Kihez imádkozzunk és kihez ne?

Keresztyénként, imáinkban a Mindenható Istent szólítsuk meg, a Teremtő Istent. Célba jut az imád, és meghallgatásra talál. Ha akarsz, dönthetsz úgy is, hogy személyre bontva szólítod meg, akár az Atyát, akár az Úr Jézus Krisztust. (A Szentlélekhez ne imádkozz, hiszen Ő benned lakik, és éppen Ő segít neked az imádkozásban. Ő adja szinte még a szavakat is a szádba, Önmagát nyilván nem fogja felmagasztalni, sem megkérni bármi teljesítésére.) Az Atya megszólításakor, alkalmazd a Mennyei Atyánk kifejezést, de bátran kezdheted imádat, Mi Atyánk megszólítással is, hiszen amikor Jézus egykoron imádkozni tanította hallgatóságát, mintaként mondott imáját így kezdte. (Mt 6, 9) Mit ígér Jézus, vajon meghallgatja-e az Atya az imákat?

„Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap, és a ki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.” (Mt 7, 7-8)

„… Bizony, bizony mondom néktek, hogy a mit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek.” (Jn 16, 23)

Jézus, feltámadását követően azt mondta, neki adatott minden hatalom mennyen és földön. (Mt 28, 18) Ennek előzetes tudatában merte kijelenteni:

„És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.” (Jn 14, 13)

Szólítsd meg tehát imáidban, bátran az Úr Jézus Krisztust, hiszen Ő, imáid meghallgatását ígéri! Mindemellett Nála van most minden hatalom, mert az Atya átengedte Neki, a megváltás csodálatos tette jutalmaként. Imádkozz az Úr Jézushoz azért is, mert ez kedves az Atya előtt, ha megbízol az Ő Fiában, aki ma is az Ő szeretett gyönyörűsége! Miután megszólítottad, így vagy úgy Istenedet, de valóban csak azt követően, imád során a továbbiakban bármikor mondhatod számára, hogy: Uram.

Miután megpróbáltunk meggyőzni téged arról, hogy kihez imádkozz, most megpróbálunk határozottan felszólítani, hogy kihez ne imádkozz. Még akkor sem, ha eddig ezt tetted.

A tűzoltók „védőszentje” Szent Flórián, a tűzoltók, ha esetleg félkomolyan is, de hozzá könyörögnek támogatásért. A Bazilika lépcsőjén legfőbb katolikus főpapunk sok esetben István királyunkat, a Szentjobbot, és az „összes angyalokat” szólítja meg országunk megsegítése, felvirágoztatására. A „Mária könyörögj érettünk!” már teljesen hétköznapi, miként az is, hogy egyesek, egy-egy, számukra fontos döntés előtt, elhunyt hozzátartozójukat, halott szüleiket kérdezik meg, hogyan is döntsenek. Ha pedig valakit az „anyaszentegyház” boldoggá avat(?), netán szentté(?), ezzel egyúttal felhatalmazást is ad híveiknek, hogy ettől az időponttól már imádkozhatnak az újonnan boldoggá, szentté avatott halotthoz is, bizonyos életnehézségek esetén kérhetik segítségét, Istennél történő közbenjárását.

Micsoda tévelygés! Micsoda káosz! És milyen szomorúság töltheti el a Mindenható Istent, amiért az imádkozó emberek egy szintre emelnek Vele egy csontdarabot, netán egy halottat, egy bálványt. Őhelyette, azokat hívják segítségül, nyomorúságuk idején.

Ezúton kérünk tehát, ne imádkozz különféle bálványokhoz, ember által kinevezett istenekhez! Külön kiemelnénk, s most ne botránkozz meg, de imádságban ne fordulj még (az eredeti nevén Mirjamnak nevezett) Máriához, Szűz Máriához sem. Gondold végig, hogy élete folyamán ő is csak egy egyszerű halandó volt, egy izraeli zsidó asszony. Az szinte teljesen bizonyos, hogy istenfélő, kegyes asszony volt, hiszen Isten másként nem bízta volna rá Fia test szerinti megszülését, felnevelését. De Jézus keresztre feszítése és feltámadása után Máriának is meg kellett térnie, újjá kellett születnie, s ha hitében mindvégig kitartott, üdvözült, mint egy valaki a sok közül, aki megcselekedte Isten akaratát. Mária személyét a Szentírás nem emeli mások fölé, közbenjáró szerepéről említést sem tesz, sőt a közbenjárással kapcsolatban ezt olvashatjuk a Bibliában:

 (1 Tim, 2, 5-6) „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és az emberek között, az ember Krisztus Jézus, a ki adta önmagát váltságul mindenekért, mint tanúbizonyság a maga idejében.”

Imádság feltételei

 

Van néhány feltétele az imának, melyekkel várhatjuk, hogy Isten meghallja imáinkat és válaszol. Az első ezek közül, hogy érezzük, az Ő segítségére van szükségünk. Ő megígérte, „Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra” Ézsaiás 44:3. Azok, akik éheznek és szomjúhoznak az igazság után, akik vágyakoznak Isten után, legyenek biztosak abban, hogy megkapják, ami után vágynak. A szívnek meg kell nyílnia a Lélek befolyásának, különben Isten áldásait nem tudja megkapni. Amire nagy szükségünk van, az értünk mondott könyörgések és érvek. Ám Isten szándéka, hogy ezeket megtegye értünk. Ezt mondja, „Kérjetek és adatik néktek”. Valamint „Aki az Ő tulajdon Fiának nem kegyelmezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?” Róma 8:32.

 Ha a bennünk lévő romlottságra tekintünk, ha ragaszkodunk bármilyen ismert bűnhöz, Isten nem fog meghallani bennünket; ám a bűnbánó, töredelmes lélek imája mindig elfogadott. Mikor megutáljuk ismert bűneinket, hihetjük, hogy Isten meghallgatja esedezéseinket. A saját érdekünk soha nem fog Isten kegyébe juttatni. Jézus érdeme tud egyedül megmenteni bennünket. Az Ő vére, ami meg fog tisztítani minket; mégis amit meg kell tennünk, hogy az elfogadás feltételeit teljesítsük.

A győzelmes imának előfeltétele a hit is.” Aki Isten elé járul, annak hinnie kell, hogy Ő létezik és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik” Zsid.11:6.

Jézus az mondta a tanítványainak, „Amit könyörgésetekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meg lesz nektek” Márk 11:24. Hiszünk-e ígéreteiben?

"Mindig imádkozni kell és meg nem restülni." (Luk 18,1)

"Az imáról adott krisztusi tanítást alaposan át kell gondolnunk. Az ima mennyei tudomány és Krisztus példát adott arról, hogy milyen az igazi imádkozó lelkület. Imánk ne legyen önző könyörgés, amelyben csak önmagunknak kérünk. Azért kérjünk, hogy adhassunk... Nem az a küldetésünk a világban, hogy önmagunknak kedvezzünk... Kérjük Isten áldásait, hogy továbbíthassuk őket másoknak! Csak a mennyei kincsek továbbadása képesít újabb áldások befogadására.

A példázatbeli esedezőt (Luk 11,5-8) újra meg újra elutasította a szomszédja, de ő mégsem hagyott fel szándékával. Mi sem mindig azonnal kapunk választ imáinkra, de Krisztus arra tanít bennünket, hogy folytassuk könyörgésünket. Az imának nem az a rendeltetése, hogy Istent megváltoztassa irányunkban, hanem hogy bennünket összhangba hozzon vele. Amikor kérünk tőle valamit, talán szükségesnek látja, hogy önmagunkba nézzünk és bűnbánatot tartsunk. Próbára tesz, hogy meglássuk, miért nem tud az ő Szentlelke általunk munkálkodni. Az Úr sokszor késlelteti a választ, hogy megpróbálja kérésünk őszinteségét Isten nem azt mondja, hogy kérd egyszer és megkapod. Arra szólít, hogy lankadatlanul, állhatatosan imádkozzunk. Ha kitartunk a könyörgésben, buzgóságunk erősbödik és még jobban vágyunk arra, amit igéje szerint kérünk. Krisztus így szólt Mártához Lázár sírjánál: »Ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét« (Ján 11,40)." (Krisztus példázatai, Kérjünk, hogy adhassunk! c. fejezetből) 

Amikor Istenhez fordulunk és közbenjárunk másokért, Isten a mi szívünkben is munkálkodik, hogy közelebb vonjon magához. Isten bölcsességet is ad, hogy elérjük őket országa számára (Jak. 1:5). Az ő életükben is hatalmasan munkálkodik, olyan módon, amit mi nem láthatunk és nem is érthetünk teljesen, úgy vonzza őket is magához (IJán. 5:14-17).

A jó és a gonosz közötti nagy küzdelemben óriási hatása van az imánknak! Amikor imádkozunk valakiért aki nem ismeri Krisztust, ez megnyitja az isteni áldások csatornáit, hogy szabadon áramolhassanak az életébe. Isten megtisztel bennünket, amikor úgy döntünk, hogy imádkozunk valakiért, ilyenkor még nagyobb erővel munkálkodik azért az emberért.

Jézus név szerint könyörgött Péterért. Arról biztosította, hogy imádkozni fog érte a legnagyobb kísértése idején. Milyen nagyszerű érzés, ha megértjük, hogy az Üdvözítő értünk is imádkozik! Bennünket is hív, hogy csatlakozzunk hozzá közbenjáró imádság munkájában, név szerint a trónjához emelve az embereket. Az imádságban való kitartásunkkal elismerjük, hogy abszolút, teljes mértéken Istentől függünk, amikor el akarjuk érni azokat, akiket megemlítünk.

Beszélgetés Istennel

     "Fogadj el Uram a Te tulajdonodnak! Összes terveimet lábaidhoz teszem. Használj fel ma is szolgálatodra! Maradj velem, s engedd, hogy minden munkámat tebenned végezzem” E.G.W

 Az imádság a szív megnyitása Isten felé, mint egy barát felé. Nem mintha szükséges volna ahhoz, hogy Isten megismerje, kik vagyunk, inkább azért fontos, hogy befogadjuk Őt. Az ima nem Istent hozza le hozzánk, hanem minket emel fel Őhozzá. Mikor Jézus a földön járt, arra tanította tanítványait, hogy imádkozzanak. Kérte őket, hogy mondják el Istennek a mindennapi szükségleteiket, és minden gondjukat Őrá vessék. A biztosíték pedig, hogy Isten meghallgatja kérésüket, biztosíték számukra is.

Szükségünk van az imádságra

Maga Jézus, amíg az emberek között lakott, igen gyakran imádkozott. Megváltónk kiállt a mi szükségleteink és gyengeségeink mellett, így könyörgött értünk az Atyához. Új erőt kért, hogy megerősödve álljon a feladatok és a próbák elé. Ő a mi példánk mindenben. Testvérünk a gyengeségben; „Mindenben megkísértetett hozzánk hasonlóan” Zsid.4:15, de bűntelen természete mentes maradt a gonosztól. Küzdelmeket állt ki, lelki kínokat élt meg egy bűnös világban. Az embersége tette szükségessé és kiváltsággá az imádságot. Vigaszt és örömet talált az Atyával való közösségben. Így, ha az emberek Megváltója Isten Fia érezte, hogy szükség van az imára, mennyire inkább kellene gyarló bűnös halandóknak éreznünk a buzgó folyamatos ima szükségességét. Mennyei Atyánk arra vár, hogy nekünk adományozza áldásainak teljességét. Kiváltság, hogy bőven ihatunk a határtalan szeretet forrásából. Mily meglepő, hogy olyan keveset imádkozunk. Isten kész és hajlandó meghallgatni alázatos gyermekeinek őszinte imádságát, mégis inkább vonakodunk kifejezni Isten iránti szükségleteinket. Mit gondolhatnak a mennyei angyalok a szegény, tehetetlen ember lényéről, akik kísértésnek vannak alátéve, akik után Isten szíve végtelen szeretettel vágyakozik, és Ő kész arra, hogy többet adjon nekik, mint amennyit kérni tudnak, vagy gondolnak, mégis olyan keveset imádkoznak és oly kicsi a hitük? Az angyalok örömmel térdelnek az Úr elé, szeretnének közel lenni Hozzá. Legnagyobb örömnek tekintik az Istennel való közösséget. Közben a föld gyermekei, akiknek oly segítségre van szükségük, melyet csak Isten tud megadni, elégedettnek tűnnek az Ő Lelke és jelenléte nélkül.

A győzelem kulcsa

A gonosz sötétsége bekeríti azokat, akik hanyagolják az imát. Az ellenség odasúgott kísértései, bűnre csábítják őket; és mindez azért van, mert nem használják azokat a kiváltságokat, amiket Isten adott nekik az ima isteni találkozás által. Miért kellene Isten fiainak és lányainak idegenkedni az imádságtól, mikor az ima a kulcs a hit kezében, hogy megnyissa a mennyei tárházat, ahol a Mindenható határtalan forrásának kincsei vannak? Szüntelen imádság és gondos őrködés nélkül az egyre nagyobb figyelmetlenség és a helyes ösvénytől való eltérés veszélyében vagyunk. Az ellenfél folyamatosan keresi, hogyan zárhatja el a kegyelem székéhez vezető utat, hogy ne tudjunk őszinte könyörgéssel és hittel kegyelmet, erőt nyerni, hogy ellenállhassunk a kísértésnek.

Imádkozz a csendes kis szobádban, és ahogy a napi munkát végzed, engedd, hogy szíved gyakran Istenhez emelkedjen fel! Így járt Énok is Istennel, nap mint nap. Hadd emelkedjenek fel ezek a csendes imák, mint tömjén, a kegyelem trónjához.