Jézus szeretetéből fakadó jogos harag

 

A haragnak számos elfogadhatatlan formája van, ám a Biblia szerint van „jogos harag” is. Képzeljük el, hogy egy édesanya a játszótérre viszi hároméves kislányát, akit hirtelen megtámad egy férfi. Vajon nem haragszik az anya? Dehogynem! Ilyen körülmények között a harag a megfelelő reakció. Ez a példa segít megérteni Isten „jogos haragját”.

(Mt 21:12-13). Azután Jézus bement a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította, (13) és ezt mondta nekik: Meg van írva: „Az én házamat imádság házának nevezik”, ti pedig rablók barlangjává teszitek. /RÚF/ 

 (Jn 2:14-15). A templomban találta a marhák, juhok és galambok árusait meg az ott ülő pénzváltókat. (15) Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte mindet a templomból a marhákkal és a juhokkal együtt. A pénzváltók pénzét kiszórta, az asztalokat felborította /RÚF/  

Jézus a jogos harag „Isten szerinti buzgalmával” fordult azok felé, akik közönséges helyként tekintettek Isten templomára, „rablók barlangjává” tették azt, nyerészkedtek özvegyek, árvák és szegények kárán (Mt 21:13)  (Jn 2:16).  A galambárusoknak pedig ezt mondta: Vigyétek ezeket innen, ne csináljatok piacteret az én Atyám házából! . Az Isten kegyelmes megbocsátását és a bűnösök megtisztítását jelképező templomot arra használták, hogy becsapják és elnyomják a legsebezhetőbbeket. Hogyne haragudott volna Jézus ennek az égbekiáltó bűnnek a láttán?  

(Mk 10:13-14). Kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. (14) Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. /RÚF/

 (Mk 3:4-5). Hozzájuk pedig így szólt: Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani? De azok hallgattak. (5) Ekkor haragosan végignézett rajtuk, szomorkodva szívük keménysége miatt; majd így szólt ahhoz az emberhez: Nyújtsd ki a kezedet! Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. /RÚF/

Igeverseiben további példákat találunk Jézus jogos haragjára. Amikor az emberek kisgyerekeket vittek hozzá, „a tanítványok pedig megdorgálták azokat”, Jézus „haragra gerjedt, és azt mondta nekik: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket”. (Mk 10:13-14), ÚRK

 Máskor a farizeusok szombatrontással vádolták Jézust, mert szombaton gyógyított, erre Ő megkérdezte: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni? Életet menteni vagy kioltani?” (Mk 3:4), ÚRK „Ő pedig bánkódva szívük keménysége miatt haragosan végignézett rajtuk” (Mk 3:5) ÚRK, majd meggyógyította a beteget. Haragját az Ige összefüggésbe hozza a szívük keménysége miatt érzett fájdalmával. Ez Isten szeretetből fakadó, jogos haragja, éppen úgy, mint az ószövetségi esetekben. Hogyne bántaná a szeretetet a rossz, főleg, ha szeretete tárgyának árt? 

 White idézet: Jézus lassan lejött a templom lépcsőin, és fölemelte a korbácsot, ami a kezében mintha királyi jogarrá változott volna, aztán megparancsolta a kereskedőknek, hogy azonnal hagyják el a templomi szent helyeket, és az áruikat is vigyék magukkal. Méltóságot parancsoló lelkesedéssel és szigorral, amilyet korábban sosem láthattak, felborította a pénzváltók asztalait a kövezetre hulló érmék érces hangjai közepette. Még a legmegátalkodottabb és megkövesedett lélek sem merte kétségbe vonni tekintélyét, s így a templomi szolgák, a nyerészkedő papok és állatkereskedők menekülve hagyták el a helyszínt, mert szabadulni akartak a jelenlététől… 

 Pánikhangulat vett erőt a tömegen, amely érezte, hogy Jézus istenségének árnyéka vetül rá. A rettegés kiáltásai hagyták el az emberek ajkait, miközben a tömeg kifelé tolongott a szent helyről. Jézus nem sújtott le az ostorral, mégis az ostor a bűnösök szemében minden irányba lesújtó szörnyű kardnak tűnt… Míg hajdanán az Úr jelenléte megszentelte a hegyet, jelenléte ez alkalommal megszentelte a tiszteletére épített templomot. – The Spirit of Prophecy, 2. köt. 118./old.

Késedelmes a haragra

Isten haragra gerjed a gonoszság miatt, mert Ő maga a szeretet. Annyira együttérző és jóakaratú, hogy az egyik bibliai próféta éppen túlságos kegyelmességét hozta fel ellene!

 (Jón 4:1-4). Ez azonban nagyon rosszul esett Jónásnak, és megharagudott. (2) Így imádkozott az Úrhoz: Ó, Uram! Gondoltam én ezt már akkor, amikor még otthon voltam! Azért akartam először Tarsísba menekülni, mert tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, szereteted nagy, és visszavonhatod még a veszedelmet. (3) Most azért, Uram, vedd el az életemet, mert jobb nekem meghalnom, mint élnem! (4) Az Úr azonban ezt kérdezte: Igazad van-e, hogy haragszol?! /RÚF/ 

 (Mt 10:8). Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! /RÚF/ 

 Két szempontból is sokatmondó Jónás reakciója. Először is kitűnik belőle a próféta keményszívűsége. Gyűlölte az asszírokat azért, amit Izraellel tettek, és nem akarta, hogy Isten egy kicsit is könyörüljön rajtuk. Micsoda tanulság ez a számunkra! Vigyázzunk, nehogy mi is így viszonyuljunk másokhoz, még ha érthető volna is! A kegyelem nem érdemekért jár. Azoknak kell leginkább tisztában lenni ezzel, akik már tapasztalták Isten kegyelmét, ezért így forduljanak másokhoz is. Másodszor pedig Jónás reakciója azt emeli ki, hogy Isten jellemének központi része a könyörület és a kegyelem. A próféta tisztában volt Isten kegyelmességével. Pontosan azért tudta, hogy az Úr végül majd csak nem ítéli meg Ninivét, mert „kegyelmes és irgalmas… késedelmes a haragra és nagy a kegyelme” (Jón 4:2), ÚRK. Igazságosan és kegyelmesen bánik minden emberrel és néppel. Az a héber kifejezés, ami a fordításban „nagy türelmű” (KAR), „késedelmes a haragra” (RÚF, ÚRK)

Ő késedelmes a haragra, hosszútűrő. Az emberek gyorsan méregbe gurulnak, Isten azonban különösen béketűrő és türelmes, ingyen, bőven árasztja kegyelmét, miközben nem igazolja a bűnt, nem fordítja el a tekintetét, amikor igazságtalanság történik. A kereszt által Ő maga szerez engesztelést a bűnért és a rosszért, hogy igazságos lehessen, ugyanakkor megigazíthassa a benne hívőket. (Róm 3:25-26). Őt rendelte Isten engesztelő áldozatul az ő vére által azoknak, akik hisznek. Ebben mutatta meg igazságát. A korábban elkövetett bűnöket ugyanis elengedte (26) türelmében, hogy e mostani időben megmutassa igazságát: mert ő igaz, és igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz. /RÚF/ 

White idézet: Jónásnak elsőként kellett volna örvendeznie a menny csodálatos kegyelmén, amikor megtudta, hogy Isten irgalmaz a városnak, amely gonoszsága ellenére bűnbánatot tartott, és zsákban, hamuban bánkódott. Ehelyett az a gondolat foglalkoztatta, hogy hamis prófétának fogják tartani. Hírnevét féltve szem elől tévesztette, hogy a saját hírnevénél felmérhetetlenül többet érnek e szerencsétlen város lakói. Isten szánalma a bűnbánó niniveiek iránt „nagyon rosszul esett Jónásnak, és megharagudott… Ó, Uram! Gondoltam én ezt már akkor, amikor még hazámban voltam! Azért akartam először Tarsísba menekülni, mert tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, nagy a szereteted, és még a rosszat is megbánod.” (Jón 4:1-2) … 

 Szem elől tévesztette mások érdekeit. Szeretett volna inkább meghalni, mint élni és látni, hogy a város megmarad. Elégedetlenül kiáltott: „Most azért Uram, vedd el az én életemet, mert jobb meghalnom, mint élnem!” – Próféták és királyok, 271./old. 

Gonoszság miatti szomorúság

A Biblia Istene szereti az igazságot és gyűlöli a gonoszságot. A bűn és a gonoszság haragra gerjeszti, szenvedélyesen fellép az elnyomottak és bántalmazottak érdekében, még olyan esetekben is, amikor a rossz elsősorban önmagának árt. Isten azért gyűlöli a gonoszságot, mert az mindig árt a teremtményeinek, akkor is, amikor önmagát sebzi meg. A bibliai beszámolókban Istent újból és újból haragra gerjeszti az, amit a teológusok a lázadás ciklusának neveznek.

A nép lázad Isten ellen és gonoszságot cselekszik, időnként égbekiáltó szörnyűségeket követ el, mint pl. a gyermekáldozat és más irtózatos dolgok. 

 Isten a nép döntései miatt visszavonul tőlük.

 A nép idegen nemzetek elnyomása alá kerül. 

 Az emberek Istenhez kiáltanak szabadításért. 

 Isten kegyelmesen megszabadítja őket. 

 A nép újból lázad Isten ellen, gyakran még a korábbinál is kirívóbb módon. 

 Az égbekiáltó bűnök ciklusát és a hűtlenséget azonban Isten újból és újból végtelen hűséggel, hosszútűréssel, türelemmel, bámulatos kegyelemmel és mélységes könyörülettel fogadja.

(Zsoltár 78:1-72). Hogyan reagál Isten a nép sorozatos lázadására?

A Biblia szerint összefonódik a szeretet és az igazság. Az isteni harag a szeretet megfelelő válasza a gonoszságra, mivel a gonoszság mindig árt valakinek, akit Isten szeret. Nincs rá példa a Szentírásban, hogy Isten önkényes vagy igazságtalan módon gerjedne haragra.

 Isten népe újból és újból elhagyta és elárulta az Urat, Ő évszázadokon át mégis türelmesen körülvette őket kegyelmével, minden várakozást felülmúlva (Neh 9:7-33.) így mutatta be hosszútűrő kegyelmének és irgalmas szeretetének elképzelhetetlen mélységét. Isten valóban „irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem engedi fölgerjedni indulatát” (Zsolt 78:38), ÚRK

White idézet: „Mindamellett is újra vétkezének, és nem hívének az Ő csodadolgaiban… Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresték. És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójuk.” (Zsolt 78:32-35.) De őszinte szándékkal mégsem tértek Istenhez. Bár amikor ellenségeik lesújtottak rájuk, akkor mindig Istentől várták a segítséget, mert egyedül csak Ő tudta megszabadítani őket. „De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az Ő szövetségéhez; Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását. Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, amely nem tér vissza.” (Zsolt 78:37-39.) – Pátriárkák és próféták, 410./old.