Jn 8,44 • „Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettõl fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.”
Rm 3,12 • „Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.”
1Jn 3,10 • „Erről ismerhető meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő testvérét.”
Sokszor szólunk arról a reménységről, hogy visszanyerjük az istenképűséget – de abba már kevésbé gondolunk bele, honnan indulva is kell azt újból birtokolnunk. A bûneset során sátáni formára változott el a belső világunk: lázadókká, Istent vádolókká lettünk. Mi sem festi le jobban az ember romlottságát, mint az, hogy azok a bűnösök, akikért Isten Fia eljött, kereszthalálra adták Õt. Melyek Sátán tulajdonságai? Lázadó, végtelenül önző, rosszindulatú, rágalmazó, embergyilkos, nincsen benne igazság (nem képes semmilyen jó és igazságos cselekedetre). Ugyanezek a jellemzők felbukkannak az Igében és a való életben is mint az emberek jellemzői. A „test”, a megromlott emberi természet megjavíthatatlan, ezért új életre van szükségünk Istentől, amely felülírja ezt a természetet, erőtelenné teszi, uralma alá hajtja.
Noha isteni természetben is részesülünk a Szentlélek által, ez még nem válik automatikusan életté, életgyakorlattá. Mit jelent ez a különbség? Az isteni természet a késztetést adja a jóra, világosságot ad. Ám ha ez megvan, nekem döntenem kell(ene) az igazság mellett, s azután a végrehajtáshoz is felülről kell erőt nyernem. Amikor az életről beszélünk, ez a belső hozzáállás mellett főként a véghezvitelt jelenti. Isten munkája az, hogy akarata és törvénye szerint járjunk, Õ viszi véghez, a mi részünk a döntés és Isten jelenlétének igénylése. Együtt lépve megy végbe a jó, egybefonódva válik cselekedetté – de feltétlenül azzá kell válnia! Elméleti kereszténység nem létezik. A juhok és a kecskék példázatából is látható, hogy Jézus nem azt kéri számon, mit szerettünk volna megtenni, hanem hogy mi vált valósággá és cselekedetté.
„Komolyan meg kell fontolnunk a kérdést: megaláztuk-e magunkat Isten előtt, hogy a Szentlélek átformáló erejével tevékenykedhessen általunk? Nekünk mint Isten gyermekeinek előjogunk, hogy a Szentlélekkel együtt dolgozzunk. Akik az énjüket megfeszítették, akik megtört szívűek, azokat a Szentlélek birtokába veszi és tisztességre méltó eszközökké teszi. Olyanok az Õ kezében, mint az agyag a fazekas kezében. Jézus Krisztus az ilyen nőknek és férfiaknak lelki, fizikai és erkölcsi erőt ad. A Lélek kegyelme szilárdságot ad a jellemnek. Az ilyen emberek jó befolyást gyakorolnak másokra, mert Krisztus lakozik a szívükben.
Ha ez az átformáló erő nem hatja át gyülekezeteinket, ha nem következik be az Isten Lelke általi ébredés, a gyülekezeti tagokat összes hitvallásuk sem teszi keresztényekké. Vannak még bűnösök Sionon, akiknek szükségük van arra, hogy drága kincsként őrizgetett bûneikbõl megtérjenek. Míg ezek a bűnök láthatóak, és nem távolítják el azokat a szívükből, míg a Lélek befolyása át nem alakít minden hibát és visszataszító jellemvonást, addig Isten nem tudja hatalmasan kinyilatkoztatni önmagát. Több remény van az olyan ember felől, aki nyíltan vétkezik, mint aki igaznak vallja magát, miközben nem tiszta, szent és makulátlan…
Ki az, aki kész Isten kezébe helyezni önmagát? Ki az, aki öszszetöri dédelgetett bálványait, és megengedi Krisztusnak, hogy megtisztítsa a templomot, kiűzze belőle a vásárlókat és az eladókat? Ki készült fel arra, hogy beengedje Jézust a lelkébe, hogy megtisztítsa mindentől, ami elhomályosítja és tönkreteszi? A mérce adott: »Legyetek azért tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.« (Mt 5,48) Isten figyelmezteti és hívja a férfiakat és nőket, hogy űzzék ki szívükből az ént – így a Szentlélek akadálytalanul beléphet oda. Hagyj fel azzal, hogy magad próbáld elvégezni a munkát! Kérd Istent, hogy dolgozzék benned és általad, míg te is elmondhatod az apostol szavait: »Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.«” (Ellen G. White: Manuscript Releases, I., 366–367. o.; „A Szentlélek eljő reátok”, 51. o.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése