A Szentlélek késztetései

Amint elgondolkodott a közötte és felesége között kialakult érzelmi távolságról, tudta, hogy rosszat tett. Goromba és kíméletlen volt, olyanokat mondott, amiket azóta megbánt. Mégis arra gondolt a következő pillanatban, hogy a felesége vajon nem érdemelte meg, legalább részben? Ismerős a gondolatmenet? Gyorsan át lehet kapcsolni a bűntudat érzéséből a gondolataink és cselekedeteink igazolásába. Nem mindig könnyű bocsánatot kérni, amikor rossz fát tettünk a tűzre, miközben ez olyan fontos, ha vissza akarjuk építeni és meg akarjuk erősíteni a kapcsolatainkat. Mindez ránk és Istenre is igaz. A Szentlélek gyakran arra késztet, hogy elkövetett bűneinkre gondoljunk. A szívünk megindul az emlékeztetők hatására, azonban olyan könnyű elhallgattatni azt a halk, gyenge hangot, amikor igazoljuk magunk előtt, miért cselekedtünk mégis úgy, ahogy. A Szentlélek egyik szerepe, hogy... 

„megfeddi a világot bűn… tekintetében”. (Jn 16:8) 

Micsoda rendkívüli ajándék ez Istentől 

(Lk 11:13). Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle. /RÚF/, 

...hiszen éppen erre van szükségünk, hogy csökkentsük a távolságot, amely lopva egyre inkább közénk és Isten közé áll, ahogy haladunk az úton 

(Hóseás 6:1-11). „Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz, mert ő megsebez, de meg is gyógyít, megver, de be is kötöz bennünket. (2) Két nap múltán életre kelt, harmadnapra föltámaszt bennünket, és élünk majd előtte. (3) Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az Urat! Eljövetele biztos, mint a hajnalhasadás, eljön hozzánk, mint az őszi eső, mint a tavaszi eső, mely megáztatja a földet.” (4) Mit csináljak veled, Efraim? Mit csináljak veled, Júda? Hűségetek csak olyan, mint a reggeli felhő, vagy mint a korán tűnő harmat. (5) Ezért a próféták által ostoroztam őket, beszédeimmel gyilkoltam őket: ítéletem napvilágra jön. (6) Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat. (7) De ők megszegték a szövetséget Ádámban, hűtlenné lettek ott hozzám. (8) Gileád a gonosztevők városa, vérrel van bemocskolva. (9) A papok társasága olyan, mint a lesben álló rablóbanda: embereket gyilkolnak a sikemi úton, galádságokat követnek el. (10) Szörnyűségeket láttam Izráel házában! Ott paráználkodik Efraim, tisztátalanná lett Izráel. (11) Júda, számodra is eljön az aratás, amikor fordítok népem sorsán. /RÚF/ 

Gondolkodj el a Szentlélek szerepéről a Szőlőtőkébe való beoltás folyamatában! 

(Jn 15:4. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. /RÚF/

 „Gyakran bánkódunk amiatt, hogy bűnös tetteink kellemetlen következményekkel járnak ránk nézve, ez azonban nem bűnbánat. A bűn miatti igazi szomorkodás a Szentlélek munkájának gyümölcse. A Lélek elénk tárja a hálátlan szívet, amely megbántotta, megszomorította a Megváltót, és töredelmesen a kereszt lábához vezet bennünket. Minden bűn újra megsebzi Jézust… sírunk bűneink miatt, amelyek szenvedést okoztak neki. Az ilyen sírás a bűn megtagadásához vezet”. (Ellen G. White: Jézus élete. 246./old.) 

Az az igazság, hogy nem növekedhetünk az Istennel való kapcsolatunkban, amíg a magunk választotta, becsben tartott bűneink közénk állnak. Mindannyian híjával vagyunk Isten dicsőségének, de megtérhetünk (és meg is kell térnünk) bűneinkből, amikor a Szentlélek eszünkbe juttatja azokat.

 (Ef 4:30). És ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki az ő pecsétje rajtatok a megváltás napjára. /RÚF/)

White idézet: Isten szerény körülmények között élő férfiakat ihlet majd, hogy hirdessék a jelenvaló igazságot. Sok ilyen személyt látunk majd szorgoskodni mindenfelé, akiket Isten Lelke késztet eljuttatni a világosságot a sötétben élőkhöz. Mintha az igazság tüzének vágya égne csontjaikban, hogy világosságot vigyenek a sötétségben élőkhöz. A tanulatlanok közül is sokan fogják hirdetni Isten Igéjét. Isten Lelke gyermekeket késztet majd, hogy hirdessék a menny üzenetét. Isten kitölti Lelkét azokra, akik engednek buzdításainak. Lerázzák a gúzsba kötő szabályokat és óvatosságot, és csatlakoznak az Úr seregeihez. 

A jövőben a Szentlélek átlagos körülmények között élő embereket késztet majd arra, hogy feladva korábbi foglalkozásukat, menjenek és hirdessék az irgalom utolsó üzenetét. A lehető leggyorsabban készíti fel őket a munkára, hogy siker koronázza igyekezetüket. Együttműködnek a mennyei eszközökkel, mert hajlandók áldozni és áldozattá válni a Mester szolgálatában. Ezeket a munkásokat senkinek sincs joga akadályozni. Mikor útra kelnek betölteni a nagy küldetést, kívánjuk nekik, hogy Isten kísérje őket az úton. Ne gúnyoljuk őket, amikor a föld lezüllött helyein vetik az örömhír magvait. 

Sem megvenni, sem eladni nem lehet az élet legbecsesebb dolgait – az őszinte odaadást, a becsületet, az igazmondást, a tisztaságot, a szeplőtlen megvesztegethetetlenséget, amelyek egyformán rendelkezésre állnak mind a tanulatlanoknak, mind a tanultaknak, bármelyik fajnak, egyszerű földművesnek vagy trónon ülő királynak. Egyszerű munkások, akik nem bíznak a maguk erejében, hanem őszinte odaadással fáradoznak mindig Istenben bizakodva, együtt örülnek majd az Üdvözítővel. Kitartó imájuk lelkeket vezet a kereszthez. Jézus együttműködik önzetlen igyekezetükkel. Ő készteti a szíveket, és tesz csodákat a lelkek megtérése érdekében. Férfiakat és nőket gyűjtenek majd be a gyülekezet közösségébe. Imaházakat építenek és iskolákat alapítanak, szívük pedig örömmel telik meg, amikor látják Isten szabadítását. – To Be Like Jesus, 225./old. 

Nem hiábavaló annak az embernek a könyörgése, akit őszinte vágy indít imára. Az Úr teljesíti szavát és elküldi Szentlelkét, aki az embert az Atya iránti bűnbánatra, és Jézus Krisztus iránti hitre vezeti. A hívő vigyázni és imádkozni fog, és elhagyja bűneit, és az Isten parancsolatainak megőrzésére való odaadó igyekezettel kinyilvánítja őszinteségét. Hitét imával elegyíti, és nemcsak hisz, hanem a törvény előírásainak is engedelmeskedik. Krisztus oldalán állónak vallja magát és elutasít minden olyan szokást és kapcsolatot, amely elvonná szívét Istentől. 

Aki valamikor Isten gyermekévé lesz, annak el kell fogadnia azt az igazságot, hogy a bűnbánatot és bűnbocsánatot nem kevesebb, mint Krisztus engesztelő áldozata által nyerheti el. Ebben megbizonyosodva a bűnösnek erőfeszítéseket kell tennie az érte végzett munkával összhangban, és fáradhatatlan esedezésekkel a kegyelem trónjához folyamodni, hogy Isten megújító ereje a lelkébe térhessen. 

Isten csak a bűnbánó embernek bocsát meg, de azt, akinek megbocsát, először bűnbánatra indítja. Isten biztosította a feltételeket – Krisztus örökkévaló igazsága minden hívő lélek számláján megjelenik. A drága, makulátlan ruha, mely a menny szövőszékén készült, biztosítva van a töredelmes, hívő bűnös számára, aki így szólhat: „Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemnek; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül…” (Ésa 61:10) – Szemelvények E. G. White írásaiból, 1. köt., 393./old. 

Az élet rohanása

 

Nagyon sűrű hét volt. Noha tudta, hogy még rengeteg a tennivaló a szombat beállta előtt, a sürgető feladatok felemésztették a fontosakat, és mire észbe kapott, a nap már le is nyugodott. A család együtt költötte el a különleges péntek esti vacsorát, és közösen vettek részt az áhítaton. Amikor azonban eljött a szombat reggel, és korán felébredt, akaratlanul is észrevette a piszkos fürdőszobát, amit gyorsan át is törölt. Aztán látta, hogy kisfia bevizelt, így az ágyneműt a többi ruhával együtt bedobta a mosógépbe. Miközben a reggelit készítette a családnak, rájött, hogy nincs desszert az ebédhez, ezért gyorsan sütött egy banánkenyeret. Látta, hogy a férjének ki kell vasalni egy inget, amiben a gyülekezetbe megy, így azt is megcsinálta, majd összehajtogatott néhány ruhát és kivitte a szemetet. De hirtelen szíven ütötte a gondolat – ez a szombat napja, a nap, amit mindennél jobban szeret: „Én mégis ilyesmit csinálok, hagyom, hogy ezek elvonjanak attól, amiről a szombat igazából szól, Istentől, akihez e napon közelebb tudok húzódni.” Egy pillanatra elméje igazolást igyekezett fabrikálni ahhoz, amiket tett – mindezt tényleg meg kellett csinálni. Tényleg? 

Rájött, hogy pont úgy tett, mint Márta, aki „a felszolgálás körüli teendőkkel volt elfoglalva” (Lk 10:40), /ÚRK/, miközben az Ige Jézusa visszhangzott a gondolataiban: 

„Márta, Márta, sok mindenért aggódsz, és töröd magad, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre, és Mária a jó részt választotta, amelyet nem vesznek el tőle soha”. (Lk 10:41-42), /ÚRK/ 

A jó rész! Ülni Jézus lábánál, akit oly mélyen szeretünk, nemcsak szombaton, hanem mindennap. Ő ma reggel nem ezt a részt választotta. Szerette Istent, mégis oly könnyű volt elfelejteni, hogy Ő a szombatot az idő ajándékaként készítette számára, hogy a kapcsolatukat erősítsék. Csendes sírás fogta el, amint ezen gondolkodott a konyhában állva. Ennek a kis történetnek nem az a célja, hogy figyelmünket arra irányítsa, mit szabad és mit nem szombaton. Sokkal inkább emlékeztető kíván lenni, miért fontos tisztában lenni azokkal a dolgokkal, amelyek gyengítenek minket, amelyek megtörik az Istennel kialakított kapcsolatunkat. Amikor a szívünk megtelik a bűn és az Istentől elválasztottság fájdalmával, és Istenhez kiáltunk, Jézus nagyon közel van.

 (Zsolt 53:3). Isten letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent. /RÚF/ 

Vérfoltos kezében fehér ruhát tart. Látja a megtérő könnyeit, és leveszi róla a szennyes ruháit, majd az igazság tiszta ruhájába öltözteti. Tisztasága elfedi bűneinket – teljesen és tökéletesen. Megmoshatjuk ruháinkat vérében. 

(Jel 7:14). Ezt mondtam neki: Uram, te tudod. Ő így válaszolt: Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. /RÚF/ 

Krisztus igazsága mennyire fontos számunkra? 

(Ézs 61:10). Nagy örömöm telik az Úrban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit. /RÚF/; 

(Ézs 64:5). Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél, bűneink elsodornak bennünket, mint a szél. /RÚF/; 

(Zak 3:4). Azután ezt mondta az angyal az előtte állóknak: Vegyétek le róla a piszkos ruhát! Neki pedig ezt mondta: Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged. /RÚF/ 

White idézet: A menyegzői ruha azt a jellemet ábrázolja, amelyet a menyegző minden vendégének viselnie kell… A fehér gyolcs – ahogy a Szentírás mondja – „a szenteknek igazságos cselekedetei” (Jel 19:8; Ef 5:27), azaz Krisztus igazsága, hibátlan jelleme, amelyben hit által mindenki részesül, aki elfogadja Krisztust személyes Megváltójának. 

Ősszüleink az ártatlanság fehér palástját viselték, amikor Isten az Édenbe helyezte őket. Tökéletes összhangban éltek akaratával. Végtelen szeretettel ragaszkodtak mennyei Atyjukhoz. Gyönyörű, lágy fénysugár, Isten fénye takarta be a szent párt. De amikor vétkeztek, akkor elszakadtak Istentől, és az őket körülölelő fény eltávozott tőlük. Szégyellve mezítelenségüket, egymáshoz tűzött fügefalevelekkel próbálták a mennyei öltözéket pótolni. 

Önmagunk számára nem készíthetjük el az igazságosság ruháját, hiszen a próféta ezt mondja: „Minden… igazságosságunk olyan, mint a tisztátalan és megfertőztetett ruha.” (Ésa 64:6) Semmi nincs bennünk, amivel eltakarhatnánk lelki meztelenségünket. A menny szövőszékén készült ruhára van szükségünk, amely nem más, mint Krisztus igazságának szeplőtelen palástja. 

Isten bőségesen gondoskodott arról, hogy kegyelme által tökéletesek lehessünk, és semmivel ne találtassunk híjával, míg Urunk megjelenésére várunk. Készen állsz-e? Magadra öltötted-e a menyegzői ruhát? Ez a ruha sohasem takargat csalást, tisztátalanságot, romlottságot vagy álszenteskedést. Isten szeme rajtad nyugszik. Látja szíved gondolatait és szándékait. Az emberek szeme elől elrejthetjük a bűnünket, de semmit sem rejthetünk el Teremtőnk elől. – Isten csodálatos kegyelme, 24./old. (január 16.) 

Jézus Krisztus ruhát készített számunkra – igazságának ruháját, amelyet majd ráhelyez minden megtért, hűséges lélekre, aki hittel fogadja el azt. János mondta: „Íme, az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!” (Jn 1:29) A bűn a törvény áthágása. Krisztus meghalt, hogy minden embert megszabadíthasson a bűntől. 

Fügefalevelekből készült ruha sosem tudja eltakarni a mezítelenségünket. A bűnt kell eltávolítani, hogy Krisztus igazságának ruhája befedezze azt, aki áthágta Isten törvényét. Utána pedig, amikor az Úr ránéz a hűséges bűnösre, nem a fügefaleveleket látja, hanem Krisztus igazságának ruháját, amely nem más, mint a Jehova törvénye iránti tökéletes engedelmesség. Így fedezi el az ember mezítelenségét, de nem fügefalevelekkel, hanem Krisztus igazságának ruhájával. 

– The Upward Look, 378./old. 

Megtérés és bűnbocsánat

 

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1Jn 1:9)

Oly távolinak tűnt az ígéret földje a pusztában a felhőoszlop lábánál táborozó izraeliták számára. Mózes eltűnt a vastag felhőrétegben, ami a Sínaihegy tetejét napokkal korábban elborította. Biztos nem is él már a vezetőjük, gondolták, ha nem halt éhen ennyi idő alatt, az emésztő tűz a hegytetőn biztosan végzett vele. A keverék nép (az izraeliták és az egyéb népek, akik kijöttek velük a kivonuláskor) nyugtalanná és türelmetlenné vált, készen arra, hogy elinduljon a tejjel és mézzel folyó föld felé. Bár ugyanezek az emberek néhány nappal korábban ünnepélyes szövetséget kötöttek Istennel, miszerint engedelmeskedni fognak neki, egy képre vágytak, ami az Istenüket kiábrázolja, amit láthatnak. Ezért összegyűltek Áron sátra körül, és azt követelték tőle, hogy készítsen nekik bálványszobrot. Mivel féltette az életét, Áron engedett a kérésnek. 2Mózes 32-34. fejezetében láthatjuk, hogyan teljesedik ki a történet.

Ez a történet csak egy azok közül, amelyeket a Szentírásban a megtérés és a megbocsátás témájáról írtak, ami a heti témánk. Tartsd emlékezetedben a heti aranyszöveg üzenetét, miközben a napi leckéket tanulmányozod! Valóban elkövetünk bűnöket, de Jézus kereszthalálának és a megváltási tervnek köszönhetően a bűnbocsánat elérhető a bűnbánó és bűneit őszintén megvalló ember számára. 

White idézet: Aki a feddhetetlenség mennyei szövőszéken készült makulátlan ruháját viseli, melyben nincs egyetlen fonál sem, amelyre jogot formálhatna a bűnös emberiség, az Isten jobbján állhat majd. Hűséges gyermekeire Isten maga adhatja fel feddhetetlenségének tökéletes ruháját. Akik üdvösséget nyernek Isten országában, semmivel sem büszkélkedhetnek; minden dicsőítésük és magasztalásuk Istenhez tér vissza... 

Nem a bűnös békél meg Istennel, őneki csak el kell fogadnia Krisztust, mint békéjét és feddhetetlenségét. Az ember így egyesül Jézussal és az Atya Istennel. Nincs más út, amely révén az ember szentté válhatna, csak a Krisztusba vetett hit. Mégis sokan hiszik azt, hogy a megtérés egyfajta felkészülés, amit az embernek egyedül kell megvalósítania, mielőtt Krisztushoz jön, neki kell megtennie néhány lépést annak érdekében, hogy megtalálja Krisztust, aki közbenjár érte. Való igaz, hogy a megbocsátás előtt szükség van a megtérésre, de a bűnösnek már az előtt Krisztushoz kell jönnie, hogy megtalálná a megtérést. A lelket Jézus erősíti és világítja meg hatalma által, hogy a megtérés istenfélelemben és a tőle kapott erő által valósuljon meg… A megtérés Jézus Krisztus ajándéka, mint ahogyan a bűnbocsánat is. Nincs megtérés Krisztus nélkül, mivel a megtérésnek is Ő a szerzője, és csak általa igényelhetjük bűneink bocsánatát. Az embereket a Szentlélek vezeti el a megtérésre. A megbánás ajándéka Krisztustól jön, mint ahogy a megbocsátás ajándéka is; a megtérést és a bűnöknek bocsánatát pedig csak Krisztus engesztelő vére által nyerhetjük el. Akiknek Isten megbocsát, azokat előbb megtérésre vezeti. – That I May Know Him, 109./old. 

Nikodémushoz hasonlóan nekünk is ugyanúgy kell életre jutnunk, mint aki első volt a bűnösök között. Jézuson kívül „nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk”. (ApCsel 4:12) Hit által kapjuk meg Isten kegyelmét, de nem a hit az üdvözítőnk. A hit nem érdem, hanem kéz, amellyel megragadjuk Krisztust, átvesszük érdemeit, mint orvosságot a bűnre. A bűnt megbánni sem tudjuk Isten Lelkének segítsége nélkül. A Szentírás azt mondja Krisztusról: „Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izraelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát.” (ApCsel 5:31) A bűnbánat éppúgy Krisztustól jön, mint a megbocsátás. 

Akkor tehát hogyan üdvözülünk? „Amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában” (Jn 3:14), úgy emeltetett fel az embernek Fia; és mindenki, akit a kígyó becsapott és megmart, ránézhet és élhet. „Íme, az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit.” (Jn 1:29) A keresztről áradó fény kinyilatkoztatja Isten szeretetét. Szeretete hozzá vonz. Ha nem állunk ellent ennek a vonzásnak, akkor a kereszt lábához fog vezetni, mint olyanokat, akik megbánták bűneiket, és akikért a Megváltót megfeszítették. Ekkor Isten Lelke hit által lélekben új életet hoz létre. A gondolatok és vágyak összhangba kerülnek Krisztus akaratával. A szív, az elme újjáteremtődik annak képmására, aki azon munkálkodik, hogy egészen alárendeljük magunkat neki. Ekkor Isten törvénye beíródik az elmébe és a szívbe, és elmondhatjuk Krisztussal: „Hogy teljesítsem a te akaratodat, ezt kedvelem, én Istenem.” (Zsolt 40:9) – Jézus élete, 175./old. 

Az igazság diadalt arat

 

A törvény témáját is annyira eltorzíthatják és félreérthetik, hiszen Sátán Isten elleni legfőbb támadása éppen a törvényre irányult. 

Egyesek azt hitték Jézus napjaiban, hogy a törvény félreállítsa miatt jött, de ettől semmi nem áll távolabb az igazságtól. Jézus megvilágította a törvényt és Isten gyönyörű jellemét, azért jött, hogy betöltse azt 

(Mt 5:17-18). Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. (18) Mert bizony mondom nektek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg az egész be nem teljesedik. /RÚF/

... megmutatva ezáltal, milyen is valójában Isten. „A népnek csak akkor lehetett reménye arra, hogy be tudja tölteni a menny szándékát, ha az Isten Igéje iránti tiszteletet ápolja szívében. Az Isten törvénye iránti megbecsülés adott erőt Izráelnek Dávid uralkodása alatt és Salamon uralkodása kezdetén. Az élő Igében való hit által ment végbe a reformáció Illés és Jósiás idejében. Ugyanezekre a szentírási igazságokra, Izráel gazdag örökségére hivatkozott reformtörekvéseiben Jeremiás”. (Ellen G. White: Próféták és királyok. 289./old.) 

White idézet: Az igazság diadalt arat „Az angyal, akit láttam állani a tengeren és a földön, felemelte kezét az égre, és megesküdött arra, aki örökkön-örökké él, aki teremtette az eget és a benne valókat, a földet és a benne valókat, a tengert és a benne valókat, hogy idő többé nem lészen.” (Jel 10:5-6) 

„A Jelenések könyve 14. fejezetének üzenete, amely kijelenti, hogy Isten ítéletének órája elérkezett, a vég idejében szól. A 10. rész angyalát úgy jelképezi a Szentírás, mint akinek egyik lába a tengeren, a másik pedig a földön van. Ez azt mutatja, hogy az üzenet az óceánt átszelve távoli vidékekre is eljut, és a tenger szigetei is meghallják a világhoz intézett utolsó felszólító üzenetet. 

»És az angyal, akit láttam állani a tengeren és a földön, felemelte kezét az égre, és megesküdött arra, aki örökkön-örökké él, aki teremtette az eget és a benne valókat, a földet és a benne valókat, a tengert és a benne valókat, hogy idő többé nem lészen.« (Jel 10:5-6) Ez az üzenet kihirdeti a prófétai idők lezárulását. 1844-ben keserűen csalódtak azok, akik nagyon várták az Ő megjelenését. A csalódás az Úr akarata szerint volt, hogy a szívek gondolatai nyilvánvalóvá legyenek. 

Egyetlen olyan felhő sem borított homályt az egyházra, amelyre Isten ne lett volna felkészülve. Semmilyen erő nem próbálta hátráltatni Isten művét, melyet Ő ne látott volna előre. Minden úgy történt, ahogyan Isten a prófétái által megjövendölte. Nem hagyta magára egyházát a sötétségben, hanem prófétai kijelentésekben megmutatta a jövőt, s gondviselése által a világtörténelem megfelelő pillanatában előidézte azokat az eseményeket, amelyeket a Szentlélek ihletése által a próféták előre megjövendöltek. Isten minden terve megvalósul. Törvénye összekapcsolódik trónjával, és az emberekkel egyesült sátáni erők sem képesek annak lerontására. Isten élteti és óvja az igazságot, amely akkor is él és sikerre jut, ha időnként látszólag árnyék vetül rá. Krisztus evangéliuma a jellemben kiábrázolódó törvény. Az ellene törő csalások, a hamisság és a sátáni erők minden koholmánya végül örökre megszűnik majd, s az igazság diadala a déli napfényhez lesz hasonló. Isten szárnyai alatt az igazságosság napja újra felragyog, és az egész Föld teljes lesz dicsőségével.” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból II., 103./old.) – További tanulmányozásra Maranatha, „Az igazság diadalt arat” című fejezet, 18./old. (január 10.)

Tudni és megtenni

A hegyi beszédben Jézus sokat foglalkozik a kapcsolattal, amit vele és egymással tartunk fenn. Elgondolkodtató dolgot említ az üzenete vége felé: 

„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: »Uram, Uram!«, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát”. (Mt 7:21), /ÚRK/ 

Megváltónk arra hívja fel a figyelmet, hogy egyesek hozzá kiáltanak, olyanok, akik sokat tudnak róla, anélkül, hogy valójában ismernék Őt. Alapvető, hogy növekedjünk a róla való ismeretben, a Biblia is figyelmeztet, hogy Isten népe elveszhet, ha nem ismeri Istenét, vagy ha figyelmen kívül hagyják, amit tudnak róla. 

(Hós 4:1, 6, 10). Halljátok meg az Úr igéjét, Izráel fiai! Pere van az Úrnak az ország lakóival, mert nincs igazság, nincs hűség, és nem ismerik Istent az országban. (6) Elpusztul népem, mert nem ismeri Istent. Mivel te megvetetted ezt az ismeretet, én is megvetlek: nem leszel papom! Nem törődtél Istened tanításával, én sem törődöm fiaiddal. (10) Esznek majd, de nem laknak jól, paráználkodnak, de nem szaporodnak, mert elhagyták az Urat, nem ügyelnek rá. /RÚF/

Sose becsüljük le az időtálló bibliai igazságokat! Ám ha a tudás nem változtat meg, ha nem válunk általa sokkal elkötelezettebbé, ha nem járunk szorosabban Istennel, nincs haszna. 

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust”. (Jn 17:3) 

Jézus kijelenti: a mennybejutás alapfeltétele, hogy Isten akaratát cselekedjük, vagyis megismerjük Őt – mivel nem cselekedhetjük az akaratát anélkül, hogy ismernénk valójában. Ez a döntő tényező, és nagyon észszerű elvárás. Ha a gyereked azt mondja, hogy szeret, és általában megteszi, amit kérsz, a cselekedetei a szeretetének és a tiszteletének a mélységéről árulkodnak. Ugyanígy, ha szeretjük Istent, vágyunk az akarata szerinti életre, mert tudjuk, hogy ez a legjobb, amit tehetünk. A válaszunk, az engedelmességünk a szeretetünkből fakad, és a vele való kapcsolatunk igaz természetét mutatja. 

Jézus szívbe markoló kihívással zárja a hegyi beszédet. 

(Mt 7:24-29). Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. (25) És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva. (26) Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. (27) És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és az összedőlt, és teljesen elpusztult. (28) Amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, a sokaság álmélkodott tanításán, (29) mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik. /RÚF/ 

Ha igazán odafigyelünk Jézus szavaira, elkerülhetetlen, hogy azok kihívás elé állítsanak és átformáljanak bennünket. Mindenekelőtt legyen nyitva a fülünk és befogadó a szívünk, hogy a tervrajz, ami alapján szoros kapcsolatban élhetünk Istennel, minden levegővétellel egyre mélyebben bevésődhessen a lelkünkbe. Az életünk Sziklára épülhet fel, Isten tökéletes terve alapján. 

Az Istennel való közvetlen kapcsolat tervrajza nem titok. Az ihletett bibliai szövegekben megtalálható, és Ő mindenkinek felajánlja. Kinek-kinek személyes döntése, hogy elfogadja-e azt hittel, igényt tartva Krisztus tökéletes igazságára, amit aztán megél a mindennapokban. 

White idézet: Az evangélium hirdetésével párhuzamosan munkálkodnak olyan elemek, melyek hazug lelkek médiumai. Sokan puszta kíváncsiságból kontárkodnak bele ilyesmibe, de amint bebizonyosodik, hogy emberi erő fölötti dologról van szó, egyre inkább elcsábulnak, míg a sajátjukénál erősebb akarat befolyása alá kerülnek. Rejtélyes hatalmából nem tudnak menekülni. 

A lélek védőbástyái leomlanak. Az ember nem tud sorompót állítani a bűn útjába. Ha egyszer valaki áthágja Isten Igéjének korlátait, s visszautasítja Szentlelkét, nem tudhatja, hogy a romlásnak milyen mélységeibe süllyedhet. Titkos bűn vagy uralkodó szenvedély tarthatja rabságában, s ő éppoly tehetetlen, mint a kapernaumi megszállott volt. Állapota mégsem reménytelen. 

Ugyanúgy győzhetjük le a gonoszt, ahogyan Krisztus győzött: az Ige hatalmával. Isten nem irányítja értelmünket beleegyezésünk nélkül, de ha tudni akarjuk akaratát, ígérete a miénk is: „Megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” (Jn 8:32) „Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról.” (Jn 7:17) Az ígéretekbe vetett hit által bárki megszabadulhat a tévelygés kelepcéjéből és a bűn hatalmából. 

Mindenki szabadon megválaszthatja, hogy milyen hatalom uralkodjék rajta. Senki sem bukhat olyan mélyre, senki sem olyan gonosz, hogy ne találhatna szabadulást Krisztusban. A megszállott ember ima helyett csak Sátán szavait tudta kiejteni, a szív kimondatlan kérése mégis meghallgatásra talált. Nincs olyan kiáltása a rászoruló léleknek, még ha nem is tudja szavakba önteni, mely észrevétlen maradna. Aki kész szövetségi kapcsolatra lépni a menny Istenével, azt Ő nem hagyja Sátán hatalmában, sem saját természetének gyöngeségeiben. Hívja a Megváltó: „Fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!” (Ésa 27:5) A sötétség szellemei minden lélekért harcolnak, aki egyszer már uralmuk alatt állt, ám Isten angyalai győzedelmes erővel vívnak ugyanazért a lélekért. Az Úr így szól: „Elvétethetik-e a préda az erőstől és megszabadulhatnak-e az igazak foglyai? ... Így szól az Úr, az erőstől elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat.” (Ésa 49:24-25) – Jézus élete, 258./old. 

Isten törvénye és az evangélium

Jézus nagyon határozottan és lényegre törően magyarázta el, mit gondol a törvényről. 

(Mt 5:17-18). Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. (18) Mert bizony mondom nektek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg az egész be nem teljesedik./RÚF/

Ahogy egy családban jól látszanak a képviselt értékek a gyermekeknek szabott határokból, Isten törvénye azt mondja el, milyen Isten jelleme és ténylegesen mi fontos a számára. Azért adta a törvényt, hogy védje a vele és egymással kialakítandó kapcsolatainkat, tudva, hogy törvényei az élet minden területén vezetnek bennünket, hogy növekedhessünk Őbenne. Végtére is ki ne szenvedett volna már a bűnnek, a törvény áthágásának szörnyű következményeitől? 

A törvény középpontja, lényege Jézus szeretete:

 „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartjátok”. (Jn 14:15) 

Amikor őszintén szeretjük Jézust, természetes belső indíttatásból tartjuk be törvényét. Világosan értve törvényét ösztönzést érzünk arra, hogy még jobban szeressük Őt. Az Isten iránti szeretet táplálásának legjobb módja, ha folyton szemünk előtt lebeg a kereszt és Jézus helyettes áldozati halála. 

Ez az oka, hogy az evangélium és a törvény kéz a kézben jár. Ez azt is jelenti, hogy ha hiszünk a törvényben és megtartása fontosságában, muszáj tudnunk azt is, hogy jogilag a parancsolatok csak elítélnek bennünket Isten előtt. A törvény sosem bocsát meg, tesz igazzá és biztosít engesztelést. Ellenkezőleg, éppen a törvény mutat rá, miért van szükségünk megbocsátásra, megigazításra, engesztelésre. Tehát a törvény mellett – sőt, a törvényről alkotott felfogásunk alapjaként – ott áll az evangélium: Krisztus értünk vállalta a halált, és így képes arra, amire a törvény nem: igazzá nyilvánít Isten előtt. 

(Róm 3:28); Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül. /RÚF/;

 (Róm 4:13-16); Mert Ábrahám vagy az utóda nem a törvény, hanem a hitből való igazsága alapján részesült abban az ígéretben, hogy örökölni fogja a világot. (14) Hiszen ha a törvény alatt élők az örökösök, akkor üressé lett a hit, és hiábavaló az ígéret, (15) mivel a törvény csak Isten haragjához vezet. Ahol azonban nincs törvény, ott nincs törvényszegés sem. (16) Azért hitből, hogy kegyelemből legyen, és így bizonyos legyen az ígéret Ábrahám minden utóda számára: nemcsak a törvényből valóknak, hanem az Ábrahám hitét követőknek is. /RÚF/; 

(Gal 2:16); tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem. /RÚF/; 

(Gal 3:13). Krisztus megváltott minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ /RÚF/; 

(Fil 3:9). Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által Istentől van igazságom a hit alapján, /RÚF/

White idézet: A törvény rámutat az ember bűneire, de nem gyógyítja ki belőlük. Míg életet ígér az engedelmeseknek, kijelenti, hogy a törvényszegő osztályrésze: halál. A bűnöst csak Krisztus evangéliuma szabadíthatja meg a bűn szennyétől és a kárhozattól. A bűnösnek meg kell bánnia bűneit Isten előtt, akinek a törvényét áthágta; hinnie kell Krisztusban és engesztelő áldozatában. Így kap bűnbocsánatot „az előbb elkövetett bűnök”-re, és isteni természet részesévé lesz. Ő Isten gyermeke; a fiúság Lelkét kapta, aki által így kiált: „Abba, Atyám!” 

Vajon az ember most már szabadon áthághatja Isten törvényét? Pál ezt mondja: „A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-e a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.” „Akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban?” János pedig kijelenti: „Az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az Ő parancsolatait; az Ő parancsolatai pedig nem nehezek.” (Róm 3:31; 6:2; 1Jn 5:3) Az újjászületés által a szív összhangba kerül Istennel és törvényével. E hatalmas változás nyomán a bűnös átment a halálból az életbe; a bűnös szent, a törvényszegő és lázadó pedig engedelmes és hűséges lett. Véget ért a régi, az Istentől elidegenedett élet; megkezdődött az új, a megbékélt élet, a hit és szeretet élete. „A törvénynek igazsága” pedig „beteljesül… bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.” (Róm 8:4) S az ember szívből kiáltja: „Mely igen szeretem a Te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!” (Zsolt 119:97) 

„Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket.” (Zsolt 19:8) A törvény nélkül az embernek nincs igazi fogalma Isten tisztaságáról és szentségéről, sem pedig a maga bűnösségéről és tisztátalanságáról. Nem látja be igazán bűnös voltát, és nem érzi a megtérés szükségességét. Az ember megsértette Isten törvényét, és ezért elveszett állapotban van. De mivel nincs elveszett állapotának tudatában, azt sem ismeri fel, hogy szüksége van Krisztus engesztelő vérére. A megváltás reménységét szívének gyökeres megváltozása és életének megújulása nélkül fogadta el. Szép számmal van ilyen felszínes megtérés, és tömegek csatlakoznak az egyházhoz, akik soha nem forrtak össze Krisztussal. – A nagy küzdelem, 467-468./old. 

Sokan, akik azt állítják, hogy hiszik és tanítják az evangéliumot, hasonló hibát követnek el. Félreteszik az ótestamentumi írásokat, amelyekről Krisztus kijelentette: „Ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam.” (Jn 5:39) Az Ó elvetésével tulajdonképpen elvetik az Újat is; hiszen a kettő egymástól elválaszthatatlan. Senki sem tudja helyesen feltárni Isten törvényét az evangélium nélkül, sem az evangéliumot a törvény nélkül. A törvény a testet öltött evangélium, az evangélium pedig a kibontakoztatott törvény. A törvény a gyökér, az evangélium pedig a törvény illatos virága és gyümölcse. – Krisztus példázatai, 128./old. 

Isten törvénye

 

(Róm 3:20). Mert a törvény cselekedeteiből senki sem fog megigazulni őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik. /RÚF/

(1Jn 3:4). Aki bűnt cselekszik, a törvényt is megszegi, mert a bűn törvényszegés. /RÚF/

A bűn Isten törvényének áthágása (1Jn 3:4), ami a természetünkbe ágyazódott. 

(Zsolt 51:7). Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem. /RÚF/; 

(Jer 17:9). Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?! /RÚF/) 

A törvény rávilágít, mi is a bűn valójában. A törvény olyan, mint amikor szemüveget veszünk fel, hogy tisztán lássuk, mi zajlik körülöttünk, vagy tükörbe nézünk, hogy lássuk, milyen a külsőnk. Ettől látjuk a maga valóságában, ez győz meg minket arról, milyen is az életünk, a jellemünk, miközben azt is bemutatja, milyen Isten jelleme, mi fontos a számára. 

A Tízparancsolatot Isten a saját ujjával írta le. 

(2Móz 20:3-17). Ne legyen más istened rajtam kívül! (4) Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. (5) Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem. (6) De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem és megtartják parancsolataimat. (7) Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül azt, aki hiába mondja ki a nevét! (8) Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! (9) Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! (10) De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. (11) Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta az Úr a nyugalom napját, és megszentelte azt. (12) Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked! (13) Ne ölj! (14) Ne paráználkodj! (15) Ne lopj! (16) Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen! (17) Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a felebarátodé! /RÚF/ 

Jézus elismételte a fontosságát: „Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erőddel. Ez az első parancsolat. A második pedig ehhez hasonló: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más, ezeknél nagyobb parancsolat.” (Mk 12:30-31), /ÚRK/ 

És kiegészítette: „E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták”. (Mt 22:40) 

Az izraelitáknak a Sínai-hegyen és számunkra ma... 

(Zsid 1:1-2). Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, (2) ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette. /RÚF/] 

... azt mondják el Isten igéi, hogy a törvényben minden a kapcsolatról szól. Isten azért adta a parancsolatait, hogy védje a kapcsolatainkat vele és másokkal. Csakhogy Sátán eltorzította a törvény szépségét, így sokan tehertételként látják. A szeretet és szabadság helyett gyakran törvényeskedés kapcsolódott hozzá, miközben a Biblia így nyilatkozik róla: 

„Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek”. (1Jn 5:3) 

1. Egytől ötig terjedő skálán megadva mennyire becses számodra az élő Ige (és annak része, a törvény)? 

2. Amikor Isten törvényére gondolok, tiltás jut eszembe, vagy inkább valami, ami megerősít? Hogyan érthetném meg jobban a törvény szerepét, ha inkább tiltásnak látom? 

3. Mi történne, ha az Isten és az embertársaim iránti szeretet isteni törvénye kerülne a középpontba az életemben, a családomban és a gyülekezetben? Mi változna meg az életemben és a kapcsolataimban?

White idézet: A Szentírás az Ótestamentumot éppúgy magában foglalja, mint az Újat. Egyik a másik nélkül nem teljes. Krisztus kinyilatkoztatta, hogy az Ótestamentum igazságai éppoly értékesek, mint az Újtestamentum igéi. Krisztus a világ kezdetekor ugyanaz a Megváltó volt, mint ma. Még mielőtt istenségét emberi természetbe öltözve eljött világunkba, Ádám, Séth, Énok, Mathusélah és Nóé már tolmácsolta az evangéliumi üzenetet. Kánaánban Ábrahám, Sodomában Lót hirdette az üzenetet, és nemzedékről nemzedékre hűséges hírvivők beszéltek az Eljövendőről... 

Amit Krisztus életéről, haláláról és közbenjárásáról a próféták megjövendöltek, az apostolok tettek bizonyságot. Krisztus alázatosságáról, tisztaságáról, szentségéről és utolérhetetlen szeretetéről beszéltek. A teljes evangélium prédikálása nemcsak a földön élő és tanító Megváltó hirdetését jelentette, hanem az ótestamentumi próféták által megjövendölt és az áldozati szolgálatban szimbolizált Krisztus bemutatását is... 

Az igazság minden korban újabb szakaszába lép: Isten üzenetét viszi a kor népének. A régi igazságok mind fontosak. Az új igazság nem független a régitől, hanem annak újabb megnyilatkozása. Az új igazságokat csak akkor foghatjuk fel, ha a régieket megértettük. Amikor Jézus Krisztus meg akarta értetni tanítványaival feltámadásának igazságát, elkezdte „Mózestől és minden prófétáktól”, és „magyarázza vala nékik minden írásokban, amik Őfelőle megírattak”. (Lk 24:27) Az új igazság kitárulkozásából sugárzó fény szebbé teszi a régit. Aki elveti vagy mellőzi az újat, valójában nem ismeri a régit sem. Számára elvész éltető ereje, és csupán élettelen formasággá válik. 

Vannak, akik vallják ugyan, hogy hiszik és tanítják az Ótestamentum igazságait, de közben elvetik az Újat. Krisztus tanításainak megtagadásával azt tanúsítják, hogy nem hisznek abban sem, amit a pátriárkák és próféták mondtak... 

Az Ótestamentum elvetésével tulajdonképpen elvetik az Újat is, hiszen a kettő egymástól elválaszthatatlan. Senki sem tudja helyesen feltárni Isten törvényét az evangélium nélkül, sem az evangéliumot a törvény nélkül. A törvény a testet öltött evangélium, az evangélium a törvény kibontása. A törvény a gyökér, az evangélium pedig a törvény illatos virága és gyümölcse. 

Az Ótestamentum fényt hint az Újtestamentumra, az Újtestamentum pedig az Ótestamentumra. Mindegyik Isten Krisztusban való dicsőségének kinyilatkoztatása. Mindkettő olyan igazságokat mutat be, amelyek mindjobban kitárulkoznak a buzgó kutató előtt. – Krisztus példázatai, 126-128./old. 

Régi bűneinket nem tudjuk jóvátenni, és saját erőnkből nem szentelődhetünk meg. Isten azonban ígéri, hogy Krisztus által mindezt megcselekszi értünk. Mi hisszük ezt az ígéretet. Beismerjük bűneinket, és átadjuk magunkat Istennek. Akarunk neki szolgálni. Mihelyt ezt cselekesszük, Ő is azonnal teljesíti ígéretét. Ha hiszünk az ígéreteiben, hisszük, hogy bűneink megbocsáttattak és megtisztulunk, a gutaütötthöz hasonlóan mi is meggyógyulunk összes bűnünkből és betegségünkből. Mindez megtörténik, ha hiszünk. 

Ne várj addig, amíg érezni fogod, hogy meggyógyultál, hanem mondd: „Hiszem, hogy így van, nem azért, mert érzem, hanem mert Isten megígérte.” – Jézushoz vezető út, 51./old. 

Istennel való kapcsolatun erődítményei

 

„Azért aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék.” (1Kor 10:12), /ÚRK/ 

Az elbizakodottság a te vesztedet is okozhatja, mint Sámsonét. 

„…ne kürtöltess magad előtt, ahogy a képmutatók… hogy az emberektől dicséretet nyerjenek.” (Mt 6:2) 

Ne mondd folyton mindenkinek, milyen jó vagy! Légy inkább alázatos, mint Jézus! 

„Én pedig azt mondom: Mindenki, aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráználkodott vele az ő szívében. Ha pedig a te jobb szemed bűnre csábít téged, vájd ki, és vesd el magadtól, mert jobb neked, hogy egy tagod vesszen el, mintsem egész tested a gyehennára jusson.” (Mt 5:28-29, ÚRK) 

Tégy meg mindent, hogy a parázna vágyak eltűnjenek a szívedből, mert ez komoly akadály az Istennel való kapcsolatodban! 

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítélnek meg titeket is. És amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek is.” (Mt 7:1-2), /ÚRK/ 

Ne legyél annyira kritikus és ítélkező másokkal! Isten a bíránk, hagyd rá az ítéletet! 

(1Kor 4:5). Egyáltalán ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet. /RÚF/ 

„Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket.” (Mt 5:44), /ÚRK/ 

Ne gyűlöld az ellenségeidet! Amikor negatív gondolatokat táplálsz azok iránt, akik rosszul bánnak veled, ez abban a pillanatban akadályt képez az Istennel való kapcsolatodban. Inkább kezdj el imádkozni az ellenségeidért, és nézd meg, ez miként változtatja meg nemcsak az Istennel való együttjárásodat, de a másokhoz fűződő viszonyodat is! 

„Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre.” (Mt 5:22) 

Talán igyekszel igazolni, hogy miért kiabálsz a hozzád közel állókkal. Miként hat a dühöd az Istennel való kapcsolatodra, nem is beszélve azokról, akikre haragszol? És ez csak néhány terület, amely a botlásunkat okozhatja. 

Jézus figyelmeztetett, mit tegyünk, ha a kezünk, lábunk vagy szemünk bűnre csábít bennünket. Mit mondott az ilyen esetekről? 

(Mk 9:42-48). Aki pedig egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik. (43) Ha megbotránkoztat téged a kezed, vágd le azt, mert jobb, ha csonkán mégy be az életre, mint ha két kezeddel együtt jutsz a gyehennára, az olthatatlan tűzre, (44) ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el. (45) És ha a lábad megbotránkoztat téged, vágd le azt, mert jobb, ha sántán mégy be az életre, mint ha két lábaddal együtt vettetsz a gyehennára, (46) ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el. (47) És ha a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt, mert jobb, ha fél szemmel mégy be az Isten országába, mint ha két szemeddel együtt vettetsz a gyehennára, (48) ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el. /RÚF/ 

Nagyon furcsán hangzik, hogy vágd le a kezed vagy a lábad, szúrd ki a szemed, ha ezek valamelyike bűnbe vinne. Pontosan az volt Jézus célja, hogy felkapjuk rá a fejünket. Mindez rámutat, hogy mennyire súlyosnak tartja a bűnt és annak hatását az életünkben. 

White idézet: Az Úr ismeri a küzdelmeket, amelyeket a mai, utolsó napokban népének Sátán eszközeivel és az olyan nagy üdvösséget megvető, gonosz emberekkel kell vívnia. Megváltónk, a mennyei seregek nagyhatalmú parancsnoka a legegyszerűbben, a legőszintébben szól hozzánk. Nem takargatja a ránk váró nehéz küzdelmeket. Rámutat a veszedelmekre, elénk tárja a harci tervét. Ismerteti a ránk váró kemény, kockázatos munkát, majd int, hogy mielőtt harcba bocsátkoznánk, számítsuk ki, mibe fog kerülni. Egyúttal bátorít mindenkit, hogy ki-ki öltse magára a fegyverzetét, és várjuk a mennyei seregtől, hogy ők állítsák össze a hadakat az igazságért és életszentségért vívott küzdelemre. Az ember gyengesége emberfeletti erőre és segítségre fog találni a súlyos küzdelmekben, hogy a Mindenható cselekedeteit cselekedje. Ha kitartunk a hitben, és teljesen Istenre bízzuk magunkat, a sikerünk biztos lehet. 

Bár a gonoszság régi szövetsége most is felsorakozik ellenük, Isten mégis felszólítja őket, hogy legyenek bátrak és erősek, küzdjenek hősiesen, hiszen a mennyet kell elnyerniük, s az angyaloknál hatalmasabb áll soraikban, a menny seregeit vezénylő Parancsnok. Amint Jerikó elfoglalásánál történt, Izrael seregei közül senki sem dicsekedhetett, hogy a maga véges erejét használta a város falainak ledöntésénél, hanem az Úr seregeinek parancsnoka tervezte a harcot a lehető legegyszerűbbre, hogy egyedül az Urat illesse meg a magasztalás, az emberek pedig ne fuvalkodjanak fel. Isten minden erőt megígért nekünk, „mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk”. (ApCsel 2:39) 

A hit élő hatalom, mely áthatol minden akadályon, túljut minden korláton, és az ellenséges tábor szívében tűzi ki lobogóját. – Isten Fiai és leányai, 202./old. (július 14.) 

Miután alaposan megismertük magunkat, és Isten kegyelmét szilárd igyekezettel párosítottuk, győztesekké és mindenben tökéletesekké válhatunk, olyanokká, akik semmiben nem találtatnak híjával. 

A mostoha körülmények váltsák ki belőled azt a szilárd elhatározást, hogy leküzdöd a nehézségeket! Egyetlen akadály ledöntése képességet és bátorságot ad újabb akadályok ledöntésére. Céltudatosan haladj előre a helyes irányba, és a körülmények segíteni fognak, nem gátolni! 

Az igazi keresztényt olyan céltudatosság és fékezhetetlen elszántság jellemezi, amely nem enged a világi hatásoknak, és a Biblia zsinórmértékét tartja a szeme előtt… Krisztus követőjének teljesen odaszentelt életet kell élnie… Legyen készséges türelemmel, vidáman és örömmel elhordozni minden szenvedést, amelyet az Úr gondviselése kirendel számára. A végső jutalma az lesz, hogy együtt ülhet Krisztussal a halhatatlanság trónján. – Isten csodálatos kegyelme, 225./old. (augusztus 5.) 

Figyelemelterelések és kisértések

 

(Bírák 14:1-20). Egyszer elment Sámson Timnába, és meglátott Timnában egy filiszteus nőt. (2) Hazament, és ezt mondta apjának és anyjának: Láttam Timnában egy filiszteus nőt, kérjétek meg azt nekem feleségül! (3) De apja és anyja ezt felelte neki: Hát nincs feleségnek való a rokon leányok közt vagy egész népemben, hogy a körülmetéletlen filiszteusok közül akarsz feleséget venni? De Sámson így felelt apjának: Őt kérd meg nekem, mert csak ő tetszik nekem! (4) Apja és anyja nem tudta, hogy az Úrtól van ez, és csak ürügyet keres a filiszteusok ellen. Abban az időben ugyanis a filiszteusok uralkodtak Izráelen. (5) Elment tehát Sámson apjával és anyjával együtt Timnába. Amikor a timnai szőlőkhöz értek, egy fiatal, ordító oroszlánnal találta magát szemben. (6) Akkor megszállta őt az Úr lelke, és puszta kézzel kettészakította azt, mintha csak egy kecskegidát szakított volna ketté. De apjának és anyjának nem mondta el, hogy mit csinált. (7) Azután megérkezett, elbeszélgetett azzal a nővel, és az még jobban megtetszett Sámsonnak. (8) Néhány nap múlva ismét eljött, hogy elvegye. Közben letért az útról, hogy megnézze az oroszlán tetemét. Hát az oroszlán hullájában egy méhraj volt és méz! (9) Kiszedte a markába, és útközben azt eszegette. Odament az apjához és anyjához, nekik is adott, és ők is ettek. De nem mondta meg nekik, hogy az oroszlán hullájából szedte ki a mézet. (10) Azután elment az apja ahhoz a nőhöz. Sámson meg lakodalmat tartott ott, az ifjak szokása szerint. (11) Amint meglátták, harminc vőfélyt bíztak meg, hogy legyenek mellette. (12) Sámson ezt mondta nekik: Feladok nektek egy találós kérdést. Ha meg tudjátok fejteni a lakodalom hét napja alatt, és kitaláljátok, adok nektek harminc inget és harminc öltözet ruhát. (13) De ha nem tudjátok megfejteni, akkor ti adtok nekem harminc inget és harminc öltözet ruhát. Ők azt mondták neki: Tedd fel azt a találós kérdést, hadd halljuk! (14) Sámson ezt mondta nekik: Étel jött az evőből, édes jött az erősből. De nem tudták megfejteni a találós kérdést három napon át. (15) A negyedik napon ezt mondták Sámson feleségének: Szedd rá a férjedet, hogy árulja el nekünk a találós kérdés megfejtését, különben megégetünk téged és apád háza népét! Hát azért hívtatok meg bennünket, hogy kifosszatok? (16) Ekkor Sámson felesége odabújt hozzá, és elkezdett így sírdogálni: Mégiscsak gyűlölsz és nem szeretsz engem! Feladtál egy találós kérdést népem fiainak, és nekem se mondod meg a megfejtését. De ő azt felelte neki: Hiszen még apámnak és anyámnak se mondtam meg, hát neked mondjam meg? (17) Így sírdogált hozzá bújva hét napig, amíg a lakodalmuk tartott. Végül a hetedik napon megmondta neki a megfejtést, annyira zaklatta őt. Az asszony pedig elmondta a megfejtést népe fiainak. (18) A város férfiai ezt mondták neki a hetedik napon, mielőtt lement volna a nap: Mi a méznél édesebb, s oroszlánnál erősebb? De ő így válaszolt nekik: Ha nem az én üszőmön szántotok, találós kérdésem ki nem találjátok. (19) Ekkor megszállta az Úr lelke, lement Askelónba, és megölt ott harminc férfit, lehúzta a ruhájukat, és odaadta a ruhákat azoknak, akik a találós kérdést megfejtették. És haragra gyúlva elment apja házához. (20) Sámson felesége pedig hozzáment ahhoz a vőfélyhez, aki Sámson barátja volt. /RÚF/ 

(Bír 16:1, 4, 16-17). Egyszer Sámson elment Gázába, meglátott ott egy parázna nőt, és bement hozzá. (4) Történt ezután, hogy megszeretett egy asszonyt a Szórék-völgyben, akinek Delila volt a neve. (16) Amikor mindennap zaklatta és gyötörte szavaival, Sámson halálosan megunta a dolgot. (17) Feltárta előtte egészen a szívét, és ezt mondta neki: Borotva nem érte soha a fejemet, mert Istennek szentelt názír voltam már anyám méhében is. Ha megnyírnak, odalesz az erőm, elgyengülök, és olyan leszek, mint bárki más. /RÚF/

A nagy küzdelem valóságos, és mindannyian részei vagyunk. A kozmikus harc, amely a mennyben kezdődött, ma mindannyiunk életében szerepet játszik. Sátán tudja, hogy mindent be kell vetnie abban az időben, amelyben élünk, közvetlenül Krisztus visszatérése előtt, ha el akar távolítani minket az Istennel való szoros kapcsolattól. Lehet olyasvalami az életedben, ami elvonja a figyelmedet, ami önmagában egyáltalán nem tűnik rossznak, de annyi idődet és energiádat elveszi, hogy végül Istenre már alig marad. Lehet ez munka, közösségi média, vásárlás, sport vagy étel. Nagyon őszintén szembenézve önmagunkkal látjuk majd, hogy ezek bármelyike, amivel túlzottan, kiegyensúlyozatlanul foglalkozunk, végül Istentől és másoktól veszi el az időt. Az ellenségünk nagyon jól ismeri a gyengeségeinket és a dolgokat, amelyekkel el tud téríteni az Istennel töltendő időtől. Ne feledjük, először Istent kell keresnünk 

(Mt 6:33). Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. /RÚF/, 

... mielőtt belevágunk a napi forgatagba és mindabba, ami ránk vár. Jézus megérti a helyzetünket, de megdorgál a közönyünkért. 

(Jel 3:14-22). A laodiceai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete: (15) Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! (16) Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból. (17) Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: (18) tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. (19) Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! (20) Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. (21) Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján. (22) Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek! /RÚF/

 Habár Isten, emberré is lett, aki érzett fáradtságot, mint mi. 

(Jn 4:6). Ott volt Jákób forrása. Jézus az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. /RÚF/

 Ismerte az élet terheit, amit mi is hordozunk, de könnyebbé tette azáltal, hogy gyakran félrevonult egyedül, Atyjához imádkozni. 

(Mt 14:23). Miután elbocsátotta a sokaságot, egyedül felment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. /RÚF/; 

(Mk 1:35). Nagyon korán, amikor még sötét volt, felkelt, és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. /RÚF/; 

(Lk 5:16). Ő azonban visszavonult a pusztába, és imádkozott. /RÚF/; 

(Lk 6:12). Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát. /RÚF/

 Tisztában volt vele, hogy az Atyával töltött idő a legjobb, amit tehet, ha vissza akarja nyerni az erejét a kísértések elleni harcban. Ez a legjobb és a legbiztosabb út a számunkra is. Sámson elbukott, mert azt hitte, erős. A saját erejében bízott a kísértésekkel szemben. Minden egyes nap, mindannyiunknak harcolnunk kell a bűnnel, miközben a lelkek ellensége igyekszik gyengíteni és tönkretenni a kapcsolatunkat Istennel. Ismeri gyenge pontjainkat, és azokat veszi célba, hogy tompítsa az Istennel való kapcsolatunkat, a bűntudat és az értéktelenség érzésével árasszon el, bármivel, ami a Teremtőtől eltávolíthat. Félre akarja siklatni a gondolkodásunkat, szándékainkat és cselekedeteinket, hogy megvethesse a lábát életünk valamely területén. Ám sose feledd: hitünk segít megállni, a hit pedig Isten Igéjének hallásából származik. 

White idézet: Számtalan arra vonatkozó bizonyíték áll a rendelkezésünkre, hogy Isten egyházában a konkoly együtt növekszik a búzával. A gyülekezetben vannak őszinte keresztények, de vannak lágymelegek is. Nekik is lehetőségük van megismerni az igazságot. Isten Igéje be van mutatva számukra; eljönnek a vacsorára, ahogyan Júdás is jelen volt húsvétkor, csakhogy ugyancsak Júdáshoz hasonlóan ezek az emberek nem táplálkoznak az élet Igéjéből. Senki sem kényszerítheti őket arra, hogy egyék az örök élet Igéjét és munkálják megtérésüket, hogy keresztény tapasztalatra tehessenek szert, hogy végül az igazságra alapozzanak, és abban gyökerezzenek... 

Ne csüggedjünk el, ha a gyülekezeteben vannak jók és gonoszok is. Júdás is a tanítványok közé tartozott. Minden előnyben részesült, amit ember megkaphatott, és bár hallotta az igazságot, valamint a tisztán kijelentett elveket, Krisztus tudta, hogy mindezeket mégsem fogadta el. Nem az igazságból táplálkozott. Az igazság nem vált élete részévé. Igyekezett folyamatosan előtérbe helyezni régi szokásait és magatartását. De Krisztus semmiképp sem akarta erőszakkal eltávolítani Júdást a tanítványok közül... 

Akik valóban igyekeznek szolgálni Istent, nehéz helyzetekbe is kerülhetnek. De ne a kudarcra gondoljatok. Ne beszéljetek a csüggedésről. Bárcsak egyesült erővel teljesítenénk mennyei Atyánk akaratát… Ha keresztények vagyunk, nem követhetjük a világ szabályait. A „meg van írva” legyen állandó mércénk. Ne azzal foglalkozzunk, hogy mit tesznek a törvénytelenségben élők... 

Az emberek úgy viselkednek, mintha szabad utat kaptak volna hatályon kívül helyezni Isten döntéseit. A kritizáló lelkület átvette Isten helyét, átfogalmazta Isten Igéjét. A nemzetek ilyenképpen vannak arra késztetve, hogy igyák Babilon paráznaságának borát. Ezek az emberek úgy igazgatták a dolgaikat, hogy azok megfeleljenek a népszerű végidei hitehagyásoknak. Ha pedig nem tudják aláásni és helytelenül alkalmazni Isten Igéjét, ha nem tudják azokat az emberi gyakorlatokhoz igazítani, akkor áthágják azt... 

Mindazok, akik eleget tesznek Isten Igéjének, gazdag áldásokban részesülnek. Bármilyen nehéz is a kereszt, amit hordozniuk kell, bármilyen veszteségek is érik őket, bármilyen üldözést is kell elszenvedniük, ami akár mulandó életük elvesztéséhez is vezet, bőséges jutalomban fognak részesülni, mivel olyan életet biztosítanak maguknak, amely Isten életéhez fogható. Ha Krisztusért el is veszítik az életüket, olyan életet nyernek, ami örökké tart. A világosság Atyjának vezetésében járnak, ahol nincs változás, sem változásnak árnyéka. Meg fogják látni arcát, és neve a homlokukra lesz írva. – The Upward Look, 35./old. 

A bűn, az evangélium és a törvény

 „Sohasem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem. Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.” (Zsolt 119:93-94)

Vitathatatlanul a bűn a legnagyobb akadálya annak, hogy közeli kapcsolatban éljünk Istennel. Nemcsak elválaszt most tőle de megcsal, árt, felemészt és végül tönkretesz bennünket. A bűn és az önző énünkkel vívott csata a legnagyobb harcunk, amiben valaha részünk lesz, mérhetetlenül nagy, sőt örökkévaló kihatással.

(Ézs 59:2). hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg. /RÚF/

Egyesek elfogadják a bűnt mint az élet természetes részét. Végül is az emberi természetünk része, hogy élvezni akarjuk az élet dolgait. De vajon elfogadhatóbb lesz a bűn csak azért, mert a társadalom megbékélt vele? Talán finomkodva közelítünk ehhez a témához, mert attól félünk, hogy megsértünk valakit, ha a bűnt nevén nevezzük. Csakhogy, ha úgy döntünk, hogy igyekszünk kényelmesen együtt élni vele, végül annál távolabb kerülünk az Istennel való egészséges kapcsolattól. Igen, mindenki bűnös, a gondolataink, a motivációink, a cselekedeteink bántanak másokat, saját magunkat és Istent is. Végeredményben a bűn lerombolja Istennel való kapcsolatunkat, Ő azonban kinyilatkoztatta magát nekünk törvényének ismerete által, amely rávilágít életünk bűneire.

White idézet: Dániel olyan látomást kapott, amelyben a földi hatalmakat a vadállatok szimbolizálták. Ezzel szemben a Messiás országát a bárány jelképezi. Miközben a földi hatalmak a fizikai erő tekintélyével uralkodnak, Krisztus megsemmisít minden fegyvert és erőszaktételt. Királyságát a bukott emberiség felemelése és nemesítése céljából alapította meg.

Az első áldozat bemutatása végtelenül fájdalmasan érintette Ádámot. Fel kellett emelnie a kezét olyan élet kioltására, amit csak Isten adhatott… Amikor megölte az ártatlan áldozatot, megremegett arra a gondolatra, hogy bűne miatt fog Isten szeplőtlen Bárányának vére hullani. E kép láttán mélységesebben és elevenebben tudatosult benne, hogy milyen súlyos a bűne, amit csakis Isten drága Fiának halála tehet jóvá. Csodálta azt a végtelen jóságot, amely ilyen váltságdíjat ad a bűnös megmentéséért.

Az áldozati rendszer előképei és a próféciák csak halvány és homályos ismeretet nyújtottak a zsidóknak arról az irgalomról és kegyelemről, amelynek Krisztus megjelenésével a világba kellett jönnie… A törvény egyedül Jézus által tartható meg. Ennek a törvénynek a megszegése révén az ember bűnt hozott a világba, a bűn pedig halált nemzett. Krisztus engesztelést szerzett az emberek bűnére. Jellemének tökéletességét felajánlotta az ember bűnössége helyett. Magára vette az engedetlenség átkát. Az ószövetségi áldozatok arra az áldozatra mutattak előre, amelyet neki kellett meghoznia. A megölt bárány azt a Bárányt jelképezte, aki elveszi a világ bűneit…

A törvény tökéletes összhangban van az evangéliummal. Az egyik a másik támogatására szolgál. A dicsőséges törvény felébreszti a lelkiismeretet, s arra indítja a bűnöst, hogy érezze át a Krisztusra, mint a bűn kiengesztelőjére való szükségét. Az evangélium felismeri a törvény hatalmát és változhatatlanságát. „A bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által” – mondja Pál. (Róm 7:7) A törvény ismerete által kialakult bűntudat Krisztushoz vezeti a bűnöst. Nyomorúságában az ember rámutathat a Kálvária keresztjén hozott hatalmas érvekre. Hivatkozhat Krisztus igazságára, mert abban minden bűnbánó bűnös részesül. – Isten csodálatos kegyelme, 15./old. (január 7.)

Az Isten törvényeinek való engedelmesség olyan szép jellemet fejleszt ki az emberben, amely összhangban van mindennel, ami tiszta, szent és szeplőtelen. Krisztus evangéliumának üzenete az ilyen ember életéből egyértelművé válik. Mivel elfogadta Krisztus irgalmát és a bűn hatalmából való meggyógyítását, Istennel való kapcsolata helyes mederbe került. Élete megtisztult a hiábavalóságoktól és az önzéstől, telve van Isten szeretetével. Az Isten törvénye iránt tanúsított naponkénti engedelmessége olyan jellemet szerez, amely biztosítja számára az Isten országában rá váró örök életet. – Isten csodálatos kegyelme, 146./old. (május 18.)