Vallásosság ma: A mai tipikus megtérés

Talán az eddigiekből fakad, hogy manapság a legtöbb ember – különösen a nagyvárosiak – megtérése nem annyira egyetlen eseményhez kötődik, hanem több összefüggő élmény, egy folyamat eredménye. Sokan sokféle szellemi utat kipróbálnak, mielőtt megtalálják az Utat. Nem kevesen még ezután is nehezen kötelezik el magukat az Igazság mellett. És még kevesebben jönnek rá, mi mindent jelent az, hogy maga az Élet szólította meg őket. 

Azt mondta Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. (Jn 14:6). 

Az a Jézus Krisztus, aki "tegnap, ma és mindörökké ugyanaz" (Zsid 13:8).

Vallásosság ma: A hatások, feszültségek a Krisztus várásban.

 A média és a fogyasztói kultúra pedig bizonyos magatartásformákat közvetít és követel az embertől. Ez a tanult viselkedés aztán az élet minden más területét áthatja: megjelenhet az egyén jellemében, a családi modellben, az erkölcsi döntésekben és a világnézetben egyaránt.

 a) Az igazság halála

"Nincs Igazság, csak igazságok, egyéni tapasztalások." – Mintha mindenki a saját kis privát valóságszigetén ülhetne, és az egyes szigetek között nem lehetne igazi kapcsolatot létesíteni, hidat verni.

"Ez az én igazságom. Most mondd el a tiéd!" – Mintha a hit csak jó beszédtéma lenne, ugyanakkor a beszélgetőtársak a saját közlendőjüktől nem várhatják, hogy érdemben hasson a másikra.

"Mindegy, miben hiszel, csak tényleg higgy benne!" – Mintha a hitbuzgóságon múlna, hogy egy bizonyos hitnek mennyi köze van a valósághoz.

"A legfontosabb, hogy folyamatosan keressük a saját válaszainkat." – Mintha a kérdéseink a sajátjaink lennének, és nekünk kellene rá válaszolni, pedig Isten provokálja bennünk a kérdést, és Isten akar válaszolni is.

"Nagyszerű, hogy megtaláltad, ami neked segít – de miért kellene nekem is pont ez?" – Mintha a másiknak úgy sem lehetne számunkra igazi üzenete, miközben úgy teszünk, mintha nagyon megértők lennénk.

"Már bocs, de nem magánügy, hogy ki miben hisz?!" – Mintha a hitünket másokkal megosztani ugyanolyan illetlenség lenne, mint a nemi életünkről társalogni vadidegen emberekkel (bár manapság már ez utóbbi is szalonképes, lásd "valóság show" stb.).

 

b) A tolerancia elvtelensége

"Mindenkinek megvan a joga, hogy abban higgyen, amiben akar." – Mintha a jogilag is biztosított világnézeti szabadság áldása elsősorban az lenne, hogy a hit ezentúl magánügy lehet, anélkül, hogy köze lenne a közös valósághoz, a köz ügyeihez, a társadalomhoz.

"Mindent hihetsz, csak azt nem, hogy mindenkinek ugyanazt kellene hinnie!" – Eszerint csak az a világnézet tolerálható, amely saját magát sem tartja teljesen igaznak és valóságosnak. Mintha a valóság teljes megismerése még elvben sem lehetne lehetséges (ez agnoszticizmus).

"Hogy lehetsz ilyen arrogáns azzal az egyedül üdvözítő Jézusoddal?!" – Mintha Jézus egyedül üdvözítő volta a keresztények ötlete lenne, és nem Jézus kijelentése. Viszont a kereszténynek valóban ugyanúgy fel kell vállalnia Jézust, ahogy Jézus felvállalta őt.

 

c) A lelkiismeret eltompulása

"Ha nekem jól esik, és másnak nem árt, miért ne?" – Mintha a bűn fogalma csak emberi viszonylatban létezne, Istentől függetlenül.

"Hogy mered bűnnek nevezni más életstílusát?!" – Mintha az ember maga határozhatná meg, mi bűn, és mi nem az, illetve mintha jó és rossz csak választható életstílus kérdése lenne.

"Jogilag tiszta. Mit akarsz még?" – Mintha a jognak csak betűje lenne, szelleme nem, és mintha ami jogos lenne, az már erkölcsös is lenne.

"Mindenki ezt csinálja, nem?" – Eszerint ha elég sokan követnek el egy bűnt, akkor már nem is bűn.

"Nyugi, senki sem látja!" – Eszerint csak az bűn, amit lelepleznek (bűn = pech). Ha nem derül ki, már nem is bűn.

 

d) Az integritás hiánya

"Nem lehetsz minden helyzetben ugyanaz az ember!" – Amikor az embernek más a viselkedési mércéje otthon, a munkahelyén és a baráti körben, egyedül és társaságban, másoktól látva, és mások elől rejtve.

"Minden lehetsz, ami csak akarsz!" – Mintha az ember pusztán cuccok megvásárlása, viselése, fogyasztása révén saját maga is megváltozna, mássá válhatna.

"Minden csak imázs…" – Mintha valóban minden csak ideiglenes, lecserélhető látszat lenne, és valójában semmi sem lenne valóságos.

Érdemes ezeken a kijelentéseken, szlogeneken, helyzeteken és trendeken elgondolkodni! Hogyan lehet ilyen gondolkodású emberekkel a Szent Istenről, a bűnről vagy az igazságról beszélgetni?

Vallásosság ma: A Teremtő és lázadó teremtményei

 Mindenek ellenére Isten eleve úgy teremtett minket, hogy keressük Őt, és a teremtett világot is úgy rendezte be, hogy az Őrá mutasson:

·         Isten "az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta" (Préd 3:11) Az ember mindig is vallásos volt. Eltérő mértékben, de mindenki keres valamit, ami túlmutat saját magán, és ami értelmet adhat az életének.

·         Isten "nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt" (Csel 14:17) Szinte minden embernek van valamilyen tapasztalata a gondviselésről, sőt imameghallgatásról (főleg veszélyhelyzetekben).

·         Így "ami megismerhető Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra" (Róm 1:19) A teremtett világ értelmes vizsgálata révén sok dolog meglátható a Teremtő lényéből.

Ádám és Éva óta azonban úgy teszünk, mintha nem egy csodálatos Isten jelenlétében élnénk (Róm 3:23). Néha orra esünk Benne, de aztán feltápászkodunk, és megyünk tovább – igaz, fájó szívvel:

"Az ember számára nagy szerencsétlenség, ha nincs együtt azzal, aki nélkül nem létezhet...

Magadért teremtettél bennünket, és nyugtalan a szívünk, amíg meg nem nyugszik benned." (Augustinus)

"Egy Isten-alakú lyuk van bennünk, amelyet csak ő maga tölthet be." (Pascal)

Mindez alapján látnunk kell, hogy a mai ember is sok szempontból jót akar: szellemileg éhes, gyűlöli a világnézeti kényszert, saját tapasztalatot akar stb. Ezeket a vágyait, igényeit bátorítani lehet és kell is, de – a korszellemmel szemben – a helyes irányba.