Kegyelem trónja - Kegyelem királyi széke

 

Isten megadta Mózesnek a frigyláda mintáját, és a különleges utasításokat, hogyan készítsék el azt. A frigyládát azért készítették, hogy beletegyék a kőtáblákat, amelyekre Isten saját ujjával véste rá a tízparancsolatot. Alapja szekrényhez hasonlított, kívül - belül is tiszta arannyal volt bevonva. Tetejét köröskörül arany koronák díszítették. Ezen szent frigyszekrény fedele volt a kegyelem trónja, amely tömör aranyból készült. A kegyelmi trón mindkét végén egy tömör aranyból készült kérub állt. Arcukat egymás felé fordították, és tisztelettel tekintettek le a kegyelmi trónra, amellyel az összes mennyei angyalokat ábrázolták, amint érdeklődéssel és tisztelettel tekintettek le a mennyei szenthelynek szentek szentében elhelyezett isteni törvényre. Ezeknek a kéruboknak szárnyai voltak. Az egyik szárnyát mindegyik angyal a magasba terjesztette ki, míg a másik szárnyával mindegyik angyal a testét takarta be. A földi szentsátor frigyszekrénye a mennyei templom igazi frigyszekrényének mása volt. Ott a mennyei frigyszekrény mellett igazi angyalok állnak, a frigyszekrény mindkét oldalán. Az egyik szárnyával az angyal beárnyékolja a kegyelmi trónt, és szárnyát a magasba terjeszti, a másikkal testét fedi be az alázat és tisztelet jeleként. (EGW: A megváltás története)

A szentek szentjét a főpap kivételével egyetlen halandó ember sem láthatta. A főpap is csak évente egyszer léphetett be a szentek szentjébe, mégpedig a leggondosabb és legünnepélyesebb előkészületek után. Remegve ment be az Isten elé. A nép pedig tiszteletteljes csendben várta visszatérését. Istenhez felemelt szívükkel komoly imában könyörögtek Isten áldásáért. A főpap a kegyelem trónja előtt végezte el az engesztelést Izraelért. Itt a dicsőség felhőjében Isten találkozott vele. A főpap itt tartózkodása a megszokott időn túl félelemmel töltötte el az izraelitákat. Attól féltek ugyanis, hogy az ő bűneik vagy a saját bűnei miatt az Úr dicsősége megölte a főpapot. (EGW: Pátriárkák és próféták)

A frigyládában kegyelettel őrzött törvény az isteni igazság és ítélet zsinórmértéke volt. Ez a törvény halált mondott a bűnösre, a törvény áthágójára. A törvény felett azonban ott volt a kegyelem trónja, amelyen láthatóvá vált Isten jelenléte, és amelyből - a megengesztelődés által - Isten bocsánatot adott a bűneit megbánt bűnösnek. Krisztus munkáját, amelyet megváltásunkért végzett el, így jelképezte a szentély szolgálata: "Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást" (Zsolt 85:11). (EGW: Pátriárkák és próféták)

A  kegyelem trónja felett volt a "Sechina", vagyis az Isten jelenlétének szimbóluma. Az Úr a két kérub közül hirdette ki akaratát. Isten néha üzeneteit a felhőből hallható hangon közölte a főpappal. Néha fény esett a jobb szélen lévő angyalra, hogy Isten így jelezze jóváhagyását; máskor árnyék vagy felhő nyugodott meg a bal szélen levő angyalon és Isten ezzel nyilvánította ki nemtetszését vagy elvetését valamivel kapcsolatban. (EGW: Pátriárkák és próféták)

Krisztus mennybemenetele után Üdvözítőnknek főpapként kellett elkezdenie munkáját. Pál ezt mondja: "Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk" (Zsid 9:24). Amint Krisztus szolgálata két nagy részből állt, amelyek közül mindegyiknek meg van a rendelt ideje, és megkülönböztető helye a mennyei szentélyben, úgy a jelképes szolgálat is két részből állt, a naponkénti és az évenkénti szolgálatból, amelyeket a szentély két helyiségében végeztek. (EGW: Pátriárkák és próféták)

Amint Krisztus mennybemenetele után megjelent Isten színe előtt, hogy a bűnbánó hívőkért felvitt vérére hivatkozzék, úgy a pap is naponkénti szolgálatában az áldozat vérét elhintette a szent helyen a bűnösökért, hogy bűnbocsánatot nyerjenek. (EGW: Pátriárkák és próféták)

Krisztus vére megszabadította a bűnbánó bűnöst a törvény kárhoztatásától, de a bűnt nem törölte el. A bűn feljegyezve áll a szentélyben a végső engesztelésig. Így jelképesen az áldozat vére eltávolította a bűnt a bűnbánóról, de a bűn ott maradt a szentélyben az engesztelés napjáig. (EGW: Pátriárkák és próféták)

Ha imalelkület él bennünk, akkor a kegyelem trónja elé visszük kéréseinket. S ha többet imádkozunk és szorgalmasabban kutatjuk az írásokat, Isten nem tagadja meg az ígért áldásokat.

A manna - a földi létet tarthatta fent

Az emberek a mannára hivatkoztak Krisztusnak, amit atyáik a pusztában ettek, mintha annak az eledelnek a biztosítása nagyobb csoda lett volna, mint a Jézusé. Ő azonban rámutat, hogy milyen csekélység volt az az ajándék azokhoz az áldásokhoz képest, amelyeket Ő kíván nyújtani. A manna csupán a földi létet tarthatta fönn, nem akadályozhatta meg a halál közeledtét, nem biztosíthatott halhatatlanságot, viszont a mennyei kenyér örök életre táplálja a lelket. A Megváltó így szólt: "Én vagyok az életnek kenyere. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon. Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké" (Jn 6:48-51). Ehhez a képhez Krisztus most hozzátesz egy másikat. Csakis halála által adhat életet az embernek, s a következő szavakkal halálára mutat, az üdvösség eszközére. Így szól: "Az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért" (Jn 6:51). (EGW: Jézus élete)

A manna adásával összekapcsolt körülmények között döntő bizonyítékunk van arra, hogy a szombatot Isten nem akkor rendelte el, - mint ahogy sokan állítják - amikor a törvényt adta a Sinai hegyen. Mielőtt az izraeliták eljutottak a Sinai hegyhez már tudták, hogy a szombat megtartása kötelező. A szombat szentségére állandóan emlékeztette őket az, hogy minden pénteki napon kétszer annyit gyűjtöttek a szombatra való előkészület céljából, mivel akkor semmi manna nem hullott. A nyugalom napjának szent jellege folyamatosan mély benyomást tett rájuk. Amikor pedig a nép közül néhányan szombaton is kimentek mannát gyűjteni, akkor az Úr azt kérdezte: "Meddig nem akarjátok megtartani az én parancsolataimat és törvényeimet?" (2Móz 16:28). (EGW:  Pátriárkák és próféták)

Amanna egészen eddig hullot t, de most, amikor az izraeliták kezdték birtokukba venni Kánaánt, és ettek az ország gyümölcséből, többé nem volt rá szükségük, ezért megszűnt a manna hullás. (EGW: A megváltás története)

Jézus bizonyságtétele - prófétaság lelke

 Isten parancsolatai és Jézus bizonyságtétele az az üzenet, melyet hirdetnünk kell a világban. Isten Igéje nem elmélet, hanem a gyakorlatba ültetendő igazság. Világossága a napsugarakhoz hasonlóan mindenhová behatol. Megvilágosít minden embert, aki olvassa, érti és gyakorolja tanításait. „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki” (Jk 1:5). (103. levél, 1894.)

Krisztus volt az, aki a próféták által szólt népéhez. Péter apostol a keresztény kor gyülekezetéhez írva levelét azt mondja, hogy a próféták az „irántatok való kegyelem felől jövendöltek, nyomozódván, hogy mely vagy milyen időre jelentette ki azt a Krisztusnak ő bennök levő Lelke, aki előre bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azok után való dicsőségről” (I. Pt. 1:10–11). Az egész Ószövetségből Krisztus hangja szól hozzánk, "Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke” (Jel. 19:10). (EGW: Pátriárkák és próféták)

Mindazok, akik nem imádják a fenevad képét, megölessenek. – Azok a próbák, amelyek Isten népét Eszter korában sújtották, nemcsak arra a korra jellemzőek. A pátmoszi látnok végigtekintette a korokat az idők végéig, és ezt mondta: „Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan a Jézus bizonyságtétele” (Jel 12:17). A föld jelenlegi lakói közül egyesek e szavak teljesedésének tanúi lesznek. Az a lelkület, amely a letűnt korokban az igaz egyház üldözésére késztette az embereket, a jövőben hasonló eljárást fog kiváltani Isten hűséges gyermekeivel szemben. Már folynak az előkészületek erre az utolsó nagy küzdelemre. Isten maradék népe elleni végső rendelet nagyon fog hasonlítani ahhoz, amelyet Ahasvérus adott ki a zsidók ellen. Az igaz egyház ellenségei ma a szombat parancsát megtartók kis csoportjában Márdokeust látnak a kapuban. Isten népének a menny törvénye iránti tisztelete állandó szemrehányást jelent azok számára, akik nem félik az Urat, és lábbal tiporják szombatját.(EGW: Jelenések könyve)

"Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon" (Mt 24:20), - mondotta Krisztus. Ő, aki a szombatot elrendelte nem érvénytelenítette azt kereszthalálával. Nem tette a szombat parancsát érvénytelenné. Krisztus keresztre feszítése után negyven esztendővel még mindig szentnek tekintették ezt a napot. Negyven évig a tanítványoknak kellett imádkozniuk, hogy a menekülésük ne szombatnapon legyen.

Az első kőtáblán a négy első parancsolat fényesebben ragyogott a többinél, de a negyedik, a szombat parancsolat, a legfényesebb volt mind között, mert Isten a szombatot szent nevének dicsőségére választotta el. A szent szombat dicsőségesnek látszott, fényes gyűrű vette körül ezt a parancsolatot. Láttam, hogy a szombat parancsolata nem volt a keresztre szegezve. Ha úgy lett volna, akkor a többi kilenccel sem lenne másként, ami azt jelentené, hogy a többi kilenc parancsolatot is éppúgy áthághatnánk, mint ahogy a negyediket, a szombatot megszegik. Láttam, hogy Isten sohasem törölte el vagy változtatta meg a szombat parancsát, mert Isten nem változik. Ellenben az egyház helyezte át a szombatot a hetedik napról a hét első napjára, mert az Írások szerint az egyház megváltoztatja az időket és a törvényt. (EGW:Tapasztalatok és látomások)

Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia. (Mát 12:8)