Az emberek fontosak a Mindenható számára

 (Zsolt 149:4). Mert gyönyörködik népében az Úr, győzelemmel ékesíti fel az elnyomottakat. /RÚF/

(Péld 15:8-9). A bűnösök áldozatát utálja az Úr, de a becsületesek imádságát kedveli. (9) Utálja az Úr a bűnös útját, de szereti az igazságra törekvőt. /RÚF/

 (Ézs 43:4). Mivel drágának tartalak és becsesnek, és mivel szeretlek, embereket adok helyetted, életedért cserébe nemzeteket. /RÚF/

 Isten örömét leli az emberekben, mert szeretetével a javunkat keresi, mint aki őszintén szeret valakit és törődik vele. 

Az viszont bántja, ha népe rosszat tesz. (Péld 15:8-9) szakasza szerint „az istentelenek áldozata”, „útja” „gyűlöletes az Úr szemében”, „az igazak könyörgése pedig kedves neki… szereti azt, aki követi az igazságot”. Ez a rész tehát nemcsak azt mutatja, hogy Isten nemtetszéssel figyeli a rosszat, hanem azt is, hogy a jóság kedves számára. Közvetlen a kapcsolat az isteni öröm és a szeretet között, ami az egész Szentírásban megmutatkozik. 

(Zsolt 146:8). Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr fölegyenesíti a görnyedezőket, az Úr szereti az igazakat. /RÚF/) szerint „szereti az Úr az igazakat.” (2Kor 9:7). Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert „a jókedvű adakozót szereti Isten”. /RÚF/) Figyeljük meg először is, hogy mit nem mondanak ezek a versek! Nem azt mondják, hogy Isten csak az igazakat, csak a jókedvű adakozókat szereti, mert Ő mindenkit szeret. E verseken azonban mindenképpen átüt az az üzenetet, hogy Isten különleges értelemben szereti „az igazakat” és „a jókedvű adakozókat”. (Péld 15:8-9) adja meg a kulcsot: abban az értelemben szereti őket, hogy a kedvét leli bennük. 

White idézet: Imáinkat ne csak Krisztus nevében mondjuk el, hanem a Szentlélek sugallata szerint is. Ez a magyarázata annak, hogy a „Lélek esedezik miérettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal”. (Róm 8:26.) Az ilyen imára Isten örömmel felel. Amikor buzgósággal és mélységes áhítattal Krisztus nevében imát rebegünk, ez az áhítat, amelyet Isten ébresztett, biztosítja a választ imánkra, – „véghetetlen bőséggel… feljebb, hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk”. (Eféz 3:20.) 

 Krisztus így szólt: „Amit könyörgéstekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.” „Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.” János, a szeretett apostol a Szentlélek sugallatára nagyon érthetően és mély meggyőződéssel mondja: „Ha kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat minket: és ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, amelyeket kértünk Őtőle.” (Mk 11:24; Jn 14:13; 1Jn 5:14-15) Tehát ostromold kéréseddel az Atyát Jézus nevében! Az Atya becsüli ezt a nevet. – (Krisztus példázatai, 147./old) 

Ne vígy minket a kisértésbe

„Mert Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.” (Jak 1:13)

Isten szent, Ő a szeretet. Ő nem kísért senkit, mi kísértjük önmagunkat (Jak 1:14-15).Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. Elgondolkodtál már azon, hogy Jézus mit értett azon, amikor azt mondta a Miatyánkban: „Ne vígy minket kísértésbe”? Jézus nem arra célzott, hogy Isten kísért minket a bűnre, és könyörögnünk kell neki, hogy ne tegye.

Akkor mit jelent ez? Mint a legtöbb, ha nem minden nyelvben, a görögben is több jelentése lehet a szavaknak. Tehát meg kell nézni az eredeti szót és annak szövegkörnyezetét. A „vinni” görög szó az eisphero. Ezt a verset úgy is lefordíthatjuk, hogy „ne engedj el minket, ne hagyj ott minket, ne engedd, hogy elmenjünk”. Nem azt jelenti, hogy „elcsábítani”.

A görög „kísértés” szó a peirasmon. Ezt úgy is lefordíthatjuk, hogy „próba, próbatétel, megpróbáltatás” stb. Tehát a „ne vígy minket kísértésbe” kifejezés jelentheti azt is, hogy „Kérlek, ne hagyj magamra, mert egyedül belecsúszom a bűnbe, vagy megmaradok abban a bűnben, amibe már belekerültem”, vagy „ha próbára teszel, ne hagyj magamra, vagy ne hagyd, hogy túl sokáig ott maradjak, mert attól félek, hogy belecsúszom a bűnbe”.

Időnként Isten megengedi vagy belehelyez bizonyos helyzetekbe, hogy segítsen megismerned a szívedet és a lelki állapotodat, hogy felnyissa a szemed, hogy lásd, milyen vagy, és mire van szükséged. A Biblia azt mondja, hogy „nem tudod, hogy nyomorult, szánalmas, vak és mezítelen vagy.” (Jel 3:17). Ha tudod, hogy beteg vagy, elmész orvoshoz, de hogyan tudsz kezelni valamit, amiről nem tudsz? 

Amikor látjuk, hogy milyenek vagyunk, rájövünk, mennyire bűnösök vagyunk, és tudjuk, hogy szükségünk van Jézusra. „Akik legközelebb vannak Jézushoz, azok látják legtisztábban, hogy milyen esendő és bűnös az ember, és reménységüket egyedül a megfeszített és feltámadt Megváltó érdemeibe vetik” (EGW: A nagy küzdelem. 420. o.). 

„Bűnös voltunk felismerése ellenállhatatlanul ahhoz hajt bennünket, akinél bocsánatot nyerhetünk; és ha szívünk tehetetlenségében hozzá vágyakozik, Ő hatalmasan megnyilatkozik” (EGW: Jézushoz vezető út, 50. o.).

A Miatyánk utolsó részében Jézus az erő és a győzelem titkát próbálja hangsúlyozni. Azt mondja, hogy egyetlen reménységünk abban van, hogy mindig Jézusban vagyunk és Jézus bennünk van, hogy soha nem válunk el, soha nem távozunk el Tőle. „Bennetek van Krisztus, a dicsőség reménysége” (Kol 1:27).

Egyedül nincs erőnk arra, hogy megváltozzunk és szívünket megújítsuk. De az ígéret világos és biztos: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az” (2Kor 5:17).

Hogyan vizsgálod meg magad, hogy hol tartasz a lelki utadon? Jézus azt mondja, hogy a gyümölcseiről lehet felismerni az embert (Mt 7:16). Hogyan teremsz gyümölcsöt? Úgy, hogy folyamatosan kapcsolatban vagy Krisztussal (Jn 15:1-5), és betöltekezel az Ő Lelkével (Gal 5:22-23).

„Hitünk megvallásával egy egyház tagjaivá lehetünk, de ez nem elég. Az mutatja meg, hogy valóban kapcsolatban vagyunk-e Krisztussal, hogy milyen a jellemünk és a magatartásunk” (EGW: Jézus élete). És ha folyamatosan Őbenne maradsz, nem kell megértened, hogyan működik, csak bíznod kell benne. Ő megmenti mindazokat, akik hozzá jönnek (Zsid 7:25).

Bocsásd meg a vétkeinket

 „Mert ha megbocsátjátok az emberek vétkeit, nektek is megbocsát a ti mennyei Atyátok.” (Mt 6:14)

A Biblia egyértelmű. „Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól” (1Jn 1:9). Nem azt mondja, hogy csak a kis bűnöket vagy korlátozott számú bűnt bocsát meg. Egyértelműen azt mondja, hogy ha megvalljuk a bűneinket, akkor MINDENT megbocsát. A feltétel: meg kell vallani. Az ígéret: Isten megbocsát. Tedd meg a te részedet, és Isten megteszi az övét. 

A megbocsátás nem olyasmi, amit érezni vagy tudományosan bizonyítani lehet. Ez hit által történik. Elhiszed Isten szavát, és hiszed, hogy Ő nem hazudik. Nem tudod megmagyarázni, nem érdemled meg, de tudod, hogy Isten megígérte, és az Ő ígéretei 100 százalékig biztosak, mert az Ő jellemén és Igéjén alapulnak. Semmi sem biztosabb, mint Isten Igéje.

Amikor megvallod, abban a pillanatban megbocsátást kapsz. Jézus már kifizette az árat a bűneidért a kereszten. Ő „az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” (Jn 1:29). Az Ő vére elegendő, és az Ő vérében van megváltásod minden bűnödért (Ef 1:7). Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint.

Miután megvallottad, hinned kell, el kell döntened, hogy elhiszed, hogy Isten megteszi, amit megígért. „Hitt Ábrahám Istennek, és ezt ő igazságul számította be neki.” (Róm 4:3). Ne feledd, „Az igaz ember pedig hitből él” (Róm 1:17). Amint hiszel, Isten cselekszik, és megbocsát. Ne próbáld megmagyarázni vagy megérdemelni. „Mert kegyelemből nyertetek üdvösséget, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez” (Ef 2:8).

"Ezen egyszerű tény által, hogy Istenben hiszünk, a Szentlélek új életet szül szívünkben. Mint gyermekek, beleszületünk Isten családjába, és az Örökkévaló úgy szeret bennünket, ahogyan Fiát szereti.” (EGW: Jézushoz vezető út, 52. o.). Megbocsátás, igazságosság, üdvösség – mindezeket hit által ajándékként kapod.

„Bűnös vagy, múltbeli bűneidért nem tudsz elégtételt adni, nem tudod megváltoztatni a szívedet, nem tudod szentté tenni magadat. Isten azonban megígéri neked, hogy mindezt megteszi érted Krisztus által. Ha hiszed az ígéretet – azt az ígéretet, hogy megbocsát neked és megtisztít téged –, Ő ténylegesen megvalósítja ezt. Ne várj addig, míg érzed, hogy egészséges lettél, hanem szólj így: »Hiszem, hogy úgy van, nem azért, mert érzem, hanem mert Isten megígérte «” (Steps to Christ, 51. o.).

Ha Jézus keresztjére szegezitek tekinteteket, bepillantást nyerhettek a szeretet erőteljes megnyilvánulásába: Jézus, a Teremtő, az, aki szól és meglesz, az, aki előtt az angyalok leborulnak, a mindenség Istene, aki leszállt és emberi alakot öltött. Ő, a Szent, magára vette a bűneidet, és személyesen érted halt meg. Isten meghalt érted.

Emeld tekintetedet az Ő keresztjére. Akkor észre fogod venni, hogy akik megtapasztalják a kegyelmet, azok nagylelkűen osztoznak is a kegyelemben. Akik megtapasztalják a megbocsátást, azok megbocsátanak. „Megbocsátásra mindig Isten ki nem érdemelt szeretete késztet. Embertársainkkal való magatartásunk tanúsítja, hogy magunkévá tettük-e ezt a szeretetet vagy nem” (Christ’s Object Lessons, 251. o.).

„Ha megbocsátjátok az emberek vétkeit” 

Atyám, megvalljuk, hogy néha nem akarunk megbocsátani. Szabadíts meg bennünket a keserűségtől és a haragtól. Formáld át szívünket, és engedd, hogy kegyelmed rajtunk keresztül áramoljon mások felé. Változtasd ellenségeinket barátokká, és egyesítsd szívünket a Te országod szolgálatában.