Tűzben megpróbált arany - szeretet által munkálkodó hit

 Az Úr ezt mondja: "Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam, és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss" (Jel 3:17.18). A tűzben megpróbált arany a szeretet által munkálkodó hit. Csak ez a hit hozhat minket összhangba Istennel. Szorgalmas munkával, de szeretet - krisztusi szeretet - nélkül, nem lehetünk a mennyei család tagjai. (EGW:  Krisztus példázata)

 A próbákkal Isten arra vezeti őket, hogy tökéletesebben bízzanak benne. Tekintetét soha le nem veszi róluk, s ha bizonytalanságiakban hittel néznek rá, kifinomultan és megtisztultan hozza ki őket a kemencéből, mint.tűzben megpróbált aranyat. Azért engedi meg a próbákat, hogy közelebb vonja őket magához, de nem helyez rájuk súlyosabb terhet, mint amilyet elbírnak. Kijelenti, hogy „nem hagylak cserben.” (Zsidók 13:5) Az Úr mindenkor kész megszabadítani a benne bízókat. A súlyos terhet hordó, fájón megpróbált tanítók szóljanak így: „Ha megöl is bízok benne.” „Még ha a fügefa nem is fog virágozni, a szőlőben nem lesz gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek nem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból és nem lesz ökör az istállóban, én akkor is örvendezni fogok az Úrban és vigadok szabadító Istenemben.” (Jób 13:15; Habakuk 3:17–18.) (EGW: Bizonyságtételek 7. kötet) 

A hit és a szeretet tűzben megpróbált arany. Sokaknál az arany megfakult, a drága kincs elveszett. Az ilyeneknek Krisztus igazsága egy soha fel nem vett ruha, érintetlen kútforrás. Róluk mondja az Írás: „Az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz” (Jel 2: 4-5). „Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet, óh Isten nem veted te meg!” (Zsolt 51:19) Az embernek meg kell üresítenie magát énjétől, mielőtt a szó igazi értelmében Jézus híve lehetne. Ha az ember megtagadja énjét, az Úr újjáteremti. Az új edényekbe újbor kerülhet. Krisztus szeretete új életre kelti a hívőt. Aki hitünk Fejedelmére és Bevégzőjére tekint, abban meg fog nyilvánulni Krisztus jelleme. (EGW: | Jelenések könyve)