Őrüljetek az Úrban - mindenkor

(Fil 4:4-7). Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! (5) A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel! (6) /RÚF/

 Pál ismét érintette az egység kérdését majd az Úrban való öröm témájára tért át. 

(Fil 4:1-3). Ezért tehát, testvéreim, akiket szeretek, és akik után vágyódom, örömöm és koronám, így maradjatok meg az Úrban, szeretteim! (2) Evódiát intem, és Szintikhét is intem, hogy legyen közöttük egyetértés az Úrban. (3) Sőt téged is kérlek, hűséges munkatársam, segíts nekik, akik együtt küzdöttek velem az evangéliumért, Kelemennel és a többi munkatársammal is, akiknek a neve benne van az élet könyvében. /RÚF/, 

 Hányszor idegeskedtél már olyan dolgok miatt, amelyek végül minden erőfeszítés nélkül éppolyan gyorsan eltűntek, ahogy jelentkeztek? Jézus okkal hangsúlyozta újból és újból, hogy ne aggodalmaskodjunk 

(Mt 6:25-34). Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? (26) Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál? (27) Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? (28) Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, (29) de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. (30) Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek? (31) Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? (32) Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. (33) Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. (34) Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja. /RÚF/; 

(Mt 10:19). Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogyan szóljatok, vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. /RÚF/

 Péter pedig arra emlékeztetett, hogy minden aggodalmunkat és félelmünket átadhatjuk az Úrnak, mert „néki gondja van reátok”. (1Pt 5:7) Valójában a világszerte egyre súlyosbodó problémákkal szembesülve töltsön el bennünket a remény, hogy közel az Úr. 

(Mt 24:33). Így ti is, amikor látjátok mindezt, tudjátok, hogy közel van ő, az ajtó előtt! /RÚF/; Lk 21:28. Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok. /RÚF/;

  (Jak 5:8). Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. /RÚF/

 Az az aggodalom ellenszere mindenben, minden helyzetben, ha hittel elmondunk egy imát. 

(Fil 4:6-7)  Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; (7) és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.

Hinnünk kell abban, amiért imádkozunk, és cselekedjünk úgy, mintha már meg is kaptuk volna, még mielőtt valóban megtörténne! Hiszen „hálaadással” kell Isten elé tárnunk a kéréseinket. Pál még a „könyörgésben” (görögül: deészisz) szót is használja itt, amivel különösen nehéz és sürgető helyzetekre utal. 

(Lk 1:13). De az angyal így szólt hozzá: Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, akit nevezz Jánosnak. /RÚF/; 

(Fil 1:19). mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által. /RÚF/;

(1Tim 5:5) A valóban özvegy és magára maradt asszony pedig Istenben reménykedik, és kitart a könyörgésben és imádkozásban éjjel és nappal. /RÚF/; 

(Jak 5:16). Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. /RÚF/

Imáink még csak „kérések”, de tudjuk, hogy Isten hallja azokat, ha „az ő akarata szerint” (1Jn 5:14) kérjük. Így megnyugodhatunk, békességünk lehet, tudva, hogy a kéréseink Isten kezében vannak.

(Zsolt 29:11). Az Úr erőt ad népének, az Úr megáldja népét békességgel. /RÚF/;

(Ésa 9:6). helyett (Ézs 9:5). Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! /RÚF/;

(Lk 2:14). Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat /RÚF/;

(Jn 14:27). Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen! /RÚF/;

(1Kor 14:33). Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik /RÚF/

 Isten békességét soha nem adhatja meg nekünk a világ, mert az abból fakad, hogy tudjuk: Megváltónk, Jézus által miénk az örök élet ajándéka. 

(Róm 5:1). Mivel tehát megigazultunk hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. /RÚF/;

  (Róm 6:23). Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. /RÚF/ Ez hat az életünk minden területére, és „minden értelmet felülhalad”. 

(Fil 4:7) Pusztán értelemmel nem fogható fel, erre utal az itt használt görög szó, a nousz („értelem”) is.

 White idézet: A kereszténynek abban az örömben v an része, hogy magába szívhatja a kegyelem trónjától áradó örök fény sugarait, amelyek nemcsak saját útjára vetnek fényt, hanem azokéra is, akikkel kapcsolatba kerül. Törekednie kell reményteljes, bátorító, Istent dicsérő, hálás és derűs szavaival jó befolyást gyakorolni környezetére, hogy az emberek tekintetét az égre irányítsa, és segítsen nekik a földi mulandókon túl meglátni az örök, halhatatlan, el nem enyésző örökséget.

 „Örüljetek az Úrban mindenkor – mondja az apostol –, ismét mondom, örüljetek!” Ahol csak megfordulunk, árasszunk mindenhol reményt és keresztényi derűt. Ha így teszünk, a hitetlenek, akik nincsenek Krisztusban, vonzónak fogják találni hitünket, belátják, hogy következetes vallásunk van. Tisztábban kell látnunk a mennyei világot, az országot, ahol fény és öröm honol. Jobban meg kell ismernünk boldog reménységünk teljességét. Ha folyton ebben a reményben örvendezünk, bátorítani fogunk mindenkit, akivel csak találkozunk…

 Dicsőítsük meg Istent egymásnak és a világiaknak mondott hálás, örömteli szavainkkal, de nemcsak a hétköznapi kapcsolatainkban. Keresztények vagyunk, és az Ige arra buzdít, hogy ne hanyagoljuk el a gyülekezeti összejöveteleket, ahol felüdülünk, és a kapott bátorítást másoknak is továbbadhatjuk. A hetenkénti összejöveteleken elmélkedjünk Isten mérhetetlen jóságán, irgalmán és erején, amellyel megvált minket bűneinkből. Arckifejezésünkkel, magatartásunkkal, szavainkkal és jellemünkkel ki kell mutatnunk, hogy jó az Úrnak szolgálni. Ezzel kifejezzük, hogy „Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket.”

 Ima- és társas összejöveteleink legyenek egymás bátorításának és támogatásának különleges alkalmai...Ezt akkor tehetjük meg, ha naponta friss tapasztalatunk van Istennel, és ha bátran beszélünk szeretetéről népe körében...

 Ha többet gondolnánk Jézusra, ha többet beszélnénk róla és kevesebbet magunkról, jobban éreznénk jelenlétét. Ha benne maradunk, megtelünk békével, hittel és bátorsággal, és a gyülekezetben olyan csodálatos tapasztalatokat mondhatunk, hogy testvéreinket felüdíti hiteles és meggyőző bizonyságtevésünk Istenről. Ezek a keresztényi életről szóló igaz vallomások, amelyek Isten kegyelmét dicsőítik, ellenállhatatlan erejükkel megtérésre késztetik a lelkeket.– Krisztusi élet, 220./old., július 25.

Álljatok meg az Úrban

Fil 3:19-21. Kárhozatra jutnak, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek. (20) Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, (21) aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket. /RÚF/

 Eltérően a kereszt ellenségeitől, „akik mindig a földiekkel törődnek” (Fil 3:19), a keresztények a mennyei ország polgárai, Jézus Krisztus az Uruk. Ezt kiemelendő Pál megjegyzi, hogy betegségeknek, gyengülésnek és halálnak kitett „nyomorúságos testünket” (Fil 3:21) szükségképpen át kell változtatnia, hasonlóvá téve Krisztus dicsőséges testéhez, amelyben feltámadt.

Jób 19:25-27. Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, (26) és ha ez a bőröm szertefoszlik is, testem nélkül is meglátom az Istent. (27) Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem valaki más, bár veséim is megemésztetnek. /RÚF/

Lk 24:39. Nézzétek meg a kezeimet és a lábaimat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és nézzetek meg jól! Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van. /RÚF/

1Kor 15:42-44. Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; (43) elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. (44) Elvettetik földi test, feltámasztatik lelki test. Ha van földi test, van lelki test is. /RÚF/

1Kor 15:50-54. Azt mondom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. (51) Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni, de mindnyájan el fogunk változni. (52) Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. (53) Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. (54) Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött! /RÚF/

Kol 3:4. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben. /RÚF/

 Végül „Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál”. (1Kor 15:26) Ez a legnagyobb reményünk, a legfontosabb ígéret, amit Jézusban kaptunk – vége lesz a halál uralmának, és egészen új „dicsőséges” testet is kapunk. (Fil 3:21) Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.

 Luc Ferry egy könyvében arról ír, hogyan lehet „megváltást” találni Isten nélkül. Elég furcsa módon azzal érvel, hogy a „megváltás” a haláltól való félelem legyőzése. Azonban elismeri, hogy a kereszténység „nemcsak a haláltól való félelem fölé képes emelni, hanem a halált is le tudja győzni. Mivel ez az ember egyéni identitásában történik, nem névtelenségben vagy elméletileg, ez tűnik az egyetlen olyan módnak, amely a személyes halhatatlanság valós, meghatározó győzelmét kínálja halandóságunk állapota felett”. (Ferry: A Brief History of Thought. New York, 2011, HarperCollins, Kindle edition, 90./old.) Jelentős beismerés ez egy ateista részéről.

 Pál tehát azt mondja, hogy a mennyei polgárjog része a feltámadás és az egészen új létezésben töltendő örök élet ígérete, amit még elképzelni is alig tudunk most.

 White idézet: Az engedelmesség Isten igazságai iránt, Isten minden szavának megélése elégséges arra, hogy mindannyian megállhassunk e gonosz időkben. Sátán az emberek lelkeivel játszik….

 Mindannyiunk rendelkezésére állnak lehetőségek és előnyök, amelyek révén megerősíthetjük erkölcsi és lelki erőinket. Az elmét fejleszteni és nemesíteni kell, hogy a mennyei dolgokra tudjon összpontosítani… Ha az elme nem a menny felé irányul, a kísértésben Sátán könnyű prédájává válhat, aminek következtében olyan világi tervekkel és ügyekkel kezd el foglalkozni, amelyeknek semmi közük Istenhez. Aztán ebbe a munkába fekteti minden lelkesedését, odaadását, megfékezhetetlen energiáit és égő vágyait, miközben az ördög távolról figyeli őt és nevet, látva kitartását és küzdelmét egy olyan cél érdekében, amit sosem fog elérni… Sátán kitalált tervei és cselszövései csapdába ejtik a lelket, és szegény becsapott emberek bekötött szemmel haladnak tovább saját romlásuk útján...

 Sátán csapdái és álnokságai ellen egyetlen védelmünk van: a Jézusban található igazság. A szívbe elhintett igazság, amit virrasztással és imával ápolnak, és amit Krisztus kegyelme táplál, biztosít tisztánlátást számunkra. Az igazságnak a szívben kell maradnia Sátán álnok kísértései ellenére is, ezért neked és nekem is meg kell tapasztalnunk azt, hogy az igazság megtisztít, vezérel és áldást szerez a lelkünknek...

 Az ellenség a nyomdokainkban jár, ezért, ha meg akarunk állni külső és belső kísértéseivel szemben, akkor meg kell bizonyosodnunk arról, hogy az Úr oldalán állunk, hogy az Ő igazsága lakozik a szívünkben, hogy az Úr védelmezi a lelkünket, Ő kész figyelmeztetni bennünket, és bármely ellenséggel szemben fellépésre indítani. E láthatatlan ellenségek közepette ilyen védelem nélkül olyanok lennénk, mint a fa, amelyet kitép a szélvész. De ha Krisztus a lelkünkben lakozik, az Ő ereje által megerősödhetünk. – That I May Know Him, 301./old.

 Az erő gyakorlat által növekszik. Aki Istentől nyert képességét kihasználja, tapasztalni fogja növekedését a jobb szolgálatra. Aki semmit sem tesz Isten ügyéért, nem növekedhet kegyelemben és az igazság megismerésében. Ha egy egészséges ember ágyban feküdne, és vonakodna használni a tagjait, csakhamar elveszítené erejét azok használatára. A keresztény is, aki nem gyakorolja Istentől nyert ereje használatát, nemcsak, hogy nem növekedik Krisztusban, hanem elveszti még azokat a képességeket is, amelyeknek birtokában volt; lelkileg megbénul. Ellenben, aki Isten és embertársai iránt való szeretetből igyekszik mások segítségére lenni, az meggyökerezik, megerősödik és megszilárdul az igazságban. Az igazi keresztény az Istenért folytatott munkájában nem engedi magát pillanatnyi indulatoktól elragadtatni, hanem csak alapelvektől vezettetni, éspedig nemcsak egy napra vagy egy hónapra, hanem egy egész életre.

 Bárcsak mindenki megfelelően tudná értékelni Istentől kapott képességeit! Krisztus által megmászhatjátok az előrejutás lépcsőfokait, és teljes lényeteket az Ő vezérlete alá vonhatjátok… Saját erőtökből semmit nem tehettek, Jézus Krisztus kegyelme által viszont úgy használhatjátok fel képességeiteket, hogy az mind a saját, mind pedig mások számára áldást jelentsen. Támaszkodj Jézusra, aki megsegít abban, hogy szorgalmasan végezd a munkáját, és végül elnyerd az örök élet jutalmát. – Isten csodálatos kegyelme, 306./old., október 25.

Példaképek

 

Mindannyiunknak voltak vagy vannak példaképeink, emberek, akiket csodálunk, akiknek a példáját követni akarjuk. Különösen fontos, hogy a gyerekeknek jó példaképeik legyenek, ideális esetben az édesapjuk vagy az édesanyjuk. Aztán ahogy nőnek, más példaképeket választanak, talán azt, aki a számukra vonzó életpályához kötődik, vagy akinek az életrajzát elolvasták. Annak is utánajárhatnak, hogy a különböző bibliai szereplők hogyan küzdöttek meg a nehézségeikkel, amit aztán összevethetnek a saját életükkel. A mai média sajnos sokszor rossz példaképeket mutat. Bombáznak bennünket celebek kattintásvadász, pikáns történeteivel, zavaros életük problémáival. Pál levelének címzettjei Filippiben természetesen nem használták az internetet, mégis hasonló kihívásokkal szembesültek. A világ, amelyben Pál élt, velejéig romlott, erkölcstelen és gonosz volt, ahogy ma a miénk is az. Mindig rengeteg volt a gonoszság, és lesz is – legalábbis a vég idejéig. A kérdés azonban számunkra az, hogy mi hogyan viszonyulunk ehhez.

 (Fil 3:17-19). Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. (18) Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők Krisztus keresztjének ellenségei; (19) kárhozatra jutnak, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek. /RÚF/

 Ne feledjük, hogy Pál szeretetet tanúsít azok iránt, akikkel nem ért egyet – sír miattuk! Figyeljük meg azt is, hogy nem a saját ellenségeinek nevezi őket, hanem azt mondja: „a Krisztus keresztjének ellenségei”. (Fil 3:18) 

Tisztában volt vele, hogy sokkal nagyobb volumenű kérdések forogtak kockán: pl. hogyan dönti le a válaszfalakat a kereszt és állít egy szintre mindannyiunkat, hiszen bűnösök vagyunk és szükségünk van a Megváltóra.

 (Ef 2:11-14). Emlékezzetek tehát arra, hogy ti egykor pogányok voltatok, úgynevezett körülmetéletlenek a körülmetéltek szerint, akik viszont azért nevezik magukat így, mert testükön emberkéz által körül vannak metélve. (12) Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. (13) Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közel kerültetek Krisztus vére által. (14) Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést /RÚF/

 Azt sem téveszthetjük szem elől, hogy Pál a jó és nem a rossz példa követésére buzdítja a Filippiben élő hívőket: nézzék meg jól, kinek az életmódja hasonlít az övére. Érdekes, hogy a Római levélben is hasonló kifejezésekkel óv azoktól, akik „szakadásokat és botránkozásokat okoznak azzal a tanítással szemben, amelyet tanultatok. Tartózkodjatok tőlük” (Róm 16:17), /ÚRK/ 

Azt írja róluk, hogy „az ilyenek nem a mi Urunk Jézus Krisztusnak szolgálnak, hanem csak a hasuknak” (Róm 16:18), /ÚRK/

 Természetesen egyedül Jézus a tökéletes minta, de azért vannak mások is, akik legalább egy-egy területen jó példaképek lehetnek. Te milyen példát mutatsz az embereknek?

 White idézet: Ámbár Isten népe – az igazi Izráel – szétszóródott a népek és nemzetek között, itt a Földön csak vándorként él, mert állampolgárságuk valójában nem itt a Földön, hanem a mennyekben van.

 Az Úr családjába bekerülés feltétele a világból kijövetel, elkülönülés annak minden szennyező befolyásától. Isten népének nem lehet köze a bálványimádás egyetlen formájához sem. Magasabb szintre kell eljutniuk. El kell különülnünk a világtól, hogy majd Isten ezt mondhassa nekünk: „Befogadlak a királyi családom tagjaként és a mennyei király gyermekeként.” Az igazság híveiként cselekedeteinknek élesen el kell ütnie a bűntől és a bűnösöktől. A mi hazánk a mennyben van.

 Világosabban meg kell értenünk Isten ígéreteinek értékét, és jobban kellene értékelnünk azt a tiszteletet, amelyben Isten részesít bennünket. A Mindenható semmi mással nem tisztelhetné meg jobban a halandókat annál, minthogy a családjába fogadja őket, és abban a kiváltságban részesíti őket, hogy Atyjuknak nevezhetik Őt. Semmi lefokozás nincs abban, hogy Isten gyermekeivé válhatunk.

 E világon idegenek és zarándokok vagyunk. Feladatunk, hogy várakozzunk, őrködjünk, imádkozzunk és dolgozzunk. Isten Fiának vére vásárolta meg egész valónkat, lelkünket, szívünket és minden tehetségünket. Bár nem tartjuk kötelességünknek, hogy a zarándokok ruhájába öltözzünk, de rendes, szerény öltözéket választunk az ihletett Ige tanításai szerint. Ha szívünk Krisztus szívével egyesül, legbensőbb kívánságunk az lesz, hogy az Ő életszentségét ölthessük fel. Semmit sem veszünk magunkra, ami a figyelmet felkeltené, vagy megbotránkozásra adna okot.

 Kereszténység! Milyen kevesen ismerik e szó valóságos jelentőségét! Nem olyasmi, amit csak úgy felölthetünk magunkra. Azt jelenti, hogy életünk Jézus életével egybeforrt. Azt jelenti, hogy Krisztus életszentségének öltözékét hordjuk.

 A menny leendő lakói a Föld legjobb polgáraiból kerülnek ki. Ha pontosan látjuk kötelességünket Isten irányába, akkor az embertársaink iránti kötelességünk is egyértelmű lesz. – Isten csodálatos kegyelme, 57./old., február 18.

 Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a példánk alapján úgy tűnjön, hogy jóváhagyjuk a rossz cselekedeteket. Van mennyország, amit el kell nyerni, és pokol, amit el kell kerülni. A hívők nagy gyülekezeteiben... nagy veszély van arra, hogy lesüllyed a mérték. Ahol sokan összegyűlnek, ott egyesek hajlamosabbak gondatlanságra és közömbösségre, mintha elszigetelten, egyedül lennének. De még kedvezőtlen körülmények között is figyelhetünk az imádságra, és olyan példát mutathatunk az istenfélő beszélgetésben, amely erőteljes bizonyságtétel lesz az igazak... számára. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy úgy beszéljünk, hogy azzal elkedvetlenítjük zarándoktársainkat a keresztény úton. Krisztus azért adta életét, hogy mi vele együtt élhessünk dicsőségben. Az örökkévalóságon keresztül fogja viselni a kegyetlen szögek nyomát a kezén, amikkel a golgotai keresztre szegezték...

 Mi most a jövőre, az örök életre készülünk; és ha hűségesek vagyunk, hamarosan látni fogjuk, amint Istenünk városának kapui csillogó zsanérjaikon kinyílnak, hogy az igazságot megtartó nép beléphessen örök örökségébe. – Mennyei helyeken, 299./old., október 19.