Isten változatlan jelleme

(Mal 3:6). Én, az Úr, nem változtam meg, de ti is Jákób fiai maradtatok! /RÚF/ 

 (Jak 1:17). Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. /RÚF/

Isten kijelenti: „én, az Úr, meg nem változom”. (Mal 3:6.) Vannak, akik ezt úgy értik, hogy Ő semmilyen tekintetben nem változik. Viszont a vers többi része és a közvetlen környezete rávilágít, hogy itt Isten erkölcsi változatlanságáról van szó. Hozzánk való viszonyulása változhat, hiszen kijelenti: „Jákób fiai, nem semmisültök meg”! (ÚRK) A következő versben pedig így szól népéhez: „Térjetek hozzám, és én is hozzátok térek”! (Mal 3:7.)  

Isten oda-vissza ható kapcsolatba lép teremtményeivel, miközben a jelleme állandó marad. Ezt erősíti meg (Jak 1:17) verse is azzal, hogy minden jó és tökéletes ajándék Istentől származik, akinél nincs változás. Istentől semmiféle rossz nem ered. 

A Szentírás ismételten azt tanítja itt és másutt is, hogy Isten jelleme változatlan, más szóval a Biblia következetesen képviseli Isten erkölcsi változatlanságát. Ezzel együtt valóságos kapcsolatba léphet és lép is a teremtményeivel, reagál arra, amit tesznek, de mindig szeretettel és igazsággal.

(2Tim 2:13). Ha hűtlenek vagyunk, Ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja. /RÚF/ 

 (Tit 1:2). Az örök élet reménységére, amelyet Isten, aki nem hazudik, örök idők előtt megígért /RÚF/ 

 (Zsid 6:17-18). Ezért Isten, mivel még teljesebben akarta megmutatni az ígéret örököseinek, hogy elhatározása változhatatlan, esküvel vállalt kezességet. (18) Így ez a két változhatatlan tény, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erősen bátorít minket, akik odamenekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet. /RÚF/  

Isten nem tagadhatja meg magát, soha nem hazudik, ígéretei megtörhetetlenek. Bízhatunk abban, hogy a Biblia Istene ugyanaz, aki (Krisztusban) készségesen odaadta önmagát értünk a kereszten. Fenntartások nélkül bízhatunk benne, azért tekinthetünk bizalommal és reménnyel a jövőbe, mert ahogy Zsid 13:8 fogalmaz: „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz”. (Zsid 13:8.)  

White idézet: Sátán most egy másik ámítással jött elő. Kijelentette, hogy az irgalmasság megsemmisítette az igazságosságot, és Krisztus halála hatályon kívül helyezte az Atya törvényét. Azonban, ha lehetséges lett volna a törvény megváltoztatása vagy hatályon kívül helyezése, akkor Krisztusnak nem kellett volna meghalnia. A törvény hatályon kívül helyezése halhatatlanná tenné a törvény áthágását, és a világot Sátán ellenőrzése alá helyezné. Azért mert a törvény megváltoztathatatlan volt; azért mert az emberek csak a törvény előírásainak való engedelmesség útján menekülhettek volna meg; azért emelték fel Jézust a keresztre. Az igazi eszközt, amellyel Krisztus megerősítette a törvényt, Sátán mégis a törvény elpusztítójaként ábrázolta. Itt tör ki az utolsó küzdelem Krisztus és a Sátán között folyó nagy harcban. – Jézus élete, 762./old.

Isten az igazság szeretetére, igaz életre hív

 

Isten nemcsak egyszerűen azt állítja, hogy szereti az igazságot és az igazság szeretetére, igaz életre hív, hanem Ő maga tökéletes és megingathatatlan példát is szolgáltat ezekre a jellemtulajdonságokra. A Szentírás tanítása szerint Isten csakis szent, hűséges, igazságos és szeretetteljes. Mindig azt teszi, ami szeretetből fakad, igaz és igazságos, soha semmi rosszat nem követ el.

(5Móz 32:4). Kőszikla ő, tetteiben tökéletes, mert igazságos minden útja. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő. /RÚF/ 

 (Zsolt 92:16). És hirdetik: Igaz az Úr, kősziklám ő, akiben nincs álnokság! /RÚF/  

 Ezek a versek is azt hirdetik, hogy Isten igazságos és szeretetteljes, „nincsen hamisság benne!” (Zsolt 92:16;  (Zsolt 25:8). Jó és igaz az Úr, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat. /RÚF/; 

(Zsolt 129:4). De igazságos az Úr: elvágta a bűnösök kötelét. /RÚF/) 

Isten „nem cselekszik hamisságot, ítéletét minden reggel napfényre hozza” (Sof 3:5), ÚRK

Isten tudja, hogy mi a legjobb mindenkinek, azt is akarja, ami a legjobb mindenkinek. Folyamatosan azért cselekszik, hogy az összes érintett számára a legjobb végeredményt biztosítsa.  

(Zsolt 9:8-9). De az Úr örökké trónján ül, fölállította bírói székét. /RÚF/ 

 (Zsolt 145:9-17). Jó az Úr mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez. (10) Magasztal, Uram, minden teremtményed, és híveid áldanak Téged. (11) Elmondják, hogy országod milyen dicsőséges, és beszélnek hatalmadról, (12) megismertetve az emberekkel az Úr hatalmas tetteit, országa ragyogó dicsőségét. (13) Országod örökkévaló ország, uralkodásod nemzedékről nemzedékre tart. (14) Támogat az Úr minden elesettet, és fölegyenesít minden görnyedezőt. (15) Mindenki várakozva néz Rád, és Te idejében adsz nekik eledelt. (16) Kinyitod kezedet, és kielégítesz minden élőlényt kegyelmesen. (17) Az Úrnak minden útja igaz, és minden tette jóságos. /RÚF/  

A Biblia Istene „igaz bíró” (Zsolt 7:12), nem lakhat nála gonoszság 

(Zsolt 5:5); „az Isten világosság és nincsen benne semmi sötétség”. 

(1Jn 1:5) Jósága tökéletes, Ő „gonoszsággal nem kísérthető”

(Jak 1:13)Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: „Isten kísért engem”, mert Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal.; 

 (Hab 1:13). Szemed tiszta, nem nézheti a rosszat, nem tudod elnézni az elnyomást. Miért nézed hát el a hűtlenséget, miért hallgatsz, amikor a bűnös tönkreteszi a nála igazabbat? /RÚF/) 

 Isten jósága és dicsősége tehát elválaszthatatlanul összekapcsolódik. Sokan a hatalom bűvöletében élnek, a mindenható Isten azonban csak igazsággal és szeretettel gyakorolja hatalmát. Nem véletlen, hogy amikor Mózes megkérte: „mutasd meg nekem dicsőségedet”, Isten így felelt: „Megteszem, hogy elvonuljon előtted egész fenségem” [a héberben: jóságom]. (2Móz 33:18-19.)

White idézet: Az idő rövidségének figyelmeztetése késztessen bennünket arra, hogy keressük a feddhetetlenséget, és tegyük Krisztust a barátunkká. De ne ez legyen magatartásunk igazi oka, mivel ez így csupán önzés. Talán szükségünk van arra, hogy Isten haragjának napját emlegetve kényszerítsenek bennünket arra, hogy félelemből cselekedjük a jót? Ennek nem így kellene lennie. Csodálatos Jézusunk van. Szeretettel, irgalommal és együttérzéssel teljes. Felkínálja a barátságát és azt, hogy életünkben mindenhová elkísér. Így szól: „Én vagyok a Te Urad, Istened; járj velem, s akkor világosságot árasztok az utadra.” Jézus, a menny Ura baráti rangra akarja emelni azokat, akik terheikkel, gyengeségeikkel és aggodalmaikkal Őhozzá járulnak. Drága gyermekeivé fogadja őket, végül pedig királyi birodalmaknál értékesebb örökséget ad nekik, és egy dicsőbb koronát annál, ami ékesítette a valaha élt legnagyobb földi uralkodó fejét. 

 Nagy előjogunk, hogy naponta békés, közeli és boldog kapcsolatban lehetünk Jézussal. – That I May Know Him, 320./old.

Isten világossá teszi, hogy mit vár tőlünk

 

„Megmondta neked, ó, ember, hogy mi a jó, és mit kíván tőled az ÚR: csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeresd az irgalmasságot, és alázatosan járj Isteneddel”. (Mik 6:8), ÚRK Jellemének központi része a szeretet, valamint az abból fakadó igazság és irgalom.

Az egész Szentírásban együtt jár a szeretet az igazsággal. Az igazi szeretet megköveteli az igazságot, és igazságot csak szeretettel lehet szolgáltatni, meghatározni. Nem vagyunk hozzászokva, hogy erre a két fogalomra együtt gondoljunk, csak azért, mert az emberiség mindkettőt nagy mértékben elferdítette.  

(Zsolt 33:5). Szereti az igaz ítéletet, az Úr szeretetével tele van a föld. /RÚF/ 

 (Zsolt 85:11). Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást. /RÚF/ 

 (Zsolt 89:15). Igazság és jog trónodnak támasza, szeretet és hűség jár előtted. /RÚF/

 (Ézs 61:8). Mert én, az Úr, szeretem az igazságot, gyűlölöm a rablást és az álnokságot. Megadom munkájuk megérdemelt jutalmát, és örök szövetséget kötök velük. /RÚF/  

(Jer 9:24) Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr.

Ezek a versek egyértelműen kifejezik, hogy Isten szereti az igazságot (Zsolt 33:5); (Ézs 61:8). 

A Szentírásban elválaszthatatlanul összetartozik a szeretet és az igazság, Isten szeretete és igazsága együtt jár. Ő komolyan törődik azzal, hogy igazság legyen a földön. Jó oka volt tehát a prófétáknak, hogy következetesen felszólaljanak mindennemű igazságtalanság ellen, beleértve az igazságtalan törvényeket, hamis mércéket, a szegények, az özvegyek és a sebezhetők elnyomását. Az emberek különféle gonoszságokat és igazságtalanságokat követnek el, Isten azonban következetesen „kegyelmet, ítéletet és igazságot” (Jer 9:24) gyakorol a földön. Ebből következik, hogy Isten hűségesei az egész Szentírásban alig várják az isteni ítéletet, úgy, mint ami nagyon jó, mert az Úr megbünteti a gonoszságok elkövetőit és az elnyomókat, az igazságtalanságok és elnyomás áldozatainak pedig igazságot, szabadulást hoz. 

 Isten uralmának fundamentuma az igazság és az igazságosság. Szereteten alapuló kormányzása igazságos, más, mint a korrupt világi uralmak, amelyek az egyéni nyereség és személyes hatalom érdekében gyakran folytonossá teszik az igazságtalanságot. Istenben „Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást.” (Zsolt 85:11.)

White idézet: Az Úr… Feltartóztatja az ítéletet, hogy meggyőzze a megátalkodottat. Aki „szeretetet, jogot és igazságot” gyakorol a földön, bánkódik gyermekei tévelygése miatt. Mindenképpen meg akarja őket az örökkévalóság útjára tanítani (Jer 9:23.) Kihozta Izráelt a szolgaságból, hogy Őt, az egyedül igaz és élő Istent szolgálják. Bár hosszú ideig tévelyegtek a bálványimádás útján, és semmibe vették intéseit; most mégis kijelentette: kész felfüggeszteni a büntetést, és újabb alkalmat adni a megtérésre. Világossá tette, hogy csak szívük őszinte megújulása tudja elhárítani a közelgő végzetet. Hiábavaló a templomban és szolgálataiban bízniuk. Ceremóniákkal és szertartásokkal nem tehetik jóvá a bűnt. Ha Isten népének vallják is magukat, csak szívük és szokásaik megújulása mentheti meg őket állandó vétkezésük elkerülhetetlen következményétől. – Próféták és királyok, 413./old.