Pál apostol korinthusi tartózkodása

(ApCsel 18:4-8). Szombatonként azonban a zsinagógában vitázott, és igyekezett meggyőzni zsidókat és görögöket. (5) Amikor pedig Szilász és Timóteus megérkezett Makedóniából, Pál teljesen az ige hirdetésének szentelte magát, és bizonyságot tett a zsidók előtt, hogy Jézus a Krisztus. (6) Amikor azonban ellene szegültek és szidalmazták, lerázta ruhájáról a port, és ezt mondta nekik: Véretek a ti fejetekre szálljon: Én tiszta vagyok! Mostantól fogva a pogányokhoz megyek. (7) Ekkor eltávozott onnan, és egy Tíciusz Jusztusz nevű istenfélő ember házába költözött, akinek a háza szomszédos volt a zsinagógával. (8) Kriszpusz, a zsinagógai elöljáró pedig hitt az Úrban egész háza népével együtt, és a korinthusiak közül, akik hallgatták őt, szintén sokan hittek, és megkeresztelkedtek. /RÚF/ 

Pálnak a korinthusi zsidóság között végzett munkája nem lett annyira gyümölcsöző, ahogyan szerette volna. Ellenségeskedéssel, gyűlölködéssel találta szemben magát. A Bibliából tudjuk, hogy „ellene fordultak, és szidalmazták”. (ApCsel 18:6) Amikor a görög blaszphémeó („káromlás”, „istenkáromlás”) szónak ember a tárgya, akkor azt jelenti, hogy „rágalmaz”, „gyaláz”. Vagyis Pál hírnevén akartak csorbát ejteni, így próbálták meggátolni, hogy missziós fáradozásai sikerrel járjanak. 

Szerencsére azonban Pálnak a korinthusi zsinagógában végzett munkája nem maradt hiábavaló, hiszen Isten a felügyelete alatt tartja misszióját. Megígérte: „Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem”. (Ézs 55:11) A zsidók nem számítottak rá, hogy Kriszpusz, a zsinagóga elöljárója egész háza népével együtt elfogadja Jézust Messiásnak, és mind meg is keresztelkednek. (ApCsel 18:8) Ráadásul nemcsak ők, hanem „a korinthusiak közül is sokan, akik hallgatták őt, hittek és megkeresztelkedtek”. (ApCsel 18:8), /ÚRK/ Ez nagy valószínűséggel Kriszpusz befolyásának hatására történt. 

(ApCsel 18:9-10) verseit! Mire következtethetünk Pál érzéseit illetően a Korinthusban rá váró nehézségekkel kapcsolatban? Hogyan bátorította a szolgáját Isten? 

(ApCsel 18:9-10). Az Úr egy éjjel látomásban ezt mondta Pálnak: Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: (10) mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban. /RÚF/

Miután Pál távozott a zsinagógából, egy erősítő tapasztalatban volt része. Éjszakai látomásban megjelent előtte Krisztus, (Ézs 41:10) versére emlékeztető szavakkal: 

„Ne félj, mert én veled vagyok.” Pál elismeri, hogy „erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt” (1Kor 2:3). érkezett Korinthusba. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. /RÚF/

 A keserű ellenségeskedés miatt kellett Béreából Athénba mennie, és úgy tűnik, azt gondolta, hogy a nagy ellenállás miatt Korinthusból is majd távoznia kell. Ez azonban nem így történt. Jézus ezt mondta neki: „nekem sok népem van ebben a városban” (ApCsel 18:10), /ÚRK/ Pál volt a választott eszköze, akinek el kellett vinnie hozzájuk az üdvösség hírét. 

(Ézs 41:10). Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. /RÚF/

White idézet: Isten angyalai arra várnak, hogy csatlakozhassanak az alázatos emberekhez, akik Bibliával a kezükben keresik fel a világosságot nem ismerő társaikat, és akik felolvassák az „Így szól az Úr!” igét.

Olyan emberekre van szükség, aki rendelkeznek az éneklés ajándékával. A dicsőítő ének mennyei légkört teremt. A megtérés és a hit kapui sok esetben a szent énekek szavainak hatására tárulnak ki. Az ének az egyik leghatékonyabb eszköz, amely által a szívbe véshetjük a lelki igazságokat. 

Az Úr missziómunkásai induljanak el kis csoportokban, mert erre tanította Krisztus is az első tanítványokat. Kettesével keressék fel a város különböző negyedeit, és vigyék el az Úr figyelmeztető üzenetét. Mondják el az embereknek a teremtés történetét, és azt, hogy teremtői munkája végén az Úr szombatnapon megpihent, és ezt a napot tette félre emlékezésül az Ő művére. 

Gyülekezeti tagokat, fiatalokat és időseket kell felkészíteni arra, hogy menjenek tovább és hirdessék a világnak az utolsó üzenetet. Ha alázatosan járnak, Isten angyalai velük fognak tartani, és megtanítják őket arra, hogy imában, éneklésben fel tudják emelni hangjukat, és hirdessék az evangélium jelenvaló üzenetét. Nincs veszteni való időnk… 

Ki vállalja a munkát, ki viszi el a bibliai igazságokat ifjaknak és időseknek? Ki fogja követni a krisztusi munkatervet? Sokan élnek a városokban, akiknek szükségük van az evangélium pásztoraira. Olyan férfiakra van szükség, akik olvassák, gyakorolják és magyarázzák az igazságot. 

Testvéreim, Krisztus hív benneteket. Meghalljátok a hangját? Lesztek az Ő tanúi? Megkeresitek az elveszett juhokat? Alázattal és komolysággal mutatjátok be az Igét az embereknek, és készek vagytok tanítani őket? 

Fiatalok, kezdjétek el a munkát, amire Isten elhívott! Mondjátok el a kereszt csodálatos történetét. Krisztus elvezérel és megtanít, hogyan használjátok nemes célra képességeiteket. Amint elnyeritek a Szentlélek megújító befolyását, és igyekeztek másokat is tanítani, az elmétek megújul, és képessé váltok új, választékos szavakkal bemutatni az igazságot az embereknek. Imádkozzatok, énekeljetek és hirdessétek az Igét… 

Azok szabadok lelkileg, akik fenntartások nélkül odaszentelik az életüket, és akkor Krisztus kegyelme világosságot, békét és örömöt hoz az életükbe. Az Ige befogadójának lelkét az igazság üdvözítő befolyása szenteli meg. – The Upward Look, 91./old.