A bűn, az evangélium és a törvény

 „Sohasem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem. Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.” (Zsolt 119:93-94)

Vitathatatlanul a bűn a legnagyobb akadálya annak, hogy közeli kapcsolatban éljünk Istennel. Nemcsak elválaszt most tőle de megcsal, árt, felemészt és végül tönkretesz bennünket. A bűn és az önző énünkkel vívott csata a legnagyobb harcunk, amiben valaha részünk lesz, mérhetetlenül nagy, sőt örökkévaló kihatással.

(Ézs 59:2). hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg. /RÚF/

Egyesek elfogadják a bűnt mint az élet természetes részét. Végül is az emberi természetünk része, hogy élvezni akarjuk az élet dolgait. De vajon elfogadhatóbb lesz a bűn csak azért, mert a társadalom megbékélt vele? Talán finomkodva közelítünk ehhez a témához, mert attól félünk, hogy megsértünk valakit, ha a bűnt nevén nevezzük. Csakhogy, ha úgy döntünk, hogy igyekszünk kényelmesen együtt élni vele, végül annál távolabb kerülünk az Istennel való egészséges kapcsolattól. Igen, mindenki bűnös, a gondolataink, a motivációink, a cselekedeteink bántanak másokat, saját magunkat és Istent is. Végeredményben a bűn lerombolja Istennel való kapcsolatunkat, Ő azonban kinyilatkoztatta magát nekünk törvényének ismerete által, amely rávilágít életünk bűneire.

White idézet: Dániel olyan látomást kapott, amelyben a földi hatalmakat a vadállatok szimbolizálták. Ezzel szemben a Messiás országát a bárány jelképezi. Miközben a földi hatalmak a fizikai erő tekintélyével uralkodnak, Krisztus megsemmisít minden fegyvert és erőszaktételt. Királyságát a bukott emberiség felemelése és nemesítése céljából alapította meg.

Az első áldozat bemutatása végtelenül fájdalmasan érintette Ádámot. Fel kellett emelnie a kezét olyan élet kioltására, amit csak Isten adhatott… Amikor megölte az ártatlan áldozatot, megremegett arra a gondolatra, hogy bűne miatt fog Isten szeplőtlen Bárányának vére hullani. E kép láttán mélységesebben és elevenebben tudatosult benne, hogy milyen súlyos a bűne, amit csakis Isten drága Fiának halála tehet jóvá. Csodálta azt a végtelen jóságot, amely ilyen váltságdíjat ad a bűnös megmentéséért.

Az áldozati rendszer előképei és a próféciák csak halvány és homályos ismeretet nyújtottak a zsidóknak arról az irgalomról és kegyelemről, amelynek Krisztus megjelenésével a világba kellett jönnie… A törvény egyedül Jézus által tartható meg. Ennek a törvénynek a megszegése révén az ember bűnt hozott a világba, a bűn pedig halált nemzett. Krisztus engesztelést szerzett az emberek bűnére. Jellemének tökéletességét felajánlotta az ember bűnössége helyett. Magára vette az engedetlenség átkát. Az ószövetségi áldozatok arra az áldozatra mutattak előre, amelyet neki kellett meghoznia. A megölt bárány azt a Bárányt jelképezte, aki elveszi a világ bűneit…

A törvény tökéletes összhangban van az evangéliummal. Az egyik a másik támogatására szolgál. A dicsőséges törvény felébreszti a lelkiismeretet, s arra indítja a bűnöst, hogy érezze át a Krisztusra, mint a bűn kiengesztelőjére való szükségét. Az evangélium felismeri a törvény hatalmát és változhatatlanságát. „A bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által” – mondja Pál. (Róm 7:7) A törvény ismerete által kialakult bűntudat Krisztushoz vezeti a bűnöst. Nyomorúságában az ember rámutathat a Kálvária keresztjén hozott hatalmas érvekre. Hivatkozhat Krisztus igazságára, mert abban minden bűnbánó bűnös részesül. – Isten csodálatos kegyelme, 15./old. (január 7.)

Az Isten törvényeinek való engedelmesség olyan szép jellemet fejleszt ki az emberben, amely összhangban van mindennel, ami tiszta, szent és szeplőtelen. Krisztus evangéliumának üzenete az ilyen ember életéből egyértelművé válik. Mivel elfogadta Krisztus irgalmát és a bűn hatalmából való meggyógyítását, Istennel való kapcsolata helyes mederbe került. Élete megtisztult a hiábavalóságoktól és az önzéstől, telve van Isten szeretetével. Az Isten törvénye iránt tanúsított naponkénti engedelmessége olyan jellemet szerez, amely biztosítja számára az Isten országában rá váró örök életet. – Isten csodálatos kegyelme, 146./old. (május 18.)

Hit által igazulunk meg és szentelődünk meg

 (Róm 5:1). Mivel tehát megigazultunk hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. /RÚF/ 

Hit által igazulunk meg (megbocsátást nyerünk és helyreáll a kapcsolatunk Istennel. Szintén hit által szentelődünk meg. (Erőt kapunk, hogy Jézushoz hasonuljunk – 

(Ap.Csel 26:18). Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek. /RÚF/

Amikor Jézust behívjuk az életünkbe, Isten gyermekeivé válunk 

(Jn 1:12). Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, /RÚF/ 

Isten Fiában élünk hit által 

(Gal 2:20). Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. /RÚF/ 

„Látszólag nincs tehetetlenebb, valójában mégis legyőzhetetlenebb, mint az a lélek, aki érzi semmiségét, és teljesen a Megváltó érdemeiben bízik. Ima, valamint Isten Igéjének tanulmányozása által, és mert hiszi, hogy Isten állandóan jelen van, a leggyengébb ember is kapcsolatban lehet az élő Krisztussal, aki fogja kezét és soha nem ereszti el” (Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. 182./old.) 

„Hitüket meg kellett erősíteniük hő imával, böjttel, szívbéli megalázkodással. Meg kellett üresíteniük önmagukat énjüktől, be kellett telniük Isten Lelkével és erejével. Komolyság, hit általi könyörgés Istenhez: kizárólag ez biztosíthatja a Szentlélek segítségét a fejedelemségek és hatalmasságok, e világ sötétségének bírói és a világban lakozó gonosz lelkek elleni harchoz. Hit által teljes függőségbe kerülünk Istentől, fenntartás nélkül odaszentelődünk munkájára”. (Ellen G. White: Jézus élete.  364./old.) 

(Zsid 10:23). a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett. /RÚF/

Isten mindenkinek adja a hit valamilyen mértékét, amely a vele való kapcsolat alapját képezi. Jézus, a hit Szerzője és Bevégzője bemutatta a hit erejét. Amikor a hitünk kicsi, sírva és alázatos szívvel fordulunk hozzá, Isten csodákat tesz az életünkben. (Jer 31:2-4, 9, 11-12) Egyenes úton vezet, hogy ne botladozzunk tovább, és békeséget nyerünk. Jézus a legtökéletesebb példa mindenben, és ha megvan bennünk az Ő hite, az az Ő népének tagjaként azonosít bennünket a végidőben.

(Jer 31:2-4, 9, 11-12). Ezt mondja az Úr: Kegyelmet kapott a pusztában a fegyvertől megmenekült nép, a nyugalma felé tartó Izráel. (3) A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. (4) Fölépítelek még téged, és fölépülsz, Izráel szüze! Fölékesíted még magad, és kézi dobokkal lejtesz majd táncot a vigadozók között! (9) Sírva jönnek, és fohászkodnak, miközben vezetem őket; folyóvizekhez vezetem egyenes úton, amelyen nem botladoznak. Mert atyja vagyok Izráelnek: Efraim az elsőszülöttem. (11) Mert megváltotta az Úr Jákóbot, kiszabadította az erősebb kezéből. (12) Megjönnek majd, és ujjonganak Sion magaslatán, élvezik az Úrtól kapott javakat: a gabonát, a mustot és az olajat, a juhokat és a marhákat. Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és nem hervadoznak többé. /RÚF/ 

Jézus hite

 

Amikor a világtörténelem a végéhez közeledik, úgy jelenik meg Isten népe a hármas angyali üzenet összefüggésében, mint akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét.  

(Jel 14:12). Itt van szükség a szentek állhatatosságára, akik megtartják az Isten parancsait és Jézus hitét. /RÚF/

 A zsidókhoz írt levél felsorol hithősöket, de egyikük hite sem mérhető Jézuséhoz. 

(Mt 26:36-42). Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom. (37) Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett. (38) Akkor így szólt hozzájuk: Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem! (39) Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te. (40) Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: Nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem? (41) Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen. (42) Másodszor is elment, és így imádkozott: Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod. /RÚF/

Amikor Jézus hitével rendelkezünk, ez nem csupán azt jelenti, hogy iránta és Igéje iránti engedelmességben követjük Istenbe vetett bizalmát, hanem azt is, hogy nap mint nap élő, aktív tapasztalatként éljük meg a vele való kapcsolatot. Tisztában kell lennünk azzal, és eszerint is kell élnünk, hogy nem lehet üdvözítő kapcsolatunk Istennel anélkül, hogy Jézus a napi életünk középpontjában lenne. 

Jézus hitével rendelkezni azt jelenti, hogy Ő bennünk van, a hite a szívünkben él, hiszen Ő a hitünk valódi alapja. A mi hitünk olykor meggyengül vagy meginog, de Jézus méltó (Jel 5:9), és mi részesülhetünk az Ő hitében. Ez a hit egyrészt tükröződik saját tapasztalatainkban, másrészt nekünk tulajdoníttatik kegyelmi ajándékaként, amelyben minden hívő részesül. 

(Jel 5:9) És új éneket énekeltek, amely így hangzott: Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet, és felnyisd pecsétjeit, mert megöltek, és véred által megvásároltál Istennek minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből, /RÚF/

White idézet: Isten az örök igazság magasztos alapzatán vezet ki népet a világból – Isten parancsain és Jézus hitén. Az Úr meg fogja fegyelmezni, fel fogja készíteni népét. Nem fognak csoportokra szakadozni, hogy az egyik ebben higgyen, a másik egészen másban, teljesen szembenálló nézetekkel, hogy mind függetlenítse magát a testülettől. A gyülekezetbe helyezett ajándékok és vezető készségek segítségével mindnyájan eljutnak a hit egységére. Ha valaki testvérei nézeteinek semmibevételével alakítja ki a Biblia igazságairól alkotott véleményeit, ha mindenáron a maga eljárását akarja igazolni, ha azt hangoztatja, hogy joga van külön állásponthoz, sőt másokra is rá akarja erőltetni azokat, az illető hogyan tehetne eleget Krisztus imájának? De ha mindenki csak támad, mind ragaszkodva jogához, hogy abban higgyen, s azt hirdesse, ami neki tetszik – tekintet nélkül a testület hitére –, hol lesz már akkor az összhang, mely Krisztus és Atyja közt létezik, s amiért Krisztus könyörgött, hogy megvalósuljon testvérei között? 

Isten népet vezet ki, akiket a hit egyetlen nagyszerű alapzatára helyez – Isten parancsaira és Jézus bizonyságtételére. A bibliai igazságok összefüggő, világos és töretlen láncát adta nekik. Az igazság mennyei eredetű, s úgy kutattak utána, mintha rejtett kincset kerestek volna. Úgy ásták fel, hogy gondosan kutatták a Szentírást, és sokat imádkoztak... 

Isten szíve sosem vágyódott mélyebb szeretettel és szánakozóbb gyengédséggel földi gyermekei után, mint most. Sosem volt idő, mikor Isten készségesebben ne várta volna a kínálkozó alkalmakat, hogy többet tegyen népéért, mint ma. Tanítani fogja és megmenti az általa elrendelt úton való menekülést választókat. A lelki ember felismeri a lelki dolgokat, s mindenütt ott látja Isten jelenlétét, Isten keze művét. 

Az ellenség ravasz és gonosz módszerével kivezette ősszüleinket az Éden kertjéből, az ártatlanságból és tisztaságból a bűnbe és kimondhatatlan nyomorúságba. Azóta is egyre pusztít. Ez utolsó időkben minden erejével és mindennel, ami rendelkezésére áll, az emberek romlásba döntésén mesterkedik. Megragad minden furfangot, hogy félrevezesse, megzavarja és elcsüggessze Isten népét... 

De a meneküléshez előbb el kell fogadnod Krisztus igáját, amit pedig te alkottál magadnak, le kell vetned. Krisztus pusztai győzelme neked is ígéret, hogy nevében győzelmet arathatsz. Egyedüli reményed, üdvösséged, hogy te is győzz, amint Krisztus győzött. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 3. köt., 446-447, 455, 457./old.