Győzelem a halál felett

 „Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből; és feltámadnak először, akik meghaltak volt a Krisztusban; azután mi, akik élünk, akik megmaradtunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk.” (1Thessz 4:16–17) {AG 357.1}

A Föld rázkódása, a villámok cikázása és az ég zengése közepette hívja elő Isten Fia az alvó szenteket… A halál tömlöcéből lépnek elő, hervadhatatlan dicsőségben. Lépésük zajától zeng a föld. „Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad?” (1Kor 15:55) – kiáltják… {AG 357.2}

Az élő igazak „nagy hirtelen, egy szempillantásban” elváltoznak. Isten szava nyomán megdicsőültek; Isten most halhatatlanná teszi őket, és a feltámadt szentekkel együtt elragadja őket az Úr elé a levegőbe… {AG 357.3}

A Megváltó, mielőtt belép Isten városába, átadja követőinek győzelmük szimbólumait, és rájuk helyezi királyságuk jeleit… Jézus a dicsőség koronáját saját jobbjával helyezi a győzők fejére. Mindenkinek van koronája; rajta az új neve (Jel 2:17) és ez a felirat áll: „Szentség az Úrnak.” Jézus minden kézbe győzelmi koronát és csillogó hárfát tesz. Amikor a parancsnokló angyalok megadják a hangot, az üdvözültek ujjai ügyesen futnak végig a hárfa húrjain, és sokszínű dallamot csalnak ki belőlük. Minden szív leírhatatlan örömmámorban úszik, és minden száj hálás dicséretre nyílik… {AG 357.4}

A szent város a megváltottak elé tárul. Jézus szélesre tárja gyöngykapuit. Az igazság megtartói belépnek rajtuk… Halandó fül által soha nem hallott hangon e szavak hallatszanak: „Küzdelmetek véget ért.” „Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.” {AG 357.5}

Ekkor teljesedik be az az ima, amelyet a Megváltó a tanítványaiért mondott. „Akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek.” Krisztus az Atya elé, „az Ő dicsősége elé” állítja „feddhetetlenségben nagy örömmel” (Júd 24) azokat, akiket a vére árán vásárolt meg… A megváltó szeretet csodái ezek! Mily mámoros örömet hoz az az óra, amikor az örökkévalóság Atyja a megváltottakra tekintve meglátja a saját képmását! {AG 357.6}

Krisztus dicsőséges megjelenése

 „Amikor pedig eljő az embernek Fia az Ő dicsőségében, és vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az Ő dicsőségének királyi székébe.” (Mt 25:31) {AG 356.1}

Isten a Mennyből fogja meghirdetni Jézus eljövetelének napját és óráját, és megkötni népével az örökkévaló szövetséget. Szavai zúgó mennydörgésként zengenek végig a Földön. Isten Izráele figyel, felfelé tekint. Arcuk Isten dicsőségétől fénylik… {AG 356.2}

Keleten nemsokára megjelenik egy kicsiny fekete felhő. A távolból sötétnek látszó felhő körülveszi a Megváltót. Isten népe ebben a felhőben felismeri az Emberfiának jelét. Ünnepélyes csendben figyelik a Föld felé közeledő és egyre fényesebb és dicsőségesebb felhőt, mígnem nagy fehér felhő lesz belőle, amely megemésztő dicsőségként fénylik. Felette a szövetség szivárványa ível. Jézus hatalmas győzőként lép elő… A királyt szent angyalok hatalmas, megszámlálhatatlan sokasága kíséri az útján. Ajkukon dicsőítő ének, mennyei dallam hangzik. Az égen számtalan tündöklő alak látható, „tízezerszer tízezer és ezerszer ezer”. Emberi tollal nem lehet megrajzolni ezt a képet; az a tündöklés meghaladja az emberi képzeletet… {AG 356.3}

Az igazak reszketve kiáltják: „Ki állhat meg?” Az angyalok ajkán elhal az ének, és egy ideig félelmes csend van. Majd Jézus hangja hallható. Ezt mondja: „Elég néked az én kegyelmem.” Az igazak arca felragyog, és minden szívet öröm tölt be. Az angyalok pedig, akik közelednek a Földhöz, egyre hangosabban kezdenek énekelni… {AG 356.4}

A királyok Királya leereszkedik a lángoló tűz övezte felhőn. Az ég tekercsszerűen felgöngyölődik, a Föld remeg, minden hegy és minden sziget kimozdul a helyéből… A gonoszok azért imádkoznak, hogy inkább a hegyek sziklái temessék el őket, mintsem találkozzanak azzal, akit semmibe vettek, és elutasítottak… Azok, akik Krisztust és hű népét el akarták pusztítani, meglátják a megdicsőültekre sugárzó fényességet, és rémüldözésük közben hallják a szentek boldog kiáltását: „Ímé, Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart minket!” (Ésa 25:9) {AG 356.5}

Hatalmas jutalom

 „Ha valakinek a munkája… megmarad, jutalmát veszi.” (1Kor 3:14) {AG 355.1}

Dicsőséges lesz a hűségesek jutalma, amikor Isten és a Bárány köré gyűlnek. Amikor János Isten dicsőségét látta, halottként esett össze, mert nem bírta elviselni a látványt. Amikor azonban Isten gyermekei halhatatlanságot öltenek magukra, úgy látják majd Őt, „amint van” (1Jn 3:2). A trón elé állhatnak, mert Isten szeretett Fia elfogadja őket. Isten eltörli minden álnokságukat. Minden bűntettük feledésbe merül. Immár láthatják Isten trónjának teljes dicsőségét. Részt vállaltak Krisztus szenvedéseiben, munkatársai voltak a megváltás tervében, és most részestársai abban a nagy örömben, hogy ott láthatják Isten országában az összes üdvözültet, aki Istent fogja dicsőíteni az örökkévalóságon át… {AG 355.2}

Azon a napon a megváltottak az Atya és Fiú dicsőségében ragyognak majd. Az angyalok aranyhárfával a kezükben üdvözlik a királyt és győzelmének jelvényeit… Diadalének csendül fel majd, és betölti az egész Mennyet. Krisztus győzelmet aratott. Belép a mennyei udvarokba az üdvözültek kíséretében, akik tanúsítják, hogy Jézus földi szenvedése és áldozathalála nem volt hiábavaló. {AG 355.3}

A Föld zarándokaira otthon vár. Az igazak elnyerik új öltözetüket, dicsőséges koronájukat és a győzelem pálmaágait. Minden, ami Isten gondviselésében zavaros volt előttük, világossá válik az eljövendő világban. A nehezen érthető dolgok magyarázatot nyernek. A kegyelem titkai feltárulnak előttünk. Ahol véges elménk csak zavart és megszegett ígéreteket fedezett fel, a legtökéletesebb és legcsodálatosabb összhangot láthatjuk meg. Megtudjuk, hogy a legnehezebbnek tűnő tapasztalatokat a végtelen szeretet rendelte el az életünkben. Amint megismerjük annak gyöngéd gondoskodását, aki minden dolgot a hasznunkra fordított, kimondhatatlan örömmel és a dicsőség teljességével fogunk örvendezni. {AG 355.4}

Sürgetlek benneteket, készüljetek fel Krisztusnak az ég felhőiben való eljövetelére… Készüljetek el az ítéletre, hogy amikor Krisztus eljön – hogy csodálattal szemléljék mindazok, akik hisznek benne –, ti is azok között legyetek, akik békességben találkoznak vele.

Ragaszkodás Istenhez

 Izrael nem tudja elkerülni a bálványimádás kísértését és Isten haragját csupán azzal, ha állandóan emlékezetében tartja a „Ne tedd!” szövetségi igéit, hanem azon kell dolgozniuk, hogy tudatosan és következetesen hűségesek maradjanak az Úrhoz. Ugyanaz az ige, „ragaszkodni”, „kapaszkodni” az Úrhoz... 

(5Móz 4:4). De ti, akik ragaszkodtatok Istenetekhez, az Úrhoz, ma is mindnyájan éltek. /RÚF/)

... a házassági szövetség leírásában a férj és a feleség között megkívánt viselkedési formában ...

(1Móz 2:24). Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté. /RÚF/ ...is használatos, ahogy Ruthnak Naomihoz való hűsége esetén is ezt találjuk. 

(Ruth 1:14). Azok erre még hangosabban kezdtek el sírni, majd Orpá megcsókolta az anyósát. Ruth azonban továbbra is ragaszkodott hozzá. /RÚF/). 

Meg kell jegyeznünk, hogy Józsué értékítélete szerint ilyen hűség jellemezte addig az izraelitákat. Sajnos ez az állítás Izrael történetének későbbi időszakaiban nem lesz jellemző, ahogy A bírák könyvének szomorú leírása is tanúsítja 

(Bír 2:2, 7, 11). de ti se kössetek szövetséget ennek a földnek a lakosaival, romboljátok le oltáraikat! Ti azonban nem hallgattatok szavamra. Hogy tehettétek ezt? (7) A nép pedig az Urat szolgálta Józsué egész életében meg azoknak a véneknek az idejében, akik túlélték Józsuét, és akik látták az Úrnak mindazokat a nagy tetteit, amelyeket véghezvitt Izráelért. (11) Izráel fiai azt cselekedték, amit rossznak lát az Úr, mert a Baalokat tisztelték. /RÚF/;

  (Bír 3:7, 12). Izráel fiai azt tették, amit rossznak lát az Úr. Elfeledkeztek Istenükről, az Úrról, és a Baalokat meg az Asérákat tisztelték. (12) De Izráel fiai ismét azt tették, amit rossznak lát az Úr. Ekkor az Úr Eglónnak, Móáb királyának a hatalmába adta Izráelt, mivel olyat tettek, amit rossznak lát az Úr. /RÚF/;

  (Bír 4:1). Izráel fiai Éhúd halála után ismét azt tették, amit rossznak lát az Úr. /RÚF/ 

 Józsué arra szólítja fel az izraelitákat, hogy szeressék Istenüket, az Urat (Józs 23:11; vö. 5Móz 6:5). A szeretetet viszont nem lehet erőltetni, vagy pedig másként mondva: erőszak hatására megszűnik az lenni, ami a lényege. Akkor milyen értelemben lehet mégis megparancsolni a szeretetet?

(Józs 23:11). Azért nagyon vigyázzatok magatokra, és szeressétek Isteneteket, az Urat! /RÚF/; 

 (5Móz 6:5). Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! /RÚF/

 Ha Izrael népe folyamatosan élvezni akarja a szövetséggel járó áldásokat, hűségesnek kell maradniuk Istenhez. A héber szöveg nagyon célzottan fogalmaz: „Figyelj oda jól a dolgaidra a saját lelked érdekében!” Az ahaba („szeretni”) szó az emberi vonzalom széles skáláját kifejezheti, mint baráti kapcsolatot, szexuális intimitást, anyai gyengédséget, szerelmet, illetőleg Isten iránti hűséget. Ha úgy értjük az Isten iránti szeretetet, mint tudatos elköteleződést és imádatot az irányában, akkor megparancsolható, anélkül, hogy sérülne annak igazi természete. 

(Ján 13:34) Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! /RÚF/)

 Istennek mindig is az volt a szándéka, hogy a parancsai iránti engedelmesség a vele való személyes kapcsolatból eredjen „magamhoz vontalak titeket” – (2Móz 19:4), ÚRK); 

 (5Móz 6:5). Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! /RÚF/; 

(Mt 22:37). Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” /RÚF/), annak alapján, amit kegyelméből és szeretetéből értük tett.

 

Az Isten szeretetére szólító parancs kifejez kölcsönösséget is, még ha az emberi szeretet nem is lehet Istenével szimmetrikus. Isten vágya, hogy bensőséges, személyes kapcsolatba lépjen mindenkivel, aki viszonozza szeretetét. Így az Ő egyetemes szeretete mindenki iránt képezi a keretet önkéntes, az Övét viszonzó szeretetünk megnyilvánulásához.

 Jézus új parancsot adott a tanítványoknak. Milyen értelemben volt ez a parancs egyszerre új és régi? 

(Jn 13:34). (Jn 15:17). Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást. /RÚF/

(1Jn 3:11). Mert ez az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást, /RÚF/

(3Móz 19:18). Ne légy bosszúálló, se haragtartó néped fiaival szemben! Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az Úr! /RÚF/

 White idézet: Az aranyat tűzbe vetik, hogy megtisztuljon a salaktól, de a próbák tüzében megtisztult hit értékesebb a tiszta aranynál. Ezért tehát tekintsünk józanul a próbákra. Ne lázongjunk, és ne legyünk elégedetlenek a megpróbáltatásban. Ne kövessük el folyton azt a hibát, hogy meg akarunk szabadulni a próbától. A megpróbáltatás idején szorosan bele kell kapaszkodnunk Istenbe és ígéreteibe.

 Egyesek megkérdezték tőlem: „Te nem csüggedsz el, amikor megpróbáltatás ér?” Én erre így válaszoltam: „De igen, amennyiben a csüggedés alatt szomorúságot értesz.” „És sosem beszélsz másoknak az érzéseidről?” – kérdezték. „Nem, mert a hallgatásnak is megvan az ideje, amikor féken kell tartani a nyelvet, és én eltökéltem, hogy a kétely vagy a sötétség egyetlen szavát sem ejtem ki, nehogy árnyat vessek azokra, akikkel kapcsolatban vagyok. Inkább így szóltam magamhoz: Eltűröm az aranyműves mester által rendelt tüzet, mert tudom, hogy nem emészt meg. Amikor megszólalok, csak a világosságról, a hitről és az Istenbe vetett reménységről fogok beszélni, vagy a feddhetetlenségről, jóságról és Megváltóm, Krisztus szeretetéről. Azért teszek így, hogy mások elméjét a menny és a mennyei dolgok felé fordítsam, gondolataikat Krisztus mennyei szolgálatára tereljem, amit értünk végez, valamint arra a munkára, amit nekünk kell itt, a földön végeznünk az Úrért.”

 A kohónak az a rendeltetése, hogy eltávolítsa a salakot. Amikor a Mester meglátja benned az ő tökéletes képmását visszatükröződni, akkor emel ki a kemencéből. Nem engedi, hogy megemésszen a tűz, és nem kell hevesebb tüzet elviselned annál, amennyire szükséged van, hogy megtisztulhass. Viszont, ha a mennyei képmást akarod visszatükrözni, akkor alá kell vetned magad annak a tisztító folyamatnak, amit Ő választott számodra, hogy a jellemed minden szennytől és folttól megtisztulhasson. Segítsen meg az Úr… akard, hogy a munkája teljesüljön benned… Tekints az égre! Jézus él. Jézus szeret. Jézus irgalmas, és minden terheddel, aggodalmaddal és nehézségeddel együtt elfogad, ha minden terhedet elhozod hozzá. Megígérte, hogy sosem hagyja el a benne bízókat. – Our High Calling, 312./old.

 Teljes szívvel bízz az Úrban, és sosem fogsz csalódni benne. Ha Istentől kérsz segítséget, sosem kérsz hiába. Ő bátorítani szeretne, hogy bízzunk és higgyünk benne, ezért szent Igéje és Szentlelke által közelít hozzánk, és mindenáron el akarja nyerni a bizalmunkat. Ám semminek sem örül jobban, mint annak, hogy hozzá mennek erőért a gyengék. Ha találunk szavakat és szívet az imádkozáshoz, akkor az Úrnak minden bizonnyal lesz füle, hogy meghallgasson, és karja, hogy üdvözítsen.

 Nincs olyan nagy nehézség, amelyben Isten elrejtené arcát népe elől. Amikor nem volt más megoldás, Ő segítségül szolgált a nehézségben. Áldjon meg az Úr, szegény, megbántott és megsebzett lélek. Kapaszkodj szorosan karjába! Megragad téged és gyermekeidet, leveszi a fájdalmaidat és terheidet, ha azokat ráveted. – This Day with God, 194./old.

Az Úr haragja

(Józs 23:15-16). De ahogyan beteljesedett rajtatok mindaz az ígéret, amelyet Istenetek, az Úr tett nektek, úgy fogja beteljesíteni rajtatok az Úr minden fenyegetését is, amíg ki nem pusztít benneteket erről a jó földről, amelyet nektek adott Istenetek, az Úr. (16) Ha megszegitek Isteneteknek, az Úrnak szövetségét, amelyet ő rendelt nektek, ha elmentek, és más isteneket tiszteltek, és azokat imádjátok, akkor föllángol majd ellenetek az Úr haragja, és hamarosan kipusztultok erről a jó földről, amelyet nektek adott. /RÚF/ 

(4Móz 11:33; 2Krón 36:16). De ők kigúnyolták Isten követeit, megvetették kijelentését, és gúnyt űztek prófétáiból, míg oly magasra nem csapott az Úr haragja népe ellen, hogy már nem volt menekvés. /RÚF/;

 (Jel 14:10, 19). Az is inni fog az Isten haragjának borából, amely készen van elegyítetlenül haragjának poharában, és gyötrődni fog tűzben és kénben a szent angyalok és a Bárány előtt; (19) Az angyal ledobta éles sarlóját a földre, leszüretelte a föld szőlőjét, és belevetette Isten haragjának nagy borsajtójába. /RÚF/; 

(Jel 15:1). És láttam egy másik nagy és csodálatos jelet a mennyben: hét angyalt, akiknél a hét utolsó csapás volt, mert ezekkel teljesedett be az Isten haragja. /RÚF/

Izrael már megtapasztalta Isten haragját a pusztai vándorlás alatt (4Móz 11:33; 4Móz12:9) Az Úr haragra gerjedt ellenük, és eltávozott. /RÚF/), valamint az ígéret földjén... 

(Józs 7:1). De Izráel fiai hűtlenül bántak a kiirtásra rendelt dolgokkal, mert a Júda törzséből való Ákán, Karmí fia, Zabdí unokája, Zerah dédunokája elvett a kiirtandó dolgokból. Ezért föllángolt az Úr haragja Izráel fiai ellen. /RÚF/), ...így abszolút tisztában volt vele, milyen következményei lesznek, ha a szövetség durva megszegésével provokálják Istent. Ezek a versek jelentik Józsué egyébként is súlyos beszéde mondandójának a csúcsát. Sokkoló hallani, hogy Isten el fogja pusztítani Izraelt, különösen azért, mert ugyanazokat a kifejezéseket használja, mint amelyeket a kánaániták eltörlésével kapcsolatban mondott. Amilyen biztos, hogy Isten hűséggel megtartotta Izraelnek tett ígéreteit, olyan biztos, hogy az átok is utoléri őket (3Mózes 26); (5Mózes 28), ha az izraeliták megtörik a szövetséget. A kánaániták eltörlése és a föld kisajátítása fényében ezek a versek ismét csak azt példázzák, hogy Jahve az egész világ legfőbb bírája, aki háborút hirdet a bűn ellen, függetlenül attól, hol történik. Izrael nem vált szentté a szent háborúban való részvétel által, nem szerzett különleges érdemeket azzal, mint ahogy a pogány nemzetek sem, amikor később Jahve ítéletének eszközei lettek a választott nép felett. 

(3Mózes 26:1-46). Ne csináljatok magatoknak bálványokat! Se faragott bálványszobrot, se szent oszlopot ne állítsatok magatoknak, kőszobrokat se helyezzetek el országotokban, hogy imádjátok azokat. Mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek. (2) Szombatjaimat tartsátok meg, és szentélyemet tiszteljétek! Én vagyok az Úr. (3) Ha rendelkezéseim szerint éltek, parancsolataimat megtartjátok, és teljesítitek azokat, (4) akkor esőt adok nektek a szokott időben, a föld megadja termését, és a mező fája is megtermi gyümölcsét. (5) Cséplésetek a szüretig tart, és a szüretetek eltart a vetésig. Jóllakásig ehetitek kenyereteket, és biztonságban lakhattok az országban. (6) Békességet adok az országban: ha lefeküsztök, senki sem riaszt föl benneteket. Kipusztítom a vadállatokat az országból, és fegyverrel sem hatolnak be országotokba. (7) Sőt, ti üldözitek majd ellenségeiteket, és elhullanak fegyvereitek által. (8) Közületek öten elüldöznek százat, és százan tízezret üldöznek, és elhullanak ellenségeitek fegyvereitek által. (9) Hozzátok fordulok, megszaporítalak és megsokasítalak benneteket, és fenntartom veletek szövetségemet. (10) Régi, tavalyi gabonát ehettek, és a régit ki kell majd hordanotok az új elől. (11) Hajlékomat közétek helyezem, és nem utállak meg benneteket. (12) Köztetek járok, és Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. (13) Én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy ne legyetek többé azoknak a szolgái. Összetörtem igátok jármát, hogy fölegyenesedve járhassatok. (14) De ha nem hallgattok rám, és nem teljesítitek mindezeket a parancsolatokat, (15) ha megvetitek rendelkezéseimet, és megutáljátok törvényeimet, ha nem teljesítitek minden parancsolatomat, hanem megszegitek szövetségemet, (16) akkor én így bánok veletek: Meglátogatlak benneteket szörnyűségekkel: szemet elhomályosító és lelket gyötrő sorvadással és lázzal. Hiába vetitek el a magot, ellenségeitek eszik meg a termését. (17) Ellenetek fordulok: megvernek ellenségeitek, és uralkodni fognak rajtatok gyűlölőitek; akkor is menekültök, ha senki sem üldöz titeket. (18) Ha pedig ezek után sem hallgattok rám, akkor hétszeresen fenyítelek meg benneteket vétkeitekért. (19) Összetöröm gőgös hatalmatokat. Olyanná teszem fölöttetek az eget, mint a vas, földeteket pedig olyanná, mint az érc. (20) Hiába dolgoztok minden erőtökkel, földetek nem terem, és a föld fái nem hoznak gyümölcsöt. (21) Ha mégis szembeszálltok velem, és nem akartok rám hallgatni, akkor hétszeresen verlek meg benneteket vétkeitek miatt. (22) Rátok küldöm a mezei vadakat, és elragadják gyermekeiteket, kiirtják jószágaitokat, megritkítanak benneteket, és útjaitok elnéptelenednek. (23) És ha még ezek a fenyítések sem fognak rajtatok, hanem szembeszálltok velem, (24) akkor én is szembeszállok veletek, és hétszeresen verlek meg benneteket vétkeitek miatt. (25) Fegyvert hozok rátok, hogy bosszút álljon a szövetségszegésért. Ha városaitokba veszitek be magatokat, akkor dögvészt bocsátok rátok, és az ellenség kezébe adlak benneteket. (26) Amikor tönkreteszem nálatok a félretett élelmet, tíz asszony egy kemencében süti majd nektek a kenyeret, és kiporciózva adják nektek a kenyeret, úgyhogy esztek ugyan, de mégsem laktok jól. (27) És ha még azután sem hallgattok rám, hanem szembeszálltok velem, (28) akkor haragomban én is szembeszállok veletek, és bizony hétszeresen fenyítelek meg benneteket vétkeitek miatt. (29) Fiaitok húsát fogjátok enni, és leányaitok húsát eszitek majd. (30) Elpusztítom áldozóhalmaitokat, darabokra zúzom tömjénező oltáraitokat, és hulláitokat összetört bálványaitok mellé szórom, mert megutállak benneteket. (31) Városaitokat romhalmazzá teszem, és szentélyeiteket elpusztítom, hogy ne is érezzem többé áldozataitok kedves illatát. (32) Olyan pusztítást végzek az országban, hogy beleborzonganak még ellenségeitek is, akik majd birtokba veszik. (33) Titeket pedig szétszórlak a többi nép közé, és kivont karddal üldözlek benneteket. Országotok pusztasággá lesz, városaitok pedig romhalmazzá. (34) Akkor majd élvezni fogja nyugalmát a föld a pusztulás egész idején, ti pedig ellenségeitek földjén lesztek. Akkor majd megnyugszik a föld, és élvezni fogja nyugalmát. (35) A pusztulás egész ideje alatt nyugodni fog, mivel nem nyugodhatott a nyugalomra rendelt időben, amikor még rajta laktatok. (36) Akik pedig megmaradnak közületek, azoknak a szívében gyávaságot keltek ellenségeik földjén, úgyhogy üldözni fogja őket még egy szélűzte falevél zizzenése is; menekülnek, mintha fegyver elől menekülnének, és elesnek, pedig senki sem üldözi őket. (37) Elbotlanak egymásban, mintha fegyverrel űznék őket, pedig senki nem üldözi őket, és nem tudtok ellenállni ellenségeiteknek. (38) El fogtok veszni a többi nép között, és megemészt benneteket ellenségeitek földje. (39) Akik pedig megmaradnak közületek, elsorvadnak bűneik miatt ellenségeik földjén, sőt atyáik bűnei miatt is ők sorvadnak el. (40) De ha megvallják bűnüket és atyáik bűnét, hogy hűtlenséget követtek el ellenem, meg azt, hogy szembeszálltak velem, (41) ami miatt én is szembeszálltam velük, és elvittem őket ellenségeik földjére; ha majd megalázkodik körülmetéletlen szívük, és békével hordozzák büntetésüket, (42) akkor visszaemlékezem a Jákóbbal kötött szövetségemre, az Izsákkal kötött szövetségemre meg az Ábrahámmal kötött szövetségemre, és visszaemlékezem az országra is. (43) El kell ugyan hagyniuk földjüket, hadd élvezze nyugalmát, amíg pusztán hever nélkülük, nekik pedig békével kell hordozniuk büntetésüket, mivel újra meg újra megvetették törvényeimet, és megutálták rendelkezéseimet. (44) De akkor sem vetem meg őket, amikor ellenségeik földjén lesznek, és nem utálom meg őket annyira, hogy véget vessek nekik, megszegvén a velük kötött szövetségemet, mert én, az Úr vagyok az ő Istenük. (45) És visszaemlékezem az elődeikkel kötött szövetségre, akiket kihoztam Egyiptom földjéről a többi nép szeme láttára, hogy Istenük legyek. Én vagyok az Úr. (46) Ezek azok a rendelkezések, előírások és törvények, amelyeket az Úr Mózes által szerzett a Sínai-hegyen maga és Izráel fiai között. /RÚF/

(5Mózes 28:1-68). Ha engedelmesen hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, ha megtartod és teljesíted mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok neked, akkor a föld minden népe fölé emel téged Istened, az Úr. (2) Rád szállnak mindezek az áldások, és kísérni fognak téged, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára. (3) Áldott leszel a városban, és áldott leszel a mezőn. (4) Áldott lesz méhed gyümölcse, földed termése és állataid ivadéka, teheneid ellése és nyájaid szaporulata. (5) Áldott lesz kosarad és sütőteknőd. (6) Áldott leszel jártodban-keltedben. (7) Vereséggel sújtja az Úr ellenségeidet, ha rád támadnak: egy úton vonulnak föl ellened, de hét úton menekülnek előled. (8) Áldást bocsát az Úr csűreidre és minden vállalkozásodra, és megáld azon a földön, amelyet neked ad Istened, az Úr. (9) Az Úr a maga szent népévé emel téged, ahogyan megesküdött neked, ha megtartod Istenednek, az Úrnak a parancsolatait, és az ő útjain jársz. (10) A föld valamennyi nemzete látni fogja, hogy az Úrról kaptad a nevedet, és félnek majd tőled. (11) Elhalmoz majd téged az Úr minden jóval méhed gyümölcsében, állataid ivadékában és földed termésében azon a földön, amelyről megesküdött az Úr atyáidnak, hogy neked adja. (12) Megnyitja az Úr előtted gazdag kincsesházát, az eget, és esőt ad földedre, amikor csak kell, és megáldja kezed minden munkáját. Te kölcsönadsz a többi népnek, de magad nem szorulsz kölcsönre. (13) Úrrá tesz téged az Úr, nem pedig szolgává; mindig fölül leszel, és sohasem alul, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek parancsolataira, amelyeket ma megparancsolok neked, hogy megtartsd és teljesítsd azokat, (14) és ha nem térsz el se jobbra, se balra azoktól az igéktől, amelyeket ma megparancsolok neked, nem jársz más istenek után, és nem tiszteled azokat. (15) De ha nem hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, ha nem tartod meg, és nem teljesíted minden parancsolatát és rendelkezését, amelyet ma megparancsolok neked, akkor rád szállnak mindezek az átkok, és kísérni fognak téged: (16) Átkozott leszel a városban, és átkozott leszel a mezőn. (17) Átkozott lesz kosarad és sütőteknőd. (18) Átkozott lesz méhed gyümölcse és földed termése, teheneid ellése és nyájaid szaporulata. (19) Átkozott leszel jártadban-keltedben. (20) Átkot, zűrzavart és fenyegető veszélyt bocsát rád az Úr minden vállalkozásodban, amelybe belefogsz, úgyhogy hamarosan elpusztulsz, és elveszel gonosz tetteid miatt, mert elhagytál engem. (21) Dögvészt ragaszt rád az Úr, míg ki nem pusztít arról a földről, ahova bemégy, hogy birtokba vedd azt. (22) Megver az Úr sorvadással, lázzal és gyulladással, forrósággal és szárazsággal, aszállyal és gabonarozsdával. Üldözni fognak, míg csak el nem pusztulsz. (23) Fejed fölött az ég olyan lesz, mint az érc, alattad a föld pedig olyan, mint a vas. (24) Eső helyett homokot és port ad földedre az Úr: az égből száll majd rád, míg csak el nem pusztulsz. (25) Vereséggel sújt téged az Úr ellenségeiddel szemben. Egy úton vonulsz föl ellenük, de hét úton menekülsz előlük. Elrettentő példa leszel a föld minden országának. (26) Holttested az ég összes madarának és a föld állatainak lesz az eledele, és nem lesz majd, aki elriassza őket. (27) Megver az Úr egyiptomi fekéllyel, keléssel, viszketegséggel és rühességgel, amelyekből nem tudsz kigyógyulni. (28) Megver az Úr tébollyal, vaksággal és elmezavarral. (29) Déli napfényben is tapogatózni fogsz, ahogyan a vak tapogatózik a homályban. Utaidon nem jársz szerencsével, sőt elnyomott és kifosztott leszel majd mindenkor, és nem segít rajtad senki. (30) Eljegyzel magadnak egy asszonyt, de más férfi közösül vele. Házat építesz, de nem te költözöl bele, szőlőt telepítesz, de nem te veszed hasznát. (31) Marhádat szemed láttára vágják le, de te nem eszel belőle, szamaradat elrabolják, és nem kerül vissza hozzád, juhaidat ellenségeidnek adják, és nem segít rajtad senki. (32) Fiaid és leányaid más nép hatalmába kerülnek, te meg csak nézed, és epekedsz utánuk mindennap, de nem tehetsz semmit. (33) Földed termését és mindazt, amiért fáradoztál, olyan nemzet eszi meg, amelyet nem ismersz, és mindig csak elnyomott és eltiport leszel. (34) Megtébolyodsz attól, amit szemeddel látnod kell. (35) Megver az Úr tetőtől talpig rosszindulatú fekélyekkel, a térdeden, a combodon, amelyekből nem tudsz kigyógyulni. (36) Elhurcoltat az Úr királyoddal együtt, akit magad fölé állítasz, egy olyan néphez, amelyet nem ismertél sem te, sem atyáid, és más, kőből és fából készült isteneket kell ott majd szolgálnod. (37) Elborzadva, példálózva, maró gúnnyal fognak emlegetni azok a nemzetek, amelyekhez elhajt majd téged az Úr. (38) Sok magot viszel ki a mezőre, de keveset takarítasz be, mert felfalja a sáska. (39) Szőlőskerteket ültetsz és művelsz, de bort nem iszol, szőlőt sem szedsz, mert megeszi a féreg. (40) Határaidon belül olajfáid lesznek mindenütt, de nem kened magad olajjal, mert lehullanak a bogyók. (41) Születnek fiaid és leányaid, de nem lesznek a tieid, mert fogságba kell menniük. (42) Minden fádat és termőfölded gyümölcsét megeszi a féreg. (43) A köztetek élő jövevény mindinkább föléd kerül, te pedig egyre alább hanyatlasz. (44) Ő fog neked kölcsönadni, nem te kölcsönzöl neki, ő lesz az úr, te pedig a szolga. (45) Rád szállnak mindezek az átkok, üldöznek és kísérni fognak téged, míg el nem pusztulsz, mert nem hallgattál Istenednek, az Úrnak a szavára, nem tartottad meg parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket megparancsolt neked. (46) Intő jel és csoda gyanánt lesznek azok rajtad és utódaidon mindenkor. (47) Nem szolgáltál Istenednek, az Úrnak örömmel és jó szívvel, amikor bőven volt mindened; (48) éhezve és szomjazva, meztelenül és mindenben szűkölködve szolgálod majd ezért ellenségeidet, akiket rád bocsát az Úr. Vasigát tesz a nyakadra, míg el nem pusztít téged. (49) Rád hoz majd az Úr messziről, a föld széléről egy népet, amely lecsap rád, mint a saskeselyű; olyan nemzetet, amelynek a nyelvét nem érted, (50) vad tekintetű nemzetet, amely nem kíméli az öreget, és nem kegyelmez a gyermeknek sem. (51) Megeszi állataid ivadékát és a földed termését, amíg ki nem pusztulsz. Nem hagy neked semmit a gabonából, a mustból és az olajból, teheneid elléséből és nyájaid szaporulatából, amíg tönkre nem tesz téged. (52) Ostrom alá veszi minden városodat, míg egész országodban le nem omlanak a magas és erőssé tett kőfalak, amelyekben bízol; ostrom alá veszi minden városodat egész országodban, amelyet neked adott Istened, az Úr. (53) Megeszed majd méhed gyümölcsét, fiaidnak és leányaidnak a húsát, akiket ad neked Istened, az Úr – az ostrom és szorongattatás idején, amikor az ellenséged szorongat majd téged. (54) A leggyengédebb és legelkényeztetettebb ember is irigyen néz testvérére, szeretett feleségére és még életben maradt fiaira, (55) hogy ne kelljen adnia egyiküknek se fiainak a húsából, amelyet eszik, mivel nem maradt egyebe az ostrom és szorongattatás idején, amikor az ellenséged szorongatja majd minden városodat. (56) Még az a gyengéd és elkényeztetett asszony is, aki olyan elkényeztetett és finomkodó volt, hogy a lábával sem akarta érinteni a földet, irigyen néz szeretett férjére, fiára és leányára, (57) ha a méhlepényére gondol, amely elment tőle, és a gyermekére, akit megszült, mert titokban ezeket eszi meg, amikor mindenéből kifogy az ostrom és szorongattatás idején, amikor ellenséged ostromolja városaidat. (58) Ha nem tartod meg és nem teljesíted ennek a törvénynek minden igéjét, amely meg van írva ebben a könyvben, és ha nem féled Istenednek, az Úrnak dicsőséges és félelmetes nevét, (59) akkor az Úr döbbenetes csapásokat küld majd rád és utódaidra; nagy és tartós csapásokat, súlyos és tartós betegségeket. (60) Rád hozza Egyiptom minden nyavalyáját, és rád ragad mindaz, amitől irtózol. (61) Mindenféle olyan betegséget és csapást is rád hoz majd az Úr, amelyek nincsenek megírva ebben a törvénykönyvben, míg csak ki nem pusztulsz. (62) És bár olyan sokan voltatok, mint égen a csillag, kevesen maradnak meg közületek, mert nem hallgattál Istenednek, az Úrnak a szavára. (63) És ahogyan örömét lelte az Úr abban, hogy jót tehetett veletek, és megszaporított benneteket, ugyanúgy leli majd örömét abban is az Úr, hogy tönkretesz és kipusztít benneteket. Kigyomlálnak benneteket arról a földről, ahova bementek, hogy birtokba vegyétek. (64) Szétszéleszt téged az Úr az összes nemzet közé a föld egyik szélétől a másikig, és ott majd más, kőből és fából készült isteneket kell szolgálnod, akiket nem ismertél sem te, sem atyáid. (65) De még azok között a népek között sem lelhetsz majd nyugalmat, nem lesz egyetlen hely sem, ahol megállapodhatsz. Rettegő szívet, szomorú szemet és csüggedt lelket ad neked ott az Úr. (66) Hajszálon függ majd az életed, riadozni fogsz éjjel és nappal, és nem érezheted az életed soha biztonságban. (67) Reggel azt mondod: Bárcsak este volna! Este meg azt mondod: Bárcsak reggel volna! Mert rettegés tartja fogva szívedet amiatt, amit látnod kell. (68) Visszavisz téged az Úr hajókon Egyiptomba azon az úton, amelyről azt mondtam neked, hogy nem látod meg többé. Ott kínálgatjátok majd magatokat ellenségeiteknek rabszolgának és rabszolganőnek, de nem vesz meg majd titeket senki./RÚF/;

Izrael kezében volt a választás, hogy a múlt dicső bizonyosságait a jövővel való szembenézés alapjává tegye. 

Első pillantásra nem tűnik összeegyeztethetőnek Isten szeretetének bizonyosságával (Jn 3:16). Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. /RÚF/; (1Jn 4:8). Aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet. /RÚF/... haragjának bibliai tanítása. Pedig pontosan Isten haragjának fényében válik sokkal érthetőbbé a szerető Istenről szóló tanítás. Először is, a Biblia szerint Isten szeretettel teljes, türelmes, hosszan tűr és kész a megbocsátásra.

 (2Móz 34:6). Elvonult előtte az Úr, és így mondta azt ki: Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! /RÚF/;

(Mik 7:18). Van-e olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad. /RÚF/)

 Azonban világunk bűnösségének összefüggésében a haragja szentségének és igazságosságának megjelenési formája. Amikor megvív a bűnnel és a gonosszal, az sosem érzelmi és bosszúszomjas megnyilvánulás, a dolgok kiszámíthatatlan túlreagálása. Az Újszövetség azt tanítja, hogy Krisztus bűnné lett értünk (2Kor 5:21). Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. /RÚF/), ...és az Ő halála által békélhetünk meg Istennel.

 (Róm 5:10). Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltettünk Istennel Fia halála által, akkor, miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által. /RÚF/) 

Senkinek sem kell szembesülnie Isten haragjával, aki hisz benne. (Jn 3:36). Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem Isten haragja marad rajta. /RÚF/;

 (Ef 2:3). Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk természetünknél fogva, éppen úgy, mint a többiek. /RÚF/; 

(1Thessz 1:10). És várjátok a mennyből Jézust, az ő Fiát, akit feltámasztott a halottak közül, aki megszabadít minket az eljövendő haragtól. /RÚF/) 

Haragjának ábrázolása úgy mutatja be Őt, mint aki az univerzum igaz bírája, és őrzi az igazság ügyét (Zsolt 7:12). Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet. /RÚF/; 

(Zsolt 50:6). Igazságát hirdesse az ég, mert ítéletet tart az Isten. (Szela.) /RÚF/; 

(2Tim 4:8). végül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró azon a napon; de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését. /RÚF/) 

White idézet: Éjszakai látomásban magaslaton álltam. Házakat láttam rázkódni, mint megannyi szélfútta nádszálat. Nagy és kis épületek zuhantak a földre. Szórakozóhelyek, színházak, szállodák és gazdag otthonok rázkódtak meg és dőltek össze. Sokan életüket vesztették. A levegőt betöltötte a sérültek és rémültek sikoltozása. 

Isten pusztító angyalai tevékenykedtek. Egyetlen érintésükre romhalmazzá váltak az épületek, amelyeket oly erőssé építettek, hogy minden veszedelmet kizártnak tartottak. Sehol nem volt biztonság… Az előttem lejátszódó jelenet olyan borzalmas volt, hogy képtelen vagyok szavakkal kifejezni. Úgy tűnt, mintha Isten türelme véget ért volna, mintha elérkezett volna az ítélet napja. 

A mellettem álló angyal elmondta, hogy alig akad ember, akinek világos fogalma lenne a világon létező gonoszságról, amely a nagyvárosokban mutatkozik meg a legerőteljesebben. Az angyal kijelentette, az Úr időpontot jelölt ki arra, hogy haragjával sújtsa a vétkezőket, amiért konokul semmibe veszik törvényét… Hirdetnünk kell Isten legfelsőbb kormányzóságát és törvényeinek szentségét azoknak, akik oly következetesen utasítják vissza a királyok királya iránti engedelmességet. Akik azt választják, hogy hűtlenek maradnak, azokat kegyelemből csapásokkal kell sújtania, hogy amennyiben lehetséges, bűnös voltuk felismerésére ébressze őket… Bár Isten, az uralkodó hosszan tűri a romlottságot, mégsem lehet félrevezetni Őt. Az Úr nem marad örökre csendben. A világnak végül el kell ismerne a világegyetem uralkodójának felsőbbségét és tekintélyét. Meg kell védenünk a törvény igazságos követelményeit! 

Isten törvényének is van határa, és ezt sokan átlépik. Isten kénytelen lesz beavatkozni és megvédeni a becsületét… 

Amikor az Úr, mint bosszúálló eljön, egyúttal azok védelmezőjeként is jön, akik hitüket tisztán, magukat pedig folt nélkül őrizték meg a világtól. – Isten csodálatos kegyelme, 51./old. (február 12.) 

Azok, akik lehangoló jelentést tettek, elbátortalanították Izrael egész táborát, mivel hitetlen bizonyságukkal a sátáni erőknek szolgáltak. Így a csalódott népre ráerőltették mindazt, amit ők gondoltak az ígéret földjéről. A gyülekezet a gonosz oldalára állt, és az izraeliták a Sátán ügynökeitől indítva a hűséges kémek ellen fordultak, meg akarták kövezni Józsuét és Kálebet, amiért bátran kimondták az igazságot a kikémlelt országról. 

Az igazság bizonyságtevőinek azonban mindenkor szavatolt a biztonsága. Ki mentette meg Józsué és Káleb életét? „Megjelenék az Úrnak dicsősége a gyülekezet sátorában Izrael minden fiának.” ...

Itt határozott bizonyítékát látjuk az Úr haragja kitöltetésének a lázadó néppel szemben, azokkal szemben, akik oly sok világossággal és értékes alkalmakkal lettek megáldva, hogy megismerhessék Isten akaratát, ami Krisztus, láthatatlan vezetőjük által lett kinyilatkoztatva nappal felhőoszlopban, éjszaka pedig tűzoszlopban. – Christ Triumphant, 119./old. 

Világos határok

Ugyanazokkal a szavakkal, mint amelyek neki szóltak a könyv elején  Józsué kijelenti, hogy a feladat, ami Izrael előtt áll, elsősorban nem katonai természetű, hanem lelki. Istennek a Tórában kijelentett akaratához való engedelmesség szükséges hozzá. 

(Józs 1:7-8). Csak légy erős és igen bátor, tartsd meg és teljesítsd mindenben azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el attól se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. (8) Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, arról elmélkedj éjjel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz. /RÚF/,  

(Józs 23:6-8, 12-13). Legyetek azért igen erősek; tartsátok meg és teljesítsétek mindazt, ami meg van írva Mózes törvényének könyvében! Ne térjetek el attól se jobbra, se balra! (7) Ne keveredjetek össze ezekkel a népekkel, amelyek itt maradtak köztetek. Isteneiknek a nevét ne említsétek, ne esküdjetek rájuk, ne tiszteljétek és ne imádjátok őket! (8) Ragaszkodjatok viszont Istenetekhez, az Úrhoz, ahogyan a mai napig tettétek! (12) Mert ha mégis elfordultok tőle, és ha ezeknek a népeknek a maradékaihoz ragaszkodtok, amelyek itt maradtak közöttetek, ha összeházasodtok és összekeveredtek velük, ők meg veletek, (13) akkor tudjátok meg, hogy nem űzi ki többé Istenetek, az Úr ezeket a népeket előletek. Sőt, tőrré és csapdává lesznek számotokra, oldalatokon ostorrá, szemetekben pedig tövisekké, míg ki nem pusztultok erről a jó földről, amelyet Istenetek, az Úr adott nektek. /RÚF/ 

Izraelt nem az országban még megmaradt népek ellenségeskedése veszélyeztette leginkább, hanem az, hogy barátságra jutnak velük. A fegyvereik nem jelentettek kihívást; az ideológiáik és az értékrendjük azonban bizonyítottan veszélyesebbek voltak a katonai erejüknél. Józsué felhívja a vezetők figyelmét arra a döntő tényre, hogy a konfliktus, amelybe belekeveredtek, először és végső soron lelki. Ezért Izraelnek meg kell őriznie saját, egyedi identitását. A bálványimádással kapcsolatos a tilalom, hogy az ember ne hivatkozzon, vagy esküdjön egy isten nevére, ne szolgálja, ne hajoljon előtte meg. Az ókori Közel-Keleten egy istenség neve jelképezte annak jelenlétét és erejét. A mindennapi üdvözlésekben vagy üzleti ügyletekben az idegen istenek nevének megidézése, említése a hatalmuk elismerését jelentette, és hozzájárult ahhoz, hogy az izraeliták a szükség idején az ő hatalmukat keressék. 

(Bír 2:1-3, 11-13). Az Úr angyala fölment Gilgálból Bókímba, és ezt mondta: Kivezettelek benneteket Egyiptomból, és behoztalak erre a földre, amelyet esküvel ígértem atyáitoknak, és azt mondtam: Nem bontom fel szövetségemet veletek soha, (2) de ti se kössetek szövetséget ennek a földnek a lakosaival, romboljátok le oltáraikat! Ti azonban nem hallgattatok szavamra. Hogy tehettétek ezt? (3) Azt is mondtam: Nem űzöm el őket előletek, hadd legyenek az oldalatokban, isteneik pedig legyenek csapdává a számotokra! (11) Izráel fiai azt cselekedték, amit rossznak lát az Úr, mert a Baalokat tisztelték. (12) Elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptomból, és más istenek után jártak a környező népek istenei közül, azokat imádták, és így ingerelték az Urat. (13) De amikor elhagyták az Urat, és Baalt meg az Astartékat tisztelték /RÚF/ 

A Kánaánban maradt korábbi lakosokkal történő vegyes házasságok magukban hordozták Izrael tisztaságának elvesztését. Józsué figyelmeztetése nem faji vagy etnikai tisztaságra mutatott rá, hanem a bálványimádás elkerülésére, amely Izrael lelki összeomlásához vezethet. Salamon esete drámai példa arra, milyen lelki következményei lehetnek a vegyes házasságoknak. 

(1Kir 3:1). Salamon veje lett a fáraónak, Egyiptom királyának, mert elvette a fáraó leányát. Dávid városába vitte, míg be nem fejezte palotájának, az Úr házának és a Jeruzsálemet körülvevő várfalnak az építését. /RÚF/; 

(1Kir 11:1-8). Salamon király sok idegen asszonyt szeretett a fáraó leányán kívül, móábiakat, ammóniakat, edómiakat, szidóniakat és hettitákat, (2) olyan népekből valókat, amelyekről ezt mondta az Úr Izráel fiainak: Ne keveredjetek közéjük, és ők se keveredjenek közétek, mert saját isteneikhez fordítják szíveteket! Ezekhez ragaszkodott Salamon szerelemmel. (3) Volt neki hétszáz főrangú és háromszáz másodrangú felesége. Feleségei elfordították a szívét. (4) Így történt, hogy Salamon szívét feleségei vénségére más istenekhez fordították, és szíve nem maradt teljesen Istenéé, az Úré, mint volt apjának, Dávidnak a szíve. (5) Mert Salamon Astóretet, a szidóniak istenét és Milkómot, az ammóniak bálványát követte. (6) Így olyan dolgot tett Salamon, amit rossznak lát az Úr, és nem követte olyan hűségesen az Urat, mint apja, Dávid. (7) Akkoriban Salamon áldozóhalmot épített a Jeruzsálemmel szemben levő hegyen Kemósnak, a móábiak bálványának és Moloknak, az ammóniak bálványának. (8) Így tett Salamon a többi, idegenből szerzett felesége kedvéért is, akik a maguk isteneinek tömjéneztek és áldoztak. /RÚF/] Az Újszövetségben a keresztények egyértelmű figyelmeztetést kapnak arra, hogy ne házasodjanak össze olyanokkal, akik nem hisznek (2Kor 6:14. Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? /RÚF/), miközben a már megkötött ilyen házasságokkal kapcsolatban Pál nem ajánlja a hívő félnek, hogy elváljon a hitetlentől, hanem arra hívja, hogy példás keresztény életet éljen, abban a reményben, hogy talán megnyeri az Úrnak a nem hívő felet. [1Kor 7:12-16. A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha egy testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne bocsássa el! (13) És ha egy asszonynak hitetlen férje van, aki kész vele élni, ne hagyja el a férjét! (14) Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek. (15) Ha pedig a hitetlen házastárs válni akar, váljék el, nincs szolgaság alá vetve a hívő férj vagy a hívő feleség az ilyen esetekben. Mert arra hívott el minket az Isten, hogy békességben éljünk. (16) Mert mit tudod te, asszony, vajon megmentheted-e a férjedet? Vagy mit tudod te, férfi, vajon megmentheted-e a feleségedet? /RÚF/ 

Józsuénak a veszélyes kötődésekre vonatkozó figyelmeztetése kikerülhetetlenül elvezet a keresztény és a „világ” kapcsolatának kérdéséhez. Hogy találhatjuk meg a helyes kapcsolati egyensúlyt a bennünket körülvevő társadalommal? 

White idézet: Krisztus volt az alapja a teljes zsidó rendszernek. Ábel halála Kain engedetlenségének következménye volt, aki nem fogadta el Istennek azt a tervét, mely szerint Jézus Krisztus – áldozatokban elővetített – vére szerezhet számára szabadulást. Kain elutasította a vérontást, mely Krisztus vérének a világért való kiontását jelképezte. A teljes szertartás Istentől származott, a rendszer alapja pedig Krisztus volt. A törvény tanítómesteri munkájának kezdete, hogy a bűnös ember elgondolkodjon Jézuson, a zsidó vallási életforma megalapozóján. 

A szentély szolgálatában valamiképpen résztvevők mindegyike folyamatos tanítást kapott Krisztus közbenjárásáról az emberekért. Ez a szolgálat úgy lett eltervezve, hogy minden szívben szeretetet ébresszen Isten törvénye iránt, mely nem más, mint országa törvénye. Az áldozati szertartás Isten Krisztusban megnyilvánuló szeretetének példabeszéde az ő szenvedéséről, áldozathaláláról, a bűnös emberiség vétkeinek felvállalásáról, valamint arról, hogy az ártatlan bűnné lett az emberekért. 

A megváltás nagy témáján elmélkedve értjük meg Krisztus munkáját. Nemcsak a Lélek megígért ajándékai, de Krisztus áldozata és közbenjárása is olyan téma, melynek felemelő, szent és nagyszerű gondolatokat kellene ébresztenie szívünkben az isteni törvényt illetően, mely elvárásait minden emberre kiterjeszti. Ennek a törvénynek egy olyan kis tettel való megrontása hozta az emberekre és a földre az Isten törvényének való engedetlenség következményeit, mint a tiltott gyümölcs megízlelése. 

Világosan kellene látnunk, hogy mi a bűn, és el kellene kerülnünk a legkisebb közeledést is ahhoz a ponthoz, ahol átlépjük az engedelmesség és az engedetlenség határát. 

Isten azt szeretné, ha teremtménye i megértenék dicsőséges Fia munkáját, vagyis, hogy életét adta a világ megváltásáért. „Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt.” (1Jn 3:1) – Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 1. köt., 233-234./old. 

Isten hosszútűrése véget ért. A világ elvetette a kegyelmét, semmibe vette szeretetét, és lábbal tiporta törvényét. A gonoszok átlépték próbaidejük határát; Isten Lelke, akivel szemben konokul ellenkeztek, végül visszavonul. A mennyei oltalom hiányában védtelenek maradtak a gonoszsággal szemben. A föld lakóit ekkor Sátán egy utolsó, nagy nyomorúságba sodorja… Ebben az időben Isten népe olyan nehézségekkel és szenvedéssel szembesül, amit a próféta a Jákob szorongattatása idejéhez hasonlít. – The Faith I Live By, 339./old. 

Hazafelé

 „Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.” (Mt 25,34) {AG 354.1}

Krisztus eljövetele közelebb van, mint akkor volt, amikor hívőkké lettünk. A nagy küzdelem a végéhez közeledik. Isten csapásai elérték a Földet. Ünnepélyesen figyelmeztet az Úr: „Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jó el az embernek Fia” (Mt 24:44)… {AG 354.2}

A földi történelem végső szakaszában élünk. A jövendölések gyors egymásutánban teljesednek be. A próbaidő órái sebesen peregnek. Egyetlen perc vesztegetnivaló időnk sincs. Vigyázzunk, nehogy elaludjunk az őrhelyünkön. Senki se mondja a szívében vagy tetteivel: „Halogatja Urunk az ő eljövetelét” (Mt 24:48). Hirdessük Krisztus közeli eljövetelet a figyelmeztetés komoly szavaival… {AG 354.3}

Az Úr hamarosan eljön. Már most felkészültnek kell lennünk ahhoz, hogy békességben várhassuk az Ő eljövetelét. Legyünk eltökéltek, és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy a körülöttünk élők is megismerjék a világosságot. Ne csüggedjünk, hanem legyünk mindig derűsek, és tartsuk Jézust szüntelenül a szemünk előtt, mert hamarosan eljön, és nekünk készen kell várnunk a megjelenést. Mily dicső lesz megpillantani Őt, és megváltottaiként fogadni üdvözlését! Régóta várunk, de reménységünknek nem szabad elhalványulnia. Ha Krisztus szépségét szemléljük, akkor örökre áldottak leszünk. Feltör belőlem a kiáltás: hazafelé tartunk! Közeledünk az időhöz, amikor Krisztus eljön hatalommal és nagy dicsőséggel, hogy örök otthonukba vigye megváltottait… {AG 354.4}

Régóta várjuk Üdvözítőnk eljövetelét, de az ígéret semmivel sem bizonytalanabb. Nemsokára megígért otthonunkban leszünk. Ott majd Jézus az Isten trónjából eredő víz mellett vezet, és megmagyarázza a sötétnek vélt gondviselést, e Földön átvezetett, jellemünk tökéletesítése érdekében. A helyreállított Éden szépségeit teljes dicsőségükben láthatjuk meg. A Jézus által fejünkre helyezett koronát az Üdvözítő lába elé adja. Aranyhárfánkat pengetve, megtöltjük az egész Mennyet a trónon ülőnek dicséretével. {AG 354.5}

Amíg várakozunk

„Legyen a ti derekatok felövezve, és szövétneketek meggyújtva; ti meg hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urukat várják.” (Lk 12,35-36) {AG 353.1}

Most kell felkészülnünk Urunk eljövetelére. Egy pillanat alatt nem tudunk felkészülni. Az ünnepélyes eseményt megelőzően éberen kell őrködnünk és várakoznunk, s ezt komoly munkának kell kísérnie. Isten gyermekei így dicsőíthetik meg Őt. Az élet forgatagában ajkukról a hit és reménység bátorító szavai hangzanak fel. Mindenüket, bele önmagukat is, a Mester szolgálatába állították… {AG 353.2}

Krisztus beszámol országa elérkezésének napjáról. Nem azt mondja, hogy az egész világ meg fog térni, hanem hogy „Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég” (Mt 24:14). Az evangélium hirdetése által hatalmunkban áll siettetni Isten napjának eljövetelet. Ha Krisztus egyháza megvizsgálta volna az Úr által a számára kijelölt munkát, akkor már az egész világra eljutott volna a figyelmeztetés, az Úr Jézus pedig megjelent volna a Földön nagy hatalommal és dicsőséggel. {AG 353.3}

A Krisztus második eljöveteléről szóló üzenetet élő hatalomnak kell kísérnie. Nem pihenhetünk meg addig, amíg nem látjuk, hogy emberek sokasága tér meg az Úr eljöveteléről szóló üzenet áldott reménységéhez. Az apostolok idejében az általuk hirdetett üzenet komoly eredmény hozott, és sok embert fordított a bálványoktól az élő Isten szolgálata felé. A ma végzendő munka éppoly valóságos, a ma hirdetett igazság is jelentős. Az egyetlen különbség, hogy amennyivel közelebb van az Úr eljövetele, annyival több buzgósággal kell hirdetnünk az üzenetet. A mi időnkre szóló üzenet világos, egyszerű, és igen-igen fontos. Cselekedjünk úgy, mint akik hisznek benne. Várni, őrködni, dolgozni, imádkozni és figyelmeztetni a világot, ez a munkánk. {AG 353.4}

Mély benyomást tettek rám azok az események, amelyek újra elvonultak előttem éjjeli látomásban. Egy nagy mozgalmat láttam – a megújulás munkáját – előrehaladni sok helyen. Népünk engedett Isten küldésének, és sorokba rendeződött. Testvereim! Az Úr beszél hozzánk, figyeljünk hát a hangjára! Tegyünk olajat a lámpásainkba, és viselkedjünk úgy, mint akik Uruk eljövetelet várják. {AG 353.5}  EGW

Az aggodalom jele

 

(Józs 21:43-45). Így adta oda az Úr Izráelnek az egész országot, amelyről megesküdött, hogy atyáiknak adja. Birtokba is vették, és letelepedtek benne. (44) Nyugalmat is adott nekik az Úr mindenfelől, pontosan úgy, ahogyan megesküdött erre atyáiknak. Ellenségeik közül senki sem tudott megállni velük szemben: minden ellenségüket kezükbe adta az Úr. (45) Egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket az Úr Izráel házának tett, mind beteljesedett. /RÚF/

Az egész szakasz dicsőséges konklúziója magában hordozza, hogy mindez nem történhetett volna így, ha nem tesznek eleget az engedelmesség feltételének. A sikert soha nem lehet magától értetődőnek venni, az mindig az Isten Igéjének való engedelmességhez kapcsolódik. Így a föld kiosztása, amellett, hogy Isten Izrael iránti hűségének a jele... 

(Neh 9:8). A szívét hozzád hűnek találtad, és szövetséget kötöttél vele, hogy odaadod neki a kánaániak, a hettiták, az emóriak, a perizziek, a jebúsziak és a girgásiak földjét, odaadod az ő utódainak. Meg is tartottad ígéretedet, mert igaz vagy! /RÚF/, 

...teret ad a nyitott, jövőbeli fejlődésnek, amely a nép hozzáállásán alapul. Vajon Izrael képes lesz biztosítani az elért eredményeket? 

(Józs 23:1-5). Hosszú idő telt el azután, hogy az Úr mindenfelől nyugalmat adott Izráelnek ellenségeitől. Józsué is élemedett korú öregember lett. (2) Ekkor összehívta Józsué egész Izráelt, annak véneit, családfőit, bíráit és elöljáróit, és ezt mondta nekik: Én már élemedett korú öregember vagyok. (3) Láttátok mindazt, amit Istenetek, az Úr tett értetek ezekkel a népekkel, hiszen Istenetek, az Úr harcolt értetek. (4) Látjátok, kisorsoltam törzseitek között az itt maradt népek birtokát meg azokét a népekét is, amelyeket kiirtottam a Jordántól a Nagy-tengerig napnyugaton. (5) Istenetek, az Úr maga szorítja és űzi ki őket előletek, hogy birtokba vegyétek földjüket, ahogyan megígérte nektek Istenetek, az Úr. /RÚF/

 Józsué beszédének fókusza a koros, megöregedett szónokról (kétszer is hangsúlyozva) a hallgatóság felé fordul, akiknek tovább kell vinniük az Istentől rájuk bízott küldetést. Leírja, hogyan volt lehetséges a föld meghódítása: az Úr harcolt értük. Bár a kivonulás után az izraelitáknak háborúskodniuk kellett hűtlenségük és hitetlenségük miatt, nem a katonai erejük, hanem Isten beavatkozása révén sikerült birtokba venniük a földet. Isten megpihentette Izraelt ellenségeitől, de maradtak még olyan népek, amelyek továbbra is birtokolnak részeket az ígéret földjéből. A győzelem nem befejezett, megváltoztathatatlan valóság Izrael számára, hanem állandóan jelenlévő lehetőség azáltal, hogy hűségben szüntelenül Isten elérhető segítségére támaszkodnak.

(Józs 23:10). Közületek egy elkerget ezret, mert Istenetek, az Úr harcol értetek, ahogyan megígérte nektek. /RÚF/

(2Kor 10:3-5). Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; (4) hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. (5) Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre. /RÚF/

(Ef 6:11-18). Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. (12) Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. (13) Éppen ezért vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. (14) Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, (15) sarut húzva lábatokra, készen a békesség evangéliuma hirdetésére. (16) Vegyétek fel mindezekhez a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. (17) Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely Isten beszéde. (18) Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által, és legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve valamennyi szentért; /RÚF/

(Kol 2:15). Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk. /RÚF/

 Az izraeliták nem tulajdoníthatták a győzelmeiket saját erejüknek és stratégiájuknak. Hasonlóképpen a bűn és a kísértés feletti lelki győzelmet Jézus Krisztus áldozata és feltámadása biztosította, ahogy Isten népének ma is folyamatosan a Szentlélektől kapott lelki adományokra kell támaszkodnia, hogy győztes életet élhessen.

 White idézet: Ebben az életben minden boldogságotok, békétek, örömötök és sikeretek Istenben bízó, őszinte hitetektől függ. Ez a hit Isten parancsai iránti engedelmességre ösztönöz. Istenismeretetek és Istenbe vetett hitetek a legerősebb fék, mely minden gonosz cselekedettől távoltart titeket, és minden jó elindítója bennetek.

 Higgyetek Jézusban, aki megbocsátja bűneiteket, és azt kívánja, hogy boldogok legyetek azokban a hajlékokban, amelyeket Ő készít elő számotokra. Kívánja, hogy a színe előtt éljetek, örök életetek legyen, és elnyerjétek a dicsőség koronáját. – Üzenet az ifjúságnak, 410./old.

 Amit Isten dicsőségére teszünk, tegyük jókedvvel, ne pedig szomorkodva. Krisztus vallásában nincs semmi komorság. Ha a keresztények szomorú ábrázattal élnek, mintha csalódtak volna Urukban, ezzel hamisan képviselik Isten jellemét, és érveket adnak ellenségeinek. Bár állíthatják, hogy Isten az Atyjuk, komorságukkal, levertségükkel az elárvultak benyomását keltik a világban.

 Krisztus azt kívánja, hogy vonzónak tüntessük fel szolgálatát, amint valójában az is. Tárjuk fel a lemondást és a titkos szívpróbákat részvétteljes Megváltónk előtt. Hagyjuk terheinket a kereszt lábánál, s Isten szeretetének örvendezve folytassuk utunkat, hiszen Ő előbb szeretett minket. Az emberek talán sohasem tudják, mi folyik lelkünk és Isten között, mégis nyilvánvaló lesz a Szentlélek szívünkben elvégzett munkája, hiszen „aki titkon néz, megfizet neked nyilván” (Mt 6:4). – Gondolatok a hegyi beszédről, 88./old.

 Az ég madarai, a mező liliomai, a magvető és a mag, a pásztor és a juhok – Krisztus ezekkel a halhatatlan igazságot szemléltette. Tanított a hallgatói számára ismert élethelyzetek és életképek által: kovász, rejtett kincs, drága kincs, háló, elveszett drachma, tékozló fiú, sziklás és homokra épített ház. Tanításaiban mindig volt valami, ami minden embert megfogott, minden szívet vonzott. Ezáltal a napi teendők immár nem egyszerű, magasztos gondolatoktól mentes gürcölésnek számítottak csupán, hanem bevilágították és magasabb szintre elemelték a lelki és láthatatlan dolgokra való állandó emlékeztetések.

 Így kell nekünk is tanítanunk. A gyermekek tanulják meg, hogy a természetben meg kell látniuk Isten szeretetének és bölcsességének kifejeződéseit; a madár, a virág és a fa látványa emelje az Úrhoz gondolataikat; a látható dolgok mutassák be nekik a láthatatlanokat, és az élet bármely eseménye által nyerjenek mennyei tanítást.

 Miközben így megtanulják kutatni a teremtett világban és az élet eseményeiben rejlő tanításokat, mutassátok meg nekik, hogy a természet világa és az élet eseményei fölött uralkodó törvények érvényesek számunkra is, mivel a javunkra vannak, hogy azokat betartva megtaláljuk az igazi boldogságot és sikert. – To Be Like Jesus, 245./old.

Minden beteljesedett

(Józs 21:43-45). Így adta oda az Úr Izráelnek az egész országot, amelyről megesküdött, hogy atyáiknak adja. Birtokba is vették, és letelepedtek benne. (44) Nyugalmat is adott nekik az Úr mindenfelől, pontosan úgy, ahogyan megesküdött erre atyáiknak. Ellenségeik közül senki sem tudott megállni velük szemben: minden ellenségüket kezükbe adta az Úr. (45) Egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket az Úr Izráel házának tett, mind beteljesedett. /RÚF/

(2Tim 2:11-13). Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is. (12) Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket. (13) Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja. /RÚF/

 Ezek a versek képezik a könyv csúcspontját, illetve teológiai összegzését. Az irat témáinak egyikét hangsúlyozzák ki: Jahve szövetségi hűségét, aki megtartja az ígéreteit és esküje szerint cselekszik. Ez a rövid rész ugyanakkor összefoglalja mindazt, ami eddig a könyvben megjelent. (Józs 21:43) beszél a föld szétosztásáról és a letelepedésről (Józsué 13–21. fejezetek), miközben (Józs 21:44) utal az ellenség feletti győzelmeikre, és arra, hogyan vonták irányításuk alá a területet. (Józsué 1–12. fejezetek) A visszatekintés Isten hűségének prizmáján keresztül történik. Az izraelitáknak nem szabad elfelejteniük, hogy soha nem lett volna övék a győzelem az ellenségeik felett, illetőleg nem kaphatták volna meg a földet örökségként, ha Isten nem hű adott szavához.

 Isten adta nekik „mindazt a földet” (Józs 21:43), /ÚRK/, „minden ellenségüket kezükbe adta az ÚR” (Józs 21:44), ÚRK, aszerint, „ahogy [mindenről] megesküdött” (Józs 21:44), /ÚRK/ az atyáiknak, az „mind beteljesedett” (Józs 21:45), /ÚRK/. A három versen belül (Józs 21:43-45) hat esetben a kol („minden”) szó ismételt használata újra hangsúlyozza az igazságot, hogy a föld Isten ajándéka, és Izraelnek nem eredendő joga birtokolni azt. Isten megesküdött, hogy nekik adja a földet, és az ellenségeiket is a kezükbe adja. Izrael minden sikere egyedül Isten cselekvésének és megbízhatóságának köszönhető. Mindez igaz a mi megváltásunk kapcsán is: „Mert kegyelemből nyertetek üdvösséget, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez, nem cselekedetekből, hogy senki se dicsekedjék”. (Ef 2:8-9), /ÚRK/

 Pál szintén Isten meghízhatóságát hangsúlyozza, amikor ezt írja: „Igaz beszéd ez: ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket. Ha hitetlenkedünk, ő hű marad, ő magát meg nem tagadhatja”. (2Tim 2:11-13, /ÚRK/

 Miként ad bizonyosságot a jövőre vonatkozóan az, hogy Isten mindig hűen megtartotta ígéreteit (lásd 1Kor 10:13; 2Kor 1:18-20)

(1Kor 10:13). Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni. /RÚF/; 

(2Kor 1:18-20). Isten a tanúm, hogy beszédünk nálatok nem volt „igen” és „nem”. (19) Mert az Isten Fia, Krisztus Jézus, akit közöttetek hirdettünk, én magam, Szilvánusz és Timóteus, nem lett „igen”-né is meg „nem”-mé is, hanem az „igen” valósult meg őbenne. (20) Mert Istennek minden ígéretére őbenne van az igen, és ezért általa mondunk áment Isten dicsőségére. /RÚF/

 White idézet: Isten kiválasztott eszközei minden korszakban gyalázatot és üldözést szenvedtek az igazságért… Dávidot, Isten kiválasztott szolgáját, mint a vadat, úgy űzték ellenségei. Dánielt oroszlánverembe dobták a menny iránti hűsége miatt. Jób elvesztette földi javait, betegsége még rokonaiban és barátaiban is undort keltett, de Isten iránti hűsége nem ingott meg. Jeremiás sem szűnt meg hirdetni az Úrtól nyert igazságot, noha bizonyságtétele annyira felbőszítette a királyt és a hercegeket, hogy a szennygödörbe dobatták. Istvánt megkövezték, mivel a megfeszített Krisztust prédikálta. Pált börtönbe vetették, megvesszőzték, megkövezték, és végül megölték… Jánost is száműzték Pátmosz szigetére „az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért”.

 Az emberi állhatatosság e példái igazolják, hogy Isten ígéretei bizonyosak, és a jelenléte állandó, és a kegyelme megtart. Bizonyítják a hit erejét, amely ellenáll a világ hatalmának.

 A ránk váró kín és gyötrelem olyan hitet igényel, amely elvisel fáradságot, késedelmet és éhséget; olyan hitet, amely a kemény próba idején sem lankad.

 Minden népből és társadalmi osztályból sokan – nagyok és kicsik, gazdagok és szegények, feketék és fehérek – a legigazságtalanabb és legkegyetlenebb fogságba kerülnek. Isten gyermekei láncra verten, börtönrácsok mögött, halálra ítélten, egyesek halálra éheztetve, sötét, undorító börtönökben nehéz napokat fognak átélni. Emberi fül nem figyel sóhajukra, emberi kéz nem segít rajtuk.

 Vajon az Úr elfelejti népét a nehéz órában? Elfelejtette Isten a hűséges Noét, amikor ítéletével sújtotta az özönvíz előtti világot? Elfelejtette Lótot, mikor tűz szállt le az égből, hogy megeméssze a síkság városait?… Elfelejtette Illést, amikor Jézabel megesküdött, hogy a Baál-próféták sorsára juttatja? Ott felejtette Jeremiást sötét és zord tömlöcében? Ott felejtette a három héber ifjút a tüzes kemencében vagy Dánielt az oroszlánok vermében? ...

 Az ellenség börtönbe vetheti Isten gyermekeit, de a börtönfalak nem emelhetnek válaszfalat lelkük és Krisztus között. Minden hatalom felett áll, aki látja gyengeségeiket, aki ismeri minden megpróbáltatásukat. Cellájuk magányában angyalok fogják felkeresni őket, s a menny fényét és békéjét hozzák nekik. – Conflict and Courage, 369./old.

 Isten ígéretei olyanok, mint a kertben növekvő gyönyörű virágok. Az Úr azt szeretné, ha időznénk felettük, alaposan szemügyre vennénk őket, gyönyörködnénk bennük, és értékelnénk azt a kegyelmet, amelyben Isten részesített azáltal, hogy ilyen gazdagon gondoskodott a szükségleteinkről. Ha nem szemlélnénk a menny ígéreteit, nem tudnánk megérteni az Atya irántunk való kegyelmes szeretetét és könyörületét, és nem ismernénk fel, milyen drága kincseket készített az Őt szeretőknek. A lelket akarja bátorítani, hogy hitben nyugodjon meg benne, mint az ember egyetlen menedékében. – Mennyei helyeken, 125./old. (április 28.)