A törvénykezés és az igazságos ítélet

 

„Magatokért bosszút ne álljatok, szeretteim, hanem adjatok helyet Isten haragjának, mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek – ezt mondja az Úr.” (Róm 12:19) /ÚRK/

 (5Móz 32:35). Enyém a bosszú és a megtorlás, amikor megtántorodik lábuk, mert közel van a vesztük napja, és siet már a végzetük. /RÚF/  

Az Úr majd elhozza a ma olyannyira hiányzó ítéletet. Az ókori Izraelben azonban a törvénykezés és az igazságos ítélet megállapítása a bírák kötelessége volt, ha káreset vagy sérelem történt. Először a tényeket kellett megállapítani. Krisztus idejében az volt a probléma, hogy a törvény tanítói úgy alkalmazták ezt a törvényt, hogy ajtót nyitottak a személyes bosszúnak. Ezzel kiragadták az elvet az összefüggéséből, így az eredeti céltól elszakadtak. Ebből következően pontosan azt védelmezték, amit a törvény valójában tiltott.  

(Mt 6:4, 6). hogy adakozásod rejtve maradjon; és majd a te Atyád, aki látja a rejtett dolgokat, megjutalmaz téged. (6) Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged. /RÚF/

 (Mt 16:27). Mert eljön az Emberfia az ő Atyjának dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint. /RÚF/ 

 (Lk 6:23). Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, mert ugyanezt tették atyáik a prófétákkal. /RÚF/

 (2Tim 4:8). Végül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró azon a napon; de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő meg jelenését. /RÚF/

Jézus nem a jutalom és a büntetés elvével szemben foglalt állást. Az igazságtétel elvi kérdés, az élet fontos része. Azonban senki nem veheti fel egyszemélyben a bíró és az ítélet végrehajtó szerepét, mert akkor milyen könnyű volna elferdíteni az igazságot! Nem a mi dolgunk a sérelmet megtorolni. Objektív bíróságnak kell fellépnie a rosszal szemben, ez a bírók feladata.  

Ebben az összefüggésben mondja Jézus, hogy „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5:48). Hogyan lehetünk mi olyan tökéletesek, mint Isten? Az Ő legfőbb jellemzője az önzetlen szeretet. Arra tanítja a követőit, hogy szeressék az ellenségeiket és imádkozzanak az üldözőikért. Az igazi tökéletesség a szeretet, a megbocsátás, a kegyelem (Lk 6:36). Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas! /RÚF/) még azok irányában is, akik érdemtelenek rá. Ez az elv és az ebből következő tettek jelentik azt, hogy az ember isteni jellemet tükröz.  

White idézet: Az Atya kimondhatatlan szeretettel ragaszkodik hozzánk. Amint valamennyit megértünk Isten minden értelmet felülmúló szeretetének hosszúságából, szélességéből, mélységéből és magasságából (Ef 3:18), szeretetünk is fölébred iránta. Krisztus vonzó jellemének kinyilatkoztatására és arra, hogy már akkor szeretett minket, amikor még bűnösök voltunk, a konok szív meglágyul, lecsillapodik, a bűnös megváltozik, és a menny gyermekévé válik. Isten nem alkalmaz kényszert. A szeretetet használja eszközül, hogy kiűzze a szívből a bűnt, így változtatja a kevélységet alázattá, az ellenségeskedést és hitetlenséget pedig szeretetté és hitté.  

Krisztus kortársai fárasztó igyekezettel, a maguk erejéből próbáltak eljutni a tökéletességre, de eredménytelenül. A Megváltó már megmondta nekik, hogy saját igazságukkal nem juthatnak be a mennybe. Most azt az életszentséget ecseteli, mellyel azok rendelkeznek majd, akik eljuthatnak az örök életre. A hegyi beszédben Jézus Krisztus előírja az igazságosság, vagyis a szentség gyümölcseit. Most pedig egyetlen mondatban a szentség forrását és mikéntjét is közli. Legyetek tökéletesek, amint Isten is tökéletes. Mennyei Atyátokban ismerjétek fel az Isten kormánya alapjait képező elvek megtestesülését.  (Gondola tok a hegyibeszédről, 76-77./old.)

Jézus Krisztus vissza állította a törvények eredeti jelentését

 Mt 5:38-48. Hallottátok, hogy megmondatott: „Szemet szemért, fogat fogért.” (39) Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosz emberrel, hanem aki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda annak arcod másik felét is! (40) Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsóruhádat, engedd át neki a felsőt is! (41) Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre! (42) Aki kér tőled, annak adj, és ne fordulj el a kölcsönt kérőtől! (43) Hallottátok, hogy megmondatott: „Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.” (44) Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, (45) hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. (46) Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vám szedők is? (47) És ha csak testvéreiteket köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik a pogányok is? (48) Ti azért legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes. /RÚF/

A Hegyi beszédben Jézus Krisztus különböző szakaszokat idézett az Ótestamentumból, amelyeket az emberek biztosan ismertek. Ezzel fellépett az akkori rabbinikus magyarázatokkal szemben, amelyek az évszázadok alatt eltávolodtak a törvények eredeti szándékától. Vagyis az emberi tradíció nemcsak eltakarta Isten Igéjének szándékát, hanem bizonyos esetekben (gondoljunk csak a szombatra vonatkozó rendszabályokra, és amit azok a szombat parancsolatával tettek) el is ferdítették azok szándékát és jelentését. Szavaival Jézus vissza állította az említett törvények eredeti jelentését. 

A boldogmondások hegyén Jézus rámutatott az adott szakaszok eredeti céljára és jelentésé re, így akarta helyreigazítani a téves magyarázatokat. (2Móz 21:24) versében az áll, hogy „Szemet szemért, fogat fogért”, amit Jézus idézett (Mt 5:38-39) verseiben („Hallottátok, hogy megmondatott… Én pedig azt mondom néktek”), ezzel a lex talionis-ra, a megtorlás törvényére utalt. Ez a mondat a Biblia más részeiben is megjelenik. 

(3Móz 24:20). törést törésért, szemet szemért, fogat fogért. Amilyen fogyatékosságot okozott, olyat okozzanak neki is. /RÚF/;

(5Móz 19:21). Ne szánakozz rajta! Életet élet ért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért! /RÚF/ 

Ennek a törvénynek az eredeti szándéka az volt, hogy korlátot szabjon a személyes megtor lásnak, elejét vegye a vérbosszúnak, valamint az előzetes kivizsgálás nélküli megtorlásnak. A sérülést bíráknak kellett megvizsgálniuk, utána következett a megfelelő anyagi kompenzáció mértékének megállapítása és megfizetése. Erre azért volt szükség, hogy az emberek ne lépjenek az öntörvénykezés útjára. Igazságot kellett szolgáltatni, de Isten törvénye szerint. 

A polgári törvényeket Jézus Krisztus adta Mózesnek, Ő pontosan ismerte azok célját, ezért képes volt tárgyilagos módon, az eredeti szándék szerint alkalmazni azokat. A mögöttes szándéka az volt, hogy igazságot szolgáltasson, helyreállítsa a kapcsolatokat és a békességet.  

Mondhatjuk, hogy az igazságszolgáltatásnak bizonyos mértékben részét képezi a bosszúállás. Úgy tűnik, ezeknek a törvényeknek a megfelelő alkalmazásával a cél az igazság és a bosszú helyes arányának megtalálása volt.  

White idézet: Az ember Teremtője, a törvényadó jelenti ki, hogy nem áll szándékában eltörölni a törvény utasításait. A természetben – a napsugárban táncoló porszemektől a magasságban keringő világokig – minden Isten törvényének van alávetve. Világának rendje és összhangja az ezen törvények iránti engedelmességtől függ. Ugyanígy minden értelmes lény életét a szentség csodálatos elvének kell irányítania. A világmindenség jóléte is az ezekhez az elvekhez való igazodáson múlik. Isten törvénye már a világ teremtése előtt létezett. Az angyalokat a törvény elvei igazgatják, s ahhoz, hogy földünk összhangra jusson a mennyel, az embernek is engedelmeskednie kell az isteni rendelkezésnek. Édenben Krisztus az ember elé tárta a törvény utasításait, „mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának” (Jób 38:7). Krisztus földi küldetése nem a törvény eltörlése volt, hanem hogy kegyelme által visszavezesse az embert a törvény iránti engedelmességre… 

A törvényről szólva Jézus azt mondja: „Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.” (Mt 5:17.) Ugyanolyan értelemben használja itt a „betöltés” szót, mint mikor Keresztelő Jánosnak mondta, hogy „így kell nekünk minden igazságot betöltenünk”, vagyis eleget tennünk a törvény követelményeinek: példát mutatni az Isten akaratához való tökéletes igazodásra. 

Jézus küldetése volt naggyá és dicsőségessé tenni a törvényt. Rá kellett mutatnia a törvény lelki jellegére, szemléltetnie kellett mélyenszántó elveit, és félreérthetetlenné tenni örök érvényét. – Gondolatok a hegyibeszédről, 48-49./old.  

Isten eredeti terve

Törvényében az Úr a teljes élethez szükséges elveket fogalmazta meg. Ha az ember hallgat rá, akkor életet nyer Krisztus érdemei által. Ha pedig áthágja, akkor a törvénynek hatalmában áll elítélni. A törvény Krisztushoz küldi az embereket, hogy aztán Ő visszavezesse őket a törvényhez. – Review and Sabbath Herald, 1881. szeptember 27. 

 

(2Móz 23:20-33). Íme, én angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton, és bevigyen arra a helyre, amelyet kijelöltem. (21) Vigyázz magadra előtte, és hallgass a szavára! Ne szegülj ellene, mert nem bocsátja meg hitszegéseteket, hiszen az én nevem van jelen benne. (22) De ha engedelmesen hallgatsz a szavára, és teljesíted mindazt, amit parancsolok, akkor ellensége leszek ellenségeidnek és szorongatója szorongatóidnak. (23) Mert az én angyalom előtted megy, és bevisz az emóriak, a hettiták, a perizziek, a kánaániak, a hivviek és a jebúsziak közé, én pedig kiirtom őket. (24) Ne imádd isteneiket, és ne tiszteld azokat: ne cselekedj úgy, ahogyan ők cselekszenek! Sőt rontsd le azokat, és törd össze szent oszlopaikat! (25) Ha az Urat, a ti Isteneteket tisztelitek, akkor megáld kenyérrel és vízzel. És eltávolítom tőled a bajokat. (26) Nem vetél el, sem meddő nem lesz senki a földeden, és hosszú életet ajándékozok neked. (27) Rémületet küldök előtted, és megzavarok minden népet, amely közé mégy. Minden ellenségedet megfutamítom. (28) Rettenetes félelmet küldök előtted, amely kiűzi előled a hivvieket, a kánaániakat és a hettitákat. (29) De nem egy év alatt űzöm ki őket előled, hogy ne váljon pusztává a föld, és ne szaporodjanak el károdra a vadállatok. (30) Apránként űzöm ki őket előled, amíg elég sokan nem lesztek ahhoz, hogy birtokba vehessétek az országot. (31) Kiterjesztem határodat a Vörös-tengertől a filiszteusok tengeréig és a pusztától az Eufrátesz folyóig. Mert kezetekbe adom az ország lakóit, és kiűzöd őket magad elől. (32) Ne köss szövetséget se velük, se isteneikkel! (33) Ne lakjanak országodban, hogy vétekbe ne vigyenek téged ellenem! Mert ha azoknak isteneit szolgálod, bizony tőrbe ejtenek téged. /RÚF/

Istennek nem az volt a szándéka, hogy az izraeliták harcoljanak az új területükért, nekik akarta azt adni. Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak ígérte, és Isten különleges ajándékaként kellett volna fogadniuk.

 Az ígéret földje elfoglalásának példáját a Vörös-tengeren való átkeléskor mutatta be az Úr. Harcolt a népéért és teljes győzelmet adott nekik azok felett, akik tervezték, hogy megölik őket. 

(2Móz 14:13-14). De Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg benneteket ma az Úr! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket. (14) Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg! /RÚF/ 

 Az egyiptomiak vereségét az Úr csodálatos közbelépése okozta. Hasonló történt az asszír Szanhérib király idejében is, amikor Isten szintén legyőzte a hatalmas, erősen felfegyverzett és gyakorlott asszír sereget, méghozzá úgy, hogy az izraelitáknak nem kellett harcolniuk. Isten azért adott nekik győzelmet, mert Ezékiás király hitt az Úr szavának, amit Ézsaiás prófétától hallott.

 (2Kir 19:35). Azon az éjszakán eljött az Úr angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor reggel fölkeltek, mindenfelé holttestek hevertek. /RÚF/;

 (Ézs 37:36). Akkor eljött az Úr angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor reggelre fölkeltek, mindenfelé holttestek hevertek. /RÚF/

Isten közölte Ábrahámmal, hogy az utódai nem kapják meg azonnal az ígéret földjét, hanem csak négyszáz évvel később. 

(1Móz 15:13-16). Ekkor az Úr azt mondta Abrámnak: Tudd meg, hogy a te utódaid jövevények lesznek egy olyan országban, amely nem az övék: rabszolgákká teszik és nyomorgatják őket négyszáz évig. (14) De ítéletet tartok azon a népen is, amelyet szolgálnak, és azután majd nagy vagyonnal kijönnek onnan. (15) Te pedig békességgel térsz őseidhez, és késő vénségedben temetnek el. (16) Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide, mert az emóriak gonoszsága még nem telt be. /RÚF/

 Miért? A válasz szerint ennek az oka kapcsolatos Kánaán lakóinak a gonoszságával. Isten kegyelmesen bánt azokkal a népekkel, még további kegyelmi időt adott nekik, hogy megtérjenek. Ők azonban ki tartottak lázadásukban ellene és az értékei ellen, így amikor gonoszságuk mértéke betelt, a területüket Isten a hébereknek adta új otthonuk gyanánt. Isten megígérte, hogy két szokatlan, de igencsak hatásos módon űzi ki a népeket Izrael elől:  1) a gonosz népekre rettegést és félelmet bocsát, 2) darazsakat küld rájuk, hogy elűzze őket. Az izraeliták érkezése előtt az ellenségeik már futva elhagyták volna azt a helyet. (2Móz 23:27-28). 

Az ígéret földjének elfoglalásában Isten Angyaláé volt a döntő szerep, aki nem volt más, mint Krisztus. Ő vezette Izraelt, foglalt el területeket és védte a népet. Ő volt a felhőoszlop, vezette őket nappal, éjjel pedig Ő volt a tűzoszlop. Fontos volt, hogy Izrael jól figyeljen és hallgasson rá, hiszen isteni tekintéllyel rendelkezett. (2Móz 23:21) Az előrehaladásukat akadályozta, amikor dacoltak Isten akaratával és hitetlenkedve figyelték vezetését. 

 White idézet: Most, amikor a bűnös tekintetét Jézus Krisztus felé fordítjuk, aki eltávolíthatja a bűnöket, meg kell magyaráznunk neki, hogy mi a bűn, és rá kell mutatnunk arra, hogy a bűntől és nem a bűnben kell megváltásban részesülnie. Rá kell jönnie, hogy többé nem hághatja át Isten törvényét, vagyis már nem vétkezhet. Pál apostol évekkel Krisztus halála után tette fel a kérdést: „Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? Távol legyen: sőt, inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad.” Pál tehát magasba emelte az erkölcsi törvényt. Amikor az ember gyakorlatias módon nap mint nap betölti a törvényt, akkor megállapítható, hogy a törvény valóban isteni bölcsesség, mivel segít felismerni a bűnt. Rámutat a jellemhibákra, és a törvény fényében szörnyű jelleget ölt a bűn, mert rámutat az ember valódi, romlott jellemére.

A Sínainál adott törvény a végtelen Isten gondolatainak és akaratának az átirata. Ezt a törvényt tartják meg a szent angyalok is. A törvény iránti engedelmesség tökéletessé teszi a keresztény jellemét, Krisztus által helyreállítást eredményez, és visszavezeti őt a bukás előtti állapotába.  

A törvény által tiltott bűnöknek sosem volt helyük a mennyben. Istent az emberek iránt tanúsított szeretete késztette arra, hogy akaratát a Tízparancsolatban fejezze ki. Mikor pedig az ember értelmét elhomályosította a bűn, Isten leszállt a Sínai-hegyre, hangos szóval kijelentette törvényét, amit kőtáblákra is leírt. Ezek után pedig azzal fejezte ki az ember iránti szeretetét, hogy prófétákat és tanítókat küldött, hogy magyarázzák meg a törvényét. 

Törvényében az Úr a teljes élethez szükséges elveket fogalmazta meg. Ha az ember hallgat rá, akkor életet nyer Krisztus érdemei által. Ha pedig áthágja, akkor a törvénynek hatalmában áll elítélni. A törvény Krisztushoz küldi az embereket, hogy aztán Ő visszavezesse őket a törvényhez. – Review and Sabbath Herald, 1881. szeptember 27.