Istenfélelem - Isten mélységes tisztelete

Az istenfélelem a keresztényi jellem gyümölcse. Az istenfélelem azt jelenti, hogy olyan nagy tisztelettel vagyunk Isten iránt, ami hatással van mindennapi életünkre. Az istenfélelem alázat, tisztelet, szeretet, engedelmesség, fegyelmezettség és kapcsolat. A hiten alapuló istenfélelem elsősorban azok által élhető meg, azok számára nyújt segítséget, hogy a jó és a rossz, igaz és a hamis közötti különbséget  észrevegye.

(1Tim 2:2)Királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. (1Tim 6:6) De valóban nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel;

Maradjunk szoros kapcsolatban Istennel, hogy szívünk befogadja az istenfélelem kegyelmi ajándékát! Jézus legyen otthonunk vendége, családunk tagja, hogy visszatükrözzük képmását, és bemutassuk, hogy a Mindenható fiai és leányai vagyunk. A hívő élet széppé teszi otthonunkat. Ha az Úr velünk lakozik, érezni fogjuk, hogy Krisztus mennyei családjához tartozunk. Felismerjük, hogy angyalok figyelnek bennünket, ezért szelídek és türelmesek leszünk. Az udvariasság és istenfélelem által alkalmassá válunk arra, hogy beléphessünk a mennyei udvarokba. (EGW: Az én életem ma)

A legboldogabb az a szív, amelyben Krisztus lakozik. Legboldogabb az az otthon, amelynek uralkodó alapelve az istenfélelem. Abban a műhelyben, ahol Krisztus égi békéje és jelenléte időzik, a munkások a legmegbízhatóbbak, hűségesek és tevékenyek. Meglátszik rajtuk Isten szeretete és a valódi istenfélelem. (48. levél, 1897) (EGW: Az én életem ma)

Az istenfélelem látszata senkit sem ment meg. Valamennyiüknek mély és életerős lelki élményre kell szert tenniük. Csakis ez menti meg őket a nyomorúság idején. Akkor majd próbára teszik munkájuk minőségét, és ha ez arany, ezüst és drágakövek, akkor az Úr sátrának oltalmába rejti őket. De ha élet művük fa, szalma és széna, akkor semmi meg nem védi őket az Úr haragjának tüzétől.

Vizsgálati ítélet - kik hűségesek Istenhez

 

A Jelenések könyve 14. fejezetének első angyala mindenkit arra figyelmeztet a világon, hogy „féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget!” De vajon nem mindig ez volt a helyes magatartás? Istent félni és Őt dicsőíteni? Miért szól oly sürgetően ez a parancs az egész világnak éppen az idők végén? (Jel 14:6-7).És láték más angyalt az ég közepén repülni, akinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek, Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.

Egy napon Isten mindörökre elpusztítja a bűnt. Bár mindenkit meg szeretne menteni, akit csak lehet, csakis azokat tudja üdvözíteni, akik hűségesek Hozzá. A lázadók magukkal vinnék a bűnt a Mennybe is, ha üdvözülnének. Ezért szükséges egy kivizsgálás, mielőtt Jézus eljönne. (ApCsel)17:31.Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.

Ezt hívják vizsgálati ítéletnek, aminek során megvizsgálják azok életét, akik állították, hogy hűségesek Istenhez. Azok ügyét, akik soha nem állították ezt, később vizsgálják ki.

A földi szentély-szolgálat segít megértenünk ezt a kivizsgálást. Évente egyszer, a Nagy engesztelési napon a főpap belépett a Szentek szentjébe és eltávolította onnan azokat a bűnöket, és kizárólag azokat, melyeket megvallottak és oda helyeztek az elmúlt esztendő során.

Hasonlóképpen, a mi Főpapunk, Jézus is bement a menyei szentélybe 1844.Október 22.-én, és megkezdte a vizsgálati ítéletet. Azok neve, akik komolyan megvallották bűneiket és hűségesek maradtak Jézushoz, az Élet könyvében marad. (Jel 3:5.) Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt. Az összes többi nevet Jézus kitörli onnan. (2Móz 32:33). És monda az Úr Mózesnek: Aki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az én könyvemből.

Egyesek megvallották és őszintén megbánták minden bűnüket, így azok eltöröltetnek. Egyedül az ő jócselekedeteik maradnak meg a feljegyzésekben és ők üdvözülnek. (Ezék 18:21-22.) És ha a gonosztevő megtér minden vétkéből, melyeket cselekedett, és megtartja minden parancsolatimat, és törvény szerint és igazságot cselekszik: élvén éljen, és meg ne haljon. Semmi gonoszságáról, melyet cselekedett, emlékezés nem lészen; az ő igazságáért, melyet cselekedett, élni fog. De vajon mi történik azokkal, akik azt állították, hogy Istent követik, miközben a saját útjukat járták? Az ő jócselekedeteik kitöröltetnek a feljegyzésekből. (Ezék 23-24).Hát kivánva kivánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen? És ha az igaz elhajol az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, minden útálatosság szerint, melyeket a hitetlen cselekedett, cselekeszik, nemde éljen-é? Semmi igazságairól, amelyeket cselekedett, emlékezés nem lészen: gonoszságáért, melyet cselekedett, és az ő vétkéért, melylyel vétkezett, ezekért meg kell halnia. (Mt 7:21-23.) Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. (biblia-tanulmany)

Farizeus és szadduceus - elnevezésű zsidók

Az Újszövetség beszél farizeus és szadduceus elnevezésű zsidókról. Ez a két különálló csoport az Ó-és Újszövetség között eltelt 400 esztendő folyamán jött létre.

Az egyik akkor keletkezett, amikor a Makkabeusok végül beleegyeztek a görög kultúra elterjedésébe Palesztinában, és sok zsidó ezt erősen ellenezte. Gonosznak gondolták és vallásukkal ellentétesnek. Ezért, amikor elhatárolódtak tőle, elnevezték őket „farizeusoknak”, ami azt jelenti: „elkülönültek”.

Az Újszövetségi időkben kb. csak 6000 tagja volt ennek a csoportnak. A legtöbb nagy zsidó tanító farizeus volt, és a hétköznapi emberek nagy többsége elfogadta tanításukat.

A farizeusok hittek a halottak feltámadásában és jövőbeni életében. Azzal akartak felkészülni rá, hogy megpróbáltak jók lenni és engedelmeskedni az évek alatt maguk alkotta sok vallási törvénynek. Nem Istenre támaszkodtak, hogy Ő adjon nekik erőt Tízparancsolatának megtartásához.

A másik csoporthoz, a szadduceusokhoz a jómódú zsidók tartoztak, akik a görög kultúra pártján álltak. Ők jól kijöttek a Makkabeusokkal. Csak Mózes öt könyvét fogadták el Bibliájukként, és nem értettek egyet a farizeusokkal a halottak feltámadásának és jövőbeni életének kérdésében. (Mózes öt könyvét fogadták el az Ószövetségből, ezért nem hittek sem a feltámadásban, sem a túlvilágban, és nem vártak Messiást sem. A Messiásra vonatkozó jövendölések ugyanis zömmel Ézsaiás (Izajás) és Jeremiás könyvében találhatók. A Tóra értelmezésében a legegyszerűbb, szó szerinti értelmezést vallották (pl. a „szemet szemért” elvet úgy értelmezték, hogy ha valaki kiüti valaki más szemét, akkor az illető szemét is ki kell ütni - míg a farizeusok ezt az értelmezést kegyetlennek tartották, és ilyen esetekre börtön- vagy pénzbüntetést javasoltak.)

A Palesztinába élő zsidókon kívül többszázezer zsidó élt szerte a Római birodalomban. A legtöbb városban volt zsinagógájuk, ahol ők, sőt még nem zsidók is dicsőíthették Istent.

Őseik átvették az arámi nyelvet a babiloni fogság ideje alatt. A későbbi nemzedékekben ezért a legtöbben nem értették az Írások héber nyelvű felolvasását szombaton a zsinagógában. Ezért a rabbiknak el kellett azt magyarázniuk arámi nyelven.

Ezek a magyarázatok nemzedékről nemzedékre szálltak. Jézus idejében a farizeusok ezt a „vének hagyományának” hívták. Jézus azonban azt mondta, hogy ha azoknak engedelmeskednek, akkor engedetlenek Istennel szemben (Mt 15:1-6.) Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, mondván: Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak. Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által? Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: Aki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon. Ti pedig ezt mondjátok: Aki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, amivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját. És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által. (Bibliatanulmány)