Elkötelezettség

(Józs 22:1-8). Akkor összehívatta Józsué a rúbenieket, gádiakat és Manassé törzse felét, (2) és ezt mondta nekik: Megtartottátok mindazt, amit Mózes, az Úr szolgája nektek megparancsolt, és hallgattatok a szavamra, bármit is parancsoltam nektek. (3) Nem hagytátok el testvéreiteket e hosszú idő alatt mind a mai napig, hanem hűségesen megtartottátok azt a parancsolatot, amelyet az Úr, a ti Istenetek elrendelt. (4) Most már nyugalmat adott Istenetek, az Úr testvéreiteknek, ahogyan megígérte nekik. Azért most menjetek vissza sátraitokba, arra a földre, amelyet nektek adott birtokul Mózes, az Úr szolgája a Jordánon túl. (5) De nagyon vigyázzatok! Tartsátok meg mindazt a parancsolatot és azt a törvényt, amelyet Mózes, az Úr szolgája parancsolt meg nektek: Szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, és mindenben az ő útjain járjatok; tartsátok meg parancsolatait, ragaszkodjatok hozzá, és őt szolgáljátok teljes szívetekből és teljes lelketekből! (6) Azután megáldotta és elbocsátotta őket Józsué, ők pedig elmentek sátraikba. (7) Manassé törzse egyik felének Mózes adott örökséget Básánban. A másik felének pedig Józsué adott testvéreik között a Jordánon innen, a nyugati oldalon. Ezeket is elbocsátotta Józsué a sátraikba, és megáldotta őket. (8) Ezt mondta nekik: Térjetek vissza sátraitokba mindazzal, amit megszereztetek: igen sok jószággal, ezüsttel és arannyal, rézzel és vassal meg igen sok ruhával. De osszátok meg testvéreitekkel azt, amit az ellenségeitektől zsákmányoltatok! /RÚF/

Józsué megerősíti, hogy a Jordán keleti oldalán örökséget kapó törzsek teljesítették kötelességüket, amit Mózes és ő rájuk mért, ami jelentős elkötelezettségről és áldozatvállalásról tett tanúbizonyságot Izrael közös ügyei mellett. Testvéreik oldalán küzdöttek „sok napon át”, ami valójában körülbelül hat-hét évet jelentett.

  (5Móz 2:14). Harmincnyolc év telt el azóta, hogy elindultunk Kádés-Barneából addig, hogy átkeltünk a Zered-patakon, míg ki nem veszett a táborból a harcosok egész nemzedéke, ahogyan megesküdött nekik az Úr. /RÚF/; 

(Józs 11:18). Hosszú ideig viselt háborút Józsué ezek ellen a királyok ellen. /RÚF/;

 (Józs14:10). Mostanáig megőrizte életemet az Úr, ahogy megígérte. Negyvenöt éve annak, hogy ezt az ígéretet tette az Úr Mózesnek, amikor a pusztát járta Izráel. Most, éppen ma vagyok nyolcvanöt esztendős. /RÚF/) 

Gyerekeik és feleségeik otthon maradtak, a Jordán másik oldalán, mégis úgy döntöttek, hogy vállvetve küzdenek testvéreik mellett, vállalva azt, hogy megsérülhetnek vagy meg is halhatnak a harcokban. Ezek a versek közvetett módon hangsúlyozzák a nemzet és a föld egységének fontosságát, egyúttal előkészítik az utat az ezt követő történethez, amely végső soron az egységről szól. Vajon az izraelita törzsek egységesek maradnak, annak ellenére, hogy a Jordán jelentős természetes határt képez közöttük? Hagyják-e, hogy a földrajzi helyzet rányomja bélyegét nemzeti identitásukra, vagy azon dolgoznak, hogy az egyetlen Isten iránti közös imádatuk megtartsa őket az Ő választott népeként, amely az Ő teokratikus vezetése alatt lesz egységes és erős? Józsué elmagyarázza, mi az egyetlen módja az efféle hűségnek: nem a többi izraelitának, hanem Jahvénak szolgáltak a tettükkel, aki a küldetéssel megbízta őket. Az Újtestamentumban is megtaláljuk ugyanezt az alapelvet. Pál apostol intette a keresztényeket, hogy úgy végezzék szolgálatukat, mintha Istennek szolgálnának, nem csak embereknek.

 (Ef 6:7). jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak, és nem mint embereknek /RÚF/;

( Kol 3:23). Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek /RÚF/; 

1Thessz 2:4. Hanem mivel Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem embereknek akarunk tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek. /RÚF/

 Mi lehetne magasztosabb hivatás annál, hogy a világmindenség Teremtőjének szolgálunk? A mindennapokban gyakran szembesülünk kihívásokkal, nehézségekkel, amelyek könnyen elkedvetleníthetnek, arra ösztönözve, hogy feladjuk a küzdelmet. Néha könnyű így tenni. Viszont segítségül hívhatjuk az Úr erejét, aki megígérte, hogy velünk lesz és képessé tesz bennünket mindarra, amire elhívott. Szem előtt tartva e magasztosabb elhívásunkat, motiváltak maradhatunk a továbblépésre, annak ellenére, hogy a nyilvánvaló kihívások és gyengítő hatások részét képezik bűnös életünknek itt a földön. 

White idézet: Az angyalok azért lettek kiűzve a mennyből, mert nem akartak összhangban dolgozni Istennel. Mivel magasabb pozícióra vágytak, elvesztették kiváltságos helyüket. Önmagukat akarták felmagasztalni, de elfelejtették, hogy személyiségük és jellemük szépségét az Úr Jézustól kapták. Az elbukott angyalok háttérbe akarták szorítani azt a tényt, hogy Krisztus Isten egyszülött Fia, és úgy gondolták, hogy nem kell figyelembe venniük Krisztust. 

A félrevezetést egy angyal robbantotta ki, és addig folytatta ténykedését, mígnem lázadás tört ki a mennyei angyalok között. Saját szépségük miatt önmagukat magasztalták. 

Ebből mindenkinek meg kell tanulnia, hogy Isten előtt egyéni felelősséggel tartozik. Ha teljes szívvel fogja szeretni Istent, bölcsnek bizonyul az üdvösségre. Az ő akaratát fogja cselekedni, világossága pedig szüntelenül dicsőségét fogja jelenteni, és nem is csökken, mivel elismeri Krisztust Urának, féli Őt, és neki szolgál. Minden lélek ünnepélyes kötelessége Jézus Krisztus szolgájának tartani magát, mivel keresztségi szövetségkötésekor ünnepélyesen megígérte, hogy felöltözi Krisztus igazságát. Követjük Jézus Urunk élő példáját? 

Utasítást kaptam, hogy mondjam el: minden hívőnek őrködnie kell imában, nehogy kudarcot valljon a keresztény életben. Minden léleknek naponta, reggel, délben és este kell keresnie az Urat teljes szívvel, elméjének pedig Isten Igéjére kell összpontosítania, hogy megértse az Úr elvárásait. 

Nagyon fontos teljes szívvel szolgálnunk az Urat. Keresnünk kell Őt, hogy övé legyen a szívünk és az elménk. Mindazok, akik tanácsért a Megváltóhoz mennek, megkapják a szükséges segítséget, ha alázattal és teljes bizalommal viszonyulnak az ígérethez: „Kérjetek, és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek, és megnyittatik néktek.” (Mt 7:7) ...

Emeljétek magasba a mércét. Kezdjétek a teljes odaszentelődéssel, és folytassátok az Úr parancsolatai iráni egyszerű engedelmességben, hogy összhangba kerüljetek az ő különleges utasításival. Az Ige egyetlen fontos kijelentését sem szabad figyelmen kívül hagyni. – This Day With God, 128./old. 

Kik alkalmasak a Mennyre?

"A bölcsek tisztességet örökölnek.” (Péld 3:35) {AG 350.1}

Isten a törvényével összhangban lévő jellemet választja, és aki eléri kívánalmainak normáját, beléphet a dicsőség országába. Krisztus ezt mondta: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet” (Jn 3:36). „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Mt 7:21). A Jelenések könyvében pedig kijelenti: „Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba” (Jel 22:14). Ami pedig az ember üdvösségét illeti, Isten Igéjében a kiválasztásnak ez az egyetlen módja szerepel. {AG 350.2}

Minden olyan ember az örök élet jelöltje, aki félelemmel és Isten iránti imádattal munkálkodik az üdvösségén. Kiválasztott az, aki felveszi a fegyverzetet, és megharcolja a hit szép harcát. Kiválasztott az, aki vigyáz és imádkozik, aki kutatja a Szentírást, és nem teszi ki magát kísértésnek. Kiválasztott az, akinek a hite állandó, és aki engedelmeskedik az Isten szájából származó minden igének. A megváltás lehetősége mindenki számára készen áll. De a megáldásait csak azok élvezni, akik eleget tettek a feltételeknek. {AG 350.3}

Sátán mindig munkában van, és igyekszik elferdíteni azt, amit Isten mondott; elvakítani az elmét és elhomályosítani az értelmet, hogy ezzel az embert bűnre vigye. Az Úr nyílt követelményei oly nagyon egyszerűek, hogy senkinek sem kell tévelyegnie. Isten állandóan keresi a védelmet, hogy az embert az alá vonja, hogy Sátán ne gyakorolhassa gonosz, megtévesztő hatalmát. Az Úr leereszkedett, hogy saját szavaival beszéljen hozzájuk, és saját kezével írja az élő igéket. És ez áldott igéket élettel áthatva és igazságtól ragyogtatva, tökéletes vezetőként adta át az embernek… {AG 350.4}

A Biblia minden fejezete, minden verse és minden szava Isten üzenete az emberhez. Kössük szabályait jegyül a kezünkre és a homlokunkra! Ha tanulmányozzuk és követjük e szabályokat, akkor Isten úgy vezeti mai népét, mint hajdan Izráelt, nappal felhő, éjjel tűzoszlop által. {AG 350.5}

Tekintsünk fel a Mennyre!

 

„Amikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézetek fel, és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelgett a ti váltságtok.” (Lk 21,28) {AG 349.1}

Ha a gyülekezet magára öltené Krisztus igazságát és szentségét, ha mellőzne mindennemű közösséget a világgal, akkor a fénylő és dicső nap hajnala virradna rá. Az Istentől nyert ígéretek örök időkre szólnak, örök gyönyörre, örök örömre. Az igazság elhalad mellett, akik megvetik és elutasítják, de végül diadalt arat. Ha időnként látszólag feltartóztatták is, de haladását nem akadályozhatták meg. Ha Isten üzenete ellenállásba ütközik, erősebben ruházza fel, hogy a befolyás annál nagyobb legyen. Hatalmat ad neki, amely a legerősebb korlátokat is ledönti, és minden akadályon át diadalmaskodik. {AG 349.2}

Mi volt az, ami Isten Fiát fáradságos és áldozatos életén át támogatta? Látta Lelke munkájának gyümölcseit, és megelégült. Az örökkévalóságba pillantva, látta azok boldogságát, akik az Ő megalázkodása folytán bűnbocsánatot és örök életet nyertek. Hallotta a megváltottak ujjongását, énekelni a vére árán megváltottak; Mózes és a Bárány énekét zengték. {AG 349.3}

Mi is vethetünk egy pillantást a jövőbe, szemlélhetjük a Menny boldogságát. A Biblia feltárja előttünk a jövő dicsőségét. Engedi látnunk az Isten keze által festett képeket, amelyek nagyon becsesek a gyülekezetnek. Hitben ott állhatunk az örök város küszöbén, hallhatjuk a kegyes üdvözlést, amely azoknak szól, akik e földi életben Krisztus munkatársai, s kitüntetésnek veszik, ha értehetnek szenvedhetnek. Amikor elhangzanak e szavak: „Jertek, én Atyámnak áldottai”, leteszik koronájukat a Megváltó lábaihoz, és így kiáltanak fel: „Méltó a megölett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmat... A királyi székben ülőnek és a Báránynak örökkévalóságnak és tisztességnek”  (Mt 25:34); (Jel 5:12–13). {AG 349.4}

Ott a megváltottak üdvözlik azokat, akik fáradozásaik árán a Megváltóhoz vezették őket, és valamennyien egyesülnek Krisztus dicsőítésében, aki meghalt, hogy az emberi lények az Isten életéhez hasonló, magasabb rendű életet elnyerhessék. A küzdelem befejeződött. A nyomorúság, viszontagság és harc véget ért. Az egész Menny visszhangzik a megváltottak győzelmi énekétől, midőn örömmel zengik:„ Méltó, méltó a Bárány, amely megöletett, és él a diadalmas győző!”   {AG 349.5}