Könyörületes és szenvedélyes Istent, Jézus Krisztus mutatta be.

 

Biblia Istene irgalmas, a szeretete szenvedélyes, és az érzelmeit legfőképpen Jézus Krisztus mutatta be. Isten együttérző 

(Ézs 63:9). Nem követ vagy angyal, hanem ő maga szabadította meg őket: szeretetével és könyörületével ő váltotta meg őket. Felkarolta és hordozta őket ősidőktől fogva. /RÚF/

 (Zsid 4:15). Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. /RÚF/

Mélyen érintik népe fájdalmai (Bír 10:16). Majd eltávolították maguk közül az idegen isteneket, és újra az Urat tisztelték. Az Úr pedig megelégelte Izráel nyomorúságát. /RÚF/; 

(Lk 19:41). Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta /RÚF/],

 Kész meghallgatni, válaszolni és vigasztalni. (Ézs 49:10). Nem éheznek és nem szomjaznak majd, nem bántja őket a nap heve, mert az terelgeti őket, aki könyörült rajtuk, az vezeti őket forrásvizekhez. /RÚF/; 

(Mt 9:36). Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elveszettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. /RÚF/; 

(Mt 14:14). Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket. /RÚF/

 1Kor 13:4-8. A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. (5) Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. (6) Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. (7) Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. (8) A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. /RÚF/ 

 Vágyódunk a kapcsolatra azokkal, akikben az (1Kor 13:4-8) szakaszában ábrázolt szeretet él, de mennyire akarunk mi is ilyen szeretetteljessé válni? Nem tudjuk magunkat hosszútűrővé, jóvá tenni, azt sem tudjuk önerőből elérni, hogy ne legyünk irigykedők, kérkedők, durvák vagy önzőek. Magunktól képtelenek vagyunk annyi szeretetet felhalmozni, ami „mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr” és „soha el nem fogy”. 

 (1Kor 13:7-8.) Ez a szeretet csak a Szentlélek gyümölcseként mutatkozhat meg az életünkben. Hála legyen Istennek azért, hogy a Szentlélek az Ő szeretetét árasztja azoknak a szívébe, akik hit által Krisztus Jézusban vannak!

 (Róm 5:5). A reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által. /RÚF/) 

Hogyan válaszolhatunk Isten mély érzelemmel teljes, ugyanakkor mindig tökéletesen igazságos, racionális szeretetére, hogyan tükrözhetjük azt a gyakorlatban – Isten kegyelméből és a Szentlélek ereje által? Először is az egyetlen helyes reakció, hogy imádjuk Istent, aki a szeretet. Másodszor pedig úgy, ha aktívan cselekszünk, könyörülettel, jóindulattal viseltetünk az emberek iránt. Nem elég egyszerűen vigaszt találni keresztény hitünkben, hanem késztetést is kell éreznünk mások vigasztalására! Végül pedig ismerjük el, hogy mi nem tudjuk megváltoztatni a szívünket, arra csak Isten képes! Tehát kérjünk Istentől új szívet, hogy olyan tiszta szeretettel forduljunk hozzá és az emberekhez, ami még nemesebbé teszi azt, ami jó, a pelyvát pedig eltávolítja belőlünk!

Így imádkozzunk: „Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségessé az egymás és a mindenki iránti szeretetben… Erősítse meg a szíveteket feddhetetlen szentségben Istenünk és Atyánk előtt, amikor eljön a mi Urunk, Jézus minden szentjével együtt” (1Thessz 3:12- 13), ÚRK

White idézet: Az énközpontú életben nem lehet növekedés, sem gyümölcstermés. Ha elfogadtad Krisztust személyes Megváltódnak, akkor igyekezz önmagadat elfelejtve másokon segíteni! Beszélj Krisztus szeretetéről és jóságáról! Végezz el minden kínálkozó feladatot! Érezz felelősséget másokért, és minden hatalmadban álló eszközzel igyekezz megmenteni az elveszetteket! Ha befogadod Krisztus Lelkét – az önzetlen szeretet és másokért való szolgálat lelkét –, magad is növekszel, és gyümölcsöt teremsz. A Lélek ajándékai beérnek jellemedben. Hited nő, meggyőződésed elmélyül, szereteted tökéletes lesz. Egyre jobban tükrözöd Krisztust mindenben, ami tiszta, nemes és szép. „A Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.” (Gal 5:22.) Ez a gyümölcs soha nem romlik meg, hanem megtermi a maga gyümölcsét az örök életre. – Krisztus példázatai, 67-68./old.

Féltőn szerető Isten

A Biblia Istene „irgalmas Isten” (5Móz 4:31), héberül él rahúm. Az él jelentése: „Isten”, a rahúm pedig az „irgalmasság” (raham) szógyökből származik. Istent nemcsak irgalmas, ha- 8 nem féltőn szerető Istennek (él qanná’) is nevezi az Írás: „az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten ő” (5Móz 4:24). 

5Móz 6:15. Mert az Úr, a te Istened, aki közöttetek van, féltőn szerető Isten: fölgerjed ellened az Úrnak, a te Istenednek haragja, és kipusztít a föld színéről. /RÚF/; 

Józs 24:19. Akkor Józsué ezt mondta a népnek: Nem tudjátok ti szolgálni az Urat, mert szent Isten ő, féltőn szerető Isten ő, nem tűri el hitszegéseiteket és vétkeiteket! /RÚF/;

 (Náh 1:2). Buzgón szerető és bosszúálló Isten az Úr, bosszúálló az Úr, és telve haraggal; bosszút áll az Úr az ő ellenségein, és haragot tartó az ő gyűlölői ellen.

1Kor 13:4. A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. /RÚF/ 

 2Kor 11:2. Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket: mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket Krisztus elé. /RÚF/ 

 Zsolt 78:58. Áldozóhalmaikkal haragították, és bálványszobraikkal ingerelték. /RÚF/  

Gyakran félreértik a „féltőn szerető Isten” kifejezést. Amikor egy férjre vagy egy feleségre mondjuk, hogy féltékeny, valószínűleg nem dicséretnek szánjuk. Sok nyelvben negatív gondolat társul a féltékenységhez, a Bibliában azonban Isten féltő szeretete egyáltalán nem negatív előjelű. Hasonló a szerető férj jogos elvárásához, hogy felesége kizárólagos kapcsolatban legyen vele.  

Van olyan féltékenység (irigység), ami ellentétes a szeretettel (1Kor 13:4), de van jó, sőt jogos féltés is, amire Pál utal: „Isten szerinti féltő szeretet”. (2Kor 11:2, ÚRK) Isten féltő szeretete csakis és kizárólag igazságos, talán jobb lenne úgy mondani, hogy Isten szenvedélyes szeretete a népe iránt.  

Isten népe iránti szenvedélye (qanná’) mélységes szeretetéből fakad. Kizárólagos kapcsolatra vágyik velük, arra, hogy egyedül Ő legyen az Istenük. A Biblia mégis gyakran úgy ábrázolja Istent, mint akit a szerettei megvetnek, akinek a szeretete viszonzatlan marad.

  Jer 2:2. Menj és hirdesd Jeruzsálemnek: Ezt mondja az Úr: Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére, mátkaságod szeretetére, amikor követtél a pusztában, a be nem vetett földön. /RÚF/; 

(Jer 3:1-12). Majd ezt mondta: Ha valaki elbocsátja feleségét, és az eltávozva férjétől egy másik férfié lesz, vajon visszatérhet-e megint hozzá? Nem válna-e ezzel gyalázatossá az ország? Te pedig, aki sok barátoddal paráználkodtál, vissza akarsz térni hozzám? – így szól az Úr. (2) Nézz föl a hegytetőkre, és lásd meg: hol nem háltak veled? Kiültél eléjük az útra, mint az arab a pusztában: gyalázatossá tetted az országot paráznaságoddal és gonoszságoddal. (3) Ezért maradt el a tavaszi eső, és nem esett őszi eső sem. Mégis olyan a homlokod, mint egy paráznáé, félredobtál minden szemérmet. (4) Bezzeg most így kiáltasz hozzám: Atyám! Ifjúságomtól fogva te vagy a segítőm! (5) Örökké tart-e haragod, megmarad mindvégig? Így beszélsz, de közben folytatod rossz életedet, ahogy csak bírod. (6) Ezt mondta nekem az Úr Jósiás király idejében: Láttad, hogy mit művelt az elpártolt Izráel? Eljárt minden magas hegyre, minden zöldellő fa alá, és ott paráználkodott. (7) Így szóltam, miután mindezt elkövette: Térj vissza hozzám! – de nem tért vissza. Látta ezt hűtlen húga, Júda. (8) És bár látta, hogy a sok házasságtörés miatt elbocsátottam az elpártolt Izráelt, és kiadtam válólevelét, mégsem félt húga, a hűtlen Júda, hanem 9 elkezdett ő is paráználkodni. (9) Így történt, hogy könnyelmű paráznaságával gyalázatossá tette az országot, hiszen kővel is, fával is paráználkodott. (10) Mindezek ellenére nem tért vissza hozzám hűtlen húga, Júda teljes szívéből, hanem csak képmutató módon – így szól az Úr. (11) Ezt mondta nekem az Úr: Igazabb lelkű az elpártolt Izráel, mint a hűtlen Júda. (12) Ezért indulj, kiáltsd ezeket a szavakat észak felé! Ezt mondd: Térj vissza, elpártolt Izráel – így szól az Úr –, akkor nem haragszom rátok! Mert én hű vagyok – így szól az Úr –, nem tart örökké haragom. /RÚF/ 

Isten „féltékenysége” tehát soha nem ok nélküli, hanem mindig a hűtlenség és az emberi gonoszság által kiváltott reakció. Isten féltő szeretete mentes az emberi féltékenység negatív jelentéstartalmától. Nem irigykedő, hanem mindig helyes, jogos a vágya a népével való kizárólagos kapcsolatra, amiben a javukat akarja. 

White idézet: Féltőn szerető Istenünk van. Nem szabad Őt semmibe vennünk… Csak akkor találjuk meg Istent, ha keressük. Kíváncsi, kutakodó elmének nem fogja feltárni terveit az Úr. Ne próbáljuk gőgös lelkülettel elmozdítani a leplet, amely eltakarja fenségét. Az apostol így kiáltott: „Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei s kinyomozhatatlanok az ő útai!” (Róm 11:33)Irgalmának a bizonyítéka az is, hogy elrejti előlünk hatalmát, hogy Őt a titokzatosság félelmetes felhői övezik; mivel az isteni jelenlétet eltakaró lepel eltávolítása halált hozna ránk. Halandó elme nem képes befogadni annak a helynek a titkát, ahol a hatalmas Isten lakozik, és azt, ahogy munkálkodik. Csak annyit tudunk megérteni az irántunk tanúsított magatartásából és indítékaiból, amennyit kijelent számunkra. Igazságában mindenről Ő rendelkezik, nekünk pedig csak hálásnak és bizakodónak kell lennünk, ugyanakkor alázatos engedelmességet kell tanúsítanunk. Olyan mértékben fogja felfedni előttünk terveit, amennyire terveinek ismerete a javunkat szolgálja, azon túl pedig csak bíznunk kell mindenható karjában és szeretettel teljes szívében. – Lift Him Up, 361./old. 

Jézus irgalommal fordult a szenvedőkhöz

 

Az Újszövetség az Ószövetségéhez hasonló képekkel festi le Isten irgalmát. Pál úgy utal az Atyára, mint aki az „irgalmasságnak atyja és minden vigasztalásnak Istene”. (2Kor 1:3.) Majd elmondja, hogy „irgalomban gazdag”, megvált bennünket „az ő nagy szeretete által, amellyel minket szeretett”. (Ef 2:4), ÚRK)

Példázataiban Jézus újból és újból meghitt, szívszorító érzésekkel ábrázolja Isten irgalmát. (Mt 18:27). Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. /RÚF/; (Lk 10:33). Egy arra utazó samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta. /RÚF/; (Lk 15:20). És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. /RÚF/.] 

Az evangéliumokban is ugyanazzal az isteni könyörületességet leíró nyelvezettel találkozunk, amikor Jézus irgalommal fordult a szenvedőkhöz, mint az Ó- és az Újszövetség többi részében.  

(Mt 9:36). Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elveszettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. /RÚF/

 (Mt 14:14). Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket. /RÚF/ 

 (Mk 1:41). Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: Akarom, tisztulj meg! /RÚF/ 

 (Mk 6:34). Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani. /RÚF/ 

 (Lk 7:13). Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: Ne sírj! /RÚF/ 

 (Mt 23:37). Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a kotlós szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! /RÚF/  

Az evangéliumok újra meg újra megjegyzik, hogy Krisztus könyörületre indult, amikor az emberek bajban, szükséghelyzetben voltak. Nem csak szánakozott, meg is adta, amire szükség volt. 

Igen, Jézust is elszomorította az emberek helyzete. Szinte látjuk könnyes szemét, amikor a városra tekintett: „Hányszor akartam összegyűjteni fiaidat, miképpen a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de ti nem akartátok”. (Mt 23:37.) Itt is látni, mennyire egybecseng Krisztus panasza azzal, amit az egész Ószövetség mutat Istennel kapcsolatban. Valójában sok biblikus teológus megjegyzi, hogy az ókori Közel-Keleten csak az istenségre vonatkoztatták a kicsinyeit óvó madár hasonlatát. Ebben a versben sokan utalást látnak (5Móz 32:11). Ahogy a sas, röptetve a fészekalját, fiókái fölött repdes, úgy vette őt kiterjesztett szárnyaira, evezőtollán hordozva őt. /RÚF/ versére, amely Istent a fiókái felett lebegő madárhoz hasonlítja, amint védi őket, gondoskodik róluk.

White idézet: Mikor Krisztus végigtekintett a köréje gyűlt sokaságon, „könyörületességre indult, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélküli juhok”. Látta a körülötte szorongók betegségét, bánatát, szükségleteit és nyomorát. A látvány emlékeztette Őt az egész világ szükségleteire és bajaira. Ott látta a társadalmi osztályokban azokat, akik pontosan azokra az áldásokra vágytak, melyeket a világra hozott. Olyanokat látott, akiknél csak kegyelmének ismerete hiányzott, hogy országának alattvalóivá váljanak. Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.” (Mt 9:36, 38.)