A Szentírást lapozgatva sok helyen találkozunk a feltámadás ígéretével. A kérdés csak az, hogy ki fog feltámadni, ha a lélek halhatatlan? Itt még mondhatnánk azt, hogy a feltámadás a halhatatlan lelkek testet öltése, de a Biblia azt mondja nincs lélek test nélkül, tehát az élő lélek (az ember) testből és az élet leheletéből áll.
Ugyanaz a folyamat megy végbe, mint az élet keletkezésekor, csak a halálban fordított sorrendben.
Isten a porból teremtette meg a mindhárom tevékenységre (testi, lelki, szellemi) képes embert.
A megteremtett teljes és tökéletes emberből már csak az élet hiányzott.
Ezért lehelte az orrába az "életnek leheletét", hogy a megalkotott ember élővé legyen. (I. Móz. 2,7.) "Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény."/RÚF/
Nem a test lett ettől emberré, hanem az ember lett élővé, élő lénnyé.
A halál pillanatában viszont ezt az életadó leheletét veszi vissza Isten, amitől azonnal megszűnik az ember minden funkciója.
Így (nem a test, hanem) az ember újra porrá lesz, mint azelőtt volt, "mert por vagy te, és ismét porrá leszel".(I. Móz. 3,19/b.) "Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!"/RÚF/
Az ember úgy éli át a halál és a feltámadás közötti állapotot és időt, mint egy alvást. Mind az Ószövetség, mind az Újszövetség egyaránt ezt a hasonlatot alkalmazza
A halottak az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek fel az ő álmukból (Jób 14:12)."de az ember nem kel föl, ha egyszer lefeküdt: az egek elmúltáig sem ébrednek föl, nem serkennek föl alvásukból."/RÚF/
Pál apostol írja: -Nem akarom, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert hisszük, hogy Isten előhozza azokat, akik elaludtak (I. Thesszalonika 4:13-14).
Milyen megnyugtató és bátorító ez a hasonlat! Az alvás nem kellemetlen dolog. És azon sem kell aggódni, hogy vajon mit álmodunk
Sokan vannak, akik szívesen megkérdezték volna Lázárt, mit csinált, mit gondolt, érzett és látott, amikor négy napig a sírban volt.
Az aluvás annyira hatalmában tartja őket, hogy nem éreznek és nem látnak semmit, még sokkal kevésbé, mint amennyit az ember a természetes alvásban érez. Ha pedig feltámadnak, akkor ez úgy megy végbe rajtuk, hogy nem is tudják, hol voltak.
Kérdés akkor, hogy egy szeánsz alkalmával kivel beszélget a halottidéző? Sátán a bukott angyalaival (démonaival) a földön lakik, mióta kivettetett a mennyből. A szeánszok alkalmain ezek a nagy hatalmú, volt mennyei lények próbálják becsapni a hozzájuk járulókat úgy, hogy tökéletesen utánoznak bárkit. Mindezt azért teszik, mert így az általuk képviselt elveket könnyen elhitetik az ezt befogadókkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése