Krisztusi indulat

Jézus tökéletesen bűntelen volt, „hozzánk hasonlóan megkísértetett mindenben” (Zsid 4:15), /ÚRK/, de soha nem követett el bűnt, még gondolatban sem. „Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet” (Zsid 5:8), /RÚF/. 

Mindig tökéletesen alávetette magát az Atya akaratának. Soha, egyetlen pillanatra sem tagadta meg az engedelmességet, még ha ez sokszor bizonyára nem is volt könnyű.

(Fil 2:5-8). Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: (6) aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, (7) hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; (8) megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. /RÚF/

 Az Atyával egyenrangú Jézus, aki maga is Isten, nemcsak magára vette az emberi természetet, hanem „szolgai formát” (doulou, „szolga”, „rabszolga”) vett fel, és odaadta magát áldozatul a bűneinkért! Másutt Pál úgy fogalmaz, hogy „átokká lett értünk” (Gal 3:13), /ÚRK/. Isten, a Teremtő meghalt a kereszten azért, hogy Megváltónk is legyen, ehhez azonban átokká kellett lennie értünk. Hogyan foghatjuk fel igazán, hogy ez mit is jelent? És hogyan tudjuk megtenni azt, amire ezek az igék bíztatnak, hogy készek legyünk alázattal áldozatot hozni másokért?

 Másutt Jézus kijelentette: „Hanem aki a legnagyobb közöttetek, az legyen a ti szolgátok. Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik” (Mt 23:11-12), /ÚRK/. Ebben többféleképpen is az tükröződik, amiről (Fil 2:5-8) szakaszában beszél Pál.

 Az apostol itt még szemléletesebben mutatja be azt, amit korábban is mondott, hogy semmit se tegyünk „versengésből, sem hiábavaló dicsőségből” (Fil 2:3)

 Milyen választ váltson ki belőlünk az, amit Krisztus értünk tett: (Fil 2:5-8) Milyen reakció lehet „megfelelő” vagy méltó ehhez? Mi mást tehetnénk, mint hogy leborulunk előtte és imádjuk Őt? Miért nem szabad azt hinnünk, hogy a cselekedeteink hozzáadhatnak valamit Krisztus tettéhez?

 White idézet: Isten Igéje magasztos eszköz, amely meggyőzi a megtéretleneket arról, hogy szükségük van a bűnöket megbocsátó Megváltóra.

 A megváltási terv a múlt szent világosságának befolyásait a jelenkori világossággal ötvözi. Ezek a befolyások a szeretet általi engedelmesség aranyláncával kötöznek meg bennünket. Krisztus hit általi elfogadása és Isten akaratának elfogadása arra készteti az embereket, férfiakat és nőket, hogy váljanak Isten fiaivá és leányaivá. Az az erő, amit csak a Megváltó adhat, méltóvá teszi őket arra, hogy a királyi család tagjaivá, Isten örököseivé és Krisztus örököstársaivá válhassanak…

 Teljes szívből szeretni Istent, részesülni a krisztusi alázatból és szenvedésből több, mint amire sokan gondolnak. Krisztus engesztelő áldozata az a nagy központi igazság, amely köré csoportosul a megváltási terv minden más igazsága. Az emberi gondolkodásnak össze kell fonódnia azokkal a gondolatokkal, amelyek Krisztusban voltak. Ez az egység megszenteli az értelmet, tiszta és erőteljes gondolatokat eredményez… Misszióterületünk a világ, ezért az előttünk álló munkát a Gecsemáné és a Golgota légkörében kell végeznünk. – Lift Him Up, 229./old.

 Csodálatos lehetőségek állnak az elbukott emberiség előtt! Fia révén Isten bemutatta, hogy milyen magas szintet érhet el az ember. Krisztus érdemei alapján felállhat bukott állapotából, megtisztulhat, és értékesebb lehet Ofir aranyánál. A dicsőséges angyalok munkatársává válhat, és Jézus Krisztus képmását tükrözheti… Mégis milyen ritkán ismeri be az ember azt, hogy hová juthatna, ha megengedné Istennek, hogy vezérelje minden lépését.

 Isten nem tiltja meg az embernek, hogy gyakorolja egyéniségét. Azt szeretné, hogy senki se vesse alá elméjét más halandónak. Akik szeretnék, hogy elméjük és jellemük elváltozzon, ne tekintsenek emberekre, hanem csak a mennyei Példaképre. Isten meghív: „A Jézus Krisztus gondolata lakozzék bennetek!” Megtérés és átváltozás által az ember elfogadhatja Krisztus gondolkodásmódját. Mindenkinek egyéni hitével, tapasztalataival kell megállnia Isten előtt, tudva azt, hogy Krisztus, a reménység dicsősége a szívében él...

 Aki tízezer közül is kitetszik, és akinek fensége semmihez sem fogható, Ő a mi példaképünk. Életét a kegyelemhez igazította, hogy bárki követhesse példáját. Krisztusban egyesült gazdagság és szegénység, fenség és alázat, végtelen erő, szelídség és szerénység – ezeket fogja tükrözni azoknak élete is, akik elfogadják Őt…

 Ó, bárcsak jobban értékelnénk azt a tisztességet, amit tulajdonított nekünk Krisztus! Az Ő igáját viselve és róla tanulva válunk hozzá hasonlóvá a vágyak, a szelídség és szerénység, a jellemszépség terén, és egyesülünk Ővele a mindenek felett álló Isten dicsőségére. Akik magasztos előjogaik tudatában élnek ezen a földön, örök jutalomban részesülnek az eljövendő világban. Ha hűségesek maradunk mindvégig, csatlakozhatunk a mennyei kórusokhoz, és dicsőítő énekekkel magasztalhatjuk Istent és a Bárányt. – That I May Know Him, 134./old.

Önmagunk megismerése

(Fil 2:5). Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: /RÚF/

 Az indulatunkon (gondolkodásunkon) végső soron képesek vagyunk változtatni, de a szívünket nem változtathatjuk meg, arra csak Isten képes. A Szentléleknek kell végrehajtania rajtunk, jól forgatva „a Léleknek kardját” (Ef 6:17), Isten „élő és ható” Igéjét, ami „elhat a szívnek és léleknek, az ízületeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait” (Zsid 4:12), ÚRK).

 Csakis a Szentlélek által ismerhetjük meg önmagunkat igazán, mert a szívünk természetéből adódóan becsap bennünket.

  (Jer 17:9). Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?! /RÚF/

 A „csalárd” szó héber megfelelője (’áqób) olyan göröngyös útra utal, amelyen az ember megbotlik. Tágabb értelemben ez tekervényes, kicsavart, fonák gondolatokat jelent. Átalakulásra van szükségünk az elménk „megújulása” által, hogy megítélhessük, 

„mi Isten jó, kedves és tökéletes akarata”. (Róm 12:2), /ÚRK/

 Fontos, hogy Pál tanácsát kövessük: „Továbbá, testvéreim, azokról gondolkozzatok, amik igazak, amik tisztességesek, amik igazságosak, amik tiszták, amik szeretetreméltók, amik jó hírűek, ha van valami erényes, és ha van valami dicséretes” (Fil 4:8, /ÚRK/

 White idézet: Minden gondolatot Isten akaratának kell alávetni, az érzelmeket pedig az értelem és a vallás ellenőrzése alá kell vonni. Nem azért kaptuk a képzelőerőnket, hogy a saját útját járja féktelenül, fegyelmezetlenül. Ha helytelenek a gondolataink, az érzelmeink is helytelenek lesznek; a gondolatok és az érzelmek egybefonódása alakítja az erkölcsi jellemet.

 A helyes gondolkodás ereje értékesebb Ofir aranyánál… Különös fontosságot kell tulajdonítanunk gondolataink megfékezésének, mivel ez készíti fel az elmét és a lelket arra, hogy együttműködjön a Mesterrel. Ahhoz, hogy ebben az életben békénk és boldogságunk legyen, a gondolataink összpontosítsanak Krisztusra. Az ember olyan, amilyenek a gondolatai. Erkölcsi tisztaságunk a helyes gondolatainktól és a tetteinktől függ… A gonosz gondolatok megrontják a lelket. Isten megtérést eredményező ereje változtatja meg a szívet a gondolatok megtisztítása révén. Ha az ember nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy gondolatai csak a Megváltó felé irányuljanak, a kegyelem nem mutatkozhat meg az életében. Az elmét be kell vonni a lelki csatába. Minden gondolatot Jézus uralma alá kell helyezni, és minden szokást az Úr hatalmának kell alávetni.

 Szüntelen éreznünk kell a tiszta gondolatok nemesítő erejét, mint ahogyan tudatosítanunk kell a gonosz gondolatok pusztító hatását is. Gondolataink időzzenek szent dolgokon! Legyenek tiszták és igazak, mivel a lélek csak a helyes gondolkodás mellett van biztonságban. Az Istentől rendelkezésünkre bocsátott minden eszközt használjuk fel gondolataink megfékezésére és ápolására. Gondolkodásunk legyen összhangban az Ő gondolkodásával! A menny igazsága megszenteli a testet és a lelket, és képessé teszi felülemelkedni a kísértéseken. Gondolataink megfékezése és együttműködésünk a Szentlélekkel azt eredményezi, hogy uralkodni fogunk szavaink fölött. Ez az igazi bölcsesség, amely meghozza elménknek a nyugalmat, a megelégedést és a békességet. Az isteni kegyelem gazdagságainak szemlélése szerez örömöt. – Mennyei helyeken, 164./old., június 5.

 Az ingadozó értelem a kísértés kezdete. A kísértésnek való behódolás kezdete abban a bűnben rejlik, hogy megengedjük az értelemnek az ingadozást, azt, hogy következetlen legyen az Istenre hagyatkozásban. A gonosz szüntelenül lesi az alkalmat, hogy helytelenül állítsa be Istent, és tiltott gondolatokra tereljen, csábítson. Ha egy módja van rá, világi dolgokkal foglalja le az értelmet. Igyekszik felkavarni az érzelmeket, a szenvedélyeket és az indulatokat, a szeretetet, a hajlandóságokat pedig arra terelni, ami nem válik javadra. Ezzel szemben a te kötelességed higgadt értelmednek és lelkiismeretednek alávetned az érzelmeidet, a szenvedélyeidet és az indulataidat. Így Sátán elveszíti az értelmed fölötti hatalmát. Krisztus arra a belső kötelességre szólít, hogy fokozatosan győzzük le a jellemünkben rejlő lelki gonoszságot… Vissza kell szorítanunk az étvágyat, a szenvedélyt, az indulatot, az akaratot pedig teljesen Krisztus oldalára kell állítanunk. – Our High Calling, 87./old.

Az egység forrása

Fil 2:2. akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. /RÚF/ 

Versében Pál az egységet hangsúlyozza, amikor lényegében ugyanazt mondja el négy feléképpen. Figyeljük meg azt is, hogy az értelemre, a gondolatokra és az érzésekre összpontosít. A vallási vezetők általában a viselkedés külsőséges formáira helyezték a hangsúlyt, Jézus azonban a gondolatokra és az érzésekre fókuszált. A gazdag ifjú például állította, hogy mindig betartotta a törvényt. Amikor azonban Jézus azt kérte tőle, hogy mindenét a szegényeknek adja és kövesse Őt, ezzel próbára tette a világi dolgokhoz való ragaszkodása terén. Arról is beszélt, hogy az fertőzi meg az embert, ami a szívéből (elméjéből) fakad:

  „Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások” (Mt 15:19), /ÚRK/ 

 „Mert a szívnek teljességéből szól a száj” (Mt 12:34).

(Fil 2:3-4). Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; (4) és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. /RÚF/

 Pál szavaiból az alázat képe kerekedik ki: szerénység, mások különbnek tartása önmagunknál, mások javának keresése, nem csak önérdek. Ezt könnyebb mondani, mint megtenni, nem igaz? Viszont fontos szem előtt tartani ezeket az elveket minden emberi kapcsolatunkban. Beszélgetés közben hajlamosak lehetünk a saját válaszunkon gondolkodni, nem pedig arra figyelni, amit a másik mond, hogy megértsük, miről is beszél és megpróbáljuk a helyzetet az ő szemszögéből látni. Gyakran egyszerű félreértések vezetnek veszekedéshez, amit aktív odafigyeléssel meg lehetne előzni. Lehet, hogy nem értünk egyet, de az egészséges kommunikáció és a bizalom építése felé az az első lépés, ha odafigyelünk a másikra, és megpróbáljuk megérteni az ő nézőpontját is. Pál említi „a Lélek egységét” (Ef 4:3), ami megteremti „a békesség kötelékét”. Amikor viszálykodás üti fel a fejét a gyülekezetben, a Szentlélek képes megnyugtatni és egységre vezetni bennünket, harmóniát teremtve. Ugyanabban a fejezetben beszél arról is, hogy „eljutunk a hitnek és az Isten Fia megismerésének az egységére” (Ef 4:13), /ÚRK/. 

Ez a kettő összefügg. Az egységünk szempontjából alapvetően fontos a közös hit és a Szentírás azonos értelmezése, ami Krisztus és tanításai megismeréséből fakad.

 White idézet: A keresztényi viselkedéssel kapcsolatban mennyi ismeretet halmoztunk fel, de milyen hiányos a gyakorlatunk! Ha gyakorlatunk összhangban állna Urunk parancsával, az eredmény dicsőséges lenne. Ő mondja: „De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (Jn 17:20-21)

 Jézus nem olyan dologért imádkozott, mely ne lenne elérhető számunkra. Ha ez az egység lehetséges, akkor miért nem küzdenek ezért a kegyelmi állapotért azok, akik Krisztus követőinek vallják magukat? Ha egyek vagyunk Krisztussal, akkor egynek kell lennünk követőivel is. Lelkünk hő vágya Krisztus, a dicsőség ama reménysége. A Szentlélek által elérhetjük ezt az egységet, bővölködhetünk a testvérek iránti szeretetben, s az emberek megtudják majd rólunk, hogy Jézussal voltunk és tőle tanultunk. Életünk szent jellemének visszatükröződése lesz. Nekünk, akik benne hiszünk, az Ő alázatos lelkét és kedves viselkedését kell bemutatnunk. Isten egyháza tagjainak egyénenként kell válaszolniuk Krisztus imájára, míg mindannyian egységre jutnak a Lélek által.

 Mi az oka a széthúzásnak és a viszálynak? Mindkettő annak eredménye, hogy eltávolodtunk Krisztustól. Mivel távol vagyunk tőle, elveszítjük iránta érzett szeretetünket, így elhidegülünk követőitől is. Minél távolabb esnek a fénysugarak a középponttól, annál jobban távolodnak egymástól is. Minden hívő egy fénysugár Krisztusból, az igazság Napjából. Minél szorosabban járunk Krisztussal, a minden szeretet és fény középpontjával, annál erősebb a behatásunk egymásra is. Ha a szentek közelebb kerülnek Krisztushoz, akkor szükségszerűen közelebb kerülnek társukhoz is, mert Krisztus megszentelő kegyelme összeköti szívüket. Nem szeretheted Istent, miközben a testvérszeretetet elmulasztod. – A Szentlélek eljő reátok, 87./old.

 Nyissuk meg szívünket a Szentlélek befolyása előtt, mert Ő az, aki az igazság révén megszentel. El kell fogadnunk az igazságot úgy, ahogyan az Jézusban van. Ez az igazi megszentelődés: „A Te igéd igazság.” Ó, testvérek, olvassátok el Krisztus egységért mondott imáját: „Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!” Krisztus imája nemcsak azok érdekében szól, akik jelenlegi tanítványai sorába tartoznak, hanem azokért is, akik tanítványai szavára hisznek majd, a világ végezetéig…

 Az Úrnak már Jézus földi tartózkodásának idején is volt egyháza, amely túlélte a történelem változó színterének eseményeit egészen napjainkig… A Biblia az eszményi egyház leírását tárja elénk. Tagjai között egységnek kell uralkodnia, mint ahogyan Istennel is egyek. Ha a tagok egyek Krisztusban, a szőlőtőben, eggyé válnak magával Krisztussal is, szívük telve lesz megértéssel, jósággal és szeretettel. – Krisztusi élet, 199./old., július 4.