Amíg várakozunk

„Legyen a ti derekatok felövezve, és szövétneketek meggyújtva; ti meg hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urukat várják.” (Lk 12,35-36) {AG 353.1}

Most kell felkészülnünk Urunk eljövetelére. Egy pillanat alatt nem tudunk felkészülni. Az ünnepélyes eseményt megelőzően éberen kell őrködnünk és várakoznunk, s ezt komoly munkának kell kísérnie. Isten gyermekei így dicsőíthetik meg Őt. Az élet forgatagában ajkukról a hit és reménység bátorító szavai hangzanak fel. Mindenüket, bele önmagukat is, a Mester szolgálatába állították… {AG 353.2}

Krisztus beszámol országa elérkezésének napjáról. Nem azt mondja, hogy az egész világ meg fog térni, hanem hogy „Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég” (Mt 24:14). Az evangélium hirdetése által hatalmunkban áll siettetni Isten napjának eljövetelet. Ha Krisztus egyháza megvizsgálta volna az Úr által a számára kijelölt munkát, akkor már az egész világra eljutott volna a figyelmeztetés, az Úr Jézus pedig megjelent volna a Földön nagy hatalommal és dicsőséggel. {AG 353.3}

A Krisztus második eljöveteléről szóló üzenetet élő hatalomnak kell kísérnie. Nem pihenhetünk meg addig, amíg nem látjuk, hogy emberek sokasága tér meg az Úr eljöveteléről szóló üzenet áldott reménységéhez. Az apostolok idejében az általuk hirdetett üzenet komoly eredmény hozott, és sok embert fordított a bálványoktól az élő Isten szolgálata felé. A ma végzendő munka éppoly valóságos, a ma hirdetett igazság is jelentős. Az egyetlen különbség, hogy amennyivel közelebb van az Úr eljövetele, annyival több buzgósággal kell hirdetnünk az üzenetet. A mi időnkre szóló üzenet világos, egyszerű, és igen-igen fontos. Cselekedjünk úgy, mint akik hisznek benne. Várni, őrködni, dolgozni, imádkozni és figyelmeztetni a világot, ez a munkánk. {AG 353.4}

Mély benyomást tettek rám azok az események, amelyek újra elvonultak előttem éjjeli látomásban. Egy nagy mozgalmat láttam – a megújulás munkáját – előrehaladni sok helyen. Népünk engedett Isten küldésének, és sorokba rendeződött. Testvereim! Az Úr beszél hozzánk, figyeljünk hát a hangjára! Tegyünk olajat a lámpásainkba, és viselkedjünk úgy, mint akik Uruk eljövetelet várják. {AG 353.5}  EGW

Az aggodalom jele

 

(Józs 21:43-45). Így adta oda az Úr Izráelnek az egész országot, amelyről megesküdött, hogy atyáiknak adja. Birtokba is vették, és letelepedtek benne. (44) Nyugalmat is adott nekik az Úr mindenfelől, pontosan úgy, ahogyan megesküdött erre atyáiknak. Ellenségeik közül senki sem tudott megállni velük szemben: minden ellenségüket kezükbe adta az Úr. (45) Egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket az Úr Izráel házának tett, mind beteljesedett. /RÚF/

Az egész szakasz dicsőséges konklúziója magában hordozza, hogy mindez nem történhetett volna így, ha nem tesznek eleget az engedelmesség feltételének. A sikert soha nem lehet magától értetődőnek venni, az mindig az Isten Igéjének való engedelmességhez kapcsolódik. Így a föld kiosztása, amellett, hogy Isten Izrael iránti hűségének a jele... 

(Neh 9:8). A szívét hozzád hűnek találtad, és szövetséget kötöttél vele, hogy odaadod neki a kánaániak, a hettiták, az emóriak, a perizziek, a jebúsziak és a girgásiak földjét, odaadod az ő utódainak. Meg is tartottad ígéretedet, mert igaz vagy! /RÚF/, 

...teret ad a nyitott, jövőbeli fejlődésnek, amely a nép hozzáállásán alapul. Vajon Izrael képes lesz biztosítani az elért eredményeket? 

(Józs 23:1-5). Hosszú idő telt el azután, hogy az Úr mindenfelől nyugalmat adott Izráelnek ellenségeitől. Józsué is élemedett korú öregember lett. (2) Ekkor összehívta Józsué egész Izráelt, annak véneit, családfőit, bíráit és elöljáróit, és ezt mondta nekik: Én már élemedett korú öregember vagyok. (3) Láttátok mindazt, amit Istenetek, az Úr tett értetek ezekkel a népekkel, hiszen Istenetek, az Úr harcolt értetek. (4) Látjátok, kisorsoltam törzseitek között az itt maradt népek birtokát meg azokét a népekét is, amelyeket kiirtottam a Jordántól a Nagy-tengerig napnyugaton. (5) Istenetek, az Úr maga szorítja és űzi ki őket előletek, hogy birtokba vegyétek földjüket, ahogyan megígérte nektek Istenetek, az Úr. /RÚF/

 Józsué beszédének fókusza a koros, megöregedett szónokról (kétszer is hangsúlyozva) a hallgatóság felé fordul, akiknek tovább kell vinniük az Istentől rájuk bízott küldetést. Leírja, hogyan volt lehetséges a föld meghódítása: az Úr harcolt értük. Bár a kivonulás után az izraelitáknak háborúskodniuk kellett hűtlenségük és hitetlenségük miatt, nem a katonai erejük, hanem Isten beavatkozása révén sikerült birtokba venniük a földet. Isten megpihentette Izraelt ellenségeitől, de maradtak még olyan népek, amelyek továbbra is birtokolnak részeket az ígéret földjéből. A győzelem nem befejezett, megváltoztathatatlan valóság Izrael számára, hanem állandóan jelenlévő lehetőség azáltal, hogy hűségben szüntelenül Isten elérhető segítségére támaszkodnak.

(Józs 23:10). Közületek egy elkerget ezret, mert Istenetek, az Úr harcol értetek, ahogyan megígérte nektek. /RÚF/

(2Kor 10:3-5). Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; (4) hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. (5) Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre. /RÚF/

(Ef 6:11-18). Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. (12) Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. (13) Éppen ezért vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. (14) Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, (15) sarut húzva lábatokra, készen a békesség evangéliuma hirdetésére. (16) Vegyétek fel mindezekhez a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. (17) Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely Isten beszéde. (18) Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által, és legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve valamennyi szentért; /RÚF/

(Kol 2:15). Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk. /RÚF/

 Az izraeliták nem tulajdoníthatták a győzelmeiket saját erejüknek és stratégiájuknak. Hasonlóképpen a bűn és a kísértés feletti lelki győzelmet Jézus Krisztus áldozata és feltámadása biztosította, ahogy Isten népének ma is folyamatosan a Szentlélektől kapott lelki adományokra kell támaszkodnia, hogy győztes életet élhessen.

 White idézet: Ebben az életben minden boldogságotok, békétek, örömötök és sikeretek Istenben bízó, őszinte hitetektől függ. Ez a hit Isten parancsai iránti engedelmességre ösztönöz. Istenismeretetek és Istenbe vetett hitetek a legerősebb fék, mely minden gonosz cselekedettől távoltart titeket, és minden jó elindítója bennetek.

 Higgyetek Jézusban, aki megbocsátja bűneiteket, és azt kívánja, hogy boldogok legyetek azokban a hajlékokban, amelyeket Ő készít elő számotokra. Kívánja, hogy a színe előtt éljetek, örök életetek legyen, és elnyerjétek a dicsőség koronáját. – Üzenet az ifjúságnak, 410./old.

 Amit Isten dicsőségére teszünk, tegyük jókedvvel, ne pedig szomorkodva. Krisztus vallásában nincs semmi komorság. Ha a keresztények szomorú ábrázattal élnek, mintha csalódtak volna Urukban, ezzel hamisan képviselik Isten jellemét, és érveket adnak ellenségeinek. Bár állíthatják, hogy Isten az Atyjuk, komorságukkal, levertségükkel az elárvultak benyomását keltik a világban.

 Krisztus azt kívánja, hogy vonzónak tüntessük fel szolgálatát, amint valójában az is. Tárjuk fel a lemondást és a titkos szívpróbákat részvétteljes Megváltónk előtt. Hagyjuk terheinket a kereszt lábánál, s Isten szeretetének örvendezve folytassuk utunkat, hiszen Ő előbb szeretett minket. Az emberek talán sohasem tudják, mi folyik lelkünk és Isten között, mégis nyilvánvaló lesz a Szentlélek szívünkben elvégzett munkája, hiszen „aki titkon néz, megfizet neked nyilván” (Mt 6:4). – Gondolatok a hegyi beszédről, 88./old.

 Az ég madarai, a mező liliomai, a magvető és a mag, a pásztor és a juhok – Krisztus ezekkel a halhatatlan igazságot szemléltette. Tanított a hallgatói számára ismert élethelyzetek és életképek által: kovász, rejtett kincs, drága kincs, háló, elveszett drachma, tékozló fiú, sziklás és homokra épített ház. Tanításaiban mindig volt valami, ami minden embert megfogott, minden szívet vonzott. Ezáltal a napi teendők immár nem egyszerű, magasztos gondolatoktól mentes gürcölésnek számítottak csupán, hanem bevilágították és magasabb szintre elemelték a lelki és láthatatlan dolgokra való állandó emlékeztetések.

 Így kell nekünk is tanítanunk. A gyermekek tanulják meg, hogy a természetben meg kell látniuk Isten szeretetének és bölcsességének kifejeződéseit; a madár, a virág és a fa látványa emelje az Úrhoz gondolataikat; a látható dolgok mutassák be nekik a láthatatlanokat, és az élet bármely eseménye által nyerjenek mennyei tanítást.

 Miközben így megtanulják kutatni a teremtett világban és az élet eseményeiben rejlő tanításokat, mutassátok meg nekik, hogy a természet világa és az élet eseményei fölött uralkodó törvények érvényesek számunkra is, mivel a javunkra vannak, hogy azokat betartva megtaláljuk az igazi boldogságot és sikert. – To Be Like Jesus, 245./old.

Minden beteljesedett

(Józs 21:43-45). Így adta oda az Úr Izráelnek az egész országot, amelyről megesküdött, hogy atyáiknak adja. Birtokba is vették, és letelepedtek benne. (44) Nyugalmat is adott nekik az Úr mindenfelől, pontosan úgy, ahogyan megesküdött erre atyáiknak. Ellenségeik közül senki sem tudott megállni velük szemben: minden ellenségüket kezükbe adta az Úr. (45) Egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket az Úr Izráel házának tett, mind beteljesedett. /RÚF/

(2Tim 2:11-13). Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is. (12) Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket. (13) Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja. /RÚF/

 Ezek a versek képezik a könyv csúcspontját, illetve teológiai összegzését. Az irat témáinak egyikét hangsúlyozzák ki: Jahve szövetségi hűségét, aki megtartja az ígéreteit és esküje szerint cselekszik. Ez a rövid rész ugyanakkor összefoglalja mindazt, ami eddig a könyvben megjelent. (Józs 21:43) beszél a föld szétosztásáról és a letelepedésről (Józsué 13–21. fejezetek), miközben (Józs 21:44) utal az ellenség feletti győzelmeikre, és arra, hogyan vonták irányításuk alá a területet. (Józsué 1–12. fejezetek) A visszatekintés Isten hűségének prizmáján keresztül történik. Az izraelitáknak nem szabad elfelejteniük, hogy soha nem lett volna övék a győzelem az ellenségeik felett, illetőleg nem kaphatták volna meg a földet örökségként, ha Isten nem hű adott szavához.

 Isten adta nekik „mindazt a földet” (Józs 21:43), /ÚRK/, „minden ellenségüket kezükbe adta az ÚR” (Józs 21:44), ÚRK, aszerint, „ahogy [mindenről] megesküdött” (Józs 21:44), /ÚRK/ az atyáiknak, az „mind beteljesedett” (Józs 21:45), /ÚRK/. A három versen belül (Józs 21:43-45) hat esetben a kol („minden”) szó ismételt használata újra hangsúlyozza az igazságot, hogy a föld Isten ajándéka, és Izraelnek nem eredendő joga birtokolni azt. Isten megesküdött, hogy nekik adja a földet, és az ellenségeiket is a kezükbe adja. Izrael minden sikere egyedül Isten cselekvésének és megbízhatóságának köszönhető. Mindez igaz a mi megváltásunk kapcsán is: „Mert kegyelemből nyertetek üdvösséget, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez, nem cselekedetekből, hogy senki se dicsekedjék”. (Ef 2:8-9), /ÚRK/

 Pál szintén Isten meghízhatóságát hangsúlyozza, amikor ezt írja: „Igaz beszéd ez: ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket. Ha hitetlenkedünk, ő hű marad, ő magát meg nem tagadhatja”. (2Tim 2:11-13, /ÚRK/

 Miként ad bizonyosságot a jövőre vonatkozóan az, hogy Isten mindig hűen megtartotta ígéreteit (lásd 1Kor 10:13; 2Kor 1:18-20)

(1Kor 10:13). Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni. /RÚF/; 

(2Kor 1:18-20). Isten a tanúm, hogy beszédünk nálatok nem volt „igen” és „nem”. (19) Mert az Isten Fia, Krisztus Jézus, akit közöttetek hirdettünk, én magam, Szilvánusz és Timóteus, nem lett „igen”-né is meg „nem”-mé is, hanem az „igen” valósult meg őbenne. (20) Mert Istennek minden ígéretére őbenne van az igen, és ezért általa mondunk áment Isten dicsőségére. /RÚF/

 White idézet: Isten kiválasztott eszközei minden korszakban gyalázatot és üldözést szenvedtek az igazságért… Dávidot, Isten kiválasztott szolgáját, mint a vadat, úgy űzték ellenségei. Dánielt oroszlánverembe dobták a menny iránti hűsége miatt. Jób elvesztette földi javait, betegsége még rokonaiban és barátaiban is undort keltett, de Isten iránti hűsége nem ingott meg. Jeremiás sem szűnt meg hirdetni az Úrtól nyert igazságot, noha bizonyságtétele annyira felbőszítette a királyt és a hercegeket, hogy a szennygödörbe dobatták. Istvánt megkövezték, mivel a megfeszített Krisztust prédikálta. Pált börtönbe vetették, megvesszőzték, megkövezték, és végül megölték… Jánost is száműzték Pátmosz szigetére „az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért”.

 Az emberi állhatatosság e példái igazolják, hogy Isten ígéretei bizonyosak, és a jelenléte állandó, és a kegyelme megtart. Bizonyítják a hit erejét, amely ellenáll a világ hatalmának.

 A ránk váró kín és gyötrelem olyan hitet igényel, amely elvisel fáradságot, késedelmet és éhséget; olyan hitet, amely a kemény próba idején sem lankad.

 Minden népből és társadalmi osztályból sokan – nagyok és kicsik, gazdagok és szegények, feketék és fehérek – a legigazságtalanabb és legkegyetlenebb fogságba kerülnek. Isten gyermekei láncra verten, börtönrácsok mögött, halálra ítélten, egyesek halálra éheztetve, sötét, undorító börtönökben nehéz napokat fognak átélni. Emberi fül nem figyel sóhajukra, emberi kéz nem segít rajtuk.

 Vajon az Úr elfelejti népét a nehéz órában? Elfelejtette Isten a hűséges Noét, amikor ítéletével sújtotta az özönvíz előtti világot? Elfelejtette Lótot, mikor tűz szállt le az égből, hogy megeméssze a síkság városait?… Elfelejtette Illést, amikor Jézabel megesküdött, hogy a Baál-próféták sorsára juttatja? Ott felejtette Jeremiást sötét és zord tömlöcében? Ott felejtette a három héber ifjút a tüzes kemencében vagy Dánielt az oroszlánok vermében? ...

 Az ellenség börtönbe vetheti Isten gyermekeit, de a börtönfalak nem emelhetnek válaszfalat lelkük és Krisztus között. Minden hatalom felett áll, aki látja gyengeségeiket, aki ismeri minden megpróbáltatásukat. Cellájuk magányában angyalok fogják felkeresni őket, s a menny fényét és békéjét hozzák nekik. – Conflict and Courage, 369./old.

 Isten ígéretei olyanok, mint a kertben növekvő gyönyörű virágok. Az Úr azt szeretné, ha időznénk felettük, alaposan szemügyre vennénk őket, gyönyörködnénk bennük, és értékelnénk azt a kegyelmet, amelyben Isten részesített azáltal, hogy ilyen gazdagon gondoskodott a szükségleteinkről. Ha nem szemlélnénk a menny ígéreteit, nem tudnánk megérteni az Atya irántunk való kegyelmes szeretetét és könyörületét, és nem ismernénk fel, milyen drága kincseket készített az Őt szeretőknek. A lelket akarja bátorítani, hogy hitben nyugodjon meg benne, mint az ember egyetlen menedékében. – Mennyei helyeken, 125./old. (április 28.)