Pál szíve nehéz volt, míg Tituszra várt (2Kor 7:5-6), de nyugtalansága dacára is szüntelenül Jézusról beszélt (2Kor 2:12) annyira szerette Őt. Akkor még nem tudta, milyen eredményre vezet a levele. Alig várta Tituszt, hogy meghallja, miként reagáltak rá a korinthusiak.
„Tróászban végzett munkája eredményes volt, mégsem maradhatott ott sokáig. »Az összes gyülekezet gondja«, de különösen a korinthusi gyülekezeté, súlyosan nehezedett szívére. Remélte, hogy Titusszal találkozik Tróászban és megtudja tőle, hogyan fogadták a korinthusi testvérek a küldött tanács és feddés szavait, de csalódott. »Nem volt nyugalma lelkemnek – írta e tapasztalatát illetően –, mivel nem találtam Titusz testvéremet.« Ezért Tróászból eltávozott és átment Macedóniába, ahol Filippiben Timóteussal találkozott” (Ellen G. White: Az apostolok története. 213./old.)
(2Kor 2:14-17) Hogyan reagált Pál, amikor Macedóniában találkozott Titusszal, és meghallotta, hogy a korinthusiak jól fogadták a szavait?
Pál örömmel mondja, hogy Isten „Krisztusban mindenkor diadalra vezet minket” (2Kor 2:14), /ÚRK/. Milyen gyönyörű megállapítás! A Krisztus jelenlétével teljes szív az Ő „ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt”. (2Kor 2:14), /RÚF/
Pál örömét fejezi ki Krisztusban azért, hogy fájdalmak között írt levelének a kívánsága szerinti gyümölcse lett.
(2Kor 7:5-9). Mert amikor megérkeztünk Makedóniába, semmi nyugalma sem volt testünknek, hanem ki voltunk téve mindenféle zaklatásnak: kívül harcok, belül félelmek. (6) De Isten, a megalázottak vigasztalója, megvigasztalt minket Titusz megérkezésével, (7) de nemcsak az ő megérkezésével, hanem azzal a vigasztalással is, amellyel ő nálatok megvigasztalódott. Hírül hozta ugyanis nekünk a ti vágyódásotokat, kesergéseteket, hozzám való ragaszkodásotokat, úgyhogy még jobban megörültem. (8) Mert ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom. Bántam ugyan, látva, hogy az a levél, ha egy kis időre is, megszomorított titeket, (9) de most már örülök. Nem annak, hogy megszomorodtatok, hanem hogy szomorúságotok megtéréshez vezetett: mert Isten szerint szomorodtatok meg, és miattunk semmiben nem vallotok kárt. /RÚF/
Ez hatalmas győzelem! Közben (2Kor 2:17) versében újra megerősíti, hogy ő Krisztus őszinte apostola.
(2Kor 1:12). Mert ez a mi dicsekvésünk, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz, hogy Isten szentségével és tisztaságával, nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével jártunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek. /RÚF/
E szakasz szerint az különbözteti meg Krisztus hű szolgáját a hamistól, hogy az utóbbi önérdekből házal az evangéliummal, az előbbi pedig Krisztus iránti szeretetből, teljes szívvel hirdeti Isten Igéjét.
White idézet: „Pál apostol szükségesnek találta, hogy megrója a rosszat, ami a gyülekezetben történt, de eközben nem veszítette el az önuralmát. Aggódva magyarázta tettének okát. Roppant körültekintően igyekezett kifejezni, hogy barátja a vétkezőnek. Megértette velük, mennyire fájdalmas volt számára, hogy fájdalmat kellett okoznia nekik. Éreztette velük, hogy az érdekei megegyeznek a korinthusiakéval”. (Ellen G. White megjegyzése, The SDA Bible Commentary. 6. köt. 1094./old.)
A Krisztussal kialakult szent egység a hittestvérek közötti leggyöngédebb keresztény közösséget hozza létre, és szívüket megérinti az egymás iránti mennyei együttérzés… Krisztus tanítványainak soraiból teljesen eltűnik a ridegség, az ellenségeskedés és a vitatkozás. Mindannyian ugyanazt a hitet kapták. Azért egyesültek, hogy az egyedüli Urat szolgálják, hogy együtt szenvedjenek ugyanazon célért küzdve, és ugyanabban az ügyben arassanak győzelmet. Ugyanazon a drága véren lettek megváltva, és ezért elindultak ugyanazon üdvösség üzenetét hirdetni az embereknek…
Akik folyamatosan Krisztus erejéből táplálkoznak, elnyerik a Szentlelket. Többé nem lesznek hanyagok sem beszédben, sem magaviseletben. Isten szeretett Fiának áldozata, végtelen árának az érzése fogja átjárni a lelküket. A golgotai jelenetek úgy lebegnek a szemük előtt, mint közeli, élő történések, és a szívüket meghatja Krisztus irántuk tanúsított szeretetének eme csodálatos megnyilvánulása. Másokra is úgy tekintenek, mint akik az Ő drága vére által lettek megváltva, és mint akik azért egyesülnek az Úrral, hogy nemesebb, magasztosabb és szentebb életet éljenek eme kapcsolat eredményeképpen. Krisztus golgotai halála arra késztessen bennünket, hogy úgy értékeljük az emberi lelkeket, ahogyan Ő is értékeli. Krisztus szeretete kölcsönzött értéket minden embernek – férfinak, nőnek és gyermeknek. – That I May Know Him, 132./old.
Az éjszaka folyamán átélt tapasztalatom mélyen meghatott. Úgy éreztem, hogy Krisztus nagyon közel van hozzám. Reménység, bátorság, hit és a lelkek iránti szeretet töltött el. Kértem Istent, hogy támogasson, Ő felemelt és megadta, hogy győzzek Ővele. Tudom, hogy az Úr munkálkodni fog népéért, ha gyermekei megtisztítják lelküket az igazság iránti engedelmesség által. Akkor majd az emberek teljes lénye, teste, elméje és lelke összhangba kerül Istennel. Ha mindennél jobban szeretjük Istent, és embertársainkat, mint önmagunkat, akkor dicsőség fogja megkoronázni a szabadságunkat.
„Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.” (1Kor 2:9) – The Upward Look, 241./old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése