Krisztus magasztaltatik

 (Fil 1:19-20). mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által. (20) Ezért szívemből várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok. /RÚF/

 Pál nem volt bűnöző, mégsem ekkor börtönözték be először, nem volt ismeretlen számára az üldözés. A Korinthusban élőknek így összegezte addigi szenvedéseit: „többször bebörtönöztek, többször megvertek, gyakran kerültem halálos veszedelembe. A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján. Háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjjel nappal hányódva a tengeren. Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem körében, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis testvérek között, fáradságban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhségben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben”. (2Kor 11:23-27), /ÚRK/

 (2Kor 11:28) Nehogy azt higgyük, hogy a szenvedései körül forogtak a gondolatai! Pál azonnal hozzáteszi: „Mindezek mellett ott van naponkénti zaklatásom, az összes gyülekezetek gondja”  /ÚRK/

 (1Kor 4:14-16). Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem azért, hogy intselek, mint szeretett gyermekeimet. (15) Ha tanítómesteretek sok ezer volna is Krisztusban, atyátok azonban nincs sok: mert az evangélium által én vagyok a ti atyátok Krisztus Jézusban. (16) Kérlek tehát titeket: legyetek az én követőim! /RÚF/

(Gal 4:19). gyermekeim, akiket újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek Krisztus. /RÚF/

(1Thessz 2:10-11). Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek. (11) Aminthogy azt is tudjátok, hogy mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenként /RÚF/

(Filem l:10). Kérlek pedig téged az én fiamért, akit a fogságban szültem, Onészimoszért /RÚF/

 Mint Jézus, aki mindent megtett a megváltásunkért, Pál is elmondta: „nagyon szívesen hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom értetek” (2Kor 12:15), /RÚF/. 

Ám paradox módon, minél inkább Jézuséra emlékeztetnek valakinek a tettei, lesznek olyanok, akik annál kevésbé szeretik vagy értékelik őt. „De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak”. (2Tim 3:12) 

Mégis a hűséges keresztények dicsőíthetik a legerősebben Istent és mutathatják be az evangélium igazságát. (Fil 1:7). Így kell gondolkoznom mindnyájatokról, mert szívemben hordozlak titeket, mivel fogságomban is, az evangélium védelme és megerősítése közben is mindnyájan együtt részesültök velem a kegyelemben. /RÚF/ 

„Hosszú és igazságtalan fogsága alatt Pál türelme és derűje, bátorsága és hite állandó prédikáció volt”. (Ellen G. White: Az apostolok története.  305. o.)

 White idézet: A Bibliának kevés elismerő szava van az emberekről. Kevés helyet biztosít a legjobb emberek erényeinek felsorolására, akik valaha is ezen a földön éltek. A Biblia ezt szándékosan teszi. Ez az eljárás tanítást tartalmaz. Minden jó tulajdonság, amellyel az emberek rendelkeznek, Isten ajándéka. Jócselekedeteiket Isten kegyelmével Krisztus által viszik véghez. Mivel mindent Istennek köszönhetnek, egyedül Őt illeti a tisztelet mindazért, amivé lettek és amit tesznek; ők pedig csak eszközök a kezében. Sőt mi több – mivel a Biblia minden leckéje tanítja –, veszélyes dolog dicsérni vagy felmagasztalni az embereket; mert ha valaki szem elől téveszti az Istentől való teljes függőségének tényét, és saját erejében bízik, biztos, hogy elbukik. Az ember olyan ellenségekkel küzd, amelyek erősebbek nála… Lehetetlen a saját erőnkkel megállni a küzdelemben. Mindaz, ami eltereli gondolatainkat Istenről, ami önmagunk felmagasztalásához vagy önmagunktól való függőségünkhöz vezet, a vereségünk útját készíti elő. A Biblia az emberi erőben való bizalmatlanságot igyekszik belénk nevelni, és arra bátorít, hogy bízzunk az isteni erőben.

 A valóban megtért ember felülről kapja a világosságot. Lehet, hogy félremagyarázzák, meghamisítják a szavait, az indítékait, a tetteit. De ezt sem bánja, mert magasztosabb érdekeire összpontosít. Nem gondol pillanatnyi kényelmével, nem vágyik feltűnésre, nem áhítozik az emberek dicséretére. Reménysége a mennyre összpontosul, egyenesen halad előre, szeme Jézusra tekint. Azért teszi a jót, mert helyes.

 Jézus Krisztus követői nem személyes dicsőségükre tesznek jót, hanem annak dicsőségére, akinek a kegyelme és hatalma által jót tehettek. Minden jó cselekedetet a Szentlélek ereje vezérel, és a Lélek nem az ajándékot kapó személy felmagasztalására adatott, hanem hogy felmagasztalja az Adományozót. Ha Krisztus világossága ragyog a lélekben, az ajkakról dicsőség és hála száll fel Istenhez. Az ima, a kötelességek teljesítése, a jóindulat és az önmegtagadás többé nem fogják elmélkedésének vagy beszélgetéseinek témáját képezni, mivel énjét elvetette, miközben Jézus Krisztust magasztalja, és Ő mutatkozik meg életének minden területén.– ConFlict and Courage, 365./old.

 Amikor az emberek mélyebben megértik a mennyei Fenség által meghozott magasztos áldozat mértékét, magasztalni fogják a megváltási tervet. A Golgota témája kedves, szent és lelkesítő érzéseket kelt a keresztények szívében. Szívük és ajkuk Istent és a Bárányt fogja dicsőíteni. Szívükben többé nem gyarapszik a büszkeség és a gőg, mivel a golgotai jelenetek élnek az emlékezetükben. A világ értéktelennek fog tűnni azok számára, akik értékelik az ember megváltása érdekében lefizetett hatalmas árat – Isten szeretett Fiának drága vérét. A világ összes gazdagsága sem éri fel egyetlen veszendő lélek megmentésének az árát. Ki mérhetné meg azt a szeretetet, amit tanúsított Krisztus a veszendő világ iránt, amikor a kereszten függött a bűnös emberek vétkei miatt? Ez a szeretet végtelen és felbecsülhetetlen. – Lift Him Up, 43./old.