"A mi kegyelmi időnk – életünk ideje. Ezt az időt Istentől kaptuk arra, hogy szabadon döntsünk őmellette. Ám sokszor elfelejtjük, hogy az élet nem más, mint hídépítés. A bűn viszont hídrobbantás, mert tönkremennek, megszűnnek azok a kapcsolatok, melyeken keresztül Istennel, a felebaráttal, a teremtett világgal, sőt önmagunkkal is harmóniába juthatunk. Önellentmondásba kerülünk. Lázadó énünk szembefordul ezzel a harmóniával. Az önszeretet megöli az Istennel, világgal és a mellettünk élő emberrel kialakítandó nemes kapcsolatunkat.
Jézus azért jött, hogy megtanítson a hídépítés művészetére, mert hídnak lennie kell, hiszen szeretni csak közösségben lehet. Szembe akar fordítani a bűnnel, az önzéssel, mert az rombolja, értelmetlenné teszi az életet. Úgy érvényesíti életünkben szeretetét, hogy kegyelmez. A kegyelem nem az ítélet elengedése. Ha az lenne, akkor ez a bűn fogságába vetne minket. Isten ítélete, kegyelmező szeretetének egyik fontos része, a bűn megítélése, elpusztítása. Ha ezt nem tenné meg Isten, akkor reménytelen lenne a helyzetünk. Az Isten elleni lázadás és az önzés végképp tönkretenné az Isten, ember és a világ között kiépülő harmóniát, a bioszféra kialakult rendjét. Az ember a másik ember farkasa lenne, és ezzel mérhetetlenül megszegényítené az embervilág sokféleségének harmóniáját. Jézus azért jött hirdetni evangéliumát ezen a földön, hogy esélyt teremtsen az emberiségnek az eredeti harmónia helyreállításához."
Dr.Szigeti Jenő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése