Halál - Lélek

 A pneuma szó 385-ször fordul elő Újtestamentumba, és  többféle jelentése van: pl szél, lélek, lelki ajándékok, megelevenítő szellem stb.

 

A ruach 442-ször fordul elő, és következőképpen van lefordítva: lehelet, szél, levegő, lélek, mely élővé tesz, álom lelke, alázatos szívű, bátorság, foglalatosság , lelki gyötrelem, hűvös, harag, kislelküség, irány stb.

 

A refes szó a Bibliában 745-ször fordul elő és több mint 40 különböző módon fordították mint: pl. lélek, személy, valaki, szív, lehelet, téged, testi-lelki, ember, emberi lélek, nép, kívánság, bosszú, barom, hulla stb.

 

A nösámá 24-szer fordul elő és a következő szavakkal van visszaadva: élet, lehelete, lélegzet, lehelet (ami Istené), lehelet ( amely által jég keletkezik), fuvallat (Istené, amely meggyújtja a máglyát), orra leheletének fúvása, amely által ’ megmutatkoznak a világ fundamentumai’) lélek, élő stb

 

A görög psziché  105 - szőr fordul elő, és ez is többféleképpen van fordítva: lélek, élet, halál stb.

 

Ha az emberi természetfeletti témánál egyszerűen rendületlenül a bibliai tudósításhoz tartjuk magunkat, akkor bámulatra méltó egység mutatkozik meg számunkra, amelynek a szépsége a bűn miatt ugyan elfátyolosodott, de a figyelmes kutató és megfigyelő előtt nem marad rejtve…

Az ember nem rendelkezik halhatatlansággal, hanem csak egyedül a teremtő. Ezek a szavak      „halhatatlanság” és a „halhatatlan” egyetlen egyszer sem fordul elő az Ótestamentumban. Az Újtestamentumba a halhatatlanság (Atanázia) csak három helyen van megemlítve. 

I.Tim. 6/15-16-ban csak egyedül Istennek van tulajdonítva.

„A mit a maga idejében megmutat ama boldog és egyedül hatalmas, a királyoknak Királya és az uraknak Ura, Kié egyedül a halhatatlanság,”

„Egyedül” azt jelenti, hogy rajta kívül senki másé. A másik két helyen azt magyarázza, hogy a megváltott ember (mert (1kor 15)-ben csak azoknak a feltámadásáról van szó, akik a Krisztuséi) a halhatatlanságot csak Jézus visszajövetelekor kapta meg. A halhatatlanság Isten adománya, amit feltámadás hajnalán kölcsönöz majd neki. (1Kor. 15/53-54) "Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra."

Különös bátorságra van szükség ahhoz, hogy a léleknek halhatatlanságot tulajdonítsunk, amikor Isten szava kifejezetten és minden kivétel nélkül az hangsúlyozza, hogy csak egyedül az Úr rendelkezik azzal.

Valahányszor, ahol a Biblia a „lélek” vagy „elme-szellem” szavakat használja, soha sem áll mellette valami, ami halhatatlanságra, vagy pedig vagy pedig egy testtől független dolog létezésére engedne következtetni. Ehhez még egy felettébb meglepő tény is csatlakozik: a héber és a görög szavak, amik „lélek”-kel vagy „elme-szellem-értelem” szóval vannak visszaadva,1700-szor fordul elő a Bibliában, de egyetlen egyszer sincs mellettük a „halhatatlan” vagy „megsemmisíthetetlen” szó. A következtetés egyértelmű: sem léleknek, sem az emberi értelemnek (szellemnek) nincs halhatatlansága.

 

(Tobler Gusztáv: Nincs többé halál! Advent kiadó. Krattingen, 66-67, 81-82 oldal.)

A holtak országa

1. Mivel a Biblia említést tesz a holtak országáról 

(Jób. 14,13.), "Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, amíg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam!" nem lehetséges, hogy mégis van egy olyan hely , ahol a halottak tovább élnek valamilyen módon?

• A Biblia szerint ez a hely nem más, mint a “Seol”, vagyis a sír, ahová eltemetjük a halottainkat. (Préd. 9,12)."Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, ahová menendő vagy". (Jób. 7,9) "A felhő eltünik és elmegy, így aki leszáll a sírba, nem jő fel többé."
  • Máshol a föld porának nevezi ezt a helyet. (1Móz. 3,19) "Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz." (Dán. 12,2) "És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben."
  • Jézus pedig azt mondja, hogy a koporsókban vannak, vagyis ott, ahová el lettek temetve. (Ján. 5,28) "Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát,"
  • Ezékiel pedig arról beszél, hogy a sírokból szólítja elő Isten az ő népét. (Ezék. 37,12) "Annakokáért prófétálj, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Ímé, én megnyitom a ti sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! s beviszlek titeket Izráel földjére."
• A különböző korszakok szentjei, akik Jézussal együtt támadtak fel, szintén a sírokból jöttek elő. (Mt. 27,52-53)."És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada. És kijövén a sírokból a Jézus föltámadása után, bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének."

 2. Jézus egy alkalommal arról beszélt, hogy vannak “akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik”; (Mát. 10,28.) "És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában." ez nem azt sugallja, hogy a léleknek mégiscsak van egy független élete a testtől, és ennek a tovább élésnek valahol történnie kell?

• Ebben a jézusi gondolatban először is a két halál közötti különbségre van téve a hangsúly, mint annyiszor a jézusi tanításokban. (Ján. 3,36).Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.
• Ugyanakkor Jézus itt nem az ember alkotó részét képező lélekről beszél, hanem az Isten éltető leheletéről, mint lélekről.
  • Ezzel az “élő lélek leheletével” (I. Móz. 7,22.) "Mindaz, aminek orrában élő lélek lehellete vala, a szárazon valók közül mind meghala." egyetlen teremtmény sem rendelkezik, még Sátán sem.
  • Isten önmagából bármilyen helyzetben vissza tudja adni az élet leheletét, ezért ez az élet nem szűnt meg, mert Isten a forrása, csak visszavette önmagához.
  • Ezért mondja Jézus az övéire, hogy “ha meghal is, él”. (Ján. 11,25). "Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él;"
• Az életadó erő csak az Isten hatalmában van, egyedül Ő rendelkezik vele, és a második halálban végleg vissza fogja vonni egyesektől. (Lk. 12,4-5.) "Mondom pedig néktek én barátaimnak: Ne féljetek azoktól, kik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak. De megmondom néktek, kitől féljetek: Féljetek attól, aki minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek, ettől féljetek."

 3. Hol őrzi Isten az élet leheletét a feltámadásig, amely a halál pillanatában visszatér hozzá?

• Isten Igéje ezzel a kérdéssel kapcsolatban a következőt kijelentést adja: “Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben”. (Kol. 3,3)
• Mivel Isten az élet forrása és adományozója, ezért nyilvánvaló, hogy az újraéledés lehetősége is Benne van, és újra Belőle fakad majd. (Ján. 11,25/a.) "Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet:"
  • “Ő benne vala az élet” (Ján. 1,4/a.)
  • “Minden Ő benne áll fenn” (Kol. 1,17/b.)

Van-e különbség az ember és az állat halála között?

 Amikor a Biblia elemzi a halálnak ezt a folyamatát, akkor nagyon határozottan megállapítja, hogy ebben a folyamatban nincs különbség az ember és az állat között. (Préd. 3,19-21). "Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlő végök van azoknak; amint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság. Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz. Vajjon kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felmegy-é; és az oktalan állat lelkét, hogy a föld alá megy-é?"

Azt senki sem gondolja, hogy az állatok lelke is a Mennybe vagy a pokolba kerül, mindenki csak az ember lelkéről feltételezi ezt.

Ezért Isten a következő megállapításokat adja nekünk az előző igeszakaszban:

“Az ember vége hasonló az oktalan állat végéhez” .Préd 3,19

“Ahogy meghal az egyik, úgy hal meg a másik is.” Préd 3,19

“Mindegyik ugyanazon egy helyre megy.” Préd 3,20

“Mindegyik porból való, és mindegyik porrá lesz.” Préd 3,20

“Ugyanaz a lélek van mindegyikben.” Préd 3,19

Ezért nem megy máshová egyiknek a lelke sem, vagyis az éltető leheletük.

Mindegyikből visszatér Istenhez az élő lélek lehelete, aki adta azt. (Préd.12,9)."És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, aki adta volt azt."

A halál folyamatát tekintve pedig “az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál”.

Ezt erősíti meg a Bibliának az özönvíz történetéről szóló beszámolója is.

“És oda vesze minden földön járó test, madár, barom, vad és a földön nyüzsgő minden csúszó-mászó állat; és minden ember. Mindaz, aminek orrában élő lélek lehelete van, a szárazon valók közül mind meghala.” I. Móz. 7,21-22.

Ha ilyen egyértelmű a Biblia tanítása, akkor hogyan lehetséges, hogy mégis léteznek teljesen különböző nézetek, és mindegyik a Bibliára hivatkozik?

Mert sokakban már a Biblia tanulmányozása előtt kialakult egy sajátos egyéni elképzelés, és a Bibliára csak azért van szükségük, hogy ehhez a nézetükhöz keressenek benne igazoló kijelentést.

Az ilyen szemlélet és gondolkodásmód nem akar a Szentlélek vezetésére hagyatkozni, pedig csak Isten Lelke tud világosságot adni a tiszta megértéshez, és tarthat vissza bennünket a tévedésektől.

Ezért Isten mindenkit óv attól, hogy a saját nézeteihez keressen igazolást a Bibliából.

Inkább engedjük, hogy a Biblia alakítsa és formája a nézeteinket és hitünket.