Ember és Isten csodálatos egyesülése!

 Jézus kisegíthette volna emberi természetét, hogy ellenálljon a betegségnek, ha isteni természetéből életerőt és fáradhatatlanságot vett volna, azonban az emberi természetre alázta magát, hogy beteljesedjék az írás. Isten Fia úgy lépett ebbe a tervbe, ismerve a megalázkodás összes lépését, melyeken alá kell szállnia, hogy megbűnhődjék a halálos ítélet alatt nyögő világért. Milyen mély megalázkodás is volt ez! Az angyalok elámulták rajta. Nyelv soha le nem írhatja, a képzelet nem veheti be. Az örökkévaló Ige hajlandó volt emberi testté várni. Isten emberré lett. Csodálatos megalázkodás ez. {5BC 1127.2} 

De még ennél is mélyebbre szállt alá. Az embernek még mint embernek is meg kell alázkodnia, hogy elviselje a sértést, káromlást, gyalázatot, vádaskodásokat és bántalmazást. Nem volt biztos helye tulajdon országában. Helyről-helyre kellett menekülnie, hogy mentse életét. Tanítványa elárulta, legbuzgóbb követője megtagadta. Gúnyt űztek belőle, Töviskoszorúval koronázták meg. Véresre korbácsolták. Keresztet tettek vállára. Nagyon is érezte a megvetést és a szégyent. Alávetette magát, de jaj, jobban érezte a keserűséget, amint más nem érezhette volna. Tiszta, szent, ártatlan volt, mégis gonosztevők közé sorolták. A csodálatra méltó Megváltó a lehető legmagasabb helyről szállt alá. Lépésről-lépésre megalázkodott, hogy meghaljon, mégpedig a legszégyenteljesebb, legkegyetlenebb halállal - kereszten - gonosztevőként. A világ szemében nem hősként halt meg megtiszteltetéssel elárasztva, mint a harcban elesett férfiak, hanem halálra ítélt gonosztevőként, ég és föld közt függve, a szégyen lassú halálát halta, kitéve az elaljasodott, bűntettekkel terhelt, züllött sokaság gúnyolódásának és szitkozódásának. „Akik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkukat és hajtogatják fejüket." Gonosztevők közé számlálták, gúnyolódás közben múlt ki, családja is megtagadta. Anyja tanúja volt megaláztatásának, s ő kénytelen volt látni, amint tör veri át anyja szívét. Ám elviselte a keresztet, megvetette a gyalázatot. Nem tartotta sokra, amint az eredményre gondolt, hogy mit vív ki, nem csupán ennek a porszem világnak, hanem az Isten-teremtette egész mindenségnek, minden világnak. {5BC 1127.3} 

Krisztus az ember helyetteseként volt hivatott meghalni. Isten törvényének megszegése miatt az ember halálos ítélet alatt álló gonosztevő volt, mint áruló, mint lázadó. Ezért az ember helyettesének gonosztevőként kellett meghalnia, mivel Ő állt az árulók helyén, az árulók összes fölhalmozódott bűnével isteni lelkén. Jézusnak nem volt elég meghalnia, hogy teljesen megfizesse a megszegett törvény követelését, hanem szégyenteljesen halt meg. A látnók közli a világgal szavait.: „Arcomat nem rejtettem el a szégyentől és köpdöséstől." {5BC 1127.4}

Emberekhez hasonló lett.

S most emberi voltáról szólva: „Emberekhez hasonló lett. És mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig." Fil.2,7-8. Önként vette magára az ember természetét. Az ő döntése, az ő választása volt. Krisztus, a fölkent, emberi léttel takarta el istenségét. Egész idő alatt Isten is volt, habár nem látszott Istennek. Eltakarta istenségének azon megnyilvánulásait, melyek Isten világmindenségéből imádatot és csodálatot váltottak ki. Földi tartózkodása idején is Isten volt, de levetette istenségét, s az ember alakját és formáját öltötte magára. Emberként járt a földön. Szegény lett értünk, hogy szegénysége által mi lehessünk gazdagok. Dicsőségét és fönséget levetette. Isten volt, de egy időre letétté az Istenség dicsőségét. Bár szegényen járt az emberek közt, áldását hintve mindenfelé, szavára angyalseregek vették volna körül és hódoltak volna neki. Mégis csaknem teljesen ismeretlenül járt földi teremtményei között. Pedig itt a magasztalás zsolozsma! helyett káromkodástól volt szennyes a levegő. Jézusnak szegénység és megaláztatás volt a sorsa. Amint szerte járt a könyörület küldetésén, hogy enyhítse a betegséget, kiemelje a lesújtottat, csak egy-egy mondta őt áldottnak; a nemzet nagyjai megvetőn mentek el mellette. {5BC 1126.8}

 Mikor Jézus emberi természetet vett magára és emberekhez hasonlóvá lett, szervezete is emberi volt. Szükségletei az ember szükségletei voltak. Táplálkoznia kellett, ki kellett pihennie fáradtságát. Atyjához esedezéssel erősödött meg munkájára és próbáira. 

 Krisztus nem kölcsön vette életét - „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága." Ez nem testi, hanem örök életet ír le, ami kizárólag Isten tulajdona. Az ige, mely Istennel volt és Isten volt, ilyen élettel rendelkezett. A testi életet mindenki úgy kapja. Nem örök, és nem halhatatlan élet az, mert Isten, az élet adója, visszaveszi. Az ember nem ura életének. De Krisztus nem kölcsön kapta életét, tőle senki sem vehette el. „Magamtól teszem le," mondta. Benne élet volt, eredendő, nem kölcsönzött, nem mástól nyert élet. Ilyen élet nincs az emberben; ezt csak Krisztus által nyerheti el. Nem tudja kiérdemelni; ingyen ajándékul kapja, ha mint üdvözítőjében hisz Krisztusban. „Az az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent és akit elküldtél, a Jézus Krisztust."Ján. 17,3  Nyitott forrás ez a világ számára. (Idők jelei 1912 február 13)

Az emberi természet, Isteni erő segítségével, képes megtartani a törvényt. – Krisztus emberként győzedelmeskedett Sátán kísértései felett. Krisztushoz hasonlóan minden ember legyőzheti a kísértéseket. Krisztus érettünk alázta meg magát. Hozzánk hasonlóan mindenben megkísértetett. Jóvátette Ádám szégyenletes bukását, és győzelmével bizonyságot tett az el nem bukott világok és a bukott emberiség előtt, hogy Mennyből nyert Isteni erő segítségével az ember képes megőrizni Isten parancsolatait. Jézus Isten Fia, javunkra alázta meg magát, értünk állta ki a kísértést, és a mi érdekünkben győzött, hogy megmutassa, hogyan juthatunk mi is győzelemre. A legszorosabb kötelékkel fűzte magát az emberiséghez, és biztosított minket afelől, hogy nem hagy bennünket erőnk fölött megkísértetni, mert a kísértéssel együtt megmutatja nekünk a szabadulás útját is.

Mit jelent Jézus hite?

 Jézus hitéről sokat beszélnek, de nem értik annak mibenlétét. Mit jelent Jézus hite a harmadik angyal üzenetének fényében? Jézus bűneink hordozójává vált, hogy bűnbocsátó Megváltónk lehessen. Úgy bántak vele, ahogyan mi érdemeltük volna. Eljött világunkba, és magára vette bűneinket, hogy magunkra vehessük igazságosságát. A Krisztus képességében való hit a teljes, mindenre kiterjedő megmentésünkre – ez jelenti a Jézus hitét. (Szemelvények EGW 3.kötet)

– Azok, akik igyekeznek Isten parancsolatainak engedelmeskedni, gúnynak és támadásnak lesznek kitéve. Csak Isten segítségével állhatnak meg. Hogy el tudják viselni a reájuk váró próbát, meg kell érteniük Isten akaratát, Igéjének kinyilatkoztatásait. Csak azok tudják megdicsőíteni Istent, akiknek helyes fogalmaik vannak jelleméről, kormányzatáról, szándékairól, és azokkal összhangban cselekszenek. Csak azok fognak az utolsó nagy küzdelemben végig kitartani, akik felvértezték értelmüket a Biblia igazságaival. Egyszer mindenki fel fogja tenni magának ezt a súlyos kérdést: Istennek engedelmeskedjem-e vagy embereknek? A döntő óra már a küszöbön van. Szilárdan áll-e lábunk a sziklán, Isten változhatatlan Igéjén? Ki tudunk-e híven tartani Isten parancsolatai és a Jézus hite mellett?  (Nagy küzdelem EGW)

 – Két nagy alapelv van: egyik a hűség, a másik a hűtlenség alapelve. Mindannyiunknak szüksége van nagyon keresztényi bátorságra, hogy felemelhessük azt a zászlót, amelynek felirata: Isten parancsolatai és Jézus hite… Az engedelmesek és az engedetlenek közötti határvonal világosnak és megkülönböztethetőnek kell lennie. Szilárdan el kell határoznunk, hogy az Úrnak akaratát cselekedjük minden időben és minden helyen…(Jelenések könyve 14-fejezet)

A zsoltáros így szól: „Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet. Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat” (Zsolt 119:126—127). Amikor az emberek szorosan haladnak Krisztus oldalán, amikor Krisztus lakozik szívükben hit által, akkor Isten parancsolatai iránt érzett szeretetük annak arányában növekszik, amilyen megvetést a világ a szent rendelésekkel szemben tanúsít. Ekkor írásban és szóban egyaránt az emberek elé kell tárni a szombat igazságát. Amikor megvetik a negyedik parancsolatot és annak megtartóit, a hűségesek látni fogják, hogy eljött az idő arra, hogy ne elrejtsék, hanem felmagasztalják Jahve törvényét. Ki fogják bontani a zászlót, melyen a harmadik angyal üzenete, Isten parancsolatai, és a Jézus hite áll.(Szemelvények EGW 2.kötet)