Éjféli kiáltás - „Imhol jön a vőlegény" Jézus Krisztus!

Mindenütt hatalommal hirdették a harmadik üzenetet. Láttam, hogy ez az üzenet oly erővel és hatalommal végződik, amely jóval felülmúlja az éjféli kiáltást. Mennyei erővel felruházva, ragyogó arccal és teljes odaadással mentek ki Isten szolgái, hogy a mennyei üzenetet hirdessék. Drága lelkek, akik a különböző vallásos közösségekben voltak szétszóródva, készséggel követték a hívást és kisiettek az elítélt egyházakból, amiképpen Lótot távozásra sürgették Sodomából, mielőtt a város elpusztult. Isten gyermekei annyira megerősödtek a rajtuk megnyugvó dicsőség által, hogy megállhattak a kísértés órájában. Mindenfelé ezt a kiáltást hallottam, mintha tömegek ajkáról hangzott volna felém: „Itt van a szentek békességes tűrése, itt, akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét.”(Jel 14:12)

A példázatban mind a tíz szűz kiment a vőlegény elé. Mindegyiknek volt lámpája és olajosedénye. Egy ideig nem látszott, hogy különbség van köztük. Így van ez a közvetlen Krisztus második eljövetele előtt élő egyházban is. Tagjai ismerik a Szentírást. Mindnyájan hallották, hogy Krisztus hamar eljön, és hisznek eljövetelében. De mint ahogy a példázatban történt, úgy van ma is. Várniuk kell, és ez próbára teszi hitüket. Az "Ímhol jő a vőlegény! Jöjjetek elébe!"(Mát 25:6) kiáltás sok várakozót készületlenül ér. Nincs tartalék olajuk. Hiányzik életükből a Szentlélek. (EGW: Krisztus példázatai)

Amint a példázatban kiáltás hangzott fel éjfélkor, közölve a vőlegény közeledését, így a beteljesedésben, 1844 tavaszának fele útja között és 1844 ősze között, amikor először azt vélték, hogy a 2300 nap lezárul, azt találták, hogy valóban le kell zárulnia a 2300 napnak, ilyen kiáltás hangzott fel a Szentírás szavai szerint: „Ímhol jő a vőlegény, jöjjetek elébe.”(Mát 25:6)

Reményeink most az Úr 1844-es eljövetelére összpontosultak. Ez volt a második angyal üzenetének időszaka is, aki az ég magasán szállva kiáltotta: „Leomlott, leomlott Babilon!” (Jel 14:8) Az Úr szolgái 1844. nyarán hirdették első Ízben ezt az üzenetet. Az eredmény az lett, hogy sokan kiléptek a bukott egyházakból. Ez üzenettel párhuzamosan hirdették az éjféli kiáltást (Máté 25: 1–13). „Imhol jön a vőlegény! Jöjjetek elébe!” Az ország minden részén hirdették az üzenet világosságát, és a kiáltás az emberek ezreit riasztotta fel. Az üzenet városról-városra, faluról-falura terjedt, egészen a félreeső területig. Eljutott a tanultakhoz és tehetségesekhez, de a tudatlan és egyszerű emberekhez is. (EGW-írásai)

Szivárvány - A szövetség jelképe

 

„És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet én örök időkre szerzek közöttem és tiköztetek, és minden élő állat között, amely tiveletek van. Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a Föld között” (1Móz 9:12–1)

Micsoda együttérzést tanúsított Isten a bűnös ember iránt, amikor a csodálatos és változatos szivárványt a felhőkbe helyezte, hogy a hatalmas Isten és az ember közötti szövetség jeleként álljon… Isten terve az volt, hogy amikor a későbbi nemzedékek gyermekei meglátják az ívet az égen… akkor szüleik elmagyarázhassák nekik az ősi világ özönvízzel való elpusztításának történetét. Elmondhatták, hogy a pusztítás oka a mindennemű emberi gonoszság elterjedése volt, és hogy a Magasságos azért hajlította az égre a szivárványt, hogy jelezze: soha többet nem áraszt özönvizet a Földre. A felhőkben megjelenő jelkép mindenki hitét és bizalmát megalapozhatta és megerősíthette, hiszen benne az isteni irgalom és jóság jele volt látható…

A mennyei trónt is körülveszi egy szivárvány, és Krisztus feje fölött is ott ragyog egy, annak jelképeként, hogy Isten irgalma körülövezi a Földet. Amikor a nagy gonoszság haragra gerjeszti Istent az emberek iránt, Krisztus, az emberek közbenjárója, úgy könyörög az emberért, hogy közben rámutat az égen levő szivárványra, mint Isten irgalmának és szánakozásának jelére a vétkező ember iránt. 

Az angyalok örvendeznek, amikor tekintetük Isten szeretetének drága jelére irányul. A világ Megváltója is a szivárványra tekint, hiszen Ő volt az, akinek közreműködésével az ív az embernek adott ígéret szövetségi jeleként megjelent az égen. Maga Isten is a szivárványra fordítja tekintetét, és megemlékezik az emberrel megkötött örök szövetségéről… Amikor a csodás látványra függesztjük szemünket, örvendezhetünk Istenben, és bizonyosak lehetünk felőle, hogy Ő is szövetségének jelét nézi, és megemlékezik földi gyermekeiről. Az Úr jól ismeri próbáinkat, bajunkat és nehézségeinket. Reménykedhetünk, hiszen Isten szövetségének szivárványa felettünk ragyog. Isten soha nem feledkezik meg a gondjaira bízott gyermekeiről.  (EGW: ISTEN CSODÁLATOS KEGYELME)

Jézus Krisztus aki Mihály

 Az angyal szavai: "Én Gábriel vagyok, aki az Isten előtt állok" (Lk 1:19) jelzik, hogy a mennyei udvarban magas tisztséget tölt be. Amikor Dánielnek hozta az üzenetet, ezt mondta: "Senki sincsen, aki énvelem tartana ezek ellenében, hanem csak Mihály [Krisztus], a ti fejedelmetek" (Dán 10:21). A Megváltó ezt mondja Gábrielről a Jelenések könyvében: "Elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté szolgájának, Jánosnak" (Jel 1:1). Jánosnak az angyal kijelentette: "Szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak, a prófétáknak" (Jel 22:9). Milyen csodálatos, hogy Isten azt az angyalt választotta ki, hogy szándékait feltárja a bűnös embernek, aki rangban közvetlenül Isten Fia után következik.

"És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben." (Dán 12:1) Amikor a nyomorúság eme ideje eljön, minden esetet eldöntöttek; nincs többé megpróbáltatás, nincs többé kegyelem a bűnbánat nélkülieknek. Az élő Isten pecsétje népe homlokán van. (EGW: Az utolsó napok eseményei)

Mózes átment a halálon, de Mihály (Micha – elos = olyan mint Isten, Jézus) lejött a mennyből, és életre keltett őt, mielőtt teste rothadást látott volna. Sátán igyekezett megtartani Mózes testét, és magának követelte, de Mihály (Jézus) feltámasztotta és felvitte a mennybe. Sátán ekkor keservesen szidalmazta Istent. Kijelentette, hogy igazságtalan, ha megengedi, hogy zsákmányát elvegyék tőle. Krisztus nem dorgálta meg ellenfelét, holott kísértései miatt esett el Isten szolgája. Szelíden Atyjához utasította őt e szavakkal: „Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán.” (Júd. 9)    (EGW:  A megváltás története)

„Láttam, hogy Jézus mindaddig el nem hagyja a szentek szentjét, amíg minden egyes lélek sorsa végleg el nem dőlt, vagy az örök életre, vagy a kárhozatra. Isten haragja mindaddig nem zúdul a Földre, amíg Jézus be nem fejezi munkáját a szentek szentjében, amíg a főpapi munkát le nem teszi, és fel nem veszi az igazságszolgáltatás köntösét. Akkor kitölti elegyítetlen haragját mindazokra, akik elvetették igazságát. Azt is láttam, hogy a népek haragja, Isten haragja és a halottak megítélésének ideje különálló események, amelyek egymás után következnek. Mihály fejedelem sem kelt még fel, s még nem kezdődött el a legnagyobb nyomorúság ideje. A pogányok már haragszanak egymásra, de ha Főpapunk befejezi munkáját a szentélyben, akkor felkél, magára ölti az igazságszolgáltatás palástját, és megkezdődik a hét utolsó csapás. (EGW: A próféciák világos útmutatása)