Az élet vihara

Jézus azzal töltötte a napját, hogy hatalmas tömegnek beszélt a Galileaitenger partján. Szavai sokáig visszhangzanak az emberek elméjében, egészen az örökkévalóságig. Amint az este elérkezett, Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy „Menjünk át a túlsó partra”. (Mk 4:35) Tudta, hogy jön a vihar, mégis azt mondta nekik, hogy induljanak el. Fontos dolgot akart a legközelebbi követőinek megtanítani az életről. Valószínűleg tudod, mi következett ezek után. 

(Mk 4:35-41). Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: Menjünk át a túlsó partra! (36) Ők pedig otthagyva a sokaságot, csatlakoztak hozzá, minthogy ő már a hajóban volt; de más hajók is követték őt. (37) Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. (38) Ő pedig a hajó hátsó részében a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk? (39) Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett. (40) Akkor ezt mondta nekik: Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek? (41) Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki? /RÚF/ 

Gondolkodj el a következő pontokon! 

1. Jézus aludt valamin, ami talán az egyetlen párnaszerű dolog lehetett a hajón. A halászhajókon egy helyen volt ilyen, a hajó hátuljában, amin a kormányos ült. Ő vezette a hajót a helyes irányba. Tehát úgy néz ki, Jézus volt a „vezető” helyén, de Ő elaludt a kormánykeréknél.  

2. Nem minden tanítványnak volt újdonság a hajózás. Péter, János és Jakab tapasztalt halászok voltak. Jól ismerték a Galileai-tengert, és tudhatták, mit kell tenni vihar esetén. 

3. Ez az egyetlen feljegyzés az evangéliumokban, ahol Jézus alszik. Éppen életük egyik legrosszabb viharában, amikor a tanítványok megrémültek, és azt gondolják, hogy meg fognak halni, Jézus alszik a hajó hátsó részében. 

4. A tanítványok reakciója életük krízisére, hogy „Nem törődsz velünk?” Megkérdőjelezik Jézus jellemét és szeretetét. Nem pontosan ugyanezt tesszük mi is gyakran nehéz időkben?

A reménytelenség közepette, amikor igyekszünk megvédeni magunkat (mint a tanítványok tették), máskor pedig, amikor fájdalmat és veszteséget érzünk, elkezdjük megkérdőjelezni Isten szeretetét és törődését, kétségeink támadnak. Azt gondoljuk, hogy egy bizonyos módon kellene fellépnie az érdekünkben, a mi elképzelésünk szerint, ahogy saját emberi nézőpontunkból látjuk. Ám a mi esetünkben is úgy van ez, mint a tanítványokkal, hogy Isten az élet viharaiban képes a legnagyobb csodáit láttatni velünk. Ő mindig hű marad, akkor is, amikor nem pontosan látjuk, mit tesz, ezért nem is értjük. Velünk van a viharainkban, lecsendesítheti azokat, amikor mi képtelenek vagyunk rá.

White idézet: Urunk végrendeletet hagyott hátra, mielőtt kínhalált szenvedett volna a keresztfán. Nem volt ezüstje, aranya vagy háza, amit örökül hagyhatott volna tanítványaira. Földi javak tekintetében szegény ember volt. Azonban tanítványaira sokkal értékesebb örökséget hagyott, mint amit földi uralkodó hagyhatott volna alattvalóira. „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek” – mondta –, „nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” 

Azt a békességet hagyta rájuk, amely egész földi élete alatt elkísérte, és vele maradt szegénységben, szenvedésben és üldöztetésben, és nem hagyta el Gecsemáné-kerti haláltusájában és a kegyetlen keresztfán sem. 

Habár támadások kereszttüzében zajlott a Megváltó élete e földön, mégis békével teli élet volt. Miközben dühödt ellenségei állandóan követték, ezt mondta: „És aki küldött engem, énvelem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek.” A sátáni düh kitörő viharai sem tudták megingatni az Istennel való tökéletes közösség nyugalmát. Krisztus ezt mondja: „az én békességemet adom néktek.” 

Akik szó szerint elhiszik Krisztus szavait, lelküket rábízzák, életüket az Ő vezetése alá helyezik, megtalálják ezt a békét és nyugalmat. A világon semmi el nem keserítheti őket, mert maga Jézus örvendezteti meg híveit jelenlétével. A teljes nyugalom a teljes elfogadásban rejlik. Az Úr mondja: „Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel tebenned bízik.” 

Emberi tapasztalatunk az Ige szavainak igaz voltáról tanúskodik: „És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, amely nem nyughatik” ... A bűn feldúlta békénket... Senki sem képes uralni szíve zsarnoki szenvedélyeit… Ám az, aki nyugalmat parancsolt a Galileaitenger habjainak, a „béke” szót minden egyes ember javára mondta ki. Akármilyen hevesen tombolna az orkán, akik az „Uram, ments meg!” kiáltással fordulnak Jézushoz, megmenekülnek. Kegyelme a lelket megbékélteti Istennel, lecsendesíti az emberi szenvedélyek tusáját, és a szív megnyugszik szeretetében. „Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.” 

Amely szív összhangban van Istennel, abban mennyei békesség honol, és mindenhol érezteti jótékony befolyását. A béke lelkülete üdítő harmatként száll a földi vívódásoktól zaklatott és elgyötört szívekre. – Krisztusi élet, 278./old. (szeptember 21.) 

Jézus Krisztus tökéletes igazsága a fehér ruha

A szép ruha igen gyakran a viselője gazdagságára mutat világunkban. Egyesek azt mondják: „Azért öltözöm így, hogy megmutassam, ki vagyok.” A menny szemében azonban elhomályosul minden az Istennel való kapcsolatunkon kívül. 

(Mt 6:19-21). Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok betörnek, és ellopják, (20) hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el. (21) Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is. /RÚF/

Jézus tökéletes igazságának köntöse kell, hogy betakarja, elfedje személyiségünket. 

(Mt 22:1-14). Jézus ismét példázatokban beszélt hozzájuk: (2) Hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. (3) Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. (4) Ekkor újabb szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ünnepi lakomát, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van, jöjjetek a menyegzőre! (5) De némelyek, ezzel mit sem törődve, elmentek: egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. (6) A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. (7) A király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. (8) Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. (9) Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre! (10) A szolgák ki is mentek az utakra, összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. (11) Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve, (12) és így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád! Az pedig hallgatott. (13) Akkor a király ezt mondta szolgáinak: Kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. (14) Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak. /RÚF/ 

Az esküvői ruha nélkül megjelent embert Jézus „barátomnak” nevezte, és annak ellenére, hogy ő nem felelt, bizonyára volt közöttük kapcsolat. A férfi biztosan tudott a köntösről, csak úgy döntött, nem veszi fel. Jézus jelleme tökéletes és hibátlan, és felajánlja mindenkinek, „hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba” (Jel 19:8), amelyen nincs „szennyfolt vagy ránc vagy valami hasonló” (Ef 5:27, ÚRK) 

A fehér ruha „Krisztus igazsága, hibátlan jelleme, amelyben hit által mindenki részesül, aki elfogadja Krisztust személyes Megváltójaként”. (Ellen G. White: Krisztus példázatai. 212./old.) 

Ádám és Éva lágy fénnyel tündöklő fehér ruhát viselt a bűnbeesés előtt. Miután viszont vétkeztek, rájöttek, hogy meztelenek (1Móz 3:7). Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy meztelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak. /RÚF/, és a fügefa leveleiből készítettek öltözett maguknak. Ezután Isten az általuk készített „ruhát” állati bőrökre cserélte le. Az új ruha áldozati állatok bőréből készült. Hasonlóképpen, amikor elfogadjuk Jézus áldozatát, az általa felkínált igazság köntösét vesszük át. „Szégyellve mezítelenségüket, egymáshoz varrt fügefalevelekkel próbálták a mennyei öltözéket pótolni… Az ember nem találhat ki semmi olyat, amivel ártatlanságának elvesztett palástját helyettesíthetné. Akik Krisztussal és az angyalokkal együtt ülnek a Bárány menyegzői vacsoráján, nem viselhetnek fügefalevél öltözéket, sem köznapi ruhát. Csak a Krisztus által kínált ruha teheti az embert alkalmassá arra, hogy megjelenjen Isten előtt. Ezt az öltözéket – saját igazságának palástját – helyezi Krisztus minden bűnbánó, hívő lélekre”. (i. m. 213./old.) 

White idézet: Amikor az ember nem az emberi hiányosságokat, hanem Jézust látja, a jelleme átalakul. Tekintetét Krisztusra szegezi, akire úgy tekint, mint Isten dicsőségét sugárzó tükörre, és szemlélve elváltozik dicsőségről dicsőségre az Úrnak Lelke által... 

Ne keresd mások hibáit, hanem határozottan tekints Krisztusra. Tanulmányozd alázatos szívvel az Ő életét és jellemét. Ne csak arra törekedj, hogy még inkább megvilágosodjál, hanem arra, hogy legyél lelkesebb, hogy megláthasd az előtted álló lakomát, ahol eheted és ihatod Isten Fiának testét és vérét, ami az Ő Igéje. Az élet Igéjéből és az élet Kenyeréből táplálkozva megízlelheted az eljövendő világ erejét, és új teremtéssé válhatsz Jézus Krisztusban. Ha elfogadod ajándékait, megújulsz a szentségre, és kegyelme gyümölcsöt fog teremni számodra Isten dicsőségére. 

A Szentlélek kinyilatkoztatja Krisztust az elme számára, a hit pedig szorosan Krisztusba kapaszkodik. Ha Krisztus a személyes Megváltód, akkor tapasztalatok által felismered a golgotai kereszten érted hozott nagy áldozat értékét. Krisztus Lelke munkálkodik a szívedben, átváltoztat az Ő képmására, mivel a Lélek krisztusi modell alapján fáradozik. Isten az Ige munkálkodása, az Ő gondoskodása és lélekben véghezvitt munkája révén hasonlóvá teszi a lelket Krisztushoz. 

Szíved birtokolja Krisztust, ez legyen elsőrendű feladatod, utána pedig olyannak kell megismerned Őt, mint aki teljes mértékben üdvözítheti azokat, akik Őhozzá járulnak. Az Úrért szívből végzett szolgálatod az Ő nevét magasztalja és a szent dolgokra összpontosít, miközben elméd befogadja a szent Ige által kinyilatkoztatott létfontosságú igazságokat. 

A jóság, az alázat, a szelídség, a türelem és a szeretet krisztusi jellemtulajdonságok. Ha Krisztus Lelke lakozik benned, akkor a jellemed az Ő jelleme alapján átalakul. – That I May Know Him, 94./old. 

A hívőt az igazi szentség egyesíti Krisztussal és embertársaival a kedves szeretet kötelékében. Ez az egység azt eredményezi, hogy a szívben szüntelen a Krisztus szeretetéhez hasonló szeretet él, és folyamatosan kiárad mások irányába. 

Fontos, hogy minden ember olyan tulajdonságokkal rendelkezzen, amely meghatározta Krisztus tökéletes jellemét – szeretet, türelem, együttérzés és jóság... 

Végzetes tévedés azt feltételezni, hogy az ember rendelkezhet az örökkévalóságba vetett hittel anélkül, hogy szeretné embertársait, és anélkül, hogy rendelkezne Krisztushoz hasonló szeretettel. Aki szereti Istent és embertársát, az világossággal és szeretettel van tele. Isten őbenne és embertársaiban lakozik. A keresztények azért szeretik embertársaikat, mert értékes lelkek ők is, akikért Krisztus meghalt. Nincs szeretet nélküli keresztény, mivel „Isten a szeretet”. – This Day with God, 272./old. (szeptember 20.) 

Az Úr kegyelmes, irgalmas, késedelmes a haragra

 

Amikor érezzük bűneink súlyát és engedjük, hogy a Szentlélek a kereszt lábához vezessen, kérhetjük Isten bocsánatát, tudva azt, hogy 

„Irgalmas és könyörülő az Úr, késedelmes a haragra, és nagy a kegyelme”. (Zsolt 103:8), /ÚRK/ 

Ugyanez a vers Isten szájából is elhangzott, nemsokkal azután, hogy a választott nemzet megszomorította. 

(2Móz 34:1-10). Azután azt mondta az Úr Mózesnek: Faragj két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat! Én pedig majd felírom a táblákra azokat az igéket, amelyek az előbbi táblákon voltak, amelyeket összetörtél. (2) Reggelre légy készen! Aztán jöjj fel reggel a Sínai-hegyre, és állj ott elém a hegy csúcsán! (3) Ne jöjjön fel veled senki, ne is mutatkozzék senki az egész hegyen, se juhok, se marhák ne legeljenek a hegy tövében! (4) Faragott tehát Mózes két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, majd korán reggel fölment a Sínai-hegyre, ahogyan megparancsolta neki az Úr, és kezében vitte a két kőtáblát. (5) Ekkor leszállt felhőben az Úr. Mózes pedig odaállt mellé, és segítségül hívta az Úr nevét. (6) Elvonult előtte az Úr, és így mondta azt ki: Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! (7) Megtartja irgalmát ezer nemzedéken át, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket. Bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat és a fiak fiait is három, sőt négy nemzedéken át. (8) Mózes sietve a földig hajolt, leborult, (9) és ezt mondta: Ó, Uram, ha elnyertem jóindulatodat, járj közöttünk, Uram! Mert bár keménynyakú nép ez, bocsásd meg mégis bűnünket és vétkeinket, és tégy tulajdonoddá bennünket! (10) Az Úr pedig ezt mondta: Én most szövetséget kötök. Olyan csodákat teszek egész néped előtt, amilyenek nem történtek sehol a földön, egyetlen nép között sem. Meglátja majd az Úr tetteit az egész nép, amely között vagy, mert veled együtt félelmetes dolgokat fogok véghezvinni. /RÚF/ 

Az Úr kegyelmes, irgalmas, késedelmes a haragra és bőséges a kegyelmében. Pontosan ez az oka annak, hogy miért halt meg Jézus a kereszten – így a kapcsolatunk Istennel újra helyes mederbe kerülhet. 

Ez történik, amikor készek vagyunk felismerni és bevallani bűnünket; amikor azt mondjuk: 

„Ó, Uram, íme, újra itt vagyok, »Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek«!” (Lk 18:13)

Ekkor Jézus – aki már bennünk és értünk dolgozik a Lélek által, még mielőtt hozzá kiáltottunk volna – látja a terheket, amelyeket hordunk, és leveszi a vállunkról. Terheink lekerülnek rólunk a Golgotán, és Jézus nagyon közel van, amikor hozzá térünk, sőt már előtte keres minket a jó Pásztor, az ajtóban áll és kopog. 

(Jel 3:20). Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. /RÚF/ 

Ne tartózkodjunk távol a kereszttől, csak messziről szemlélve Istent! Fussunk Jézushoz, hogy bűneinket és terheinket az Ő igazságára cseréljük!

 (Zak 3:4). Azután ezt mondta az angyal az előtte állóknak: Vegyétek le róla a piszkos ruhát! Neki pedig ezt mondta: Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged. /RÚF/ 

„Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm 6:23)

„A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék. De ahol megnövekedett a bűn, ott bővebben áradt a kegyelem, hogy amint uralkodott a bűn a halál által, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm 5:20-21), /ÚRK/ 

„Isten pedig a hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk” (Róm 5:8), /ÚRK/ 

White idézet: Elizeus, a Megváltóhoz hasonlóan, akinek előképe volt, az emberek közötti szolgálatában a gyógyítás munkáját összekapcsolta a tanítással. Hosszú és eredményes munkásságában mindig odaadóan és fáradhatatlanul támogatta és segítette a prófétaiskolák által végzett fontos nevelési munkát... 

A Gilgálban alapított iskolában tett egyik látogatása alkalmával meggyógyította a mérgezett főzeléket... 

Szintén Gilgálban történt, amikor még tartott az éhség, hogy Elizeus száz embert táplált egy „Baal Sálisából” jövő férfi ajándékából. Ezeket hozta: „Első termésből készült kenyeret: húsz árpakenyeret meg friss gabonát a tarisznyájában.” ... 

Milyen kegyelmes volt Krisztus, hogy szolgája által csodát művelt emberek éhségének kielégítésére! Az Úr Jézus azóta is újra és újra – ha nem is mindig ilyen feltűnően és kézzel foghatóan – betöltötte az emberek szükségletét... 

Isten áldása nyomán lesz a kicsi mennyiség elegendő. Isten keze meg tudja százszorozni a keveset. Készleteiből asztalt terít a kietlenben. Keze érintésével meg szaporítja a szűkös élelmet, hogy elég legyen mindenki számára. Az Ő hatalma szaporította meg a kenyeret és a gabonát a próféta-ifjak kezében... 

Amikor feladattal bíz meg, senki se vizsgálgassa, hogy észszerű-e a parancs, vagy mit eredményezhet engedelmes fáradozása. A kezében levő készlet talán sokkal kevesebbnek tűnik, mint amennyire szükség van, de az Úr kezében a szükségesnél is többnek bizonyul majd. A szolga „odaadta… nekik, azok pedig ettek, és még hagytak is belőle, ahogyan az Úr megmondta”... 

A hálaadással és áldáskéréssel hozzá vitt ajándékot megsokszorozza, amint megszaporította a próféta-ifjaknak és az elcsigázott tömegeknek adott táplálékot. – Próféták és királyok, 240-243./old.