Légy eredményes és sikeres

 (Józs 1:7-9). Csak légy erős és igen bátor, tartsd meg és teljesítsd mindenben azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el attól se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. (8) Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, arról elmélkedj éjjel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz. (9) Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz. /RÚF/

(1Móz 24:40). akkor így felelt nekem: Az Úr, akinek a színe előtt járok, elküldi majd angyalát veled, és szerencséssé teszi utadat, hogy feleséget hozhass fiamnak az én nemzetségemből, apám házából. /RÚF/

(Zsolt 1:1-3). Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, (2) hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. (3) Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz. /RÚF/

(Ézs 53:10). Az Úr akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az Úr akarata célhoz jut vele. /RÚF/

A héber tsalakh kifejezés (sikeres – (Józs 1:8) magában foglalja a terveink elégedettséggel történő teljesülését, ill. a kedvező körülmények meglétét. A sakal kifejezés (bölcsnek lenni – (Józs 1:8) fordítható eredményesnek, sikeresnek is, de jelentheti még azt, hogy körültekintőnek lenni, bölcsen cselekedni. Gyakran előfordul a szó Jób könyvében, A példabeszédek könyvében, A zsoltárok könyvében, ahol a siker fogalma a „bölcsen cselekedni Isten félelmében” és az „engedelmeskedni Igéjének” gondolathoz kapcsolódik.

 Az itt látottak szerint a siker nem feltétlenül az anyagi előrehaladásban rejlik, miközben a fogalom nem is zárja ki azt. A sikert inkább a lelki értékekkel és alapelvekkel való harmónia meglétében kell látnunk, amelyek Isten teremtésén alapulnak és törvényében fejeződnek ki.

 Valójában az Isten ígéreteiben való bizalom, különösen a hit által történő megváltás és a törvénynek való engedelmesség, nem áll ellentétben egymással. Ugyanannak az érmének a két oldalát jelenítik meg.

(Róm 3:31). Érvénytelenné tesszük tehát a törvényt a hit által? Semmiképpen! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek. /RÚF/

 Hinni Jézus értünk vállalt engesztelő áldozatában és ugyanakkor abban, hogy ez az Isten törvényének való engedelmességgel szembemegy, hamis és veszélyes gondolat. A törvény és a kegyelem mindig kéz a kézben jár. Csak a törvény szerepének felületes megértése vezethet olyan megállapításhoz, hogy a törvény és a kegyelem ellentmondásban áll.

 Az Ótestamentum írói nagyra becsülték a törvényt, a világosság forrásának tartották.  

(Zsolt 1:2). hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. /RÚF/; 

(Zsolt 119:70, 77, 174). Kövér a szívük, érzéketlen, én pedig törvényedben gyönyörködöm. (77) Teljesedjék be rajtam irgalmad, hogy éljek, mert törvényedben gyönyörködöm. (174) Szabadításodra vágyom, Uram, törvényedben gyönyörködöm. /RÚF/

Helyes megközelítéssel és használattal a törvény az ember saját bűnös természetének mélyebb megértéséhez vezet (Róm 7:7), és arra, hogy szükségünk van Krisztus igazságára. 

(Gal 3:24). Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. /RÚF/

White idézet: Tökéletes összhang van a törvény és az evangélium közt. Tökéletes az összhang Isten törvénye és Jézus Krisztus örömüzenete között. „Az Atya és én egy vagyunk” – mondja a nagy Tanító. Krisztus örömüzenete a kegyelem jó híre vagy kedvezése, mely által az ember felszabadulhat a bűn kárhoztatása alól, és képes lehet engedelmességgel adózni Isten törvényének. Az örömüzenet az erkölcsi szabályokra, mint az élet szabályára mutat. A törvény pontos, sohasem eltérő engedelmességkövetelésével szüntelenül az örömüzenetre mutat a bűnbocsánat és béke miatt.

 Isten küldötte mondja: „A törvényt tehát érvénytelenné tegyük a hit által? Távol legyen! Sőt, inkább a törvényt megerősítjük.” S ismét kijelenti, hogy a törvény szent, a parancsolatok igazak és jók. Előírása, hogy legfőbb szeretettel viselkedjünk Isten iránt és egyenlő szeretettel az emberek iránt, nélkülözhetetlen az Isten dicsőségéhez és az ember boldogságához. – Értelem, jellem, egyéniség, 2. köt., 563./old.

 Kegyelmének ajándékait Krisztus által mindenki elnyerheti. Nem kiválasztás, hanem saját döntésük alapján kárhoznak el. Igéjében Isten feltárta az örök életre való kiválasztás feltételeit: parancsolatai iránti engedelmesség a Krisztusba vetett hit által. Isten a törvényével összhangban levő jellemet választja, és aki eléri kívánalmainak normáját, beléphet a dicsőség országába. Krisztus ezt mondta: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet.” (Jn 3:36) „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7:21) A Jelenések könyvében pedig kijelenti: „Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.” (Jel 22:14) Ami pedig az ember üdvösségét illeti, Isten Igéjében a kiválasztásnak ez az egyetlen módja szerepel.

 Minden olyan lélek az örök élet jelöltje, aki félelemmel és rettegéssel munkálkodik üdvösségén. Kiválasztott az, aki felveszi a fegyverzetet, és megharcolja a hit szép harcát. Kiválasztott az, aki vigyáz és imádkozik, aki kutatja a Szentírást, és nem teszi ki magát kísértésnek. Kiválasztott az, akinek a hite állandó, és aki engedelmeskedik az Isten szájából származó minden igének. A megváltás lehetősége mindenki számára készen áll. De a megváltás áldásait csak azok fogják élvezni, akik eleget tettek a feltételeknek. – Pátriárkák és próféták, 207-208./old. 

Légy erős és bátor, tartsd meg a törvényt

 (Józs 1:7-9). Csak légy erős és igen bátor, tartsd meg és teljesítsd mindenben azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el attól se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. (8) Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, arról elmélkedj éjjel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz. (9) Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz. /RÚF/

 Látszott, hogy a feladat, ami Józsué előtt állt, az emberen túlmutató kihívásokat is magában foglalt. A kánaáni városok falai bevehetetlennek tűntek, a föld lakói pedig jól képzett katonák voltak. Ezzel szemben az izraeliták egyszerű nomádokként éltek, még a legegyszerűbb háborús gépezetekkel sem rendelkeztek, amivel felvehették volna a küzdelmet a megerősített városfalak ellen. A történelmi tanulság az, hogy még az akkor szuperhatalomnak számító Egyiptom sem volt képes megvetni a lábát Kánaánban. Isten felhívása, miszerint légy bátor és erős, nem egyszerűen a harci morál vagy a háborús stratégia megerősítését szolgálta. Bátorságra és erőre volt szükségük, hogy hűségesek maradjanak a Tórához és a speciális követelményekhez, amelyek meghatározták Izraelnek az Úrral meglévő szövetségét.

Ef 6:10-18. (10) Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. (11) Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. (12) Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. (13) Éppen ezért vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. (14) Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, (15) sarut húzva lábatokra, készen a békesség evangéliuma hirdetésére. (16) Vegyétek fel mindezekhez a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. (17) Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely Isten beszéde. (18) Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által, és legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve valamennyi szentért; /RÚF/

 A kereszténység ma, miközben betölti küldetését, amivel Krisztus bízta meg, hasonló kihívásokkal szembesül, mint a nép Józsué idejében: harcolniuk kell saját bűnös természetük ellen, a fejedelemségek és hatalmasságok ellen, korunk sötétségének uralkodói ellen, a gonoszság seregei ellen. Azonban ők is, mint Józsué, biztosak lehetnek Krisztus jelenlétében, ígéretében: „Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:20, ÚRK). Ahogy Józsué esetében Isten támogató jelenléte elég volt arra, hogy elűzze a vezető félelmét, számunkra is elégnek kell lennie, hogy szertefoszlassa a kételyeinket és aggodalmainkat.

 A kihívás számunkra az, hogy jól ismerjük meg Istent, tudjunk bízni benne és az ígéreteiben. Éppen ezért leginkább a személyes kapcsolatra van szükségünk vele.

White idézet: Most Józsué volt Izrael elismert vezetője. Főként mint harcos volt ismeretes, adottságai és erényei különösen értékesek voltak népe történetének eme idejében. Bátor, határozott és kitartó, gyors, meg nem vesztegethető, inkább a rábízottakról gondoskodó, mint a maga előnyét kereső, mindenekelőtt Istenbe vetett élő hittől buzgó – ilyen volt annak a férfiúnak jelleme, akit Isten kiválasztott, hogy Izrael seregeit vezesse az ígéret földjére. A pusztai tartózkodás idején Mózes első tanácsadója volt, és nyugodt, kitartó hűségével, állhatatosságával – mikor mások meginogtak – és határozottságával, mellyel a veszélyben is az igazság mellett állt; – mielőtt még Isten szava elhívta volna erre a tisztségre – már akkor bizonyítékát adta, hogy Mózes utóda lesz.

 Józsué az előtte lévő feladatra nagy aggodalommal és önmagával szembeni bizalmatlansággal tekintett. De félelmeit Isten biztatása eloszlatta: „…amiképpen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled. …te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt. …Minden helyet, amelyet talpatok érint, néktek adtam, amiképpen szólottam Mózesnek.” (Józs 1:5-6, 3) A Libánon magaslatáig a messze távolban, a nagy tenger partjáig és keleten az Eufrátesz partjáig minden nekik adatott.

 

Az ígérethez e parancs adatott: „Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz, és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe.” Az Úr utasítása így szólt: „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, …attól se jobbra, se balra ne hajolj: mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidban és akkor boldogulsz.” (Józs 1:7-8) – Pátriárkák és próféták, 482./old.

 Sokszor elfelejtjük, hogy munkatársainknak erőre és bátorításra van szükségük. A rendkívüli kellemetlenségek és terhek idején ne feledjétek biztosítani őket szeretetetekről és együttérzésetekről. Mikor imával próbáltok segítségükre sietni, juttassátok el az üzenetet Isten munkásaihoz: „Légy bátor és erős!” (Józs 1:6) – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 7. köt., 185./old.

 A nemzetek nagy uralkodója kijelentette, hogy Mózes nem vezeti be Izrael gyülekezetét az ígéret földjére, és Isten szolgájának buzgó könyörgése sem változtathatta meg ítéletét. Mózes tudta, hogy meg kell halnia. Ennek ellenére egy pillanatra sem szűnt meg gondoskodni Izraelről. Hűségesen igyekezett a közösséget előkészíteni a megígért örökségbe való bevonulásra. Isteni parancsra Mózes és Józsué a sátorhoz ment, miközben a felhőoszlop megállt az ajtó felett. Itt a népet ünnepélyesen Józsué gondjaira bízták. Mózesnek, Izrael vezetőjének munkája befejeződött, de azért még most is belefelejtkezett népének ügyébe. Az egybegyűlt tömeg jelenlétében Mózes Isten nevében utódjának a szent öröm szavait mondja: „Légy erős és bátor, mert te viszed be Izrael fiait arra a földre, amely felől megesküdtem nékik; és én veled leszek.” (5Móz 31:23) Azután a nép véneihez és vezetőihez fordult, ünnepélyes feladatul adta nekik, hogy hűségesen engedelmeskedjenek az Istentől adott utasításoknak. – Pátriárkák és próféták, 469./old. 

Az ígéret örökösei

 (Józs 1:2-3). Mózes, az én szolgám meghalt. Most azért indulj, kelj át itt a Jordánon, te és ez az egész nép arra a földre, amelyet Izráel fiainak adok. (3) Nektek adok minden helyet, amelyre lábatokkal léptek, ahogyan megígértem Mózesnek. /RÚF/

 A föld Isten ajándéka volt, mivel Ő az igazi tulajdonos. Az említett szakaszban a „nektek adom” ige két különböző formájával találkozunk, ami két különféle nézőpontból utal a föld megöröklésére. Az első magára a folyamatra vonatkozik, amelyben megkapják a földet. Eddig csak a transzjordániai területeket foglalták el az izraeliták. A terület nagy részét még ezek után kellett birtokba venniük.

 (Józs 1:3) versében az ige befejezett formában szerepel, azt a benyomást keltve, hogy a földet Isten már nekik adta. Amikor a cselekvés alanya ezekben a formákban Isten, a nyelvi formát „prófétai befejezett időnek” mondjuk, mert amit Ő megígért az Igéjében, az biztosra vehető tény, amiben úgy bízhatunk, mintha már meg is valósult volna. A 3 versben az eredetiben a személyes névmások (ti és tiétek) többesszámban szerepelnek, ami arra utal, hogy nem csupán Józsué, hanem az egész Izrael kapta az ígéretet. A Mózesnek adott ígéretre tett utalás Isten ügyének folytonosságát vetíti elénk.

 A kol szó (mind, mindegyik, az egész) is többször megjelenik az 1. fejezetben. A szó folytonos felbukkanása a teljességet és az egységet fejezi ki, ami életbevágó, hogy a Józsué elé kitűzött célok megvalósuljanak. Tökéletes összhangra van szükség Isten és Józsué, valamint Isten és a nép között, ha biztosak akarnak lenni az ígéret földjének sikeres elfoglalásában, ami előtt álltak.

(Józs 1:4-6). A pusztától és a Libánontól a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig, nyugat felé pedig a Nagy-tengerig a ti területetek lesz a hettiták egész országa. (5) Senki sem állhat ellened egész életedben. Veled leszek, ahogyan Mózessel is vele voltam. Nem hagylak magadra téged, és nem hagylak el. (6) Légy erős és bátor, mert te teszed ezt a népet annak az országnak az örökösévé, amelyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom. /RÚF/

(Zsid 6:17-18). Ezért Isten, mivel még teljesebben akarta megmutatni az ígéret örököseinek, hogy elhatározása változhatatlan, esküvel vállalt kezességet. (18) Így ez a két változhatatlan tény, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erősen bátorít minket, akik odamenekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet. /RÚF/

Nincs semmi varázslat Isten ígéreteiben. Önmagukban nincs hatalmuk arra, hogy garantálják a teljesedésüket. Isten jelenléte volt az egyetlen biztosíték arra, hogy az ígéret valósággá válik, mert azt mondta: „Én leszek veled.” Isten jelenléte Izrael túlélése szempontjából létfontosságú volt. Nélküle csupán a sok nemzet egyike lettek volna, különleges elhívás, önazonosság és küldetés nélkül 

(2Móz 33:12-16). Majd ezt mondta Mózes az Úrnak: Nézd, te azt mondod nekem, hogy vezessem ezt a népet. De nem adtad tudtomra, kit küldesz velem. Pedig azt mondtad: Név szerint ismerlek téged, és elnyerted jóindulatomat. (13) Ha valóban elnyertem jóindulatodat, ismertesd meg velem a te utadat, hogy megismerjelek téged, és hogy elnyerjem jóindulatodat. Nézd, ez a nép mégiscsak a te néped! (14) Az Úr így felelt: Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek? (15) Mózes erre mondta neki: Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket! (16) Mi másból tudnánk meg, hogy én és a te néped elnyertük jóindulatodat, ha nem abból, hogy velünk jössz? Ez különböztet meg engem és a te népedet minden más néptől a föld színén. /RÚF/

Isten jelenléte volt mindaz, amire Józsuénak szüksége volt a sikerhez.

 Máig nem változott semmi, ezért kapjuk Jézus ígéretét (Mt 28:20). versében: „tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” /RÚF/ 

White idézet: De Isten szava nem vesztette érvényét; és nem is akkor vált véglegesen valóra, amikor a zsidó nép elfoglalta Kánaánt. „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának.” (Gal 3:16) Ábrahámnak osztoznia kell az örökségben. Talán úgy tűnik, hogy Isten ígéretének teljesedése sokáig késik – mert „…egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő és ezer esztendő, mint egy nap” (2Pt 3:8). Úgy tűnhet, hogy késik, de a rendelt időben „…eljön, el fog jőni, nem marad el” (Hab 2:3). Az Ábrahámnak és magvának szóló ajándék nemcsak Kánaán földjét foglalta magában, hanem az egész földet. Így mondja az apostol: „Nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által.” (Róm 4:13) A Biblia világosan tanítja, hogy az Ábrahámnak adott ígéretek Krisztus által fognak teljesedni. Mindenki, aki Krisztusé, „…Ábrahám magva… és ígéret szerint örökös” – „Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökség” (Gal 3:29; 1Pt 1:4) örököse, a bűn átkától megszabadított föld örököse. Mert „Az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek szentei népének” (Dán 7:27); és „A szelídek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben”. (Zsolt 37:11)

 Isten bepillantást adott Ábrahámnak ebbe a halhatatlan örökségbe, és Ő ezzel a reménységgel meg volt elégedve. „Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.” (Zsid 11:9-10)

 Ábrahám utódairól ezt olvashatjuk: „Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.” (13. v.) Vándorként és idegenként kell élnünk itt, ha el akarjuk nyerni „a jobb”-at, „tudniillik” a „mennyei”-t (16. v.). Azok, akik Ábrahám gyermekei, keresik azt a várost, amely után Ő vágyódott, „melynek építője és alkotója az Isten”. – Pátriárkák és próféták, 169-170./old.

 Majd meghallotta Isten hangját, amely arra figyelmeztette, hogy ne reménykedjék az Ígéret Földjének azonnali birtokba vételében, és megjövendölte azt is, hogy Ábrahám ivadékai szenvedni fognak, mielőtt letelepednek Kánaánban. Ekkor feltárult előtte a megváltás terve – a nagy áldozat Krisztus halála által, valamint dicsőséges eljövetele. Ábrahám látta az édeni szépségében helyreállított földet is, amelyet az ígéret végső és tökéletes teljesedéseként örökkévaló birtokába ad Isten. – Pátriárkák és próféták, 137./old.