Figyelemelterelések és kisértések

 

(Bírák 14:1-20). Egyszer elment Sámson Timnába, és meglátott Timnában egy filiszteus nőt. (2) Hazament, és ezt mondta apjának és anyjának: Láttam Timnában egy filiszteus nőt, kérjétek meg azt nekem feleségül! (3) De apja és anyja ezt felelte neki: Hát nincs feleségnek való a rokon leányok közt vagy egész népemben, hogy a körülmetéletlen filiszteusok közül akarsz feleséget venni? De Sámson így felelt apjának: Őt kérd meg nekem, mert csak ő tetszik nekem! (4) Apja és anyja nem tudta, hogy az Úrtól van ez, és csak ürügyet keres a filiszteusok ellen. Abban az időben ugyanis a filiszteusok uralkodtak Izráelen. (5) Elment tehát Sámson apjával és anyjával együtt Timnába. Amikor a timnai szőlőkhöz értek, egy fiatal, ordító oroszlánnal találta magát szemben. (6) Akkor megszállta őt az Úr lelke, és puszta kézzel kettészakította azt, mintha csak egy kecskegidát szakított volna ketté. De apjának és anyjának nem mondta el, hogy mit csinált. (7) Azután megérkezett, elbeszélgetett azzal a nővel, és az még jobban megtetszett Sámsonnak. (8) Néhány nap múlva ismét eljött, hogy elvegye. Közben letért az útról, hogy megnézze az oroszlán tetemét. Hát az oroszlán hullájában egy méhraj volt és méz! (9) Kiszedte a markába, és útközben azt eszegette. Odament az apjához és anyjához, nekik is adott, és ők is ettek. De nem mondta meg nekik, hogy az oroszlán hullájából szedte ki a mézet. (10) Azután elment az apja ahhoz a nőhöz. Sámson meg lakodalmat tartott ott, az ifjak szokása szerint. (11) Amint meglátták, harminc vőfélyt bíztak meg, hogy legyenek mellette. (12) Sámson ezt mondta nekik: Feladok nektek egy találós kérdést. Ha meg tudjátok fejteni a lakodalom hét napja alatt, és kitaláljátok, adok nektek harminc inget és harminc öltözet ruhát. (13) De ha nem tudjátok megfejteni, akkor ti adtok nekem harminc inget és harminc öltözet ruhát. Ők azt mondták neki: Tedd fel azt a találós kérdést, hadd halljuk! (14) Sámson ezt mondta nekik: Étel jött az evőből, édes jött az erősből. De nem tudták megfejteni a találós kérdést három napon át. (15) A negyedik napon ezt mondták Sámson feleségének: Szedd rá a férjedet, hogy árulja el nekünk a találós kérdés megfejtését, különben megégetünk téged és apád háza népét! Hát azért hívtatok meg bennünket, hogy kifosszatok? (16) Ekkor Sámson felesége odabújt hozzá, és elkezdett így sírdogálni: Mégiscsak gyűlölsz és nem szeretsz engem! Feladtál egy találós kérdést népem fiainak, és nekem se mondod meg a megfejtését. De ő azt felelte neki: Hiszen még apámnak és anyámnak se mondtam meg, hát neked mondjam meg? (17) Így sírdogált hozzá bújva hét napig, amíg a lakodalmuk tartott. Végül a hetedik napon megmondta neki a megfejtést, annyira zaklatta őt. Az asszony pedig elmondta a megfejtést népe fiainak. (18) A város férfiai ezt mondták neki a hetedik napon, mielőtt lement volna a nap: Mi a méznél édesebb, s oroszlánnál erősebb? De ő így válaszolt nekik: Ha nem az én üszőmön szántotok, találós kérdésem ki nem találjátok. (19) Ekkor megszállta az Úr lelke, lement Askelónba, és megölt ott harminc férfit, lehúzta a ruhájukat, és odaadta a ruhákat azoknak, akik a találós kérdést megfejtették. És haragra gyúlva elment apja házához. (20) Sámson felesége pedig hozzáment ahhoz a vőfélyhez, aki Sámson barátja volt. /RÚF/ 

(Bír 16:1, 4, 16-17). Egyszer Sámson elment Gázába, meglátott ott egy parázna nőt, és bement hozzá. (4) Történt ezután, hogy megszeretett egy asszonyt a Szórék-völgyben, akinek Delila volt a neve. (16) Amikor mindennap zaklatta és gyötörte szavaival, Sámson halálosan megunta a dolgot. (17) Feltárta előtte egészen a szívét, és ezt mondta neki: Borotva nem érte soha a fejemet, mert Istennek szentelt názír voltam már anyám méhében is. Ha megnyírnak, odalesz az erőm, elgyengülök, és olyan leszek, mint bárki más. /RÚF/

A nagy küzdelem valóságos, és mindannyian részei vagyunk. A kozmikus harc, amely a mennyben kezdődött, ma mindannyiunk életében szerepet játszik. Sátán tudja, hogy mindent be kell vetnie abban az időben, amelyben élünk, közvetlenül Krisztus visszatérése előtt, ha el akar távolítani minket az Istennel való szoros kapcsolattól. Lehet olyasvalami az életedben, ami elvonja a figyelmedet, ami önmagában egyáltalán nem tűnik rossznak, de annyi idődet és energiádat elveszi, hogy végül Istenre már alig marad. Lehet ez munka, közösségi média, vásárlás, sport vagy étel. Nagyon őszintén szembenézve önmagunkkal látjuk majd, hogy ezek bármelyike, amivel túlzottan, kiegyensúlyozatlanul foglalkozunk, végül Istentől és másoktól veszi el az időt. Az ellenségünk nagyon jól ismeri a gyengeségeinket és a dolgokat, amelyekkel el tud téríteni az Istennel töltendő időtől. Ne feledjük, először Istent kell keresnünk 

(Mt 6:33). Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. /RÚF/, 

... mielőtt belevágunk a napi forgatagba és mindabba, ami ránk vár. Jézus megérti a helyzetünket, de megdorgál a közönyünkért. 

(Jel 3:14-22). A laodiceai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete: (15) Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! (16) Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból. (17) Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: (18) tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. (19) Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! (20) Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. (21) Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján. (22) Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek! /RÚF/

 Habár Isten, emberré is lett, aki érzett fáradtságot, mint mi. 

(Jn 4:6). Ott volt Jákób forrása. Jézus az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. /RÚF/

 Ismerte az élet terheit, amit mi is hordozunk, de könnyebbé tette azáltal, hogy gyakran félrevonult egyedül, Atyjához imádkozni. 

(Mt 14:23). Miután elbocsátotta a sokaságot, egyedül felment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. /RÚF/; 

(Mk 1:35). Nagyon korán, amikor még sötét volt, felkelt, és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. /RÚF/; 

(Lk 5:16). Ő azonban visszavonult a pusztába, és imádkozott. /RÚF/; 

(Lk 6:12). Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát. /RÚF/

 Tisztában volt vele, hogy az Atyával töltött idő a legjobb, amit tehet, ha vissza akarja nyerni az erejét a kísértések elleni harcban. Ez a legjobb és a legbiztosabb út a számunkra is. Sámson elbukott, mert azt hitte, erős. A saját erejében bízott a kísértésekkel szemben. Minden egyes nap, mindannyiunknak harcolnunk kell a bűnnel, miközben a lelkek ellensége igyekszik gyengíteni és tönkretenni a kapcsolatunkat Istennel. Ismeri gyenge pontjainkat, és azokat veszi célba, hogy tompítsa az Istennel való kapcsolatunkat, a bűntudat és az értéktelenség érzésével árasszon el, bármivel, ami a Teremtőtől eltávolíthat. Félre akarja siklatni a gondolkodásunkat, szándékainkat és cselekedeteinket, hogy megvethesse a lábát életünk valamely területén. Ám sose feledd: hitünk segít megállni, a hit pedig Isten Igéjének hallásából származik. 

White idézet: Számtalan arra vonatkozó bizonyíték áll a rendelkezésünkre, hogy Isten egyházában a konkoly együtt növekszik a búzával. A gyülekezetben vannak őszinte keresztények, de vannak lágymelegek is. Nekik is lehetőségük van megismerni az igazságot. Isten Igéje be van mutatva számukra; eljönnek a vacsorára, ahogyan Júdás is jelen volt húsvétkor, csakhogy ugyancsak Júdáshoz hasonlóan ezek az emberek nem táplálkoznak az élet Igéjéből. Senki sem kényszerítheti őket arra, hogy egyék az örök élet Igéjét és munkálják megtérésüket, hogy keresztény tapasztalatra tehessenek szert, hogy végül az igazságra alapozzanak, és abban gyökerezzenek... 

Ne csüggedjünk el, ha a gyülekezeteben vannak jók és gonoszok is. Júdás is a tanítványok közé tartozott. Minden előnyben részesült, amit ember megkaphatott, és bár hallotta az igazságot, valamint a tisztán kijelentett elveket, Krisztus tudta, hogy mindezeket mégsem fogadta el. Nem az igazságból táplálkozott. Az igazság nem vált élete részévé. Igyekezett folyamatosan előtérbe helyezni régi szokásait és magatartását. De Krisztus semmiképp sem akarta erőszakkal eltávolítani Júdást a tanítványok közül... 

Akik valóban igyekeznek szolgálni Istent, nehéz helyzetekbe is kerülhetnek. De ne a kudarcra gondoljatok. Ne beszéljetek a csüggedésről. Bárcsak egyesült erővel teljesítenénk mennyei Atyánk akaratát… Ha keresztények vagyunk, nem követhetjük a világ szabályait. A „meg van írva” legyen állandó mércénk. Ne azzal foglalkozzunk, hogy mit tesznek a törvénytelenségben élők... 

Az emberek úgy viselkednek, mintha szabad utat kaptak volna hatályon kívül helyezni Isten döntéseit. A kritizáló lelkület átvette Isten helyét, átfogalmazta Isten Igéjét. A nemzetek ilyenképpen vannak arra késztetve, hogy igyák Babilon paráznaságának borát. Ezek az emberek úgy igazgatták a dolgaikat, hogy azok megfeleljenek a népszerű végidei hitehagyásoknak. Ha pedig nem tudják aláásni és helytelenül alkalmazni Isten Igéjét, ha nem tudják azokat az emberi gyakorlatokhoz igazítani, akkor áthágják azt... 

Mindazok, akik eleget tesznek Isten Igéjének, gazdag áldásokban részesülnek. Bármilyen nehéz is a kereszt, amit hordozniuk kell, bármilyen veszteségek is érik őket, bármilyen üldözést is kell elszenvedniük, ami akár mulandó életük elvesztéséhez is vezet, bőséges jutalomban fognak részesülni, mivel olyan életet biztosítanak maguknak, amely Isten életéhez fogható. Ha Krisztusért el is veszítik az életüket, olyan életet nyernek, ami örökké tart. A világosság Atyjának vezetésében járnak, ahol nincs változás, sem változásnak árnyéka. Meg fogják látni arcát, és neve a homlokukra lesz írva. – The Upward Look, 35./old. 

A bűn, az evangélium és a törvény

 „Sohasem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem. Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.” (Zsolt 119:93-94)

Vitathatatlanul a bűn a legnagyobb akadálya annak, hogy közeli kapcsolatban éljünk Istennel. Nemcsak elválaszt most tőle de megcsal, árt, felemészt és végül tönkretesz bennünket. A bűn és az önző énünkkel vívott csata a legnagyobb harcunk, amiben valaha részünk lesz, mérhetetlenül nagy, sőt örökkévaló kihatással.

(Ézs 59:2). hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg. /RÚF/

Egyesek elfogadják a bűnt mint az élet természetes részét. Végül is az emberi természetünk része, hogy élvezni akarjuk az élet dolgait. De vajon elfogadhatóbb lesz a bűn csak azért, mert a társadalom megbékélt vele? Talán finomkodva közelítünk ehhez a témához, mert attól félünk, hogy megsértünk valakit, ha a bűnt nevén nevezzük. Csakhogy, ha úgy döntünk, hogy igyekszünk kényelmesen együtt élni vele, végül annál távolabb kerülünk az Istennel való egészséges kapcsolattól. Igen, mindenki bűnös, a gondolataink, a motivációink, a cselekedeteink bántanak másokat, saját magunkat és Istent is. Végeredményben a bűn lerombolja Istennel való kapcsolatunkat, Ő azonban kinyilatkoztatta magát nekünk törvényének ismerete által, amely rávilágít életünk bűneire.

White idézet: Dániel olyan látomást kapott, amelyben a földi hatalmakat a vadállatok szimbolizálták. Ezzel szemben a Messiás országát a bárány jelképezi. Miközben a földi hatalmak a fizikai erő tekintélyével uralkodnak, Krisztus megsemmisít minden fegyvert és erőszaktételt. Királyságát a bukott emberiség felemelése és nemesítése céljából alapította meg.

Az első áldozat bemutatása végtelenül fájdalmasan érintette Ádámot. Fel kellett emelnie a kezét olyan élet kioltására, amit csak Isten adhatott… Amikor megölte az ártatlan áldozatot, megremegett arra a gondolatra, hogy bűne miatt fog Isten szeplőtlen Bárányának vére hullani. E kép láttán mélységesebben és elevenebben tudatosult benne, hogy milyen súlyos a bűne, amit csakis Isten drága Fiának halála tehet jóvá. Csodálta azt a végtelen jóságot, amely ilyen váltságdíjat ad a bűnös megmentéséért.

Az áldozati rendszer előképei és a próféciák csak halvány és homályos ismeretet nyújtottak a zsidóknak arról az irgalomról és kegyelemről, amelynek Krisztus megjelenésével a világba kellett jönnie… A törvény egyedül Jézus által tartható meg. Ennek a törvénynek a megszegése révén az ember bűnt hozott a világba, a bűn pedig halált nemzett. Krisztus engesztelést szerzett az emberek bűnére. Jellemének tökéletességét felajánlotta az ember bűnössége helyett. Magára vette az engedetlenség átkát. Az ószövetségi áldozatok arra az áldozatra mutattak előre, amelyet neki kellett meghoznia. A megölt bárány azt a Bárányt jelképezte, aki elveszi a világ bűneit…

A törvény tökéletes összhangban van az evangéliummal. Az egyik a másik támogatására szolgál. A dicsőséges törvény felébreszti a lelkiismeretet, s arra indítja a bűnöst, hogy érezze át a Krisztusra, mint a bűn kiengesztelőjére való szükségét. Az evangélium felismeri a törvény hatalmát és változhatatlanságát. „A bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által” – mondja Pál. (Róm 7:7) A törvény ismerete által kialakult bűntudat Krisztushoz vezeti a bűnöst. Nyomorúságában az ember rámutathat a Kálvária keresztjén hozott hatalmas érvekre. Hivatkozhat Krisztus igazságára, mert abban minden bűnbánó bűnös részesül. – Isten csodálatos kegyelme, 15./old. (január 7.)

Az Isten törvényeinek való engedelmesség olyan szép jellemet fejleszt ki az emberben, amely összhangban van mindennel, ami tiszta, szent és szeplőtelen. Krisztus evangéliumának üzenete az ilyen ember életéből egyértelművé válik. Mivel elfogadta Krisztus irgalmát és a bűn hatalmából való meggyógyítását, Istennel való kapcsolata helyes mederbe került. Élete megtisztult a hiábavalóságoktól és az önzéstől, telve van Isten szeretetével. Az Isten törvénye iránt tanúsított naponkénti engedelmessége olyan jellemet szerez, amely biztosítja számára az Isten országában rá váró örök életet. – Isten csodálatos kegyelme, 146./old. (május 18.)

Hit által

 (Róm 5:1). Mivel tehát megigazultunk hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. /RÚF/ 

Hit által igazulunk meg (megbocsátást nyerünk és helyreáll a kapcsolatunk Istennel. Szintén hit által szentelődünk meg. (Erőt kapunk, hogy Jézushoz hasonuljunk – 

(Ap.Csel 26:18). Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek. /RÚF/

Amikor Jézust behívjuk az életünkbe, Isten gyermekeivé válunk 

(Jn 1:12). Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, /RÚF/ 

Isten Fiában élünk hit által 

(Gal 2:20). Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. /RÚF/ 

„Látszólag nincs tehetetlenebb, valójában mégis legyőzhetetlenebb, mint az a lélek, aki érzi semmiségét, és teljesen a Megváltó érdemeiben bízik. Ima, valamint Isten Igéjének tanulmányozása által, és mert hiszi, hogy Isten állandóan jelen van, a leggyengébb ember is kapcsolatban lehet az élő Krisztussal, aki fogja kezét és soha nem ereszti el” (Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. 182./old.) 

„Hitüket meg kellett erősíteniük hő imával, böjttel, szívbéli megalázkodással. Meg kellett üresíteniük önmagukat énjüktől, be kellett telniük Isten Lelkével és erejével. Komolyság, hit általi könyörgés Istenhez: kizárólag ez biztosíthatja a Szentlélek segítségét a fejedelemségek és hatalmasságok, e világ sötétségének bírói és a világban lakozó gonosz lelkek elleni harchoz. Hit által teljes függőségbe kerülünk Istentől, fenntartás nélkül odaszentelődünk munkájára”. (Ellen G. White: Jézus élete.  364./old.) 

(Zsid 10:23). a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett. /RÚF/

Isten mindenkinek adja a hit valamilyen mértékét, amely a vele való kapcsolat alapját képezi. Jézus, a hit Szerzője és Bevégzője bemutatta a hit erejét. Amikor a hitünk kicsi, sírva és alázatos szívvel fordulunk hozzá, Isten csodákat tesz az életünkben. (Jer 31:2-4, 9, 11-12) Egyenes úton vezet, hogy ne botladozzunk tovább, és békeséget nyerünk. Jézus a legtökéletesebb példa mindenben, és ha megvan bennünk az Ő hite, az az Ő népének tagjaként azonosít bennünket a végidőben.

(Jer 31:2-4, 9, 11-12). Ezt mondja az Úr: Kegyelmet kapott a pusztában a fegyvertől megmenekült nép, a nyugalma felé tartó Izráel. (3) A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. (4) Fölépítelek még téged, és fölépülsz, Izráel szüze! Fölékesíted még magad, és kézi dobokkal lejtesz majd táncot a vigadozók között! (9) Sírva jönnek, és fohászkodnak, miközben vezetem őket; folyóvizekhez vezetem egyenes úton, amelyen nem botladoznak. Mert atyja vagyok Izráelnek: Efraim az elsőszülöttem. (11) Mert megváltotta az Úr Jákóbot, kiszabadította az erősebb kezéből. (12) Megjönnek majd, és ujjonganak Sion magaslatán, élvezik az Úrtól kapott javakat: a gabonát, a mustot és az olajat, a juhokat és a marhákat. Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és nem hervadoznak többé. /RÚF/