Kik alkalmasak a Mennyre?

"A bölcsek tisztességet örökölnek.” (Péld 3:35) {AG 350.1}

Isten a törvényével összhangban lévő jellemet választja, és aki eléri kívánalmainak normáját, beléphet a dicsőség országába. Krisztus ezt mondta: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet” (Jn 3:36). „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Mt 7:21). A Jelenések könyvében pedig kijelenti: „Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba” (Jel 22:14). Ami pedig az ember üdvösségét illeti, Isten Igéjében a kiválasztásnak ez az egyetlen módja szerepel. {AG 350.2}

Minden olyan ember az örök élet jelöltje, aki félelemmel és Isten iránti imádattal munkálkodik az üdvösségén. Kiválasztott az, aki felveszi a fegyverzetet, és megharcolja a hit szép harcát. Kiválasztott az, aki vigyáz és imádkozik, aki kutatja a Szentírást, és nem teszi ki magát kísértésnek. Kiválasztott az, akinek a hite állandó, és aki engedelmeskedik az Isten szájából származó minden igének. A megváltás lehetősége mindenki számára készen áll. De a megáldásait csak azok élvezni, akik eleget tettek a feltételeknek. {AG 350.3}

Sátán mindig munkában van, és igyekszik elferdíteni azt, amit Isten mondott; elvakítani az elmét és elhomályosítani az értelmet, hogy ezzel az embert bűnre vigye. Az Úr nyílt követelményei oly nagyon egyszerűek, hogy senkinek sem kell tévelyegnie. Isten állandóan keresi a védelmet, hogy az embert az alá vonja, hogy Sátán ne gyakorolhassa gonosz, megtévesztő hatalmát. Az Úr leereszkedett, hogy saját szavaival beszéljen hozzájuk, és saját kezével írja az élő igéket. És ez áldott igéket élettel áthatva és igazságtól ragyogtatva, tökéletes vezetőként adta át az embernek… {AG 350.4}

A Biblia minden fejezete, minden verse és minden szava Isten üzenete az emberhez. Kössük szabályait jegyül a kezünkre és a homlokunkra! Ha tanulmányozzuk és követjük e szabályokat, akkor Isten úgy vezeti mai népét, mint hajdan Izráelt, nappal felhő, éjjel tűzoszlop által. {AG 350.5}

Tekintsünk fel a Mennyre!

 

„Amikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézetek fel, és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelgett a ti váltságtok.” (Lk 21,28) {AG 349.1}

Ha a gyülekezet magára öltené Krisztus igazságát és szentségét, ha mellőzne mindennemű közösséget a világgal, akkor a fénylő és dicső nap hajnala virradna rá. Az Istentől nyert ígéretek örök időkre szólnak, örök gyönyörre, örök örömre. Az igazság elhalad mellett, akik megvetik és elutasítják, de végül diadalt arat. Ha időnként látszólag feltartóztatták is, de haladását nem akadályozhatták meg. Ha Isten üzenete ellenállásba ütközik, erősebben ruházza fel, hogy a befolyás annál nagyobb legyen. Hatalmat ad neki, amely a legerősebb korlátokat is ledönti, és minden akadályon át diadalmaskodik. {AG 349.2}

Mi volt az, ami Isten Fiát fáradságos és áldozatos életén át támogatta? Látta Lelke munkájának gyümölcseit, és megelégült. Az örökkévalóságba pillantva, látta azok boldogságát, akik az Ő megalázkodása folytán bűnbocsánatot és örök életet nyertek. Hallotta a megváltottak ujjongását, énekelni a vére árán megváltottak; Mózes és a Bárány énekét zengték. {AG 349.3}

Mi is vethetünk egy pillantást a jövőbe, szemlélhetjük a Menny boldogságát. A Biblia feltárja előttünk a jövő dicsőségét. Engedi látnunk az Isten keze által festett képeket, amelyek nagyon becsesek a gyülekezetnek. Hitben ott állhatunk az örök város küszöbén, hallhatjuk a kegyes üdvözlést, amely azoknak szól, akik e földi életben Krisztus munkatársai, s kitüntetésnek veszik, ha értehetnek szenvedhetnek. Amikor elhangzanak e szavak: „Jertek, én Atyámnak áldottai”, leteszik koronájukat a Megváltó lábaihoz, és így kiáltanak fel: „Méltó a megölett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmat... A királyi székben ülőnek és a Báránynak örökkévalóságnak és tisztességnek”  (Mt 25:34); (Jel 5:12–13). {AG 349.4}

Ott a megváltottak üdvözlik azokat, akik fáradozásaik árán a Megváltóhoz vezették őket, és valamennyien egyesülnek Krisztus dicsőítésében, aki meghalt, hogy az emberi lények az Isten életéhez hasonló, magasabb rendű életet elnyerhessék. A küzdelem befejeződött. A nyomorúság, viszontagság és harc véget ért. Az egész Menny visszhangzik a megváltottak győzelmi énekétől, midőn örömmel zengik:„ Méltó, méltó a Bárány, amely megöletett, és él a diadalmas győző!”   {AG 349.5}

Miért nem most?

„Mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűnüket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.” (Jer 31:34) {AG 348.1}

Jézus így szólt: „És az Isten országának ez az evangélium hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jön el a vég” (Mt 24:14). Isten országa addig nem jön el, amíg Isten kegyelmének örömüzenete el nem jut az egész világra. Ezért, amikor Istennek adjuk át magunkat, és más embereket is megnyerünk Krisztus számára, ahol Isten országának eljövetelét. Csakis azok esedeznek szívből Isten országának eljöveteléért, akik Isten szolgálatára szentelik magukat… {AG 348.2}

Aki azt kéri, hogy „legyen meg a te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is”, azért imádkozik, hogy a Földön érjen véget a gonoszság uralma, Isten örökre törölje el a bűnt, és állítsa fel a szentség országát. Akkor a Föld is, mint a Menny, beteljesedik „a jóban való teljességgel” (2Thessz 1:11). {AG 348.3}

Krisztus nem nyugszik meg addig, amíg győzelme nem lesz teljes, és „lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik” (Ésa 53:11). A Föld minden népe meghallja majd a Krisztus kegyelméről szóló evangéliumot. Ámbár nem mindenki fogadja el Krisztus kegyelmét, de „Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak” (Zsolt 22:31). „Az ország pedig, és a hatalom és az egész ég alatt lévő országok nagysága átadatik a magasságos egek szentjei népének” (Dán 7:27); „...mert teljes lészen a Föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják” (Ésa 11:9). „És félik napnyugattól fogva az Úrnak nevét, és naptámadattól az ő dicsőségét” (Ésa 59:19). {AG 348.4}

„Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened! [...] Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert megvigasztalja az Úr a népét [...] Feltűrte az Úr szent karját minden népeknek szemei előtt, hogy lássák a föld minden határa Istenünk szabadítását ” (Ésa 52:7–10). {AG 348.5}