Ütköző értékek

(Józs 9:1-20). Amikor meghallották ezt mindazok a királyok, akik a Jordánon túl a hegyvidéken, a Sefélá-alföldön és a Nagy-tenger egész partja mentén a Libánon felé laktak: a hettiták, az emóriak, a kánaániak, a perizziek, a hivviek és a jebúsziak, (2) szövetkeztek egymással, hogy együttesen harcoljanak Józsué és Izráel ellen. (3) Gibeón lakói azonban hallva, hogy mit tett Józsué Jerikóval és Aj városával, (4) a maguk részéről cselhez folyamodtak. Elindultak, és így szerelték föl magukat: elnyűtt zsákokat szereztek szamaraikra meg elnyűtt, megrepedezett és összekötözött borostömlőket, (5) a lábukra elnyűtt és foltozott sarukat, magukra pedig elnyűtt ruhát. Útravaló kenyerük is mind száraz és csupa morzsa volt. (6) Így mentek Józsuéhoz a táborba, Gilgálba, és ezt mondták neki meg az izráelieknek: Messze földről jöttünk. Kössetek most szövetséget velünk! (7) Az izráeliek azonban ezt mondták a hivvieknek: Hátha köztünk laktok, hogyan köthetnénk akkor veletek szövetséget? (8) Azok ezt mondták Józsuénak: Szolgáid vagyunk. Józsué azonban megkérdezte: Kik vagytok, és honnan jöttetek? (9) Azok ezt felelték neki: Egy nagyon távoli országból jöttek a te szolgáid Istenednek, az Úrnak nevéért, mert hallottuk hírét és mindazt, amit Egyiptomban véghezvitt, (10) meg mindazt, amit az emóriak két királyával tett a Jordánon túl: Szíhónnal, Hesbón királyával és az astáróti Óggal, Básán királyával. (11) Ezért véneink és országunk lakói ezt mondták nekünk: Vegyetek magatokhoz útravalót, menjetek eléjük, és mondjátok nekik: Szolgáitok vagyunk, kössetek hát szövetséget velünk! (12) Itt a kenyerünk: még meleg volt, amikor otthon becsomagoltuk az útra, és elindultunk hozzátok, mostanra pedig száraz és csupa morzsa lett. (13) Ezek a borostömlők is újak voltak, amikor megtöltöttük, most pedig repedezettek. A ruhánk és a sarunk is elnyűtt a nagyon hosszú úton. (14) Ők kezükbe is vették ezeknek az útravalóját, de az Úr akaratát nem kérdezték meg. (15) Józsué ráállt a békére, és szövetséget kötött velük azzal az ígérettel, hogy életben hagyja őket. A közösség fejedelmei pedig megesküdtek erre. (16) Három nappal azután, hogy szövetséget kötöttek velük, meghallották, hogy a közelből valók, sőt közöttük laknak. (17) Útnak indultak ezért Izráel fiai, és harmadnapra elérkeztek azok városaihoz. Ezek voltak a városaik: Gibeón, Kefírá, Beérót és Kirjat-Jeárím. (18) De nem koncolták fel őket Izráel fiai, mert a közösség fejedelmei megesküdtek nekik az Úrra, Izráel Istenére. Emiatt zúgolódni kezdett az egész közösség a fejedelmek ellen. (19) De a fejedelmek mind azt mondták az egész közösségnek: Megesküdtünk nekik az Úrra, Izráel Istenére, nem bánthatjuk tehát őket. (20) Ezt tegyük hát velük: hagyjuk életben őket, és akkor nem ér bennünket az Úr haragja amiatt az eskü miatt, amelyet nekik tettünk. /RÚF/

A fejezet eleje arról tudósít, hogy öt kis kánaáni városállam királya koalíciós szövetségre lép Izrael ellen. Gibeon lakossága viszont úgy dönt, hogy Izraellel lép szövetségre.

 Hogy félrevezessék az izraelitákat, akik nem léptek volna szövetségre velük, úgy tettek, mintha egy idegen ország küldöttségeként érkeztek volna. 

(5Móz 20:10-18). Ha egy város ostromára készülsz, szólítsd fel azt békés megadásra! (11) Ha békés megadással válaszol, és megnyitja előtted kapuit, akkor legyen az egész benne lakó nép adófizető szolgáddá. (12) De ha nem fogadja el a békét, hanem harcba száll veled, akkor kezdd meg az ostromát! (13) És ha kezedbe adja Istened, az Úr, akkor hányj kardélre benne minden férfit! (14) De a nőket, a gyermekeket, az állatokat és mindazt a zsákmányt, ami a városban van, vedd birtokodba, és élvezd az ellenségtől szerzett zsákmányt, amit neked adott Istened, az Úr. (15) Így bánj mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze esnek tőled, és nem az itt levő népek városai közül valók. (16) De az itt lakó nemzetek városaiban, amelyeket örökségül ad neked Istened, az Úr, ne hagyj életben egy lelket sem! (17) Irtsd ki őket mindenestül: a hettitákat, az emóriakat, a kánaániakat, a perizzieket, a hivvieket és a jebúsziakat, ahogyan megparancsolta neked Istened, az Úr; (18) azért, hogy meg ne tanítsanak benneteket mindazoknak az utálatos dolgoknak az elkövetésére, amelyeket ők isteneik tiszteletére elkövetnek, és így ne vétkezzetek Istenetek, az Úr ellen. /RÚF/ ...szakaszában Isten különbséget tesz a kánaániták és azok között, akik az ígéret földjén kívül éltek.

A szó, amit „ravasznak”, „ármánynak” fordítanak, pozitív jelentéssel is használható, és ilyenkor óvatosságot, bölcsességet jelöl (Péld 1:4). Ezek adnak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak ismeretet és megfontolást. /RÚF/; 

(Péld 8:5, 12). Legyetek okosak, ti, együgyűek, legyetek értelmesek, ti, ostobák! (12) Én, a bölcsesség, együtt lakom az okossággal, és nálam van a megfontolt tudás. /RÚF/, ..de lehet negatív összefüggése is, ebben az esetben ártó szándékra utal 

(2Móz 21:14). Ha pedig valaki szántszándékkal tör a felebarátjára, és orvul öli meg, az ilyet oltáromtól is vidd el, és haljon meg! /RÚF/; 

(1Sám 23:22). Menjetek, és bizonyosodjatok meg újból! Derítsetek fel és ellenőrizzetek minden helyet, amerre meg szokott fordulni, és azt is, hogy ki látta ott, mert azt mondták nekem, hogy nagyon ravasz ember. /RÚF/; 

(Zsolt 83:4). Néped ellen titkon ármányt szőnek, tanácskoznak védenceid ellen. /RÚF/

A gibeoniak esetében az alattomos cselekedet mögött inkább az önvédelem szándékát figyelhetjük meg. A gibeoniták beszéde feltűnően hasonlít Ráháb szavaira. Egyaránt elismerik Izrael Istenének erejét, illetve azt, hogy Izrael sikere nem csupán emberi bravúrnak tudható be. A többi kánaánitával ellentétben ők nem lázadnak Isten terve ellen, amiben átadja a földet az izraelitáknak. Felfogják, hogy Isten maga űzi ki a népeket Izrael előtt. Az Egyiptomból való szabadulás, valamint a Sihon és Óg feletti győzelem híre arra ösztönzi Gibeont és Ráhábot, hogy keressék a szövetségkötés lehetőségét az izraelitákkal. Azonban ahelyett, hogy teljesen megértenék az Isten előtt való önkéntes meghajlás lényegét, ahogy Ráháb tette, a gibeoniták cselhez folyamodnak. Mózes törvénye tartalmaz rendelkezéseket az ilyen esetekre, miszerint ki kell kérni Isten tanácsát. 

(4Móz 27:16-21). Az Úr, a minden embernek lelket adó Isten rendeljen egy férfit a közösség élére. (17) Az legyen előttük jártukban-keltükben, vezesse harcba és vezesse haza őket, hogy ne legyen az Úr közössége olyan, mint a juhok, melyeknek nincsen pásztora. (18) Az Úr ezt mondta Mózesnek: Vedd magad mellé Józsuét, Nún fiát, aki rátermett ember. Tedd rá kezedet, (19) állítsd Eleázár pap és az egész közösség elé, és előttük iktasd be tisztébe. (20) Adj át neki a méltóságodból, hogy hallgasson rá Izráel fiainak egész közössége. (21) De Józsué álljon majd mindig Eleázár pap elé, és ő kérjen neki az úrímmal döntést az Úrtól. A kapott parancs szerint induljon majd harcba, és a kapott parancs szerint térjen haza Izráel fiaival, az egész közösséggel együtt. /RÚF/ 

Józsuénak meg kellett volna kérdeznie az Urat, és el kellett volna kerülnie, hogy a gibeoniták megtévesszék.

A teokrácia rendszerében egy vezető alapvető kötelessége, ahogy egy keresztény vezetőé is, hogy keresse Isten akaratát 

(1Krón 28:9). Te pedig, fiam, Salamon, ismerd meg atyád Istenét, és szolgálj neki teljes szívvel és készséges lélekkel, mert megvizsgál az Úr minden szívet, és megismer minden szándékot és indulatot. Ha keresed, megtalálhatod. De ha elhagyod őt, akkor félreállít téged végleg. /RÚF/;

  (2Krón 15:2). Aki kiment Ászá elé, és ezt mondta neki: Hallgassatok rám, Ászá, és egész Júda meg Benjámin! Az Úr veletek lesz, ha ti is ővele lesztek. Ha keresitek őt, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket. /RÚF/; 

(2Krón 18:4). De Jósáfát ezt mondta Izráel királyának: Kérdezd meg előbb az Úr igéjét! /RÚF/;

(2Krón 20:4). Összegyülekeztek a júdaiak, hogy segítséget kérjenek az Úrtól. Júda összes városából is eljöttek, hogy az Úr segítségét kérjék. /RÚF/

Azzal, hogy ezt nem tette meg, az izraeliták kényszerpályára kerültek, hogy vagy megsértik a honfoglalás alapvető feltételeit, vagy az Úr nevében tett esküjüket szegik meg, amely egyaránt kötötte őket.

White idézet: Sikhemből visszatértek az izraeliták gilgáli táborukba. Itt nemsokára különös küldöttség kereste fel őket, akik szövetséget kívántak velük kötni. A követek előadták, hogy messze földről jöttek, és ezt megjelenésük igazolni látszott. Ruházatuk öreg és elnyűtt, saruik agyonhasználtak, foltozottak, élelmük penészes és tömlőik, melyek borospalackokként szolgáltak, repedezettek, összekötözöttek voltak, mintha az úton gyorsan javították volna meg…

 Ezek az érvek hatottak. A héberek „[…] az Úrnak tanácsát nem kérték […] és békességesen bánt velük Józsué, és frigyet köte velük, hogy életben hagyja őket, a gyülekezet fejedelmei pedig megesküdének nékik”. (Józs 9:14-15) Így léptek szövetségre...

 A gibeonitáknak sokkal jobb lett volna, ha őszintén tárgyalnak Izraellel. Amíg Javénak való alárendeltségük életük megtartását biztosította, addig csalásuk csak szégyent és szolgaságot hozott rájuk. Isten úgy rendelkezett, hogy mindazok részesüljenek a szövetség áldásaiban, akik pogányságukkal felhagynak, és Izraellel egyesülni akarnak. Őket e kifejezéssel illették: „…a köztetek tartózkodó jövevény” (3Móz 17:12), és kevés kivétellel ez az osztály Izraellel azonos kedvezménynek és kiváltságnak örvendhetett. Az Úr rendelkezése ez volt: „Hogyha jövevény tartózkodik nálad, a ti földeteken, ne nyomorgassátok őt. Olyan legyen néktek a jövevény, aki nálatok tartózkodik, mintha közületek való bennszülött volna, és szeressed azt, mint magadat” (3Móz 19:33-34)…

 E feltételekkel elfogadhatták volna a gibeonitákat, de ők csaláshoz folyamodtak. Nem volt könnyű a megaláztatás a „királyi város” ama polgárai számára, kiknek férfiai „mind vitézek” voltak. Nem volt könnyű, hogy századokra favágókká és vízhordókká legyenek. Rászedés céljából magukra öltötték a szegénység ruháit, s mint az örök szolgaság jegyét viselniük kellett. Szolgai állapotuk minden nemzedéken át bizonyította, hogy a csalást utálja az Úr. – Pátriárkák és próféták, 505-507./old.

Új elkötelezettség

 

(2Móz 12:13, 22-23). De az a vér jel lesz a házakon, amelyekben vagytok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és nem ér majd a pusztító csapás titeket, amikor megverem Egyiptom földjét. (22) Vegyetek egy köteg izsópot, mártsátok az edényben levő vérbe, majd kenjetek az edényben levő vérből a szemöldökfára és a két ajtófélfára. Senki se menjen ki közületek reggelig a háza ajtaján. (23) Amikor átvonul az Úr, hogy megverje Egyiptomot, és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, akkor kihagyja az Úr azt az ajtót, és nem engedi, hogy bemenjen a pusztító a ti házaitokba, és megverjen titeket is. /RÚF/

(Józs 2:12-21). Most azért esküdjetek meg nekem az Úrra, hogy amilyen irgalommal bántam én veletek, ti is olyan irgalommal bántok majd apám háza népével, és biztos jelét adjátok annak, (13) hogy életben hagyjátok apámat, anyámat, fivéreimet, nővéreimet és minden hozzátartozójukat, és megmentitek életünket a haláltól. (14) A férfiak így válaszoltak neki: Életünkkel kezeskedünk értetek, ha ti nem áruljátok el a mi ügyünket. Amikor az Úr nekünk adja ezt a földet, irgalmasan és hűséggel bánunk majd veled. (15) Akkor kötélen leeresztette őket az ablakon át – háza ugyanis a városfalon volt, és így a városfalon lakott –, (16) és azt mondta nekik: Menjetek a hegyekbe, hogy rátok ne találjanak az üldözők! Rejtőzzetek ott három napig, amíg az üldözők vissza nem térnek, azután majd útnak indulhattok. (17) A férfiak ezt mondták neki: Nem fogjuk megszegni azt az esküt, amelyet neked tettünk. (18) Ezért amikor bejövünk erre a földre, kösd ezt a piros fonálból font zsineget arra az ablakra, amelyen át leeresztettél bennünket. Gyűjtsd magadhoz a házba apádat, anyádat, testvéreidet és apád egész háza népét! (19) Ha azután bárki is kilép házad ajtaján az utcára, az maga tehet arról, ha meghal, mi ártatlanok leszünk. De minket sújtson a büntetés, ha valaki kezet emel azokra, akik veled lesznek a házban. (20) Ha azonban elárulod a mi ügyünket, akkor nem kötelez bennünket az az eskü, amellyel megeskettél bennünket. (21) Az asszony így felelt: Legyen úgy, ahogy mondtátok! Azután elküldte őket, és azok elmentek. A piros zsineget pedig rákötötte az ablakra. /RÚF/

Ráháb ajánlata nagyon világos: életet az életért, kedvességet a kedvességért cserébe. A „chesed” szó (Józs 2:12) Most azért esküdjetek meg nekem az Úrra, hogy amilyen irgalommal bántam én veletek, ti is olyan irgalommal bántok majd apám háza népével, és biztos jelét adjátok annak,/RÚF/... jelentése, jóság, hűség, kedvesség, oly gazdag árnyalatokban, hogy nehéz egy szóval lefordítani más nyelvre. Elsősorban a szövetségben való hűségre utal, de magában hordozza a hitelességet, a kegyelmet, a jóindulatot és a kedvességet is. Az asszony szavai (5Móz 7:12) részére emlékeztetnek, ahol Jahve megesküszik, hogy „cheseddel” fog viseltetni Izrael iránt: 

(5Móz 7:12), „Ha pedig engedelmeskedtek e végzéseknek, megtartjátok és teljesítitek őket, akkor az ÚR, a te Istened is megtartja veled a szövetséget és irgalmasságot [chesed], amelyet esküvel fogadott meg atyáidnak”, /ÚRK/

 Érdekes módon ugyanaz a fejezet (5Mózes 7 fejezet) írja le a kánaániakkal való kapcsolattartásra vonatkozó teljes tilalmat (cherem) is.

  (5Mózes 7:1-26). Amikor bevisz téged Istened, az Úr arra a földre, amelyre most készülsz bemenni, hogy birtokba vedd, és számos népet elűz előled: a hettitákat, a girgásiakat, az emóriakat, a kánaániakat, a perizzieket, a hivvieket és a jebúsziakat, hét népet, amelyek nagyobbak és erősebbek nálad, (2) és hatalmadba adja őket Istened, az Úr, és te megvered őket, akkor mindenestül irtsd ki azokat. Ne köss velük szövetséget, és ne kegyelmezz nekik! (3) Ne házasodj össze velük: ne add lányaidat az ő fiaikhoz, és ne végy fiaidnak feleséget az ő lányaik közül! (4) Mert eltérítik fiaidat tőlem, hogy más isteneket szolgáljanak. Akkor pedig haragra gerjed ellenetek az Úr, és hamar kipusztít téged. (5) Hanem ezt tegyétek velük: oltáraikat romboljátok le, szent oszlopaikat törjétek össze, szent fáikat vágjátok ki, istenszobraikat pedig égessétek el! (6) Hiszen te Istenednek, az Úrnak szent népe vagy. Téged választott ki Istened, az Úr valamennyi nép közül, amely a földön él, hogy az ő tulajdon népe légy. (7) Nem azért szeretett meg, és nem azért választott ki benneteket az Úr, mintha valamennyi népnél nagyobbak volnátok – hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép között –, (8) hanem azért, mert szeret benneteket az Úr, és megtartja azt az esküt, amelyet atyáitoknak tett. Ezért hozott ki benneteket az Úr erős kézzel, és ezért váltott ki a szolgaság házából, Egyiptom királyának, a fáraónak kezéből. (9) Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az Úr az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretik őt, és megtartják parancsolatait. (10) De megfizet személy szerint azoknak, akik gyűlölik őt, és elpusztítja őket. Nem késik megfizetni személy szerint annak, aki gyűlöli őt. (11) Tartsd meg tehát azokat a parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket én parancsolok ma neked, és teljesítsd azokat! (12) Ha tehát hallgattok ezekre a törvényekre, ha megtartjátok és teljesítitek azokat, akkor az Úr, a te Istened is hűségesen megtartja azt a szövetséget, amelyre esküt tett atyáidnak. (13) Szeretni fog, megáld és megsokasít téged. Megáldja méhed gyümölcsét és termőfölded gyümölcsét, gabonádat, mustodat és olajodat, marháid ellését és juhaid szaporulatát azon a földön, amelyről megesküdött atyáidnak, hogy neked adja. (14) Áldottabb leszel minden népnél, nem lesz közötted gyermektelen férfi vagy nő, sem állataid között meddő. (15) Távol tart tőled az Úr minden betegséget, mindazokat a súlyos egyiptomi nyavalyákat, amelyeket ismersz. Nem bocsátja rád, hanem mindazokat sújtja velük, akik gyűlölnek téged. (16) Megsemmisíted mindazokat a népeket, amelyeket hatalmadba ad Istened, az Úr. Ne szánd őket, és ne tiszteld isteneiket, mert tőrbe ejtenek! (17) De gondolhatnád magadban: Nagyobbak nálam ezek a népek, hogyan tudnám kiűzni őket? (18) Ne félj tőlük, hanem emlékezz vissza arra, mit tett Istened, az Úr a fáraóval és egész Egyiptommal, (19) a nagy próbatételekre, amelyeket saját szemeddel láttál, a jelekre és csodákra, az erős kézre és a kinyújtott karra, amellyel kihozott téged Istened, az Úr. Ugyanígy fog elbánni Istened, az Úr mindazokkal a népekkel, amelyektől félsz. (20) Rettenetes félelmet bocsát rájuk Istened, az Úr, míg csak el nem pusztulnak azok is, akik előletek elrejtőzve megmaradnak. (21) Ne rettegj tőlük, mert közöttetek van Istened, az Úr, a nagy és félelmetes Isten! (22) De csak apránként űzi el előled ezeket a népeket Istened, az Úr. Nem semmisítheted meg őket egy csapásra, mert akkor elszaporodna a mezei vad a te károdra. (23) De kiszolgáltatja neked őket Istened, az Úr, és nagy zűrzavart támaszt közöttük, míg csak ki nem pusztulnak. (24) Királyaikat is kezedbe adja, te pedig még a nevüket is eltörlöd az ég alól. Senki sem állhat meg veled szemben, hanem kipusztítod őket. (25) Isteneik bálványszobrait égessétek el! Ne kívánd meg a rajtuk levő ezüstöt vagy aranyat sem, ne vedd el magadnak, mert tőrbe esel általuk. Utálatos ez Istened, az Úr előtt. (26) Ne vigyél be ilyen utálatos dolgot a házadba, mert téged is kiirtanak, mint azt. Tartsd azért undorítónak, tartsd utálatosnak, mert ki kell azt irtani! /RÚF/ 

Vagyis látjuk Ráhábot, egy kánaánitát, akivel szemben elvileg a tilalom érvényes, és aki a kibontakozó hite miatt mégis igényt tart az ígéretekre, amelyeket Izrael kapott, és végül megmenekül. Az első kép, ami biztosan eszünkbe jut Ráháb és a kémek beszélgetéséről, az Mózes második könyvében az első páska. Hogy Izrael fiai biztonságban legyenek, a házukban kellett maradniuk, és meg kellett jelölniük az ajtófélfát és szemöldökfát a feláldozott bárány vérével. 

(2Móz 12:13),„És a vér jelül lesz nektek a házakon, amelyekben vagytok: meglátom a vért, és elmegyek mellettetek, és nem lesz rajtatok a pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét”. /ÚRK/;

 2Móz 12:22-23) Vegyetek egy köteg izsópot, mártsátok az edényben levő vérbe, majd kenjetek az edényben levő vérből a szemöldökfára és a két ajtófélfára. Senki se menjen ki közületek reggelig a háza ajtaján. (23) Amikor átvonul az Úr, hogy megverje Egyiptomot, és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, akkor kihagyja az Úr azt az ajtót, és nem engedi, hogy bemenjen a pusztító a ti házaitokba, és megverjen titeket is. /RÚF/

„A nép engedelmességével bizonyította élő hitét. Éppen így, akik abban reménykednek, hogy Krisztus vérének érdeme által üdvözülnek, tudniuk kell, hogy üdvösségük érdekében nekik maguknak is tenniük kell valamit. Egyedül csak Krisztus az, aki megmenthet bennünket bűneink méltó büntetésétől. Ezért nekünk is el kell a bűntől az engedelmesség felé fordulnunk. Az ember hit által üdvözül és nem cselekedetei által, de a hitnek cselekedetekben kell megmutatkoznia”. (Ellen G. White: Pátriárkák és Próféták.) 

Ebben az esetben a vér szolgált jelként, hogy megmeneküljenek Isten pusztító angyalától. Amint az utolsó egyiptomi csapásnál Isten megkímélte az izraeliták életét, akképpen kellett Ráhábnak és a családjának megmenekülni Jerikó pusztulásakor.

White idézet: A csatarendbe állás egyedi módja volt Izrael Istenét dicsőítve, magasztalva és énekelve vonulni az ellenség elé. Ez volt Izrael harci éneke. A szentség szépségével rendelkeztek. Ha napjainkban többet dicsőítenék Istent, folyamatosan gyarapodna az emberek reménysége, bátorsága és hite. Vajon ez nem erősítené meg az igazság védelmében ma szolgáló derék katonák karját?

 Izrael dicsőítette Istent, és négy nappal később, amikor a hadsereg gazdag prédával tért vissza Jeruzsálembe, dicsőítő énekeket énekeltek a szerzett győzelemért.

 Ha sokkal jobban fogjuk értékelni Isten irgalmát és szerető jóságát, panaszkodás helyett dicsőíteni fogjuk Őt. Beszélünk az Úr szerető gondoskodásáról, a jó Pásztor gyöngéd irgalmáról. Szívünkből nem zúgolódás és önző elégedetlenség fog feltörni. Isten igazi követőiből tiszta és bőséges folyamként fog áradni a dicsőítés…

 Vándorlásunk során miért nem emeljük fel hangunkat lelki énekekben? … Tanulmányoznunk kell Isten Igéjét, elmélkednünk és imádkoznunk kell, mert csak így nyerünk lelki tisztánlátást, és tekinthetünk be a mennyei templom belső tereibe, ahol megláthatjuk a trón körül álló, hálaéneket éneklő mennyei lényeket. Amikor Sion fölkel és a legáthatóbb fénnyel világítani fog, a szentek gyülekezetében hála és dicsőítő énekek csendülnek fel, a kicsiny csalódások és nehézségek pedig teljesen eltűnnek a látókörünkből.

 Az Úr a mi segedelmünk… Az Istenbe vetett bizalom sosem volt hasztalan. Ő sosem okoz csalódást azoknak, akik belé vetik reménységüket. Ha csak azt a munkát végeznénk, amit az Úr elvár tőlünk, ha Jézus lábnyomait követnénk, szívünk szent hárfává válna, amelynek minden húrja hálát és dicsőítést terjesztene maga körül arról, akit Isten elküldött, hogy elvegye e világ bűneit. – Conflict and Courage, 218./old. 

Érték a nemvárt helyeken

(Józs 2:2-11). De Jerikó királyát figyelmeztették: Vigyázz! Izráeli férfiak jöttek ide az éjjel, hogy kikémleljék az országot. (3) Jerikó királya ezt üzente Ráhábnak: Add ki azokat a férfiakat, akik hozzád érkeztek, és betértek a házadba, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész országot. (4) Az asszony azonban fogta és elrejtette a két férfit, majd ezt mondta: Igaz, hogy betértek hozzám azok a férfiak, de nem tudtam, honnan valók. (5) Kapuzárás idején, amikor besötétedett, eltávoztak. Nem tudom, hová mentek azok a férfiak. Fussatok gyorsan utánuk, mert még utolérhetitek őket! (6) Pedig fölvitte őket a háztetőre, és elbújtatta a lenkóró közé, ami ki volt rakva a háztetőn. (7) A városbeli férfiak ekkor üldözésükre indultak a Jordán gázlóihoz vezető úton. A kaput pedig, amint kimentek az üldözők, bezárták. (8) Mielőtt a kémek lefeküdtek volna, fölment hozzájuk Ráháb a háztetőre, (9) és ezt mondta nekik: Tudom, hogy az Úr nektek fogja adni ezt a földet, hiszen rettegés fogott el bennünket miattatok, és máris reszket tőletek ennek a földnek minden lakója. (10) Mert hallottuk, hogyan szárította ki az Úr előttetek a Vörös-tenger vizét, amikor kijöttetek Egyiptomból, és hogy mit tettetek a Jordánon túl Szíhónnal és Óggal, az emóriak két királyával, akiket kiirtottatok. (11) Amikor ezt meghallottuk, megdermedt a szívünk, és még a lélegzete is elállt mindenkinek miattatok. Bizony, a ti Istenetek, az Úr az Isten fenn az égben és lenn a földön! /RÚF/

(Zsid 11:31). Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő az engedetlenekkel együtt, amikor a kémeket békességgel befogadta. /RÚF/

(Jak 2:25). Ugyanígy a parázna Ráháb is nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor befogadta a követeket, és más úton bocsátotta el őket? /RÚF/

Ráháb történetének központi magja, amikor a nő hazudik a kémekről, hogy megmentse őket. Ezzel kapcsolatban meg kell értenünk: a nő végtelenül bűnös társadalomban élt, és végül a sok bűn vezetett Isten azon döntéséhez, hogy megítéli őket. 

(1Móz 15:16). Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide, mert az emóriak gonoszsága még nem telt be. /RÚF/; 

(3Móz 18:25-28). Így vált tisztátalanná az a föld. Ezért majd számon kérem rajta a bűnét, és ki fogja hányni lakosait az a föld. (26) Ti azonban tartsátok meg rendelkezéseimet és törvényeimet! Ne kövessetek el egyet sem ezek közül az utálatosságok közül, se a közületek való, se a köztetek tartózkodó jövevény. (27) Mert az előttetek fekvő föld lakói elkövették mindezeket az utálatosságokat, azért lett tisztátalanná az a föld. (28) Ne hányjon ki titeket is az a föld, ha tisztátalanná teszitek, ahogyan kihányta az előttetek levő népeket. /RÚF/;

  (5Móz 9:5). Nem a magad igazságáért vagy szíved tisztaságáért mégy be oda, hogy birtokba vedd a földjüket, hanem gonoszságuk miatt űzi ki előled Istened, az Úr ezeket a népeket, hogy teljesítse ígéretét, amelyre esküt tett az Úr atyáidnak: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. /RÚF/

Bár igaz, hogy az Újszövetség dicséri a hitét, a Ráháb tettére vonatkozó újszövetségi hivatkozások gondos elemzése során kiderül, hogy egyik sem helyesli minden tettét, és egyik sem igazolja a hazugságát. (Zsid 11:31) Hit által nem veszett el az engedetlenekkel együtt Ráháb, a parázna nő, amikor befogadta a kémeket békességgel. /KAR/ ...elismeri a nő hitét, mivel inkább a kémekre bízta az életét, nem akart a romlott társadalomban élni tovább. (Jak 2:25) Ugyanígy a parázna Ráháb is vajon nem cselekedetekből igazíttatott-e meg, amikor a követeket a házába fogadta, és más úton bocsátotta el őket? /KAR/... dicséri, amiért befogadta a kémeket, illetve elmondta nekik, hogyan térhetnek vissza a népükhöz biztonságban. Ráhábot romlott és bűnös kultúra vette körül, nem is beszélve bűnnel terhelt életéről, de a kegyelmes Isten a hit szikráját pillantotta meg benne, ami által megmenthette az asszonyt. Azt a jót használta fel benne, amit talált – ami megmutatkozott Istenben való hitében és a választásában, hogy Isten népéhez akar tartozni –, de egyszer sem dicsérte meg a cselekedeteit. Értékelte Ráháb kivételes bátorságát, erős hitét és azt, hogy a megváltás közvetítője lett, Izrael Istenét választotta. Amikor az asszony látta, mi történt, kijelentette, hogy „bizony, a ti Istenetek, az Úr az Isten fönn az égben és lenn a földön”! (Józs 2:11), /ÚRK/ Igen különleges azt hallani, amikor egy kánaáni asszony kijelenti, hogy Jahve az egyetlen Isten, különösen ott a tetőn, ahol a pogány vallás követői rendszeresen imáikat ajánlották égi isteneiknek, akikben hittek. A Ráháb által használt kifejezés korábban csak Isten kivételes jogával összefüggésben olvasható, hogy egyedül Ő érdemes az imádatra.

  (2Móz 20:4-5). Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. (5) Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem. /RÚF/; 

(5Móz 4:39). Tudd meg azért ma, és szívleld meg: az Úr az Isten fenn az égben és lenn a földön, nincsen más! /RÚF/; 

(5Móz 5:8). Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. /RÚF/

 Szavai arról tanúskodnak, hogy szíve és lelkiismerete elő lett készítve a felismerésre, hogy az izraeliták Istene az egyetlen valódi Isten. Vallástétele azt láttatja, hogy megértette az összefüggést Isten szuverén cselekvése és az ítélet között, ami Jerikóra szakadt. Isten ítéletének fényénél morális döntést hozott, látva, hogy csupán két választása van: vagy folytatja lázadó életét Isten ellen, és így meghal, vagy hittel aláveti magát az Ő akaratának. Azzal, hogy Izrael Istenét választotta, példává vált, miként menekülhettek volna meg Jerikó más lakosai is, ha Izrael Istenéhez fordulnak kegyelemért.

White idézet: Krisztus vezette Izrael fiait pusztai vándorlásuk alatt. Nappal felhőoszlopba, éjjel pedig tűzoszlopba rejtőzve mutatta nekik az utat. Megőrizte őket a puszta veszedelmei között. Elvitte őket az ígéret földjére, és az Istent nem tisztelő népek szeme láttára letelepítette Izraelt, választott népét, az Úr szőlőjét.

 Isten erre a népre bízta kinyilatkoztatásait. Törvénye rendelkezései – az igazság, jogosság és tisztaság örökkévaló elvei – kőfalként vették körül őket. Azért adta népének a törvényt, hogy védőbástyája legyen. Ezeknek az elveknek követése megmentette volna őket a bűnös szokások rontásától. Isten az ország közepébe helyezte szent templomát, mint tornyot a szőlőskertbe.

 Krisztus volt tanítójuk. Miként velük volt a pusztában, itt is tanította őket, és mutatta nekik az utat. Dicsősége ott volt a szent sátorban és a templomban. A frigyládát borító szent fényességben lakott. Nagy szeretetének és türelmének állandóan tanújelét adta.

 Isten azt akarta, hogy dicsérjék és magasztalják népét, az Izraelt. Mindent megadott nekik, ami lelkileg javukat szolgálhatta. Minden lehetőséget megteremtett arra, hogy jellemük olyanná formálódjék, amellyel képviselhetik Őt…

 Ádám és Éva elvesztették az Édent, mert engedetlenek voltak, és Isten megátkozta az egész földet a bűn miatt. De ha Isten népe követte volna a mennyei útmutatást, földje újra termékeny és szép lett volna. Maga tanította őket a talaj megművelésére. Együtt kellett volna működniük vele a helyreállítás munkájában. Isten irányítása mellett egész országuk szemléltető oktatást nyújtott volna a lelki igazságokról. Ahogy a föld a természet törvényeit követve feltárja kincseit, úgy kellett volna a népnek az erkölcsi törvénynek való engedelmességükkel Isten jellemvonásait visszatükröznie. Még a pogányok is elismerték volna az élő Isten szolgáinak és imádóinak felsőbbrendűségét…

 Isten azt akarta, hogy Izrael fiai az egész területet elfoglalják, amelyet kijelölt számukra, és hogy az igaz Isten imádását és szolgálatát megtagadó népeket uralmuktól megfosszák. Jellemének Izrael általi bemutatásával azonban Isten önmagához akarta vonzani az embereket. Népét azzal bízta meg, hogy az evangélium meghívását az egész világra eljuttassa, és az áldozati szolgálat útján Krisztust a népek előtt felmagasztalja, hogy mindenki élhessen, aki feltekint rá. Mindazoknak, akik a kánaánita Ráhábhoz és a moábita Ruthoz hasonlóan felhagyva a bálványimádással az igaz Istent imádják, Isten választott népével kellett volna egyesülniük. Amint Izrael szaporodott, ki kellett volna határait szélesítenie, mígnem birodalma felöleli az egész világot.

 Az irgalmas Isten a maga uralma alá akart vonni minden népet. Azt akarta, hogy a földet öröm és béke töltse be. Az embert boldogságra teremtette, és hő vágya, hogy az emberek szívét a menny békéjével tölthesse be. Azt szeretné, ha földi családja a nagy mennyei családot szimbolizálná. – Krisztus példázatai, 287-290./old.