Reménység a megpróbáltatás idején

( Dán 12:1-2). Abban az időben eljön Mihály, a nagy vezér, aki a te néped mellett áll. Nyomorúságos idő lesz az, amilyen nem volt, mióta népek vannak, addig az időig. De abban az időben megmenekül néped, mindaz, aki be lesz írva a könyvbe. (2) Azok közül, akik a föld porában alszanak, sokan felébrednek majd: némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra. /RÚF/

(Jel 22:11-12). Aki gonosz, legyen gonosz ezután is, és aki bűntől szennyes, legyen szennyes ezután is, de aki igaz, cselekedjék igazságot ezután is, és aki szent, legyen szent ezután is! (12) Íme, eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint. /RÚF/ 

 Az emberiség próbaidejének végén olyan nyomorúságos időszak következik, „amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig” (Dán 12:1). Jelenések 16. fejezete leírja, hogy a gonosz világot hét utolsó csapás éri, de mint az Egyiptomot sújtó csapások esetében, Isten népe ekkor is védelmet élvez. Figyeljük meg Dániel ígéretét: „abban az időben megszabadul néped, mindaz, aki csak be van írva a könyvbe” (Dán 12:1, ÚRK). Ez az utalás bizonyára az élet könyvére vonatkozik. [Lásd Fil 4:3. Sőt téged is kérlek, hűséges munkatársam, segíts nekik, akik együtt küzdöttek velem az evangéliumért, Kelemennel és a 3 többi munkatársammal is, akiknek a neve benne van az élet könyvében. /RÚF/ Jel 13:8. hogy imádja őt mindenki, aki a földön lakik, akinek nincs beírva a neve a megöletett Bárány életkönyvébe a világ kezdete óta. /RÚF/ Jel 20:12, 15. És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trón előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Egy másik könyv is kinyittatott, az élet könyve, és a halottak a könyvekben írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. (15) Ha valaki nem volt beírva az élet könyvébe, az a tűz tavába vettetett. /RÚF/ Jel 22:19. ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól Isten elveszi az osztályrészét az élet fájából, a szent városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben. /RÚF/] Aki hűséges marad Jézushoz, annak nevét nem törlik ki az élet könyvéből (Jel 3:5. Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt. /RÚF/)

Jn 8:29. És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves. /RÚF/

Ján 3:1-3. Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. (2) Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. (3) Ezért aki így reménykedik benne, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta. /RÚF/ 

A nyomorúságos időben Isten népe olyan mély, személyes kapcsolatban lesz Jézussal, amin semmi nem változtathat. Leghőbb vágyuk, hogy mindent az Ő tetszése szerint tegyenek, és a Szentlélek munkája által olyan tiszták legyenek, mint Ő. Krisztus szívében semmi nem rezonált Sátán csalásaira, és bennünk is tükröződhet a Megváltó jellemének ez az aspektusa.

Némelyek félreértik azt, hogy a nyomorúságos időben közbenjáró nélkül leszünk. Jézus akkor fejezi be a közbenjárást a mennyei szentélyben, amikor már mindenki meghozta végső döntését mellette vagy ellene. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ebben az időben egyedül lennénk, csak a saját erőnkben bízhatnánk. Jézus biztosított arról, hogy mindig velünk lesz (Mt 28:20. Tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. /RÚF/). A hit akkor is bízik, ha nem lát, még ha darabjaira hull is a világ körülöttünk. A nyomorúságos idő alatt a hitünk megerősödik, vágyakozunk az örökkévalóságba, örökre Jézussal akarunk lenni.  

White idézet: Minél közelebb kerülünk a végidő veszélyeihez, annál erősebbek és elszántabbak lesznek az ellenség kísértései. Sátán nagy hatalommal szállt alá, mert tudja, hogy kevés ideje van, ezért munkálkodik „gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek” (2Thessz 2:10)

 Mindeneknek vége elérkezett. Nemsokára a szorongattatás ideje következik Isten népe számára. Akkor majd kiadják a rendeletet, amely megtiltja az Úr szombatja megtartóinak, hogy bármit is eladhassanak vagy vásárolhassanak, és halálbüntetés fenyegetése mellett próbálják arra kényszeríteni őket, hogy tartsák meg a hét első napját…

Mindenki kapott próbaidőt, ami alatt felkészülhet az Úr napjára. Ha elhanyagolja a felkészülést, és nem figyel a kapott figyelmeztetésre, nem lesz mivel mentegetőznie. Jákob komoly és kitartó küzdelme az angyallal példaként áll a keresztények előtt: Jákob győzött, mert kitartó és eltökélt volt. 

Korai és késői eső

ApCsel 2:1-4. 41-47. Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, (2) hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. (3) Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. (4) Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. (41) Akik pedig hallgattak a szavára, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. (42) Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. (43) Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. (44) Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. (45) Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. (46) Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; (47) dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel. /RÚF/

A Szentlélek pünkösdi kiáradása nagy erővel indította el a keresztény egyházat. Egyetlen napon háromezren tértek meg. Az apostolok cselekedetei egymás után sorolja Isten átformáló kegyelmének csodatetteit: „azok közül, akik hallgatták az igét, sokan hittek, és a férfiak száma mintegy ötezer lett” (ApCsel 4:4) ÚRK). Mindössze százhúsz hívő gyűlt össze imádkozni, de az imádság drámai eredményt hozott. Az egyházhoz hamarosan ezerszám csatlakoztak a hívők, „és a papok közül is nagyon sokan engedtek a hitnek” (ApCsel 6:7) ÚRK). Igen, sok pap is Jézus követője lett. Amikor a tanítványokat kegyetlenül üldözték Jeruzsálemben, „szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét” (ApCsel 8:4) ÚRK). Gyülekezeteket alapítottak egész Júdeában, Samáriában és Galileában. (Lásd ApCsel 9:31. Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt: eközben épült, az Úr félelmében járt, és a Szentlélek segítségével egyre gyarapodott. /RÚF/) Megtérése után Pál apostol a Földközi-tenger vidékén hirdette Krisztust. Thesszalonikában az evangéliummal szembehelyezkedő zsidók így nyilatkoztak: „ezek a világfelforgatók itt is megjelentek” (ApCsel 17:6), ÚRK). A tanítványok a Szentlélek erejével viszonylag rövid idő alatt elérték az egész akkor ismert világot. Pünkösdkor teljesedett Jóel próféciája a korai esőről, a késői eső azonban még nagyobb erővel árad majd ki, hogy felkészítse a világot a végső aratásra.  

(Hós 6:3.) Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az Urat! Eljövetele biztos, mint a hajnalhasadás, eljön hozzánk, mint az őszi eső, mint a tavaszi eső, mely megáztatja a földet.” /RÚF/

 (Zak 4:6). Erre ő így szólt hozzám: Ezt az igét küldi az Úr Zerubbábelnek: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.” /RÚF/ 

 (Zak 10:1) Kérjetek esőt az Úrtól a tavaszi eső idején! Az Úr alkot viharfelhőket, ő ad záporesőt és mezei növényeket mindenkinek. /RÚF/ 

 (Jak 5:7-8.) Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. (8) Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. /RÚF/ 

 A „korai” és „késő” eső kifejezések Izrael aratási ciklusával kapcsolatosak. A korai eső ősszel hullott, hogy a mag kicsírázzon, a késői eső pedig tavasszal, hogy beérlelje a termést. Ez szimbolizálja a Szentlélek munkáját az evangélium hirdetésében. „Miként az evangélium hirdetésének kezdetén a Szentlélek kiáradásával a »korai eső« hullt, hogy szárba szökkentse a kalászt, az evangélium lezárulásakor a »késői eső« fog hullani, hogy beérlelje a termést”. (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2020, Advent Kiadó, 523./old.)

White idézet: Mennybemenetele előtt Jézus küldetést hagyott tanítványaira: „Elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mát 28:19) 

A tanítványok tehát a legértékesebb feladatot kapták. Azon örökség végrehajtóivá kellett válniuk, amelyben Krisztus az örök élet kincsét hagyta a világra. Felismerték a rájuk bízott munka felelősségét. Tudták, hogy az éhező világnak szánt élet kenyerét tartják a kezükben, és széjjeljárva prédikálták az Igét. Krisztus szeretete szorongatta őket, így nem tehették meg, hogy ne osszák meg azokkal az élet kenyerét, akiknek szükségük volt rá. – The Review and Herald, 1902. január 7.

Nem kellene aggódnunk a késői esőre vonatkozóan. Csupán annyit kell tennünk, hogy őrizzük tisztán edényünket, tartsuk nyitva azt a menny előtt, készüljünk a késői eső befogadására, és ne szűnjünk meg imádkozni: „Uram, küldd késői esődet az edényembe. A harmadik angyallal egyesülő világosság angyalának fénye ragyogjon rám. Kérlek, adj részt ebben a munkában, segíts, hogy én is hirdethessem az embereknek a jó hírt, és tégy engem Jézus Krisztus munkatársává.” Ha így imádkoztok Istenhez, akkor kijelenthetem, hogy kegyelme által fel fog készíteni benneteket. – The Upward Look, 283./old.

A fenevadnak és képének imádata

A fenevadnak és képének imádata Dániel 3. fejezetét idézi, amikor Babilon királya megparancsolta Sidráknak, Misáknak és Abednégónak, hogy boruljanak le az aranyszobor előtt, különben a tüzes kemencébe vetik őket. Az ókori Babilonban és a mai Babilonban is az imádat a központi kérdés. Igaz imádat az Isten Igéjéből tanuló elméből, szeretete által átformált lélekből és Szentlelkével betelt szívből fakad. Csak így lehetséges az, hogy nem szabjuk magunkat „e világhoz” "És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata."( Róm 12:2), hanem Isten akaratát követve élünk, amit Igéjéből ismerünk meg. Egyedül ez a biztonságunk! „Isten soha nem hat kényszerrel az akaratra, sem a lelkiismeretre. Sátán viszont könyörtelen kényszert alkalmaz azokkal szemben, akiket másként nem tud megrontani. Megfélemlítéssel vagy erőszakkal próbál a lelkiismereten uralkodni és hódolatot kicsikarni. Igénybe veszi mind a vallási, mind a világi hatalmakat, hogy Isten törvényével dacolva erőszakkal szerezzenek érvényt emberi törvényeknek” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. 506./old.) 

 „Azért, hogy el tudják viselni a reájuk váró próbát, meg kell érteniük Isten akaratát, Igéjének kinyilatkoztatásait. Csak azok tudják megdicsőíteni Istent, akiknek helyes fogalmaik vannak jelleméről, kormányzatáról, szándékairól, és azokkal összhangban cselekszenek. Csak azok fognak az utolsó nagy küzdelemben végig kitartani, akik felvértezték értelmüket a Biblia igazságaival” (i. m. 509./old.) 

„De Istennek lesz egy népe a földön, amely minden tanítás normájának és minden reform alapjának a Bibliát és csakis a Bibliát tartja. A tudósok nézetei, a tudomány következtetései, a többség hangja, az egyházi zsinatok hitvallásai és határozatai – amelyekből oly sok és sokféle van, mint az általuk képviselt egyházakból – külön-külön és együttvéve sem tekinthetők bizonyítéknak egyetlen hitpont mellett, sem ellen. Mielőtt bármilyen tantételt vagy előírást elfogadnánk, kérdezzük meg, hogy mit szól hozzá az Úr” (i. m. 510./old.)!

A vasárnapünneplés jelenleg nem próbatétel. Eljön az idő, amikor nemcsak tiltani fogják a vasárnapi munkát, de megpróbálják arra kényszeríteni az embereket, hogy dolgozzanak szombaton, és támogassák, vállalják a vasárnapünneplést, vagy elveszítik szabadságukat és életüket. De ennek az ideje még nem jött el, mert sokkal teljesebb mértékben kell az emberek elé terjeszteni bizonyságul az isteni törvényt… 

Nehézségeik támadnak azoknak, akik hallják és látják a szombatra vonatkozó világosságot, és kiállnak az igazság mellett, hogy megtartsák Isten szent napját. Arra akarják kényszeríteni őket, hogy megszegjék Isten törvényét. Szilárdan ki kell állniuk amellett, hogy nem fogják megsérteni az isteni törvényt, s ha az üldözés határozottabb formában továbbra is fennmarad, figyeljenek Krisztus szavaira: »Amikor ebben a városban üldöznek titeket, meneküljetek egy másikba.«”(Mát 10:23) (Review and Herald, 1911. április 6.) – Maranatha, 177./old. : „Bölcsességre van szükségünk” című fejezet. 

(Dániel 3:1-33). Nebukadneccar király csináltatott egy hatvan könyök magas és hat könyök széles aranyszobrot. Fölállíttatta azt a Dúrá-völgyben, Babilon városában. (2) Azután öszszehívatta Nebukadneccar király a kormányzókat, az elöljárókat, a helytartókat, a tanácsosokat, a kincstárnokokat, a bírákat, a rendőrparancsnokokat és a tartományok összes tiszt- 12 viselőjét, hogy jöjjenek el a szobor felavatására, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott. (3) Akkor összegyűltek a kormányzók, az elöljárók, a helytartók, a tanácsosok, a kincstárnokok, a bírák, a rendőrparancsnokok és a tartományok összes tisztviselője a szobor felavatására, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott, és odaálltak a szobor elé, amelyet Nebukadneccar felállíttatott. (4) A hírnök pedig hangos szóval kihirdette: Megparancsoljuk nektek, különböző nyelvű népek és nemzetek, (5) hogy amint meghalljátok a kürt, a síp, a citera, a hárfa, a lant, a duda és egyéb hangszerek hangját, boruljatok le, és hódoljatok az aranyszobor előtt, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott! (6) Ha pedig valaki nem borul le, és nem hódol előtte, azt azon nyomban bedobják az izzó tüzes kemencébe! (7) Amikor tehát a különböző nyelvű népek és nemzetek meghallották a kürt, a síp, a citera, a hárfa, a lant és egyéb hangszerek hangját, leborultak, és hódoltak az aranyszobor előtt, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott. (8) Ekkor azonban káldeus férfiak álltak elő, és bevádolták a zsidókat. (9) Így beszéltek Nebukadneccar királyhoz: Király, örökké élj! (10) Te, ó, király, megparancsoltad, hogy minden ember, aki meghallja a kürt, a síp, a citera, a hárfa, a lant, a duda és egyéb hangszerek hangját, boruljon le, és hódoljon az aranyszobor előtt; (11) ha pedig valaki nem borul le, és nem hódol előtte, azt dobják be az izzó tüzes kemencébe. (12) Vannak itt zsidó férfiak, Sadrak, Mésak és Abéd-Negó, akiket Babilon városának az élére állítottál; ezek a férfiak semmibe sem vesznek téged, ó, király, nem tisztelik isteneidet, és nem hódolnak az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál. (13) Ekkor Nebukadneccar nagyon megharagudott, és megparancsolta, hogy vezessék elő Sadrakot, Mésakot és AbédNegót. Oda is vezették ezeket a férfiakat a király elé. (14) Nebukadneccar ezt kérdezte tőlük: Sadrak, Mésak és Abéd-Negó! Igaz-e, hogy ti nem tisztelitek isteneimet, és nem hódoltok az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattam? (15) Készek vagytok-e most, ha meghalljátok a kürt, a síp, a citera, a hárfa, a lant, a duda és egyéb hangszerek hangját, leborulni és hódolni a szobor előtt, amelyet csináltattam? Mert ha nem hódoltok, azon nyomban bedobnak benneteket az izzó tüzes kemencébe. És van-e olyan Isten, aki az én kezemből ki tud szabadítani benneteket? (16) Sadrak, Mésak és Abéd-Negó így válaszolt a királynak: Ó, Nebukadneccar! Nem szükséges, hogy erre bármit is feleljünk. (17) Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király! (18) De ha nem tenné is, tudd meg, ó, király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál! (19) Ekkor Nebukadneccart úgy elöntötte a harag Sadrak, Mésak és Abéd-Negó miatt, hogy még az arca is eltorzult. Meghagyta, hogy hétszerte jobban fűtsék be a kemencét, mint ahogyan be szokták fűteni. (20) Azután megparancsolta hadserege legerősebb vitézeinek, hogy kötözzék meg Sadrakot, Mésakot és Abéd-Negót, és dobják be őket az izzó tüzes kemencébe. (21) Megkötözték tehát ezeket a férfiakat, és úgy, ahogy fel voltak öltözve, nadrágostul, alsóruhástul és süvegestül, bedobták őket az izzó tüzes kemencébe. (22) Mivel a király szigorú parancsára a kemencét a szokottnál is jobban befűtötték, a lángoló tűz megölte azokat az embereket, akik Sadrakot, Mésakot és Abéd-Negót odahurcolták. (23) A három férfi, Sadrak, Mésak és Abéd-Negó pedig megkötözve az izzó tüzes kemencébe esett. (24) Nebukadneccar király azonban megdöbbent, sietve fölkelt, és ezt kérdezte udvari embereitől: Nem három férfit dobtunk megkötözve a tűzbe? Azok így válaszoltak a királynak: Valóban úgy van, ó, király! (25) Ő azonban így szólt: Én mégis négy férfit látok szabadon járni a tűzben, és nincs rajtuk semmi sérülés. A negyedik pedig olyannak látszik, mint valami isten. (26) Ekkor Nebukadneccar király odament az izzó tüzes kemence ajtajához, és így szólt: Sadrak, Mésak és Abéd-Negó, szolgái a felséges Istennek! Gyertek ki, jöjjetek ide! Sadrak, Mésak és 13 Abéd-Negó pedig kijött a tűzből. (27) Az összegyűlt kormányzók, elöljárók, helytartók és a király udvari emberei pedig látták, hogy ezeknek a férfiaknak semmit sem ártott a tűz, a hajuk szála sem perzselődött meg, a ruhájuk sem égett meg, sőt még a füst szaga sem járta át őket. (28) Nebukadneccar ekkor így szólt: Áldott legyen Sadrak, Mésak és Abéd-Negó Istene, mert elküldte az angyalát, és kiszabadította szolgáit, akik benne bíztak. Még a király parancsát is megszegték, és kockára tették az életüket, de a maguk Istenén kívül nem tiszteltek egy istent sem, és nem hódoltak előttük. (29) Megparancsolom azért, hogy aki nem tiszteli Sadrak, Mésak és Abéd-Negó Istenét, azt vágják darabokra, bármilyen nyelvű népből vagy nemzetből való is legyen, házát pedig tegyék szemétdombbá! Mert nincs más isten, aki így meg tud szabadítani. (30) Azután a király megerősítette tisztségében Sadrakot, Mésakot és Abéd-Negót Babilon városában. (31) Nebukadneccar király üzenete az egész birodalmában lakó különféle nyelvű népekhez és nemzetekhez: Békességetek növekedjék! (32) Jónak látom kihirdetni azokat a jeleket és a csodákat, amelyeket a felséges Isten tett velem. (33) Mily nagyok az ő jelei, mily hatalmasak csodái! Az ő királysága örök királyság, és uralma megmarad nemzedékről nemzedékre! /RÚF/