkűség öve - derekunkat igazság övezze körül

 „Álljatok hát elő, körülövezvén derekatokat igazlelkűséggel...” (Ef 6:14) 

A gonoszság ellen egyedül az igazság oltalma nyújthat menedéket. Egy olyan ember sem állhat ki szilárdan a jogosság mellett, akinek az igazság nem lakozik a szívében. Kizárólag egy hatalom tehet bennünket rendíthetetlenné, Isten hatalma, amelyben Krisztus kegyelme által részesülünk.

Sokan vannak a gyülekezetben, akik magától értetődőnek veszik, amit hisznek, de nem jönnek rá gyengeségükre mindaddig, amíg a vita kereszttüzébe nem kerülnek. Amikor elkülönítik őket a hasonló hitűektől, és kénytelenek lesznek egyedül számot adni elveikről, akkor lepődnek meg majd, hogy milyen homályosak az ismereteik az általuk elfogadott igazságról...

Az Úr mindenkit felszólít, aki hisz Igéjében, hogy serkenj en fel álmából. Értékes és a napjaink idejére szóló igazságot kaptunk. Olyan bibliai igazság ez, amely elénk tárja a küszöbönálló veszedelmet. Vezessen minket ez a világosság a Szentírás szorgalmas tanulmányozására és álláspontunk tüzetes megvizsgálására... A hívők ne elégedjenek meg az igazsággal kapcsolatos feltételezésekkel és rosszul körvonalazott elméletekkel. Alapozzák hitüket szilárdan Isten szavára, hogy amikor megérkezik a próba ideje, és tanácsok elé hurcolják őket, akkor szelídséggel és Istenszeretettel telten tudjanak számot adni a bennük élő reménységről...

A népszerű teológia tanításai ezreket és ezreket tettek kérkedővé és hitetlenné. Tévedéseket hirdetnek következetlenül, amelyeket sokan mint a Biblia tanításait vetnek el, holott azok csupán hamis értelmezései a Bibliának... A Biblia-kritika helyett igyekezzünk inkább elméleti és gyakorlati példaadással bemutatni a világ előtt annak szent és életadó igazságát. Hirdessük annak „dicsőségét, aki a sötétségből csodálatos világosságra hívott el minket” (1Pt 2:9).

Az igazság szilárdan és megalapozottan áll az örök sziklán, oly alapokon, amelyet nem mozdíthat el vihar és szélvész... Ne vonjuk le az igazság zászlaját...   (EGW:Isten csodálatos kegyelme)

Az Úr katonái

 „Annak okáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén. megállhassatok” (Ef 6:13)

Egy hadsereg erejét a soraiban harcoló közkatonák alkalmassága határozza meg. Az előrelátó tábornok utasítja tisztjeit, hogy képezzenek ki tevékeny szolgálatra minden egyes katonát. A lehető legképzettebbé igyekszik tenni minden beosztottját. Ha kizárólag tisztjeire támaszkodhatna, soha nem számíthatna sikeres hadjáratra. Számolnia kell serege minden egyes tagjának hűséges és fáradhatatlan szolgálatával. A felelősség oroszlánrésze a közkatonákon nyugszik.

Ugyanez a helyzet Immánuel fejedelem seregében is. Vezetőnk, aki még soha nem veszített csatát, készséges és hű szolgálatot vár seregének minden egyes tagjától. A jóság erői és a gonoszság seregei között folyó végső nagy küzdelemben elvárja a részvételt a gyülekezeti tagoktól és a lelkészektől egyaránt. Mindenkinek, aki belépett a seregébe, hűséges szolgálatot kell végeznie, egyéni felelősségének tudatában.

Az Úr seregében nem mindenki lesz százados, hadnagy, de még őrvezető sem. Nem mindenkire hárul vezetői felelősség. Másféle nehéz munkát is el kell végezni. Lesz, akinek árkokat kell ásni, erődítményeket építeni, vagy üzeneteket továbbítani. Noha egy hadseregnek kevés tisztre és sok közkatonára van szüksége, a siker mégis minden egyes katona hűségén múlik. Egyetlen ember gyávasága vagy árulása szerencsétlenséget hozhat az egész seregre.

A hit nemes és szép harcában komoly munkát kell végeznünk egyénileg. Örök érdekek forognak kockán. Öltsük magunkra az igazságosság teljes fegyverzetét, és álljunk ellen az ördögnek, hiszen biztos ígéretünk van arra nézve, hogy meg fog futamodni előlünk. A gyülekezet folytasson mozgalmas hadviselést, hódítson Krisztus számára, mentsen lelkeket az ellenség hatalmából. Isten és a szent angyalok vesznek részt ebben a küzdelemben. Tegyünk annak kedvére, aki katonáiként hívott el bennünket. (EGW Isten csodálatos kegyelme)

A Menny követei

Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne miáltalunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.” (2Kor 5:20) 

Krisztus, mint az egyház igazi feje, Mennybe menetele óta kiválasztott követei által végzi munkáját a Földön. Rajtuk keresztül szól az emberek fiaihoz, és szolgál nekik szükségleteik szerint. Hatalmas felelősség nyugszik azokon, akik a beszéd és tanítás szolgálatára hívattak el az egyház felépítése érdekében. Ezeknek a munkásoknak a feladata, hogy Krisztus helyett megbékélésre szólítsák fel az embereket…

Krisztus szolgálói a gondjaikra bízott személyek lelki védelmezői. Munkájukat az Írás az őrálló tevékenységéhez hasonlítja. A régi időkben az őröknek gyakran a városfalon kellett állniuk, hogy belássák a védendő területet, és időben figyelmeztetést adhassanak az ellenség közeledtéről. Az ő hűségükön múlott a falakon belül levők biztonsága... 

Isten minden egyes szolgájához így szól: „És te, embernek fia, őrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz számból, megintsed őket az én nevemben. Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen; halálnak halálával halsz meg; és te nem szólsz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról, az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet” (Ez 33:7-9). Ezek a szavak azt a komoly felelősséget fejezik ki, amely a gyülekezet őrállóin, Isten titkainak sáfárain nyugszik...

A Sion falain vigyázó őrök kiváltsága, hogy közel állhatnak Istenhez, és érzékennyé válhatnak Lelke befolyása iránt, s ezáltal Isten munkálkodni tud rajtuk keresztül. Így figyelmeztetik a bűnösöket a veszélyre, miközben a menekülés útját is feltárják előttük.

Az őszinte lelkipásztor szívében forró vágy él, hogy lelkeket mentsen... Úgy őrködik a lelkek felett, mint akinek egykor számot kell adni róluk. Tekintetét a golgotai keresztre szegezi, a felmagasztalt Üdvözítőre. Bízik kegyelmében, és hisz benne, hogy védelmezője, ereje és megtartója marad mindvégig. Így munkálkodik Istenért. Kérleli, hívja az embereket, beszél Isten szeretetéről; így igyekszik megnyerni őket Jézusnak. A Mennyben pedig „a hivatalosok és választottak és hívek” közé sorolják. (Jel 17:14) (EGW Isten csodálatos kegyelme)