A szövetséges viszony megsértése

(Józsué 7:1-26). De Izráel fiai hűtlenül bántak a kiirtásra rendelt dolgokkal, mert a Júda törzséből való Ákán, Karmí fia, Zabdí unokája, Zerah dédunokája elvett a kiirtandó dolgokból. Ezért föllángolt az Úr haragja Izráel fiai ellen. (2) Józsué ugyanis néhány férfit küldött Jerikóból Ajba, amely Bét-Áven mellett van, Bételtől keletre, és azt mondta nekik: Menjetek, és nézzetek körül azon a földön! A férfiak elmentek, és kikémlelték Ajt. (3) Amikor visszatértek Józsuéhoz, azt mondták neki: Ne vonuljon föl az egész nép. Csak két- vagy háromezer ember vonuljon föl, azok is megverik Ajt. Ne fáraszd oda az egész népet, mert kevesen vannak azok. (4) Fölvonultak tehát oda a népből mintegy háromezren, de megfutamodtak az ajbeliek elől. (5) Megöltek közülük az ajbeliek mintegy harminchat embert, üldözték őket a kaputól egészen Sebárimig, és megverték őket a lejtőn. Ekkor valósággal megdermedt a nép szíve, és elvesztette minden bátorságát. (6) Józsué pedig megszaggatta ruháját, arccal a földre borult az Úr ládája előtt, és úgy maradt estig Izráel véneivel együtt. A fejükre port hintettek. (7) Akkor ezt mondta Józsué: Jaj, Uram, Uram! Miért is hoztad át ezt a népet a Jordánon, ha most az emóriak kezébe adsz bennünket, hogy elpusztítsanak? Bárcsak úgy határoztunk volna, hogy a Jordánon túl maradunk! (8) Ó, Uram! Mit mondjak most, hogy Izráel máris megfutamodott ellenségei elől? (9) Ha meghallják ezt a kánaániak és az ország többi lakói, akkor körülfognak bennünket, és még a nevünket is kiirtják a földről. Mit teszel akkor a te nagy nevedért? (10) Az Úr azt felelte Józsuénak: Kelj föl! Miért fekszel ott, arccal a földre borulva? (11) Vétkezett Izráel, megszegték szövetségemet, amelyre köteleztem őket, mert elvettek a kiirtásra szánt dolgokból, ellopták, és titokban a holmijuk közé tették. (12) Azért nem tudtak megállni Izráel fiai ellenségeikkel szemben, és azért futamodtak meg ellenségeik elől, mert utolérte őket az átok. Nem leszek többé veletek, ha nem pusztítjátok ki magatok közül a kiirtanivalót! (13) Kelj föl, szenteld meg a népet, és ezt mondd: Szenteljétek meg magatokat holnapra! Mert így szól az Úr, Izráel Istene: Kiirtanivaló van közötted, Izráel! Nem tudtok megállni ellenségeitek előtt, amíg el nem távolítjátok magatok közül a kiirtanivalót. (14) Jöjjetek ide reggel törzsenként. Abból a törzsből, amelyet sorsvetés útján megjelöl az Úr, jöjjenek ide a nemzetségek. Abból a nemzetségből, amelyet megjelöl az Úr, jöjjenek ide a családok. Abból a családból, amelyet megjelöl az Úr, jöjjenek ide a férfiak. (15) Akit azután kiirtandónak jelöl ki, azt meg kell égetni mindenével együtt, mert megszegte az Úr szövetségét, és gyalázatos dolgot követett el Izráelben. (16) Józsué korán reggel fölkelt, felsorakoztatta Izráel törzseit, és a sorsvetés Júda törzsét jelölte meg. (17) Azután felsorakoztatta Júda nemzetségeit, és a sorsvetés Zerah nemzetségét jelölte meg. Azután felsorakoztatta Zerah nemzetségéből a családfőket, és a sorsvetés Zabdít jelölte meg. (18) Amikor az ő családjának a férfiait sorakoztatta fel, a sorsvetés a Júda törzséből való Ákánt, Karmí fiát, Zabdí unokáját, Zerah dédunokáját jelölte meg. (19) Ekkor azt mondta Ákánnak Józsué: Fiam, adj dicsőséget az Úrnak, Izráel Istenének! Tégy bűnvallást előtte, és mondd el nekem, hogy mit tettél, ne titkolj el semmit előlem! (20) Ákán így válaszolt Józsuénak: Valóban én voltam az, aki vétkezett az Úr, Izráel Istene ellen, mert a következőt tettem: (21) megláttam a zsákmány között egy szép sineári köntöst, kétszáz sekel ezüstöt és egy ötven sekel súlyú aranyrudat. Megkívántam és elvettem őket. Ott vannak a sátramban elásva a földbe, az ezüst is alattuk van. (22) Ekkor Józsué követeket küldött, akik elfutottak a sátorba. És csakugyan el volt ásva mindez a sátrában, és az ezüst is alatta volt. (23) Előhozták a sátorból, odavitték Józsuéhoz és Izráel fiaihoz, és odatették az Úr színe elé. (24) Józsué pedig fogta Ákánt, Zerah fiát, az ezüstöt, a köntöst, az aranyrudat, fiait és leányait, marháit, szamarait és juhait, sátrát és mindenét. Vele volt egész Izráel, és elvitték őket az Ákór-völgybe. (25) Ott ezt mondta Józsué: Szerencsétlenséget hoztál ránk! Fordítsa az Úr ezt a szerencsétlenséget most rád! És megkövezte őket egész Izráel, majd elégették őket. Így kövezték meg őket. (26) Azután nagy kőhalmot raktak föléje, amely a mai napig megvan. Ekkor megszűnt az Úr izzó haragja. Ezért nevezik azt a helyet Ákór-völgynek mind a mai napig. /RÚF/

 Érdekes megfigyelni, hogy az olvasó már az elején tudja Jahve haragjának okát, valamint az elkövető nevét. Így az Ákán vétkének leleplezéséről szóló történet feszültségét az olvasó, valamint Józsué és az izraeliták nézőpontja közötti feszültség adja. Az Ószövetség számos más fejezetéhez hasonlóan Józsué 7 fejezete is khiasztikus szerkezetű. A központi, csúcspontot jelentő szakasz arra a kérdésre ad választ, hogy miért nem tudták az izraeliták első próbálkozásra meghódítani Ait.

 Két fő oka volt annak, hogy Izrael vereséget szenvedett ennél a városnál: Ákán bűne és az izraeliták túlzott bizalma saját erejükben. Ez utóbbi abból fakadt, hogy az Ai elleni támadás előtt nem kérdezték meg az Úr szándékát, valamint alábecsülték az ellenség erejét.

 (Józs 7:1, 11-13) alapján láthatjuk, hogy bár Ákán volt a felelős a parancs megszegésének alattomos cselekedetéért, tettének következményeit az egész nemzet megszenvedte. Isten fokozatosan mutatta be Ákán bűnének súlyosságát a 11 versben a „még” vagy „is” határozószó halmozott használatával (héber gam – ez a magyar fordításokban nem jön át szó szerint – a fordító). Először a bűnre a leggyakrabban utaló szót használta: khata. Majd a vétek elkövetését öt másik, még speciálisabb szó írja le, amelyet mindig a gam határozószó vezet be:

1) abar, azaz még át is lépni, át is hágni,

2) még az elpusztításra szánt dolgokból (kherem) is elvenni (laqakh),

3) még lopni is (ganab),

4) még be is csapni (kakhash) és

5) még a lopott kherem-et is a dolgaik közé tenni (sim).

 Az Isten és a nép közötti szövetségbe Izrael kettős módon, egyénileg és közösségileg is belép. A szövetség értelmében Izrael úgy jelenik meg, mint Isten választott népének oszthatatlan egysége; ezért egy ember vagy egy csoport bűnéért az egész népet bűntudat terheli. Miként az Úr kijelentette: „Vétkezett Izráel, és áthágták szövetségemet is, amelyet parancsoltam nekik” (Józs 7:11), /ÚRK/

White idézet: Isten pontosan megmondta, hogy mit gondol Jerikó felől, nehogy népének megtetsszenek a dolgok, melyeket a város lakói imádtak, nehogy elidegenedjék szívük Istentől. A legszabatosabb parancsokkal óvta népét, s annak ellenére, hogy Józsué ünnepélyes komolysággal intette őket Isten szavával, Ákán azt merészelte, hogy megszegte a parancsot. A másé kívánása arra vezette, hogy eltulajdonította a kincseket, melyek érintését is megtiltotta Isten, mert átka nehezedett rájuk. S e bűne miatt Isten Izraelje olyan erőtlen volt ellenségei előtt, mint a ma született gyermek.

 Súlyos gyász nehezedett Józsuéra és Izrael véneire. Porba sújtott alázattal borultak Isten szövetségládája elé, mert az Úr megharagudott népére. Ott imádkoztak és sírtak Isten előtt. Az Úr így szólt Józsuéhoz: „Kelj fel! Miért is borulsz te arcra? Vétkezett Izrael, és áthágták szövetségemet is, amelyet rendeltem nekik, mert elvettek a teljesen nékem szentelt dolgokból is, és loptak is és hazudtak is, és edényeik közé is dugdostak. Ezért nem bírtak megállni Izrael fiai az ő ellenségük előtt, hátat fordítottak ellenségeiknek, mert átkozottá lettek. Nem leszek többé veletek, ha ki nem vesztitek magatok közül azt a nekem szentelt dolgot.” – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 3. köt., 264./old.

 Aki kereszténynek vallja magát, de nincs benne igazi kegyesség, hamis világosságot sugároz, és téves irányt mutat… Az ilyenek nem gyakorolják az igazság elveit, amelyeket állításuk szerint hisznek, miközben saját bűneiket és tévedéseiket alábecsülik. Amikor Ákán ellopta az aranyvesszőt és a babiloni köntöst, jelentéktelen dolognak tartotta tettét…

 Egyetlen ember bűne miatt az Úr visszavonta jelenlétét az egész Izraeltől. Az Úr nem tudott küzdeni értük a bűn jelenlétében. Izrael Ai városa ellen vonult, de vereséget szenvedett…

 A szégyenteljes vereség után „Józsué pedig megszaggatá az ő ruháit, és földre borula arccal az Úrnak ládája előtt mind estvéig, ő és Izrael vénei, és port hintének a fejükre. És monda Józsué: Ah, Uram, Istenem! Miért is hozád által ezt a népet a Jordánon, hogyha az emoreus kezébe adsz minket, hogy elveszítsen? Vajha úgy akartuk volna, hogy maradtunk volna túl a Jordánon! Ó, Uram! Mit mondjak, miután meghátrált Izrael az ő ellenségei előtt? Ha meghallják a kananeusok és e földnek minden lakói, és ellenünk fordulnak, és kiirtják nevünket e földről: mit cselekszel majd a te nagy nevedért?”

 Aki lelki tisztánlátással rendelkezik, Józsué imájából megértheti, hogy amit Ákán csekélységnek tartott, valójában hatalmas nyugtalanságot és szomorúságot okozott Izrael felelős férfijai számára… A vétkes Ákán azonban nem érezte ezt a terhet, sőt, könnyelműen vette a dolgot.– Christ Triumphant, 137./old.

Makacs emberi akarat a táboron belül

 „Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek mindenkinek útjai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.” (Jer 17:10), /ÚRK/

 Józsué könyvének 7. fejezete az első példa, bár tragikus tapasztalat, ahol Izrael népe megtanulja, milyen mélyebb jelentése és messzemenő következményei vannak annak, hogy ők Isten szövetséges népe. Miközben a szövetség kikötéseinek való engedelmesség győzelmet hoz, a feltételek semmibe vétele verséghez vezet. Izrael katonai sikere nem a létszámtól, harci stratégiától vagy jól megválasztott taktikájuktól függött, hanem attól, hogy velük volt-e az isteni Harcos.

 A föld elfoglalásakor Izraelnek meg kellett tanulnia a nehéz leckét, miszerint a legveszélyesebb ellenség nem kívül, hanem a táboron belül, saját soraikban, közöttük van. A legnagyobb kihívás, ami előttük tornyosult, nem a megerősített városfalak jelenléte volt Kánaánban, sem a fejlett katonai technológia, amivel szembesültek, hanem a makacs emberi akarat a táboron belül, amely szándékosan semmibe vette Isten utasításait.

 Miközben mennyei örökségünkre várunk (Kol 3:24). tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok! /RÚF/; 

(1Pt 1:4). Arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra. /RÚF/, hasonló kihívásokkal nézünk szembe. Az ígéret földjének határán állva hitünk próbákkal szembesül, és kizárólag akkor győzhetünk, ha alávetjük magunkat Krisztus vezetésének.

 White idézet: Ha Krisztus követői Isten átformáló kezére bízzák magukat, akkor a legtöbbjüket Ofir tiszta aranyánál értékesebbé tudja tenni. El kell határozniuk, hogy a legnemesebb módon használják fel minden képességüket, és minden lehetőséget kihasználnak. Isten Igéje legyen az útmutatójuk és tanulmányuk tárgya, amikor a mindennél fontosabb és jobb dolgok felől döntenek. A lehető megmélyebb érdeklődéssel kell tanulmányozniuk az evangélium által eléjük tárt tökéletes példaképet. Azt a fontos leckét kell megtanulniuk, hogy csak a jóság biztosíthat igazi nagyságot...

 Krisztus leggyöngébb követője is szövetségre léphet a végtelen hatalommal. Isten nagyon sok esetben csak keveset tehet a tanult emberekért, mivel ők nem érzik szükségét, hogy a teljes bölcsesség forrására támaszkodjanak.

 Ha a magad erejében és bölcsességében bízol, teljesen biztos, hogy elbuksz. Isten teljes odaszentelődésre hív, és ettől semmilyen eltérést sem fogad el. Minél nehezebb helyzetben vagy, annál nagyobb szükséged van Jézusra. Józsefet az Isten iránti szeretet és istenfélelem őrizte meg tisztán és szeplőtelenül a fáraó udvarában….

 Lehetetlen, hogy veszélytelenül élj a magasban. A vihar nem tépázza meg a völgyben meghúzódó szerény virágot, viszont megküzd a hegyormon magasodó délceg fával. Nagyon sok ember van, akiket Isten felhasználhatott volna, ha szegények lennének – ott tehette volna őket hasznossá, ahol voltak, utána pedig dicsőséggel koronázhatta volna meg őket –, de az anyagi jólétük a vesztüket okozta. Azért kerültek a mélységbe, mert elfelejtették az alázatot, elfelejtették, hogy Isten az erejük, függetlenekké váltak, és önelégültek lettek. – Christ Triumphant, 94./old.

 Az alapos rostálás révén az Úr azt fejezi ki, hogy ismeri a rejtett titkokat, noha az emberek azt gondolják, hogy ezeket alaposan eltitkolták. Ákán ebben az esetben határozottan nyilvánvalóvá tette, hogy nem ismeri be bűnét, ezért az Úr korlátolta a lehetőségeit. Ha Józsué hozta volna nyilvánosságra Ákán bűnét, sokan hittek volna az ártatlanságát hajtogató Ákánnak, és emberi ítélőképességüknek köszönhetően azt hitték volna, hogy igazságtalan vádak érték. Sokan ma is így gondolkodnak, amikor valakinek nyilvánosságra kerül a vétke, és figyelmen kívül hagyják Istent. Józsué a következőképpen bánt Ákánnal: „Monda azért Józsué Ákánnak: Fiam, adj dicsőséget, kérlek, az Úrnak, Izrael Istenének, és tégy néki vallást, és add tudtomra, kérlek, nékem, mit cselekedtél, és el ne titkoljad tőlem!”

 Az Úr részletesen elmondta Józsuénak, hogy mit tett Ákán, de mivel sokakat vezérel emberek iránti szimpátia, és mivel gyakran mentesítik vétke alól a bűnöst, ezért az Úr olyan leckét akart adni Izraelnek, ami számunkra ma is érvényes. Ezért kérlelte Józsué Ákánt, hogy vallja be tettét. – Christ Triumphant, 138./old.

Jézus a békesség Fejedelme

(Ézs 9:6. (5) Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! /RÚF/

(Ézs 11:1-9) Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. (2) Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. (3) Az Úr félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, (4) hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst. (5) Igazság lesz derekának öve, csípőjének öve pedig a hűség. (6) Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. (7) A tehén a medvével legel, kölykeik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha. (8) A csecsemő a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek mérges kígyó üregébe dugja a kezét. (9) Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki, betölti a földet az Úr ismerete, ahogyan a tengert víz borítja. /RÚF/

(Ézs 60:17). Réz helyett aranyat hozatok, vas helyett ezüstöt, fa helyett rezet hozatok, és kő helyett vasat. A békét teszem meg elöljáróddá, és az igazságot felügyelőddé. /RÚF/

 (Hós 2:18). (21) Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával. /RÚF/

(Mik 4:3). Igazságot szolgáltat majd valamennyi nép között, ítéletet hoz a távoli, erős nemzetek ügyében. Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak, lándzsáikból pedig metszőkéseket; nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul. /RÚF/

 Habár a fókusz leginkább az Isten által vezetett és segített ótestamentumi háborúkon nyugodott. Meg kell említenünk az ótestamentumi prófétai írásokból: az eljövendő békés messiási korszak vízióját.

 A Messiás úgy jelenik meg, mint a „békesség Fejedelme” (Ézs 9:6). Olyan királyságot hoz el, amit a béke ural, ahol az oroszlán és a bárány együtt legel (Ézs 11:1-8), nem ártanak és nem pusztítanak többé (Ézs 11:9), ahol béke lesz (Ézs 60:17), szétáradva mindenhol, mint egy folyó.

 (Ézs 66:12). Bizony, ezt mondja az Úr: Folyamként árasztom rá a békességet, mint megáradt patakot a népek gazdagságát. Megszoptatnak, karjukon hordoznak és térdükön ringatnak benneteket. /RÚF/)

 (2Kir 6:16-23). De ő így felelt: Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük! (17) Majd Elizeus így imádkozott: Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson! És az Úr megnyitotta a szolgának a szemét, és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal. (18) Amikor aztán az arámok rárontottak, Elizeus így imádkozott az Úrhoz: Verd meg ezt a népet vaksággal! Meg is verte őket vaksággal, ahogyan Elizeus kérte. (19) Elizeus akkor ezt mondta nekik: Nem ez az az út, és nem ez az a város. Jöjjetek utánam, majd én elvezetlek benneteket ahhoz az emberhez, akit kerestek. És elvezette őket Samáriába. (20) Samáriába érve így szólt Elizeus: Uram, nyisd meg a szemüket, hogy lássanak! Az Úr megnyitotta a szemüket, és akkor látták, hogy Samária közepén vannak. (21) Amikor Izráel királya meglátta őket, ezt kérdezte Elizeustól: Megölessem-e őket, atyám? (22) Ő így felelt: Ne ölesd meg! Meg szoktad-e öletni azokat, akiket foglyul ejtesz kardoddal vagy íjaddal? Adj nekik kenyeret és vizet, hadd egyenek és igyanak, azután menjenek el urukhoz! (23) Nagy lakomát rendezett tehát nekik, és miután ettek és ittak, elbocsátotta őket. Azok pedig elmentek urukhoz. Nem is jöttek többé arám rablócsapatok Izráel országába. /RÚF/

 Gondoljuk át a történetet, amelyben Elizeus kezdeményezésére lakomát adnak a szíriai seregnek! Ahelyett, hogy lemészárolták volna őket (2Kir 6:22), sokkal jobbat mutatnak nekik, békét, amit Isten mindig is kívánt a népének. Érdekes látni, hogy Elizeus teljes tudatában van az őket körülvevő, de láthatatlan mennyei sereg túlerejének (2Kir 6:17). Isten számára, aki küzd a földünkre is átterjedt kozmikus konfliktusban, a megváltás végső célja nem a folyamatos harc vagy az ellenség örökös rabszolgasorba taszítása, hanem az örök béke. Ahogy a harc harcot szül (Mt 26:52). Ekkor így szólt hozzá Jézus: Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el. /RÚF/), a béke békét teremt. A történet azzal zárul, hogy elhangzik: „Ettől fogva többé nem jöttek arám portyázó csapatok Izráel földjére”. (2Kir 6:23), ÚRK)

 White idézet: Ahol a sötétség erejét, tekintélyét és hatalmát használják fel, és nem mutatják be tisztán a szeretetet, ott azok az emberek, akiket szeretnénk megszólítani, elutasítókká válnak, és egyre hevesebb ellenszegülést tanúsítanak. Jézus a béke fejedelme. Eljött világunkba, hogy elhozza az iránta táplált engedelmességet, de ellenszegülést is. Képes volt irányítani és uralni a bölcsességet és az erőt, viszont a bölcsesség és a szeretet erejét használta a gonosz legyőzéséhez…

 „És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal.” Az ilyen magatartás áldott gyümölcsöt terem. „Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.” Ezek arra kellene késztessenek bennünket, hogy tiszta szívvel szeressük egymást. Krisztus a mi példaképünk. Ő helyről helyre járva jót cselekedett. Azért élt, hogy áldást hozzon az emberek életébe. Minden cselekedetét a szeretet tette szebbé és nemesebbé. Nem azt a parancsot kaptuk, hogy úgy bánjunk magunkkal, ahogy elvárnánk, hogy velünk bánjanak, hanem úgy kell bánnunk másokkal, ahogy hasonló körülmények között elvárnánk, hogy az emberek velünk bánjanak. Amilyen mértékkel mérünk, olyannal fognak nekünk is mérni. A tiszta szeretet egyszerű cselekedetekben nyilvánul meg, és a cselekvés minden más elvétől különbözik… A szeretetet értékelni és ápolni kell, mivel mennyei hatással bír.

 Jézusban teljes komolysággal és buzgón szerethetünk. Az ilyen szeretet korlátlanul növekedhet… Az Isten iránti szeretet magával hozza az embertársak iránti szeretetet és azt, hogy az élet kötelességeiben nemes érdekek és önzetlenség vezessen. Tiszta elveken alapuljanak a tetteid. A belső béke egészséges mederbe fogja terelni a gondolataidat…

 A lelki béke és az Isten előtt szeplőtlen lelkiismeret felüdíti értelmedet úgy, mint a harmat a gyöngéd növényeket… Kellemes gondolatokat táplálsz, mivel azok megszentelődtek. A lelki nyugalom, amit így megszerezhetsz, áldás lesz mindazok számára, akikkel társulsz. Idővel ez a nyugalom természetessé válik, értékes sugarait fogod árasztani magad körül, amelyek így vissza fognak tükröződni rád.

 Minél inkább megízleled ezt a mennyei békét, lelki nyugalmat, annál inkább fogsz növekedni benne. Ez egy élő lelki gyönyörűség, ami nem fogja eltompítani erkölcsi erőidet, hanem még inkább felébreszti azokat a jobb hatékonyságra. A tökéletes béke mennyei tulajdonság, amit az angyalok is birtokolnak. – Lift Him Up, 94./old.